Észak-Magyarország, 1987. január (43. évfolyam, 1-26. szám)
1987-01-12 / 9. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZAG 4 1987. január 12., hétfő A három kötet címlapja, a történeti időbeosztással A monográfia, az érdeklődés, meg egy töprengő megjegyzés Varázslat? Nem. Korszerű gondolkodás Beszélgetés Páris Györggyel, a Tudományszervezési és Informatikai Intézet igazgatójával A legutóbbi téli könyvvásár — bizton állíthatjuk — legnagyobb áilkere volt, és animalk számít még ma is, hogy az Akadémiai Kiadó gondozásában december első napjaiban megjelent az Erdély története című, a kezdeteiktől napjainkig terjedő id őszalkat felölelő, háromkötetes monográfia. Mint megírtuk annak idején, á monográfiát ünnepi keretek között mutatták be, és a sajtóbemutatón Köpeczi Béla ákadémiilkus, művelődési miniszter, a kiadvány főszerkesztője ismertette magát a monográfiát, a szerkesztés elvéit, céljait. Ezzel egy időben a Tudományos Magazin című kiadványban is nyilatkozatot adott Kö- peczi Béla az Erdély történetéről. Ebben arra a kérdésre, hogy mi indokolja, mi tette időszerűvé a történeti összefoglalás megjelenését, a következőket mondotta: — Mint a mű előszavában kifejtjük: a magyar és az egyetemes történet kapcsolatainak kutatása történettudományunk egyik jeles feladata. Múltunkat és mai helyzetünket nem lehet igazán megérteni anélkül, hogy ne ismernénk a bennünket körülvett vagy körülvevő szűkebb és tágabb világot. A magyar történetírás az elmúlt években törekedett arra, hogy Közép- és Kelet- Európa, de más régiók, sőt, más kontinensek történetét is feldolgozza önállóan és kapcsolataink szempontjából. Ez a kifelé fordulás nemcsak ismeretben gazdagodást, hanem szemléleti változást is jelentett, szembefordulást azzal a provinciális bezárkózással, amely hosszú időn keresztül jellemezte a magyar historiográfiát, és táplálta a nacionalista köztudatot. A szélesebb történeti környezet tudományos megismerésének igénye és a közvélemény formálásának szüksége vezette azt a tönténész-mun- kalközösséget is, amely magára vállalta Erdély történetének megírását a legrégibb időiktől napjainkig. Ezt követően elmondta, hogy Erdély, amely hosszú időn át az úgynevezett történeti Miagyarországihoz tartozott, a magyar művelődéstörténetnek olyannyira integráns része, hogy voltiidő, amikor a magyar műveltség egyenest oda menekült. Indokolja érdeklődésünket az a tény is, hogy nolha'Erdély ma nem Magyarországhoz tartozik, hanem -Románia része, az ottani magyarságot ezernyi szál köti össze a magyarországival. Érdekel Erdély a mai eszmei harcok szempontjából is .. . A nyilatkozat végén ez olvasható: — Mindannyian hiszünk abban, hogy érdemes reális és objektív történeti szemlélettel közeledni a kényesnek vélt, vitás kérdésekhez is. Erdély története a magyar történet- írás nagy próbatétele, amely bizonyítja nemcsak realizmusra, objektivitásra, hanem együttműködésre valló törekvésünket is. * Az Erdély története iránt óriási érdeklődés nyilvánult meg. A kiadó folyamatosan szállította a kereskedelemnek a könyveket és a 950 forintos ár sem csökkentette a vásárolni szándékozók számát. (E sorók feljegyzőjét még a fővárosiból is megkérték karácsony előtt, próbáljon itt szerezni belőle, mert Budapesten nagyon nehéz hozzájutni.) Igen sokan előjegyeztették magúiknak megszökött könyvesboltjukban. A miskolci Kazinczy Könyvesbolt — ‘korábban nem ismerhetve pontosan a várható keresletet — 300 példányt igényelt. Ebből karácsonyig, négy részletben 292 példányt kapott meg, ami természetesen azonnal gazdára talált. Napjainkban is még mintegy további 300 példányra van igény a vásárlók körében, de mert nem tudni, kap-e még a bolt, s mikor, további előjegyzést sem tudnak elfogadni. A szóbeszéd, amit hivatalosan nem erősítették meg, e hónapra további kiadást ígér, de ez nagyon bizonytalan. Mindenesetre jó lenne, ha még jönne belőle. * E kiadvány nagy sikere örvendetes. Közönségünk történelmi érdeklődésének növekedésére utál. Ám bennem motoszkál egy illetlen gondolat is: vajon nincsen-e a vásárlók között néhány olyan is, akit nem a mű mondandója érdekel, hanem kicsit divatból, kicsit státusszimbólumként, vagy egyéb hasonló indíttatással vette meg ezt a nem olcsó történelmi művet. Erre utal, hogy többen nem is tudták pontosan, mit vásárolnak meg, össze is tévesztették az