Észak-Magyarország, 1987. január (43. évfolyam, 1-26. szám)

1987-01-15 / 12. szám

1987. január 15., csütörtök ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 7 sport Csak röviden.. TEKE. Óidon került meg­rendezésre a Borsod megyei egyéni tekebajnokság. Ered­mények, férfi felnőttek: 1. Székely (BÉVSC) 455; 2. Rendes (Ózdi Spartacus) 454; 3. Németh I. (BÉVSC) 435; 4. Sas vári (BÉVSC) 427; 5. Ragány (ÓKSE) 420; (1. Hegedűs (Szerencs) 419. Ifjúságiak: 1. Halászi (Lyu­kói Bányász) 431; 2. Takács (BÉVSC) 420; 3. Csontos (Lyukói Bányász) 405. Ser­dülők: 1. Oláh (ÓKSE) 414; 2. Gyöngyösi (BÉVSC) 380. JÉGPÁLYA NYÍLT Mis­kolcon, á Honvéd Papp Jó­zsef SE Szentpéteri kapui sporttelepén. A korcsolyázás kedvelői hétközben délután 15 órától, szombat-vasárna­ponként pedig egész nap használhatják. A térítési díj mindössze 5 forint. Á hét végén: Lillafüred kupa Országos A-kategóriás alpesi versenyt rendeznek a hét végén Bánkúton. A Lillafüred Ku­pa viadala szombaton és vasárnap egyaránt 10 órakor kezdődik. Rajthoz áll a szinte tel­jes magyar élgárda. Sportélet: fontosabb, mint bármikor Rendkívül érdekes, szinte tudományos igényű írást ol­vastam a Valóság-ban, a TIT folyóiratában. Dr. Frenkl Ró­bert egyetemi tanár (akivel a közelmúltban e „hasábo­kon" beszélgettünk) „A magyar sport eltékozolt évtizede" címmel, az OTSH átszervezésének ürügyén elemzi a honi sportéletet és különösen a hatalmi csúcsokon lejátszódó (és már befejeződött) folyamatokat. Bevezető mondatai (Az elmúlt harminc évben négyszer szervezték ót a sport- irányitás rendszerét) izgalmas olvasmányt ígértek. A szerző a kortárs hitelt érdemlő alaposságával 1956 —57-bén „nyit”, amikor megszűnt az állami sport­irányító szerv, az OTSB, hogy átadja helyét a Ma­gyar Testnevelési és Sport Tanácsnak. A negyvenes évek végén, ötvenes évek elején külföldi példa alap­ján kialakított, hagyomá­nyainktól és igényeinktől egyaránt idegen szisztéma helyét ismét átvette az ön­álló egyesületek. rendszere. Viszont csupán egy szűk él­sportban gondolkodott, az egyensúlyt a tömegsportmoz­galmak, kampányok voltak hivatva fenntartani. Az él- sportban-tömegsportban gon­dolkodás — sok egyéb ked­vezőtlen hatása mellett — talán ott okozta a legtöbb kárt, hogy az ifjúsági, isko­lai sportot (mindennemű sporttevékenység természe­tes utánpótlását, egyben az égészséges ifjúság nevelé­sének nélkülözhetetlen esz­közét), könnyedén a tömeg­sporthoz csatolta. A sport- irányítás már akkor sem ér­tette, hogy az erős ifjúsági sport minden értelemben a nemzet testkultúrájának alapja. Kétségtelen, hogy az ’57— 62-es fél évtized nehezebb körülményei, szerényebb fel­tételei között nem mindig érvényesülhettek a legkor­szerűbb sportági, szakmai szempontok, mégis felnőtt egy világklasszis nemzedék. 1962-ben bekövetkezett az újabb átszervezés, mely dur­va centralizációt jelentett. Mivel a sportvezetés mind­máig az olimpiai eredmé­nyességen méri. a sportélet (és saját?) teljesítményét, megállapítható, hogy a hat­vanas évek eredményes öt­karikás szereplésében a centralizáció feltétlenül sze­repet játszott. (Ebben az időben az MTST az MTS- nek adta a „stafétabotot”.) A hatvanas évek sportveze­tése sajátos rablógazdálko­dást folytatott. Elmulasztott minden olyan intézkedést, mely legalább csökkentette volna a centralizáció kárte­vését. Következett 1972—73, a sportirányítás soron követ­kező átszervezése. Ezt nem vezetési stílusbeli, vagy akár szervezeti kérdések indokol­ták, hanem azon egyszerű tény, hogy nálunk a testne­veléssel és a sporttal kap­csolatos teendőiket az álla­mi szervek még akkor is ne­hezen végzik el, ha ezért egy önálló főhatóság a fele­lős és ennek, mint kormány­zati szervnek felelősséggel tartoznak. Visszaállt az ál­lami irányítás, megalakult az OTSH. (Ez a hivatal csú­csot javított — csaknem másfél évtizedet élt meg — pedig egyáltalán nem jelen­tett stabilitást. 1986. július 1-én adta át a kormányru- dat a legújabb szervnek, az állami felelősséget most már a nevében is hordozó ÁISH- nak.) A ’70—78 közötti cik­lus több maradandó tanul­sággal szolgált. Bevezette, pontosabban a koncepció rangjára emelte az úgyneve­zett bázisszervi szisztémát, megvalósította az eddigi leg­bürokratikusabb, stílusában a sporttól idegen irányítási rendszert. A bázisszervi szisztémát elemzőknek azt kell majd tisztázniuk, hogy ez a rendszer — pozitívu­mai mellett — mennyit ár­tott erkölcsileg, szakmailag, a jövőt illetően és egyesek szerint még a gazdálkodását tekintve is a sportnak? A dolog egyik érdekessége ugyanis, hogy ebben az idő­szakban emelkedett jelentő­sen a sport állami támoga­tása, mégsem úgy fogalma­zódott meg a kérdés, hogy mi a' támogatás felhasználá­sának optimális útja, hanem hogyan lehet a bázisszerve­ket minél jobban rábírni az egyesületek támogatására, így született meg a hátbor­zongató elképzelés: a pénzt oda kell adni, ahol amúgy is van. Ilyen előzmények után kö­vetkezett be a ’78-as váltás. Szinte csak a fordítottját kellett csinálni, mint addig. A vége mégis egyértelmű kudarc... A vezetés nem vállalta fel az igazi kérdé-, sek terhét. Érdemben sem­mit nem tett az iskolai sportért, a szabadidőspor­tért, a versenysport-élsport­ban pedig megelégedett né­hány korábbi anomália meg­szüntetésével. Növeli a mai vezetés fe­lelősséget, hogy a sportélet a nyolcvanas években fonto­sabb területe a társadalmi életnek, mint bármikor ko­rábban. A versenysport-él­sport fejlesztése sürgősen új programot kíván. A szabad­idősport, a sporttal való gyógyítás, utókezelés is ön­álló programot igényel. Jó hatásfokkal csak akkor fej­leszthetők a látszólag távol eső területek, ha a rossz be­idegződéseitől megszabaduló sportmozgalomban mindenki anyagi és erkölcsi elismeré­se saját munkájától és nem a válogatott labdarúgók eredményeitől, meg az olim­piai pontoktól függ. Az ÁISH vezetői jó né­hány nyilatkozatot adtak már hat hónapos ténykedésük alatt. Tisztában vannak a vadhajtásokkal, az ellent­mondásokkal, az átszerve­zésektől terhes hivatal te­kintélyének szó szerinti el­tűnésével és még sorolhat­nám. Kemény munkát, lé­nyegi-érdemi intézkedéseket ígérnek. Csak remélni lehet, hogy tanulnak a múlt hibáiból, leszűrik a tapasztalatokat, rendet teremtenek a ver­seny- és szabadidősport ku­szaságaiban. Ha így lesz, nem kell majd 8—10 év múlva a sporttörténészek­nek és -szociológusoknak újabb elemzéseket készíteni­ük. Kolodzey Tamás Milyen évet zártak a szomszédok? (4.) Emlékezetes jugoszláv sikerek 1986. a jugoszláv sport kiemelkedő nemzetközi si­kereinek éve volt. A ju­goszláv férfi kézilabda-vá­logatott a svájci VB-n — március 8-án, a Magyaror­szág elleni döntőben szer­zett győzelmével — arany­érmet nyert, először a sport­ág történetében. Világszerte a tv-nézők milliói emlékeznek arra a forró augusztusi éjszakára, amikor a jugoszláv vízi­labda-válogatott az Olasz­ország elleni VB-döntő mér­kőzésen nagy küzdelemben diadalmaskodott, s az 1968-* as és- 1984-es olimpiai baj­nokság után ezen a világ- versenyen is az első helyen végzett. A női sportlövőcsapat (Biszerka Vrbek, Mirjana Jovovics és Veszna Doma- zet) Suhlban a standard­puska 60 lövéses fekvő szá­mában lett világbajnok. A sabaci „Metaloplastica” férfi kézilabdázói az utóbbi esztendőkben világhírnévre tettek szert. Tavaly meg­nyerték a Bajnokcsapatok Európa Kupáját, s a legtöbb játékost adták a VB-arany- érmes válogatottba. A férfi kosárlabda-váloga­tottnak egy lépés hiányzott ahhoz, hogy a madridi VB-n a döntőbe kerüljön, s arany­vagy ezüstérmes legyen. Ehelyett csak a bronzérmet sikerült kiharcolnia, de a Szovjetunió elleni mérkőzé­sét — akik legalább a tv-n látták — sokáig nem fogják elfelejteni. A zágrábi Cibö- na férfi kosárlabdacsapata éppen a Budapesten meg­rendezett döntő meccsen megismételte BEK-győzelméf — bár saját hazája bajnok­ságában tavaly kénytelen volt megelégedni a második hellyel. A belgrádi Radnicskí női kézilabdázói három győzel­mi trófeával gazdagították gyűjteményüket. A hazai bajnokság és a Jugoszláv Kupa mellett elhódították a Kupagyőztesek Európa Ku­páját is. Az asztalitenisz vegyes pá­ros, Lupulescu és Perkucsin a prágai EB-n ezüstérmet nyert. A karate-válogatott (Dimitrojevics, Vukszanovics és Kopitovics) harmadik lett a madridi EB-n és a syd­neyi VB-n,' a cselgáncsvá­logatott pedig szintén har­madik az ..újvidéki EB-n. Az egyéni sportolók közül a síző Rok Petrovics kíván­kozik az élre: műlesiklásban megnyerte a Világ Kupát. Drazsén Petrovics. a Cibona válogatott kosarazója, tu­catnyi mérkőzésen kápráz­tatta el a nézőket. Törtei József kötöttfogású birkó­zásban Európa-bajnok lett. Jasna Sekarics-Brajkovics sportlövő a 40 lövéses női légpisztoly számban EB- aranyérmet szerzett. Bóján Kriza j a műlesikló Világ Kupában holtversenyben ezüstérmes, Ivan Sabijari kenus e sportágban Ljubek és Nisovics méltó utódja. A Politika, a legtekinté­lyesebb és legolvasottabb belgrádi újság az 1986-os év legjobb jugoszláv sportolói­nak rangsorát mindezeket figyelembe véve, így állítot­ta össze: 1. Rok Petrovics (alpesi síző), 2. Drazsén Pet­rovics (kosárlabdázó), 3. Törtei József (birkózó). ‘ A csapatok rangsora: 1. férfi kézilabda-válogatott, 2. vízilabda-válogatott, 3. női standárdpuskás sportlövő válogatott. A rangsoroláson lehet vi­tatkozni. A csapatok versen­gésében a vízilabda-vá lóga­tott teljesítménye talán nem maradt el a férfi kézilabda- válogatottétól. És így to­vább ... De a sportban egye­bek között az is érdekes, hogy holtidőben is foglal­koztatja az embereket... Elmaradt az MNK-mérkőzés TOTÓSAROK, 3. HÉT % Az Észak-Magyarország tippjei 1. COMO—ROMA. A hazaiak re­mekül kezdtek, aztán jött a meg­torpanás, de a rómaiak sem meg­bízhatóak. Minden lehet. 2. atalanta—saMpdoria. Nagyon kellenének a pontok a bergamói társaságnak, nem biztos azonban a siker. 3. FIORENTINA—AVELLINO. Rossz napok járnak a firenzeiekre, talán Antognoni belépése segít. Nyerniük kell! 4. INTER—EMPOLI. A milánóiak vissza akarnak vágni a 2. forduló­ban elszenvedett vereségért. Az újonc ellen az erőfeszítés ered­ménnyel járhat. 5. JUVENTUS—UDINESE. Ka­paszkodnak a vendégek, próbálják csökkenteni a hátrányt, ehhez bra­vúrra van szükség. Talán sikerül?... 6. VERONA—TORINO. A torinói­ak gólképtelenek, ha pontosan vé­dekeznek, egy pontot elcsíphetnek. 7. BARI—GENOA. Egyszer már idegenben is produkálnia kellene a Genoának, most jó alkalom kínál­kozik erre. 8. CAGLIARI—CATANIA. A szardíniaiak menthetetlennek tűn­nek, a vendégek középcsapatnak számítanak, akármi lehetséges. 9. CESENA—BOLOGNA. Hazai környezetben általában jól veszi az akadályokat a Cesena, ezúttal is esélyesebb. 10. LAZIO—PISA. Tetszetősen és eredményesen futballozik a fővá­rosi társaság, nem kétséges a győ­zelme. 11. MESSINA—LECCE. Otthoná­ban veretlen a Messina, idegenben nyeretlen a Lecce, a mérleg aligha változik. 12. * TARANTO—SAMBENEDET- TESE. Két igen gyenge teljesít­ményt nyújtó gárda csap össze, elő­térben a döntetlen. 13. TRIEST1NA—PARMA. Már ledolgozta hátrányát a trieszti együttes, de helyzetének megszilár­dításához még kellenek a pontok. ■fl. ASCOLl—MILAN. Első hazai győzelmére készül az Ascoli. X 12 1 X 1 1 1 2 X 1 2 X X1 2 1 1 X 1 1 X X 1 1 1 1 1 _____ A Borsodi Bányász—Húsos SK női kézilabda Magyar Népköztársasági Kupa visz- szavágó találkozó a miskol­ci városi sportcsarnokban tegnap — a rendkívüli idő­A Borsod Megyei Labdarú­gó Szövetségben elkészítet­ték a megyei I. és II. osztá­lyú bajnokságok sportszerű- ségi versenyének állását. Íme a sorrend, megyei I. osztály: 1. Szuhavölgyi Bá­nyász 30, 2. SUMSE 33, 3. Mezőcsát 36, 4. Gönc 40, 5. MEAFC 43. 6. Hejőcsaba 44, 7. MVSC 55, 8. Mád 63, 9. Mezőkövesd 77, 10. Borsod- nádásd 78, 11. Rudábánya 83, 12. Miskolci Üveggyár 92, 13. Putnok, 14. Sátoraljaúj­hely 83, 15. Encs 105. Megyei TI. osztály, Északi csoport: 1. Szirmabesenyő járási viszonyok miatt — elmaradt. Az összecsapást egy későbbi időpontban ren­dezik meg, melyről olvasó­inkat tájékoztatni fogjuk. 11, 2. Arló 14, 3. Sajólád 20, 4. Somsály 21, 5. Alsóva­dász 26, 6. Borsodivánka 27, 7. Mákvölgyi Bányász 28, 8. Sála 32, 9. Ónod 52, 10. Tipzapalkonya 54, 11. Mező- keresztes 74, 12. Bükkáb­ránv 77, 13. Ernőd 80, 14. Hídvégardó 100. Keleti cso­port: 1. Sárospatak 16, 2. Karcsa 18. 3. Tiszakarád 21. 4. BAG Végardó 22, 5. Hol­lóháza 23, 6. Cigánd 23, 7. Tokaj 34, 8. Felsőzsolca 41, 8. Tárcái 42, 10. Hernádné- meti 45, 11. Riese 52, 12. Al- sózsolca 58, 13. Rátka 70, 14. Forró 77. Olaszország lepte Argentínát Kedden Brazíliában foly­tatódott a Pelé Kupa vete­rán labdarúgótorna. Ezúttal a két legutóbbi világbajnok­ság győztese, Argentína és Olaszország 35 éven felüli* játékosokból álló válogatott­ja csapott össze. Mindössze háromezren voltak kíváncsi­ak a találkozóra, amelyet Olaszország 2:1 (1:0) arány­ban megnyert. Az olaszok negyedik találkozójukon el­ső pontjaikat szerezték! A Magyarországon is jól ismert Altafini juttatta ve­zetéshez a.z azzurrikat már a 4. percben, ám a gyors gól után 77 percet, kelleti várni az újabb találatra. Ekkor Damiani növelte az olasz előnyt, végül a 37. percben Babington tüntető­ből szépített, s állította be a végeredményt. A torna állása: 1. NSZK 3 pont (2 mérkőzésből), 2. Uruguay 3 (2), 3. Argentína 3 (3), 4. Brazília 3 (3). 5. Olaszország 2 (4). A sportszerűség! verseny állása

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom