Észak-Magyarország, 1987. január (43. évfolyam, 1-26. szám)
1987-01-02 / 1. szám
1987. január 2., péntek ÉSZAK-MAGYARORSZAG 3 Számvetés a Borsod Megyei Beruházási Vállalatnál Hogyan felelt meg a megye építőipara 1986-ban a rá háruló feladatoknak? Erről érdeklődtünk a Borsod Megyei Beruházási Vállalatnál, amely Miskolc kivételével zömmel tanácsi beruházásokat szervez, koordinál Borsod városaiban, településein. A számvetés azért is figyelőmre méltó, mert az első fél év mérlege nem ígért túl sok jót. Batta Mihály igazgató: — Kétségtelen, a fél év harmincnyolc százalékos teljesítése elmaradt a korábbi évek teljesítményétől. Ilyen előzmények után nem lebecsülendő eredménynek tartom, hogy az éves tervben szereplő 1,3 milliárd forint értékű építési, beruházási feladatot a közreműködő kivitelező vállalatokkal alapjában véve teljesítettük. — Hogyan alakult az éves lakásépítési terv teljesítése? — Borsodban — Miskolc kivételével — 637 lakás felépítésével számoltunk .1986- ban. Ebből felépült 201 tanácsi, 288 OTP- és 16 egyéb konstrukciójú lakás. Sajnos, 132 lakásra hiába vártak a leendő tulajdonosok, nem készült el. Kivitelezői késedelem miatt egyebek között 1987-re húzódik át Encsen 24 lakás. A legrosszabb a' helyzet Özdon, ahol mintegy százhúsz lakás beruházásával késtek a kivitelezők. A Zalai úton megvalósuló OTP-lakások annak ellenére nem készültek el 1986-ban, hogy vállalatunk a kivitelezőkkel együtt mindent elkövetett a szóban forgó otthonok mielőbbi felépítéséért. Az ózdi lakásépítés elhúzódásának oka műszaki problémákra vezethető vissza, 'amelyeket mind ez ideig nem sikerült megnyugtatóan lerendezni. — A lakásokon kívül milyen létesítmények elkészültéről lehet számot adni? — Megépült, illetve átadtunk a megyében húsz általános iskolai tantermet, továbbá elkészült még hat általános iskolai tornaterem. A gyermekintézmény-hálózat bővítésében is előre léptünk: Sajószentpéteren 100, Mező- nyárádon pedig 75 új óvodai férőhely létesült. — Az egészségügyi beruházások közül megemlíthetem a mezőkövesdi 150 ágyas reumakórházat, ugyanakkor Özdon négy, Mádon két munkahelyes orvosi rendelő épült. Nem sikerült viszont felépíteni az ózdi 72 ágyas reumakórházat, a létesítmény átadása áthúzódik 1987. első negyedévére. — Javult-e az építési munka minősége? — A korábbi évekhez képest lényeges előrelépést tapasztalunk a kivitelezők munkájában. Bizonyíték erre, hogy az átadott létesítményekben tovább csökkent a feltárt hibák, hiányosságok száma, illetve azok nagyságrendje. — Mit tett a Beruházási Vállalat azért, hogy a tervben szereplő építési feladatok lehetőleg maradéktalanul megvalósuljanak? — Elsőként említem, hogy létrehoztunk a vállalaton belül egy önálló csoportot, amely a kivitelezői versenyeztetés szervezésével foglalkozik. Bizonyára ennek is köszönhető, hogy a legnagyobb fejlődés — tapasztalataink alapján — a beruházások és rekonstrukciók kivitelezésének versenyeztetésében következett be. Elmondhatom, hogy 1986-ban valóságos versenyhelyzet alakult ki, egy-egy feladatra húrom—öt vállalat is beküldte pályázatát. Nemcsak borsodi építőipari szervezetek vettek részt a versenyben, más megyéből is akadt jelentkező. Így például megemlíthetem a Heves Megyei Állami Építőipari Vállalatot, amely miskolci, ózdi és mezőkövesdi építési, beruházási munkára adott be pályázatot. Jelenleg ez a vállalat építi Özdon a nevelési központot, valamint a tűzoltólaktanyát. — Ma már 1987-et írunk, mit várnak az új esztendőtől? — A beruházások előkészítettségének helyzete — gondolok itt a beruházási döntésekre, versenyeztetésre, műszaki tervezésre, szerződéskötésre — kedvező, jó feltételeket biztosít az idei feladatok megvalósításához. Vállalatunk közel 1,4 milliárd forint értékű beruházási, illetve rekonstrukciós feladattal számol 1987-ben. Biztató, hogy a munkáknak mintegy kilencven százalékát szerződéssel már lekötöttük. Az eddigiekhez hasonlóan továbbra is alapvető kötelességünknek tartjuk a tanácsi beruházások eredményes lebonyolítását, a megbízó tanácsok érdekképviseletének ellátását. Lovas Lajos Ózd Velencéje Az Ózdi Városszépítő és Környezetvédő Egyesület a napokban tartotta 1986. évi közgyűlését. Egyebek között az egyesület elnöke —- Kiss Sunyi István — elmondta, hogy jó munkakapcsolat alakult ki a városi tanács és az egyesület között. Ennek tudható be, például, hogy a Somogyi Bé- la-telep (Velence) sorsa megnyugtatóan alakul. Felújítása a tervezés stádiumában van. A telep az 1920-as évek elején épült. A kétszintes, jellegzetes stílusú negyvenhét épület a város legmélyebben fekvő területén van. Ez az oka, hogy a tavaszi jeges áradások idején nemegyszer elöntötte a víz. Ez történt 1925-ben is, amikor az építés befejezés előtt állt. A Hangony-patak áradása miatt teknőkön, tutajokon közelítették meg a lakásokat. Mondták: „Olyan ez mint Velencében”. Elnevezték hát Velencének, s a mai napig is rajta maradt ez a név. Kép, szöveg: Kerékgyártó M. Építőanyag-termelés Több éves jelentős fejlesztéssel lényegesen javult, s immár az igényeket is meghaladja az alapvető építőanyagok kínálata.' Befejeződött nyolc téglagyár rekonstrukciója. további 32 üzem nehéz fizikai munkáinak gépesítése, és belépett a termelésbe a Mátra Gáz- betongyár, amely 1986-ban 140, 1987-ben pedig már 225 millió kisméretű téglaegységnek megfelelő falazóelemet ad. Ez a tetemes gáz- beton-kínálat az érintett térségben már csökkentette a téglakeresletet. Mezőgazdaság, élelmiszeripar Jól vizsgáznak a vállalati tanácsok mmmmm Az új irányítási formákra való áttérést már a kezdetek óta élénk vita kíséri. Sokan erőteljes fordulatot várnak a nagy számban létrejött vállalati tanácsok működésétől a gazdálkodásban. Az eddigi gyakorlat tapasztalatai általában kedvezőek. Sok helyütt máris megalapozottabb döntések születtek, ami elsősorban a vállalati tanácsok működésének köszönhető. KI LEGYEN AZ IGAZGATÓ? A vállalati tanácsok sokat tettek azért is, hogy a jövedelmek á korábbinál jobban tükrözzék a teljesítményeket. Egész sor helyen javasolták: kapjanak többet az állattartó telepeken dolgozók, akik több műszakban és hétvégeken is dolgoznak. A me- zőhegyesi és bábolnai gazdaságban a tanács soron kívüli intézkedést javasolt, a pályakezdők támogatására: a fiatal szakemberek letelepedését segítették a korábbinál erőteljesebben. Az 1986-os esztendő fontos állomás volt az új vállalat- vezetési formák történetében. A MÉM által felügyelt területen 1985-ben 209. 1986- ban pedig újabb tíz vállalat állt át a demokratikusabb önkormányzati vezetésre. Ez a folyamat december végén befejeződött. Eddig az igazgatók, vezérigazgatók több mint felét ellenszavazat nélkül megerősítették, 10-en csak a minimumot kapták, 6-an pedig nem szerezték meg a szavazatok kétharmadát. Nyugdíjazás, betegség, elhalálozás miatt 29 pályázatot; írtak ki. Csupán négy esetben választottak meg külső pályázót. Egyes üzemekben a vt-k első döntései közé tartozott, hogy azonnal fölemelték az igazgatók bérét. Néhol több ezer forinttal is. A mezőgazdaságban nem ez volt a jellemző: általában 5—6 százalékos — a többi dolgozóval azonos — mértékben növelték az első számú vezetők bérét. Sokakat izgat az is, hogy vajon a legalkalmasabb emberek kerültek-e a vállalati tanácsokba? Olyanok, akikben megbíznak, s így képesek hatni a kollektívákra? A felmérések arról tanúskodnak. hogy a különféle körzetekben, a gazdaságok egészében a legalkalmasabb, legfelkészültebb dolgozókat jelölték. RANGOS EMBEREK A fizikai dolgozók közül szinte mindenütt azok kerültek a tanácsba, akik az elmúlt esztendőkben, évtizedekben rangot vívtak ki maguknak, akik szívesen adtak tanácsot, útbaigazítást másoknak, akiknek véleménye mindig is perdöntőnek számított. Egyes helyeken szabályozták a beválasztás feltételeit: eszerint csak az lehetett a vt tagja, aki legalább három éve dolgozik a gazdaságban, jól ismerik a szűkebb körMi rejlik emögött? Napi másfél éra veszteség A munkafegyelem javítása érdekében káros lenne leegyszerűsíteni a dolgot, mondván: sokat .,lógnak” a munkahelyeken. Meg kell vizsgálni azt is, hogy milyen a szervezettség, egyenletes-e a munkaellátás, és érdekeltek-e a dolgozók a jó eredmény elérésében? Tény, hogy a jelenlegi közgazda- sági szabályozás nem ösztönöz, és nem kényszerít mindenütt a következetes fegyelmezésre, arra, hogy a vezetők vállalják a felelősségre vonás népszerűtlen feladatát. azok a törtnapok Ám mindenképpen változtatni kell azon a helyzeten, hogy jelenleg a teljesíthető munkaidőalap egyharmad részében nem végeznek munkát a dolgozók. Igaz, hogy ebbe a kieső egyharmad részbe tartozik a törvényesen biztosított fizetett szabadság és a betegállomány is, de hozzájuk társul az igazolatlan hiányzás, és a törtnapi veszteség. Nemcsak a késés és a napközbeni eltávozás adja a törtnapi veszteséget, hanem a munka szünetelése például anyaghiány, vagy valamilyen munkaidő alatti rendezvény mi- att■ A napi nyolcórás munkaidőből így csak mintegy 6,5 óra a tényleges munkával töltött idő. A nemzetközi összehasonlítás tükrében az látható, hogy az 1984-ig bevezetett munkaidő-csökkentések után Magyarország nem minősíthető „elmaradottnak” a munkaidő hosszát tekintve más fejlett országokhoz képest, a gazdaság átlagában, valamint az ágazatok többségében. A magyar átlagból is kiugrik azonban a közlekedés és a kereskedelem dolgozóinak munkaidőhossza, a sok túlóra miatt. Az Európai Közös Piac országai közül például Belgiumban heti 39,3 óra volt 1981-ben a közlekedési ágazatban a tényleges munkaidő, Magyarországon (1984-ben) túlórákkal együtt 46,5 órát dolgoztak heti átlagban a közlekedésiek. Az adatokból az is kiolvasható, hogy a tényleges munkaidő a nálunk gazdaságilag fejlettebb országok egy részében viszonylag magas, egy-két ország esetében még magasabb, mint Magyarországon. Például az építőiparban Franciaországban, az NSZK-ban és Olaszországban hosszabb a műszak, mint idehaza. MIT MOND a bíróság? Figyelemre méltó azonban, hogy például az NSZK-ban a magyarországinál valamivel rövidebb munkahét. és hosszabb fizetett szabadság ellenére is elérik azt a munkaidő-teljesítményt, amit a magyar ipar, mivel ott jóval kisebb a betegség és egyéb okok miatti kieső munkaidő. Nyilvánvaló, hogy hazánk társadalmi, gazdasági problémája nem a munkaidő hosszában fennálló különbségből, vagy „lemaradásból” ered, hanem a műszaki-gazdasági fejlődésben, a versenyképességben és a hatékonyságban mutatkozó kétségtelen elmaradásból, amelynek behozása — egyebek között — jobb és több munkát követel. Fontos teendő a gazdasági szabályozó rendszer következetes továbbfejlesztése annak érdekében, hogy a munkaidő lényegesen jobb kihasználása, a magas színvonalú szervezés, a pontos és fegyelmezett munka a gazdálkodás szükségszerű velejárója Hegyen. E cél érdekében alkotta meg új irányelvét a közelmúltban a Legfelsőbb Bíróság is a munka- fegyelemmel összefüggő ítélkezési feladatokról. Á kölcsönös kötelezettségek hang- súlyozása jellemzi az irányelvet: a dolgozótól is számon kell kérni kötelességei teljesítését, de a munkáltatónak is meg ■kell tennie mindazt, ami a munkaviszonyból rá hárul. Olyan esetben például, ha ésszerű gazdasági kockázat vállalása végül is kárt okozott a munkáltatónak, az új irányelv szerint azt kell vizsgálni, hogy a dolgozó megtette-e azokat az intézkedéseket, amelyek az adott esetben szükségesek és elvárhatók. A felelősségre vonásnak csak az e körben észlelhető mulasztásoknál van helye, a kockázat további következményei a munkáltatóra hárulnak. A MUNKAHELY NEM KOCSMA A fegyelmi vétségek sorában kiemelt figyelmet kell fordítani a mérhetetlen károkat okozó munkahelyi italozásra, amellyel arányban áll a legsúlyosabb fegyelmi büntetés is. De indokolt a szigorú fellépés azokkal a vezetőkkel szembeti is, akik eltűrik a lazaságokat, á munkaidőalap rossz kihasználását, és nem tesznek meg mindent a jól szervezett munka feltételeinek megteremtéséért, — hangsúlyozza a Legfelsőbb Bíróság irányelve. Társadalmi érdek, hogy a munkával kapcsolatos jogok és kötelezettségek együttesen jussanak érvényre. K. M. Színes beton Lengyelországban a jövőben rozsdavörös, sárga vagy ultramarin színű panelházakat építenek. A szakemberek kifejlesztettek egy megfelelő festéket, amelyet az épületelemek gyártásánál már a nyersanyagba belekevernek. Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy ez az eljárás nem gyakorol semmilyen káros befolyást a beton tartósságára és állagára. Szakemberek szerint a színes beton nemcsak a lakásépítés, hanem a betonútépítés és a díszítőelemek készítése céljára is alkalmas. nyezetben, büntetlen előéletű, s a munkája is kifogástalan. Természetesen az alapos következtetések levonásához, a vt összetételének minősítéséhez több évre van szükség. Az viszont máris kiderült: a leggondosabb válogatás ellenére is előforr dúlhatnak személycserék. Az ötvenfős bábolnai vt-ből például már ketten kiváltak különböző okok miatt. De sikerült helyükre — időben — megfelelő embert találni. Ipari üzemekben vetődött föl, de a mezőgazdaságban is egyre többen foglalkoznak a vt-tagok anyagi ösztönzésének kérdésével. Egyes vezetők szerint erre nincs szükség, hiszen a legjobbakból állt össze a kollektíva. így a keresetek is tisztességesek. Mások ezzel szemben foglalnak állást, szerintük igenis szükség van a tagok díjazására, hiszen ezzel nőne az érdekeltségük és a felelősségük. A testületnek ugyanis joga van arra, hogy a mulasztó vezetőt felelősségre vonja, szükség esetén leváltsa. Csakhogy eközben a vt- tagok semmiféle védettséget nem élveznek, s anyagi elismerést sem kapnak. A vt-tagok jogvédelme sem egészen tisztázott még. Ezért érdemes volna általánossá tenni, hogy a vt előzetes engedélye nélkül ne lehessen egyetlen testületi tag ellen se fegyelmit indítani, őt áthelyezni. A vt tagjainak ugyanolyan védettséget szükséges biztosítani, mint a többi tisztségviselőnek. így zavartalanul, legjobb meggyőződésük szerint végezhetnék munkájukat, hozhatnának döntéseket. TANULNAK A TAGOK A vt-tagok felkészítése, továbbképzése nem mindenütt sikerült jól. Egyik-másik — központilag rendezett tanfolyamon — többnyire csak általánosságok hangzottak el. Sokszor az volt a hallgatók érzése, maguk az előadók sem döntötték még el, melyik oldalon is állnak: hisznek, vagy kételkednek a vt jövőjében. Néhány helyen a testületi ülés előtt néhány nappal összehívják a választott tagokat, s oldott légkörben megbeszélik a napirenden szereplő kérdéseket. Az ilyen felkészítésnek köszönhetően sokkal bátrabban mernek kérdezni, javasolni az emberek. A jó tapasztalatok ellenére jócskán van még kétely, megválaszolatlan kérdés az emberekben. Az elnökök egy része nyíltan vallja, hogy önmagát tanuló vezetőnek tartja. A lecke nem könnyű, hiszen a vt-k nehéz időszakban jöttek létre, a piaci helyzet sem a legrózsásabb. Manapság ezért -tekintélyes még azoknak a száma, akik nem mernek egyértelműen állást foglalni atekintetben, hogy a vt segíti-e a gazdasági fellendülést, vagy csupán technikai szerepe lesz? Valószínű, a gyakorlat némiképpen átformál majd az eredeti célkitűzésekből néhányat. Egy biztos: most mindenütt a vt-k életképességének növelésére, hatékonyságának fokozására kell törekedni. Mert a lehetőség csak úgy ér valamit, ha élnek is vele. Cs. J.