ugyancsak most közreadott Magyarország és Erdély képekben című, szintén háromkötetes, Hunfalvy János-mű hasonmás kiadásával, amely 120 példányban fogyott el itt, 900 forintos áron. Adja a sors, hogy a bennem incselkedő kisördögnek ne legyen igaza. Mindenképpen bízom abban, hogy aki megvette, olvasni is fogja, és ha már olvassa, akármilyen indíttatással vette, szeli emileg^ történéiimi ismereteiben, tudatában gazdagodni fog. Az elmúlt két évtizedben a számítástechnikai oktatást támogató határozatok sora született. A tervezőmunkában, az irányításban, ügyeink intézésénél, a közlekedésben, a termelés valamennyi területén átveszi a „hatalmat” a számítógép. Annyiféle információ áramlik szerte a világból, hogy feldolgozása lehetetlen számítógép nélkül. így azután a jövő generációjának ismerétéi közül sem hiányozhat a számíltástechníilkaalap-, illetve felsőfokú tudása. Hogyan tart ezzel lépést az óktatás? Paris György- gyel, a Tudományszervezési és Informatikai Intézet igazgatójával beszélgetve kapunk a kérdésre választ. — Még két esztendeje is csupán 11 800 számítógép működött a különböző iskolákban, művelődési központokban. Mára a helyzet gyökeresen megváltozott. 1986 végére a közóktátásban már mintegy 15 800 számítógép volt. — Minek köszönhető a jelentős változás? \ — Az iskolai számítás- technliikai oktatási program korábbi szakasza 198‘5-ben lezárult. A közöktatáson belül eddig a hangsúlyt kifejezetten a középfokú oktatásra helyeztük. Ám egy évvel ezelőtt lehetővé vált, hogy a programba bekapcsoljuk az általános iskolákat is. A jövőben tehát megteremtjük a számítás- technika-, informatikaoktatás feltételeit az alapfokú képzésiben is. Hangsúlyozzuk, nem tantárgyként! 'Felélni nem kell belőle, sőt, vizsgázni sem. Viszont ma már az általános iskoláik 25 —80 százalékában működnek számítástechnikai szakkörök. — A iVII. ötéves tervben hány számítógép kerül a közoktatásba? — Terveink között csaknem 50 ezer szerepel. A változás ugyaniakkor nemcsak mennyiségi, de minőségi is lesz ... Természetesen az imponáló számok ellenére nem fiélihőllen az élet. Gondjaink számosak. Eredetileg az iskoláikat azonos típusú gépekkel kívántuk felszerélmii, azonban a rendelkezésre állló pénzforrások, és gépek nem tették — mia sem teszik — ezt lehetővé. Megértjük, hogy az iskoláikban egyfajta egészséges türelmetlenség vált uralkodóvá. Félnek, hogy lemaradnak, nem tudják kellő ütemben követni a számítástechnika fejlődését. Bii- zon yitalians águ'kban minden - féle-fajta gépet megvásárolnak. Ma még nehéz eldönteni, hogy egyforma, vagy különböző típusú száMinden jó, ha jó a vége — szoktuk mondani, és napirendre is térünk a történtek felett. Ez a történet — noha jói végződik — megérdemli a nagy nyilvánosságot. Kezdődött azzal, hogy csörgött a telefon, s egy apuka megkérdezte az újságírót, hogy miért szűnt meg, illetve mikor indul újra a Gárdonyi Géza Művelődési Házban működő képző- művészeti szakkör. Mit tesz ilyenkor az újságíró? Veszi a telefont és megkérdezi az illetékest. Most mondjam mítógépek működjenek az iskolákban. Mind a kettő meMett szólnak érvek. A sókféleség azonban nemcsak színesíti a palettát, de nehezíti is a képzést, a programozást, a programkészítést. — Az iskolák kellően ismerik a számítógép-kínálatot? — Nem tagadható, a számítógépeikkel kapcsolatos információ gyakran nem, vagy csak körülményesen jut el az isikóláikhoz, annak ellenére, hagy az újságok időszakosán ismertetik a gépibeszerzési lehetőségeket, és mi is rendszeresen tájékoztatják az érdeklődőiket, nyújtunk tanácsokat. A döntésiben igyekszünk segíteni, ajánlóliisitáit állítottunk ösz- sze. — I Hogyan lehet géphez jutni? — Az első időszakban a központi elosztásból az oktatási intézmények jobbára a Híiradásitecboika Szövetkezet iskola-számítógépeit kapták meg. Ez évtől a központi választékból maguk az iskolák választhatnák ... Üjdonság továbbá, hogy ha nem „külső cégtől” szerzik számítógépeiket az iskolák, akkor a gépek árának egylh'armia'dáí nem saját kasszából kell kifizetniük, hanem központi költségvetésből, támogatásként kapják. Tapasztaljuk, az -iskolák élnék a felkínált lehetőséggel, s bér válogatnak a különféle típusok között, de már nem keverik azokat. — A tábla, a kréta után nem könnyű ia tanároknak sem ia váltás, iAz oktatók hogyan viszonyulnak az új tárgyhoz? — Kezdetben jócskán kellett agitálni, hogy megszerezzék maguk is a számító- gépes alapismeretéket. Ma már a többség felismerte szükségességét. Mondhatom, alapvető szemléletváltozás ment végbe a pedagógus- társadalomban. Az iskolák szívesen küldik a tanárokat a számítógépes tanfolyamokra. Aki pedig megtanulta a számítógépes nyelvét, készség szinten elsajátította az anyagot, az mind nagyobb tudásra vágyik. Ezért is hívtuk életre az ELTE-m az úgynevezett „C”-szakot. Itt a már valamilyen tanári diplomával rendelkezőik két év alatt magas szintű szá- mításítedhniikali. informatikai ismeretekből is szerezhetnék diplomát. Eddig jobbára túl jelentkezéssel találkoztunk ... — Milyen tantárgyaknál hasznosítható a számítógépes ismeret? — Bármelyiknél, s szerencsére ezt felismerték a el azt is, hogy az illetékes nem örül az ilyen telefonoknak? Kérem — ipari nagyvárosról lévén szó — pironkodva írom le a szakkör szünetelésének az okát: „nem volt megoldva a fűtése”. Világosabban, kevésbé hivatalosan arról van szó, hogy az Alkotóház (társadalmi munkában készült) falai rabiéból vannak, s azok bizony ebben a hidegben... Be kell állítani 1—2 kályhát, súgja a józan paraszti ész. Csákhogy ez nem olyan ésszerű. Mert tanárok is. Fizika-, kémia-, történelem- és nyelvtanárok érdeklődnek: tantárgyaikhoz milyen pedagógiai módszerrel alkalmazható a számítás- technika. Elértük hát, hogy nemcsak központilag szorgalmazzuk a számítástechnika oktatását, hanem maguk a tanárok is igénylik a program széles körű elterjesztését. Varázslat? Nem. Korszerű gondolkodás. — Miből oktatnak? — Tankönyv nincs, viszont léteznek programnyelveket tartalmazó kézikönyvek, kiadványok, tanári segédeszközként példatárak és más jegyzetek. Ezeket azonban nem dotálja az állam, így áruk elég magas. Intézetünk, az Országos Oktatás- technikai Központ, s az Országos Pedagógiai Intézet kiadásában is születtek kiadványok, amelyek ára lényegesen alacsonyabb a többi ilyen -kiadványnál. — Számítógép program nélkül nem használható ... — Három éve hirdettük meg azt a nyílt pályázatot, amelyre bárki ötletét szívesen fogadtuk. Eddig nem kevesebb, mint 400-féle program készült, és ezekből mintegy 15 ezer program- csomag állítható össze. Bővítik a kínálatot azok, akik programok eladásával kereskednek, illetve maguk készítenek újabb változatokat. A szakmában vita folyt: az iskolák milyen programokat vásároljanak. Nem biztos ugyanis, hogy pont a legjobb mellett döntenek. Ma az az álláspontunk, hogy szakemberek zsűrizzék az iskoláknak szánt programokat, s csak utána kerüljön a gyerekekhez. Az OPI egyébként megbízást kapott, hogy gyűjtse össze a pedagógiai tapasztalatokat, dolgozza ki a programok rendszerét. Ez alkalmas lesz arra, _hogy általa a legoptimálisabban tanítsák á számítástechnikát, informatikát. Az informatikát alkotó módon alkalmazhatjuk. Kár lenne — sőt talán késő — csak az egyetemen elkezdeni tanulni. Már kisiskolás korban segíti az alternatív gondolkodást, döntéselőkészítést és ítéletalkotást. Fejleszti az absztrakciós készséget. Ami pedig a legfontosabb: ha a gyerek megtanulja a programnyelveket is, akkor az fegyelmezettebb gondolkodásra ösztönzi. A számítógépes nyelv egy új írásolvasás tudásával gazdagít. Aki magas szinten alkalmazza a számítástechnikát, annak a pályaválasztáskor nem lesz gondja. A népgazdaság valamennyi ágazatában nagy a kereslet e területen a jó szakemberek iránt. — mondjuk — nincs kályha. Aztán lett kályha — hőtárolós egy másik intézményből. De ennek meg áram kell, de nincs (megfelelő) vezeték. Bevezették az áramot is. Mi kell még a szakkörhöz? Némi pénz, hogy felszerelést, anyagot vehessenek. Örömmel jelenthetem : már van az is. A két tanács (városi, megyei) ösz- szesen 40 ezret ad. Most már csak jól be kell fűteni és jöhetnek a gyerekek. Máger Ágnes február 3-án, Balázs napján, s ezt követően a hónap első keddjeinek délutánján (4-től 8-ig) várja a kis művészbarátokat. Ne tessék megkérdezni, hogy mikor is hívott fel az apuka. Ehelyett szép eszmefuttatásokat ajánlok (olykor én is írok) a tehetségek felkarolásáról, gondozásáról. Azok sokkal kellemesebbek, mint ez a történetecske ... (horpácsi) (bm) Sz. Cs. Újra iádul Balázs napján Egy szakkör története — happy enddel Szász királybírók sírkövei a nagyszebeni evangélikus templomban Számításieclinitei - minden korosztálynak