Észak-Magyarország, 1987. január (43. évfolyam, 1-26. szám)

1987-01-02 / 1. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZAG 4 1987. január 2., péntek Nézőtéri meditáció Háborús tragédia és családi viszály Jelenő Pletnyovo és Vitalij Kotoxickij Az utolsó lépés című szov­jet filmben. Jóllehet, a miskolci pre­miermozik vásznán immár második hete, tehát a csü­törtökön elkezdett filmhéten is a Magic — Varázslat — A Queen Budapesten című ma­gyar gyártású koncertfilm uralkodik és tölti meg mu­zsikájával a nézőtereket, adódik más jellegű film is. Mégpedig egy szovjet film­dráma, háborús tragédia és egy család belső konfliktu­sait ábrázoló ausztrál mű. Bővebben a szovjet filmről szólok az alábbiakban. A minszki Belorusz Film Stúdióban készült 1984-ben Az utolsó lépés című film, Damir V jatyics-Berezsnih alkotása, amely — nem bi­zonyítottan — egy, a film­belivel azonos nevű belo­rusz katona, a második vi­lágháborúban életét áldozó hős élettörténetére alapult. Akár valós magra épült a film, akár nem, közömbös. A film utolsó kockáján az el­esett hősök hozzátartozói tisztelegnek a berlini Trep- tow-parkban álló szovjet hő­si emlékműnél, az elesettek emléke előtt. Az emlékmű­vön egy szovjet katona lát­ható, aki kisgyermeket tart a kezében. A filmbeli Sztye- pan Asztasonok is úgy ál­dozta életét, hogy egy kis­gyereket, ráadásul egy né­met kisgyereket tartott a karjaiban. Ez azonban már a film vége, amíg idáig érünk a mintegy másfél órá­nyi vetítés során, sok min­dent látunk. Az utolsó lépés a szovjet emberek életének mintegy két évtizedét érzékelteti egy árvaházban nevelkedett fér­fi és környezete, illetve csa­ládja élettörténetében a hú­szas évek második felétől, a hatalmas, csupa lelkesedés fűtötte építkezések, a szov­jet élet első, sok nehézség­gel teli éveinek időszakától a harmincas éveken át a má­sodik világháború tragédiá­jáig. Sztyepan Asztasonok küzdelmes életet élt, az ár­vaház után az építkezések nevelték munkásemberré, fe­lesége polgári környezetét hagyta oda érte, s család­ját a fasiszták elpusztítot­ták, gyermekeit is. Ö még­is — éppen a háború utol­só napján — az ostromlott német városban egy német kisgyereket ment ki a tűz elől, amikor a németek go­lyója eléri és életét veszti a kórházi ágyon. Kint az ut­cán- a győzelmet ünnepük a szovjet katonák, énekelnek; a lágerből szabadított szov­jet nők egyike a Kalinka dallamára még , táncra is perdül, miközben Sztyepan örökre lehunyja szemét. Ha így történt, ha nem, így, ebben az ábrázolásban ez bizony enyhén giccses befe­jezés. Sajátos ábrázolási módot választott a rendező. A film a történet végén kezdődik, Sztyepan haldoklásával, s ez a jelenet többször visz- sza-visszatér, míg a valósá­gos történet lassan folydo- gál előttünk. A film — mint említettem — a húszas évek második felétől ábrázolja a történéseket, találkozunk e kor más forrásokból ismert több jellemző vonásával, például a munkaversenyláz- zal, a lakodalmi vacsorán az amuri partizánok dalát ének­lőkkel, a lakásviszonyokkal, amikor a nagy lakásokban spanyolfal választotta el az egyes családokat egymástól stb., a zavaró leginkább az, hogy a rendező, noha az egész történést visszatekin­tésben játszatja, azaz egy későbbi ábrázolási módot alkalmaz, a történéseket mégis úgy mutatja be, mint­ha a film is akkoriban ké­szült volna. A szovjet né­mafilm és a hangosfilm kezdeti kora sejlik fel né­mely képsor láttán a néző­ben. A soknemzetiségű szovjet filmművészet belorusz csa­ládjából viszonylag nem sok művet ismerünk. E film — Az utolsó lépés — láttán úgy tűnik, mintha lépéshát­rányban lenne a moszkvai, leningrádi, rigai stúdiókban készült, meg a grúz, örmény és néhány más nemzetiség alkotásaival szemben. Első­sorban a fiatalabb nézőkor­osztályoknak ajánlható. * A másik filmről csak rö­vid, előzetes tájékoztatás­ként mondhatom el, hogy a címe Első feleségem, a nem­zetisége ausztrál, készítője a távoli kontinensen élő hol­land rendező Paul Cox és egy válságba került házas­ság fordulatokban gazdag történetének néhány drámai mozzanatát jeleníti meg. (benedek) Az első feleségem cimű ausztrál film egyik kockája. A Miskolci Rádió stúdiójában. Reggel és délután — Miskolci Rádió Már közöltük a hírt: # 1987. január 5-étől, hétfőtől megváltozik a Miskolci Rádió műsor- sugárzási rendje. Az avasi harangtorony ismert szig­nálja ettől az időponttól kezdve naponta háromszor csendül fel a rádióban: reggel 6 óra 20 perckor, 7 óra 20 perckor és 17 óra 30 perckor. A szombati és a vasárnapi műsorrend változatlan marad. Mi in­dokolta a műsorsugárzás idejének e lényeges meg­változtatását? A kérdésre Paulovits Ágoston, a Mis­kolci Rádió vezetője válla­szol. — A helyi hírek, infor­mációk iránt az elmúlt esztendőkben megnöveke­dett az igény. A Magyar Rádió elnöksége ezért úgy döntött, hogy a körzeti szerkesztőségek nemcsak a hagyományos műsor idejé­ben, hanem reggel is tá­jékoztassák a hallgatókat a legfontosabb, közérdekű kérdésekről. Az adásidő módosítása a körzeti rádi­ók munkájában fontos és lényeges állomás. Az első lépésben 1953. április 30-án létrehozták a Budapesten kívüli, helyi rádiók orszá­gos hálózatát. Egy negyed­század múltán, 1979-ben körzetesítették a helyi adó­állomásokat, a Miskolci Rádió sugárzási területe előbb Heves, majd Nógrád megyével növekedett. A mostani változás, az osz­tott adásidő bevezetése tet­te egésszé a sugárzási rend korszerűsítését. Az új műsorrend beve­zetése előtt közvélemény­kutatásként tavasszal két­hetes, kísérleti adást su­gároztunk reggelenként. A reagálásokból általános ta­pasztalatként állapíthattuk meg, hogy Borsod-Abaúj- Zemplén, valamint a Heves és Nógrád megyei hallga­tók örömmel fogadták a kezdeményezést és igény­lik, várják a reggeli je­lentkezéseket. A sugárzási idő változása természetesen a Miskolci Rádió adásainak tartalmi változásával jár. A regge­li, kétszer tíz percben el­sősorban aktuális informá­ciókat, tudnivalókat ad hí­rül a rádió. Elképzeléseink szerint az időjárás-jelenté­sen, a közlekedési infor­mációkon, s a három me­gye négy napilapjának szemlézésén kívül Borsod­ból, Hevesből és Nógrád- ból mindennap egy-egy közérdekű tudósítást adunk. Január 5-től naponta hat­szor kell majd a Kossuth Rádió hultlámhosszára, s arról lekapcsolnunk. Délutánonként igyek­szünk olyan műsort sugá­rozni, hogy az feledtesse, hogy nem kilencven-, ha­nem csak hatvanperces az adás. A legnépszerűbb ösz- szeállításainkat megújult formában, gazdagabb tar­talommal adjuk. Észak-Ma- gyarország jelenlegi hely­zetéből következően egyet­len műsorunk marad vál­tozatlan : gazdaságpolitikai magazinunk, az Index. A megváltozott műsoridővel, s az adások tartalmával kapcsolatos véleményeket szívesen fogadjuk, várjuk hallgatóinktól. (udvardy) Perecezés, tanyázás, mátkázás Újév-köszöntők megyénkben Megyénkben, a bükki tá­jakon csakúgy, mint Zemp­lénben kemény hideggel, hó­val köszöntött be az új év. Az idén beigazolódott a népi időjóslás, mert Katalin után karácsony és az év utolsó napjai is, „kopogott”. Megyénk vidékein külön­böző népszokásokkal búcsúz­tatják az óévet, s köszöntik az új esztendőt. Ezekről azonban napjainkban már inkább csak az idősebbek mesélnek, emlékeznek. Egyik ilyen szokás volt a hegy­aljai borvidékhez tartozó Erdőhorváti községben az újévi perecsütés. Az év utol­só napján a házakban be­gyújtották az úgynevezett kabalás kemencéket, ame­lyekben a kelesztett tésztá­ból, só és cukor hozzáadásá­val készített tésztát kisütöt­ték. A pereckészítés volt az az ünnepi készülődés, amely­ben a férfiak is segítettek. A tészta vékony szalagokra vágása, a „kicsíkolása” ugyanis a férfiak dolga volt, csakúgy mint a pereccé fo­nása. Ezt a tésztát aztán a cserfával felfűtött kemencé­ben megsütötték, s az új évet köszöntő vendégeket ez­zel kínálták meg. A Tisza menti községek­ben napjainkig élő hagyo­mány a „tanyázás”. A szom­szédos községekben lakó ro­konok, jó barátok keresik fel ilyenkor egymást. Ám míg néhány évtizede csen­gés szánokon, vagy lovas ko­csikon keltek útra — ma már gépkocsival látogatják egymást a rokonok. A zempléni részeken egyes falvakban tartja magát most is az úgynevezett „mátkaké­rés” napja. A fiatal párok ugyanis újévkor határozzák meg az esküvő napját, vál­tanak mátka- vagy jegyken­dőt. Ezt a menyasszony leg­többször még most is saját kezűleg hímezi ki, s adja ajándékul a vőlegénynek. m Uj árak a mozikban A moziüzemi vállalat tájékoztatója „Tájékoztatjuk kedves né­zőinket, hogy 1987. január 1-től új helyárintézkedések lépnek életbe. Az új hely­ártáblázatok a pénztárban vannak kifüggesztve. Plakát­jainkon és műsorfüzetünk­ben új helyármegjelöléseket használunk...” — Ezzel a szöveggel jelentek meg az elmúlt napokban figyelem­felhívó táblák a Borsod megyei mozik előtereiben. A helyárváltozás elsődlegesen érinti a nézőket, éppen ezért felkerestük a Borsod Megyei Moziüzemi Vállalat­nál Lengyel Ágoston igaz­gatót és helyettesét, Gyulai Lajost, hogy a január 1-től érvényes helyárintézkedések­ről bővebb tájékoztatást kér­jünk. Megtudtuk, hogy a hely­ármódosításokra a Filmfő­igazgatóság és az illetékes árfelügyeleti hatóság intéz­kedése alapján került sor. Ezeket pedig sok egyéb mellett részben a mozikban végrehajtott felújítások, részben a filmforgalmazás­sal, illetve annak állami tá­mogatásával kapcsolatban az új esztendőben jelentkező intézkedések indokolják. Az elmúlt évben a Bor­sod Megyei Moziüzemi Vál­lalatnál 4(1 millió forintot köl­töttek felújításokra, korszerű­sítésekre. Újjászületett példá­ul a mezőkövesdi, a szikszói, az abaújszántói, az izsófalvi, az edelényi és a putnoki mozi, s ebben az újjászüle­tésben a technikai korszerű­sítés is bennefoglaltatik. Most folyik és előreláthatólag májusban kerül befejezésre a miskolci Kossuth mozi teljes felújítása. Ezzel egy­idejűleg a Filmfőigazgatóság intézkedése a mozihelyárak átsorolását tette szükségessé. A helyárak átsorolásával egyidejűleg a mozik kategó­riába sorolása is megválto­zott. Ennek alapján Borsod­ban a 35 milliméteres mo­zik között nyolc kiemelt be­mutatómozi lesz. Ezek a következők: Miskolcon a Bé­ke, és a Kossuth, Úzdon a Béke, továbbá a sárospataki, a sátoraljaújhelyi, a kazinc­barcikai, a leninvárosi és a mezőkövesdi mozik. E nyolc kiemelt bemutatómozin kí­vül a 35 milliméteresek kö­zött tizenegy városi mozi ke­rül még q. premier filmszín­házak kategóriájába. A töb­bi utánjátszómozi lesz. A 16 milliméteres mozik között is lesznek bemutatók és utánjátszók. A nagyközönséget a beve­zetőben említett felirat kap­csán mindebből az átsorolás­ból elsősorban a helyárak érdeklik. A 35 milliméte­res mozikban három helyár- övezet lesz a kiemelt helye­ken, és a premiermozikban, az egyes filmeknél pedig négyféle helyárkategória lép életbe. Lesznek alaphely- áras, felemelt alaphelyáras, valamint két fokozatban ki­emelt helyáras filmek. Pél­dául a kiemelt bemutatómo­zikban az első helyárövezet- ben 18-tól 48 forintig változ­nak ezek a helyárak, a má­sodik helyárövezetben 14- től 40-ig, a harmadikban 6 forinttól 20-ig. A további mozikategóriákban ezek a helyárak arányosan csök­kennek. Hasonló módon vál­toznak az esetleges egységes helyárú előadások, valamint a különböző kedvezményes, illetve bérletes előadások di­jai is, amiről az adott film­színházak pénztárainál kap­hat részletes tájékoztatást a néző. A 16 milliméteres be­mutatómozikban 10 és 25 forint között mozognak a helyárak, az utánjátszó 16 milliméteres filmszínházak­ban nyolc és húsz forint között. A videomozikban az egységes helyár 10 és 30 fo­rint közötti skálán mozog. Az egyes helyárkategóriák a filmek eszmeiségétől függ­nek, a társadalmi mondan­dóval gazdagabb filmekhez szóló jegy ára a kedvezőbb. Nem szükségtelen feljegyez­ni azt sem, hogy a mozik az államosítás óta, tehát harmincnyolc éve igen je­lentős állami támogatást él­veztek, minden mozijegy árához jelentős összeggel járult hozzá az állam, s ez a dotáció most igen nagy mértékben lecsökkent. Ez is indokolja a módosí­tásokat. Arra a kérdésre, vajon a helyármódosítások során je­lentkező belépődíj-emelkedé­sért a néző mit kap cseré­be, a moziüzemi vállalat ve­zetői elmondták, hogy nem­csak a felújított filmszínhá­zak nyújtanak kényelmesebb, kulturáltabb környezetet és biztosítanak jobb vetítési, valamint hanglehetőségeket, hanem az egyes filmszínhá­zak átsorolásának eredmé­nyeként a nézők hamarabb találkozhatnak új művek­kel és szélesebb lesz egy- egy mozi filmválasztéka is. A vállalat vezetői elmond­ták, tisztában vannak vele, hogy a helyármódosításnak senki sem örülhet, mégis kérik a filmbarát közönség megértését és támogatását, amit jobb szolgáltatással kí­vánnak viszonozni. <bm)

Next

/
Oldalképek
Tartalom