Észak-Magyarország, 1987. január (43. évfolyam, 1-26. szám)

1987-01-31 / 26. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 12 1987. január 31., szombat A! Capone utódai Ahogyan a lajzoló látta a bírósági teremben a három „Kereszt­apát” a rács mögött A ^.magyar fülnek kissé furcsán hangzott a minapi hír: egy amerikai felsőbíró­ság fejenként száz év — nem tévedés, száz esztendő! — börtönbüntetésre ítélt három férfit. Az ember nézi a tele­vízió képernyőjén a vádlot­takat, és nem hisz a szemé­nek. Áz elítéltek közül ket­ten már túlvannak a het­venen és harmadik társuk is a hatvanhoz közelít. A külsejük hasonló: testes, konzervatív eleganciával öl­tözött urak. Olyanok, akiket unokáik társaságában kép­zel az ember, amint elér- zékenyülten figyelik a kicsik játékát a homokozóban. A látszat, mint az életben annyiszor, ezúttal is csal: a jámbor külsejű öregurak az amerikai — és nemcsak az amerikai — történelem leg­nagyobb bűnszövetkezetének vezetői, és nagyon sokszoros tömeggyilkosok. Amikor az elmúlt esztendő végén le­tartóztatták őket, egész Amerika egyetlen nagy cso­dálkozás volt. Azért talán, mert az ottani újságolvasó­kat és tévénézőket is meg­tévesztette a joviális külső? Nem: nemcsak a Szövetségi Nyomozó Iroda, az FBI- tisztjei tudták a most el­ítéltekről évtizedek (!> óta, hogy szuperbűnözők, hanem a közvélemény is. Ahogy Budapesten mondják, névvel és lakcímmel. Hiszen a mil­liós példányszámú lapok szinte naponta írtak a nyá­jas öregurak — és főleg szervezetük, a hírhedt olasz —amerikai Cosa Nostra (CN) — viselt dolgairól. Hogy akkor miért csak most ke­rültek rács mögé? A kérdés jogos. De a válasz is logi­kus: eddig nem volt ellenük bizonyíték. A SEBHELYES SZÍNRE LÉP . . . 1919. január 16-án az amerikai kongresszus tör­vényt fogadott el, amely szerint az Egyesült Államok egész területén „tilos a sze­szes italok gyártása, szállí­tása, forgalomba hozása”. Ez volt a híres prohibíciós tör­vény. Ekkor született meg egy Palermóban felnőtt, az ottani maffiának is dolgozó, Amerikába áttelepült két­méteres bandita, „Big Jim” Colossimo fejében a gondo­lat, hogy amerikai talajon, az új körülményekhez al­kalmazva kell szárbaszök- kenteni az évszázados ott­honi, azaz a szicíliai mai­fiát. Big Jim nyolc övgzetre osztotta fel Chicagót és kör­nyékét, aztán lassan áz egész hatalmas országot, de a köz­pont, az agytröszt sokáig Chicagóban maradt. Az ilyen emberek nem szoktak ágyban meghalni. 1925. ja­nuár 24-én a Cosa Nostra (a név olaszul azt jelenti: a Mi Ügyünk) egyik alvezé- re, Alfonso (Alj Capone, akit „szakmai” körökben a Sebhelyesnek becéztek (az arcán végighúzódó vágás miatt) higgadtan szitává lőtte Big Jimet, és átvette a hatalmat. „Chicagónak új gazdája van” — írják a már akkor jólértesült lapok, amikor Capone első nagy tetteként végez az immár egyetlen nem olasz gengszterszerve­zettel, a Moran-bandával. A Sebhelyes emberei nagy üz­letet ígérve a North Clark utcai Heyer-garázsba csábít­ják a teljes Moran-féle tár­sulatot, aztán megszólalnak a géppisztolyok ... A CN „ÜZLETÁGAI” Bérgyilkosság, játékkaszi­nó-hálózat, fegyveres zsaro­lás, ló- és agárversenyek, előre „megkomponált” ered­ményekkel, a prohibíció idején szeszcsempészet, ká- bítószer-business, prostitúció — ezek a CN legfőbb „üz­letágai”. Jimmy Breslin, az ismert amerikai bűnügyi újságíró szerint az amerikai nádor tervét, hogy a trón­jától megfossza Rákóczit, 1631. március 15-én Raka- maznál megverték a nádori seregek elővédét, mire Esz- terházy lemondott a beavat­kozásról, és Rákóczi köve­teivel a kassai békét meg­kötötte. Röviddel a hajdúk felke­lése után a Felső-Tisza vi­dékén robbant ki nagyará­nyú parasztfelkelés. A moz­galom elsősorban a Habs­burgok szolgálatában álló zsoldos katonaság ellen irá­nyult, de a parasztok nem kímélték a földesurakat sem. „Torna vármegye felől za­varodván a föld népe úgy egybe verődött, hogy vágy­nak háromezren, s minden falukat esküdteinek maguk mellé. Naponként szaporod- tan szaporodván, valamely felé íordulának, a németség­nek nagy í>ok károkat tevé­nek s magoknak a német­ségnek is nem kevés l'éle­—olasz maffia jövedelme 1966-ban is meghaladta a világ egyik legnagyobb cé­gének, a General Motorsnak a jövedelmét. Hogy lehetett ezt büntet­lenül csinálni? Ügy, hogy Capone — és az általa ve­zetett, immár „összameri- kai” szervezet egyszerűen korlátlan büntetési és jutal­mazási eszközökkel rendel­kezett: milliomossá tehette azt, akivel kapcsolatba ke­rült — vagy holttestté... A1 Capone már Amerika egyik legnagyobb tömeggyilkosa volt, amikor továbbra is há­borítatlanul élhette a maga fényűző életét. Olyannyira nem volt ellene bizonyíték, hogy Edgar Hoover, az FBI rettegett nagyfőnöke a vé­gén — adócsalásért dugatta rács mögé a gengszterki­rályt. SORTÜZ A LUXUSKOCSIKRA Utódai időnként egymással is összecsaptak. 1975. június 29-én merénylők oltották ki Capone egykori testőrsofőr­je, a CN chicagói vezére életét. 1986 januárjában az egyik legelőkelőbb manhat­tani vendéglő előtt méreg­drága Lincoln Continental- jából kiszállva (ilyen autón jár Reagan elnök is) egy géppisztolysorozat valósággal kettéfűrészelte New York egyik „capo”-ját, családfő­jét. Közismert, hogy a legna­gyobb amerikai metropolist öt család osztotta fel ma­guk között, és a most bíró­ság elé állított három „úri­ember”, Anthony Salerno, a Genovese család, Anthony Corallo, a Lucchese család és Carmine Persico, a Co­lombo család feje egyben az egész szervezet vezérkará­nak, a főbizottságnak is tagja volt. Vagyis — az is­mert regény jegyében — igazi „Keresztapákéról van szó. „Nagy frontáttörés ez” — mondotta diadalmasan Giu­liani (a szintén olasz) ál­lamügyész. Szó szerint ezt mondta annak idején Robert Kennedy igazságügy-minisz­ter. Aztán éppúgy megöl­ték, mint a bátyját. Harmat Endre lemmel volnak miattak.” — A kortársak így írták le a Felső-Tisza vidéki paraszt­felkelés, vagy ahogy az egy- korúak emlegették, a Csá­szár Péter-féle pórlázadás kirobbanását. A Gömör és Torna vármegyékben kezdő­dő mozgalom napok alatt átterjedt Borsod vármegyé­re, a Nyírségbe, s a császári vicegenerális borzadva vette a hírt, hogy már Kassa alatt is gyülekeznek a parasztha­dak. A falvakat mindenütt parasztkapitányok keresték fel hadbahívó paranccsal, amelyek a parasztvármegye nevében elrendelik, hogy mindenütt szálljon táborba a férfilakosság „puskákkal, lándzsákkal, vasvillákkal, hajító lánczos botokkal, do­bokkal, zászlókkal”. A job­bágyság eleget is tett a fel­hívásnak, s előbb öt-, majd rövid idő alatt nyolcezerre nőtt a fegyvert fogottak lét­száma, s szeptember közepé­re már a tízezer főt is meg­haladta. A felkelés kezdeményező­je Csuka Imre sajókazai tel­kesjobbágy volt, aki ha­Midön karácsony , hava zöld, húsvét napján havas a föld — állítja a népi meg­figyelés a decemberi időjá­rással kapcsolatban. Január, február, itt a nyár — tart­ja egy tréfás népi közmondá­sunk, értve rajta azt, hogy csak a tél múljék el, aztán már itt a jó idő. , . Miként egész szólás- és közmondás- kincsünknek, a téllel, hóval, hideggel kapcsolatos mon­dásoknak is a. változatosság, a képi szemléletesség és a meglepő sokszínűség a leg­jellemzőbb vonása. Fú, és havaz — úgy lész tavasz: a közmondás tapasz­talati igazságot fejez ki, életbölcsességet sűrít magá­ba; egy-egy magvas gondo­latban gyakran oktató cél­lal közli a népi szemléletű megállapításokat. Nem eszi meg a farkas a telet — szoktuk mondani például arra, hogy nem szokott a tél kemény hideg nélkül elmúl­ni. A tél hagyján, de a sze­le gonosz — ezt a régi köz­mondást ma inkább a tél tél, de a szél szél formában hallhatni. S valóban, a szél teszi kellemetlenül hideggé a telet, hiszen ha fúj, gaz­dagabbnál gazdagabb han­gulati és szemléleti tartal­mú szólások utalnak rá: ki­húzta már a vak koldus a dugót. nem látja bedugni; kilyukadt valahol; már me­gint az a keskeny gatyás német állt a likra; Szent Péter elveszté pipáját stb. A télnek nincs szeme köz­mondás azt fejezi ki, hogy ebben a hideg éyszakban senkit sem illik megszólni a ruházata miatt. Télben ké­nyért, nyárban ruhát bolond, aki elhágy — ehhez a böl­csességhez, azt hiszem, nincs mit hozzáfűznünk. Fázni is sokféleképp le­het, nyelvünk legalábbis a színes, hangulatos, szemléle­tes, a stílust élénkítő képek egész sorát kínálja szólásai- • ban: fázik, mint az eb; reszket, mint kutya az ajtó előtt; didereg, mint cigány marosan kapcsolatba lépett Császár Péterrel, a bükk­aranyost bíróval, hogy vál­lalja el a mozgalomnak, mint a parasztvármegyék hivatalos felkelésének a ve­zetését, Császár Péter maga is végigtapasztalta a század- forduló viharos évtizedeinek minden nyomorúságát. 1629- ben, amikor Bükkaranyoson újra bírói hivatal viselt, Borsod vármegye ismét visz- szakerült a Habsburg-biro- dalom uralma alá. A falva­kat a török martalócokon kívül a császár fosztogató zsoldosai is gyakran meglá­togatták. Az élet teljesen bizonytalanná vált. A bükk- aljai falvak jobbágysága ke­serűséggel látta, hogy né­hány békés esztendő verej- tékes munkájának szerény eredményei hogyan semmi­sülnek meg az idegen ura­lom szolgálatában álló kato­naság garázdálkodásai során. Csak egy szikra kellett, hogy a gyűlölet lángra lobbanjon. Ez a szikra pattant ki 1631 augusztusában. A fellázadt parasztseregek 1631. szeptember 15-én g.yű­a hóban; reszket az ina, mint a fázós agáré stb. Aki­nek ikipirosodik az orra a nagy hidegtől, annak piros madarat fogott az orra, aki pedig egész testében remeg, az úgy reszket, mint a ré­szeg borjú; didereg, mint ősszel a cigány vagy reszket, mint a nyárfalevél. Ha va­lami kőkeménnyé válik a hidegtől, az csonttá fagy vagy olyan fagyos. mint a csuka. Közmondásaink között kü­lön típust alkotnak az úgy­nevezett gazdaregulák, azaz a paraszti élettel, a mező­gazdasági munkákkal kap­csolatos .népi mondások. Té­len éli világát a paraszt — hangoztatja az. egyik, arra célozva, hogy télvíz idején nincs mezei munka. Félhet a téltől, ki tavaszkor nem gyűjtött — e régi közmon­dásunk szerint csak annak kell rettegnie szűkölködés- kor, aki nem takarékosko­dott, .amikor megvolt rá a lehetősége. Baj van akkor is, ha az évszakok annyira eltolódnak, hogy a gazdasá­gi idénymunkákat nem le­het a maguk idejében elvé­gezni: nyári favágástól, téli kaszálástól isten őrizzen. Télvíz idején a kevésbé fi­nom gyümölcsöt is sokra becsüljük — fejezi ki a nincs a télnek rossz gyü­mölcse közmondásunk. A sok hó, sok búza azt a népi tapasztalatot összegzi, hogy ha sok hó esik télen, akkor jó gabonatermésre számít­hatunk a következő évben. A gazdaregulá'tóka 1 közeli rokonok az időjásítást tar­talmazó — rendszerint va­lamely jeles naphoz fűző­dő — mondásak. Ezek, mint a hajdani „népi meteoroló­gia” maradványai ősi ta­pasztaltaitokat, megfigyelése­ket sűrítenek: Ha Katalin kopog, karácsony locsog; fekete karácsony, fehér húsvét stb. Az a közmon­dásunk: Ha Dorottya szo­rítja, Juliska tágítja, nem fejez ki egyebet, mint azt, lést tartottak Göncön. A fel­kelés élére száztagú paraszt­tanácsot választottak, és a mozgalom vezetőjévé — fő­kapitányi címmel — Császár Pétert választották meg. A Habsburgokhoz hű ne­messég azonban, Eszterházy Miklós nádorral az élen el­lenük fordult, s a Sajó mel­letti csatában szétugrasztot- ta a paraszti seregeket. Ek­kor, 1631 decemberében Csá­szár több társával Erdélybe, I. Rákóczi Györgyhöz for­dult segítségért. A fejedelem azonban a parasztok oldalán nem akart a harcba bele­avatkozni. Ekkor az egri pa­sával is tárgyaltak, ismét eredménytelenül. A sok sikertelen harc és tárgyalás után 1632 feb­ruárjában elfogták Császár Pétert. Nem tudjuk ponto­san, hogyan történt ez, de akár elrabol tatta, akár tár­gyalás címén Kassára csalta őt Forgách Miklós generá­lis, mindenképpen visszaélt azzal, hogy a felkelők tár­gyalófélnek és nem nyílt el­lenségnek tekintették őt. Bethlen Gábor halálával, I. Rákóczi György 1630-as év végén történő trónralé- pését követő időszakban Er­délyben és Felső-Magyaror- szágon feudális zűrzavar uralkodott. Rákóczinak meg kellett küzdenie Eszterházy Miklós nádor és a török ol­dalról fenyegető veszélyek­kel is. A hajdúk felkelése azonban megakadályozta a Borsodi csaták Bölcs mondások hóról, hidegről, télről hogy ha Dorottya napján (február haltodilkán) hideg van, akkor Julianna-napra (február tizenhatodikára) várhatóan megenyhül az idő. Eljött Márton szürke lovon — ez akikor járja hazánk egyes vidékein, ha november lil-én, Mértan napján havazik. Megrázza még szakállát Gergő — hallható, ha március ti­zenkettedikére, Gergely napjára hideg idő és hava­zás várható. Tanácsokban sem szűköl­ködnek népi mondásaink, melyeknek együke-másitoa még az ősi, népi „tudomá­nyosság” jegyeit viseli ma­gám. Fejedet hidegbe, lába/- dat melegbe, hasadat hígan, úgy élsz vígan — tartja a közmondás hazánk egyes vidékién. Télben két sza­kács, egy kulcsár, nyárban két kulcsár, egy szakács: télen fontosabb az enni-, miiint az innivaló, nyáron pedig fordítva. Hideg ellen, persze, a legjobb tanács a munkára serkentés: hogyha fázol, fogj fát a kezedbe! A hidegről igen sok mon­dái forog közszájon. Meg­veszi a hideg azt az embert (állatbt, testrészt), aki meg­fagy. Ha viszont hideg leli, akkor magas láz okozta borzongást érez. Sokszor a hidegnek semmi köze az alacsony testhőmérséklethez, találó voltuk miatt azonban végezetüli ezekből a mondá­sakból is érdemes néhányat fölemlítenünk. Ha valaki­nek kihányja a hideg a szája szélét, feltehetően el­rontotta a -gyomrát. Kilelte a hideg a fésűt, évődnek a kócos, fésületlen emberrel. Majd a hideg rázza érte: ez azt jelenti, hogy nagyon kívánja, szeretné megkapni. Csak aztán nehogy úgy járjon, hogy megkapta és végigszalad tőle a hideg a hátán — ment akkor az egész rosszabb a harmad­napos hidegnél... J. N. J. Császárt Kassán rögtönzött bíróság elé állították, majd 1632. március 2-án váloga­tott kínzások után kivégez­ték, testét felnégyelték és a városkapura kiszögezték el­rettentő példaként. Gyorsan és kegyetlenül végeztek a számukra veszedelmes em­berrel. * A vezér nélkül maradt pa­rasztok még csaknem egy évig folytatták az egyre re­ménytelenebbé váló küzdel­met, míg utolsó maradékai­kat is felszámolták. Nagy Ambrus vezetésével 1632 áp­rilis elején átkeltek a Ti­szán és a hajdúvárosok csatlakoztatására indultak. De a váradi alkapitány a bihari hajdúkkal a parasz­tok elé sietett, és együttmű­ködve I. Rákóczi György seregével, hamarosan szét­verte a felkelők seregét. A vezetőik közül sokan Császár Péter sorsára ju­tottak, mások orrukat, fülü­ket vesztették el. Mozgalmuk mégis több volt egy levert jobbágyfel­kelésnél. Azoknak a kuruc mozgalmaknak a nyitányát jelentették, amelyek Thö­köly, Rákóczi Ferenc neve alatt a jobbágyság helyzeté­nek javítását a haza függet­lenségének kivívásával kö­tötték össze. Molnár István Császár Péter-felkelés

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom