Észak-Magyarország, 1987. január (43. évfolyam, 1-26. szám)

1987-01-02 / 1. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZAG 2 1987. január 2., péntek a műszaki fejlesztés A műszaki haladás meg­gyorsítása, és ezzel összefüggésben a tu­dományos kutatás eredmé­nyességének fokozása megha­tározó fontosságú, tovább nem halasztható feladat. Végrehajtásától alapvetően függ a népgazdaság teljesít­ményének növelése, a szoci­alista társadalom további sokoldalú korszerűsítése. Kü­lönösen időszerűvé tette a műszaki fejlődéssel kapcso­latos kérdések elemzését az, hogy a gazdasági munka megjavításáról! hozott 1986. novemberi központi bizottsá­gi határozat a gazdaságfej­lesztési munkák középpont­jába helyezte a termék- és technológiai szerkezet kor­szerűsítését. Az abban meg­fogalmazott feladatok meg­oldása megköveteli a tech­nikai-technológiai fejlődés fölgyorsítását. Ugyanakkor azok végrehajtása kedvező közgazdasági feltételt teremt a műszaki fejlesztés számá­ra. Az országban folyó mű­szaki fejlesztési tevékenység fő irányait és feltételeit a VTI. ötéves népgazdasági terv, a központi gazdaságfej­lesztési és szervezési progra­mok, valamint az ezekkel összehangolt országos közép­távú kutatás-fejlesztési terv programjai meghatározták. Ezekben a tervekben és prog­ramokban — a XIII. kong­resszus határozatának megfe­lelően — megtörtént a fő feladatok kijelölése, a for­rások szétosztása, és körvo- nailazódtak az irányítás kor­szerűsítésének teendői is. Szükség van azonban a meg­hozott intézkedések össz­hangjának megteremtésére, és a végrehajtás társadalmi, gazdasági és politikai felté­teleinek javítására. Ezért tűzte a Központi Bizottság december 28-i ülésének na­pirendjére a műszaki fejlő­dés és a tudományos haladás felgyorsításának feladatait. A felszabadulás óta eltelt idő alatt hazánkban a gaz­dasági-műszaki színvonal je­lentősen nőtt. A technológiai fejlődés főbb nemzetközi tendenciáit lényegében kö­vettük. Egyes területeken olyan technológiák honosod­tak meg, amelyek hozzájá­rultak a korszerű műszaki kultúra kibontakozásához. A tudományos-technikai fejlő­dés világméretű felgyorsulá­sának, a hazai gazdasági nö­vekedés lassulása, és a nem kielégítő hatékonyságú mun­ka hatására azonban az utóbbi időszakban számos területen fokozódott a nem­zetközi élvonaltól való tech­nológiai elmaradás. Olyan helyzet jött létre, mint egy futóversenyen, az élcsoport felgyorsította lépteit. Ilyen­kor, ha vailaki nem vált üte­met, nemcsak az elöl levők-' tői szakad le, de megelőzhe­tik a hátrább levők is. A tét tehát nagy: leszakadás vagy felzárkózás. Kérdés, jelentős erőfeszí­téseink ellenére miért soka­sodnak gondjaink? A gazda­ság műszaki megújulását mindenekelőtt a teljesítmé­nyekre nem kellően ösztönző társadalmi-gazdasági környe­zet, és az igénybe vehető források csökkentése fékez­te. A gazdaságirányítás a külgazdasági egyensúly rö­vid távú stabilizációja érde­kében tett nagy erőfeszítést, és kisebb figyelmet fordított a termelési szerkezet javítá­sára, a technológiák korsze­rűsítésére. Ám a gazdasági szervezetek sem használták ki megfelelően meglevő le­hetőségeiket. A tudományos-műszaki ha­ladás alapvetően társadalmi­gazdasági folyamat. Eredmé­nyességét a közösségek meg­újulásra való készsége, a gazdasági szervezetek érde­keltsége, az egyének érde­keltsége, motivációja, az em­beri tényező minősége szab­ja meg. Nemcsak a felhasz­nálható források mennyisége, hanem ezek felhasználásá­nak hatékonysága, az új műszaki eredmények alkal­mazására való készség és képesség, a munkakultúra az, ami a korszerűsödés lendüle­tét meghatározza. A műsza­ki fejlesztés döntő mérték­ben a vállalatoknál, szövet­kezeteknél megvalósuló, a versenyképesség és a jöve­delmezőség növelését szolgá­ló — többnyire a kereslet ál­tal vezérelt — tevékenység. A tapasztalatok azt igazol­ják, azok a vállalatok és szövetkezetek törekedtek szervezetüket és technológiá­jukat megújítani, amelyek­nek kemény piaci verseny­ben kelllett helytállniuk. Jelentős szerepe van a műszaki fejlesztésben a köz­ponti irányításnak, amelynek feladata a prioritások meg­határozása; a műszaki fej­lesztés stratégiai céljainak kidolgozása; a műszaki fej­lődést szolgáló társadalmi és közgazdasági feltételek ki­alakítása. Ugyanakkor az ál­lami irányításban a közgaz­dasági eszközök, a közvetett módszerek rugalmas alkal­mazásának erősítésére van szükség. A fő figyelmet a társadalmi-közgazdasági kör­nyezet új műszaki eredmé­nyeket befogadó képességé­nek javítására kell fordítani. A hazai műszaki fejlesz­tésben az előttünk álló év­tizedben a technológia kor­szerűsítése lesz fő követel­mény. Általános megítélés szerint ugyanis ezen a terü­leten a legnagyobbak az el­maradások. Korszerűtlen esz­közökkel nem lehet korsze­rű és versenyképes terméket gyártani. A szelektivitás kö­vetkezetes érvényesítése el­engedhetetlen. Középtávon elsősorban a tartósan haté­kony és versenyképes gazda­sági szervezetek, valamint a termelési szerkezet javítását szolgáló súlyponti területek műszaki fejlesztését kell ösz- szehangolt állami intézkedé­sekkel felgyorsítani. A gaz­dasági szabályozó rendszer a műszaki fejlődést elsősorban a hatékonysági követelmé­nyek következetes érvényesí­tésével, a versenyhelyzet erősítésével, és a gazdasági szervezetek együttműködési készségének fokozásával se­gítheti. A feladatok megvaló­sításúhoz a műszaki fejlesz­tést befolyásoló ár-, bér- és adórendszer tökéletesítése szükséges, ami folyamatban van. A műszaki fejlesztés ered,- ményességének növeléséhez a feltételek kényszere mellett több pénzre is szükség van. Indokolt ezért, hogy a kuta­tásra és a műszaki fejlesz­tésre fordítható anyagi esz­közök a nemzeti jövedelem­nél gyorsabban növekedje­nek. Az alapkutatások fej­lesztését az anyagi források differenciált felhasználásá­val, a pályázati és a megbí­zási rendszer javításával, a versenyeztetés szélesebb kö­rű alkalmazásával kell elő­segíteni. A tudományos kutatás gya­korlati hasznosítása érdeké­ben kölcsönös érdekeltségen alapuló, tartós munkameg­osztást kell kialakítani a ku­tató- és felsőoktatási intéz­mények, illetve a vállalatok között. Ez megkönnyíti, hogy a vállalatok késedelem nél­kül hozzájussanak a leg­újabb eredményekhez. Az ok­tatási intézmények viszont megérthetik a vállalatok va­lódi gondjait. Megfelelő fel­tételek mellett új, integrál­tan együttműködő szerveze­tek (például tudományos par­kok) is segíthetik a tudomá­nyos-műszaki eredmények alkalmazásához szükséges idő lerövidítését. A műszaki fejlesztés fel- gyorsításában központi sze­repe van a szellemi és anya­gi tartalékok mozgósítását szolgáló érdekeltségi rend­szernek. A műszaki fejlesz­tésben meghatározó szerepet betöltő szakemberek anyagi és erkölcsi megbecsülésének növelése halaszthatatlan fel­adat. Az emberi tényező ha­tékonyságát növelő eszközök számottevő része azonban a vállalatvezetés kezében van. Megkezdődött, bár csak las­san és csak néhány vállalat­nál, a műszaki fejlesztésben kulcsszerepet játszó, kiemel­kedő teljesítményeket fel­mutató vállalati szakemberek bérszínvonalának az átlag­nál erőteljesebb emelkedé­se. Ezt a folyamatot fel kell gyorsítani, amelyet vállalati jövedelem- és keresetszabá­lyozással a központi irányí­tásnak is rugalmasan segíte­nie kell. A műszaki fejlesztés a vál­lalati kollektíva valamennyi tagjának feladata. Sikerének fontos feltétele, hogy a dol­gozók azonosuljanak a cé­lokkal. Ez nemcsak a dolgo­zók szakmai felkészültségén múlik, jianem a megfelelő ösztönzésen, és az újítást pártoló munkahelyi légkörön. Az előttünk álló időszakban ezért a legfontosabb feladat az emberi tudás, a hozzáér­tés, és a leleményesség ki­bontakoztatása. Búcsúztató és köszöntő megyénkben (Folytatás az 1. oldalról) inkább pengette a talp alá válót. Az újhelyi vendégek hangulatát csak az rontotta, ami minden hivatásos és amatőr sportolóét, a város- környéki hegyekben elolvadt a hó, s az ország egyik leg­szebb fekvésű sípályáján legfeljebb görsível lehetett és lehet most is száguldani. Az időjárásról kesergett a lillafüredi Palotaszálló igaz­gatóhelyettese, Kinigopúlos Sztratiszné, amikor a ven­dégek programjáról érdek­lődtünk. A szilveszteri mu­latság után a beutaltak és az önköltségesen üdülők teg­nap malacpecsenyét kaptak ebédre. A SZOT-üdülő ven­dégei ma megtekintik a Ko­hász Múzeumot, majd este egy kozmetikus ad tanácso­kat nekik az arc- és test­ápolásról. A turnus vasár­nap zárul, szombaton ope­rett- és magyarnóta-esttel zárul a két hét. A kazincbarcikai Polimer Szálló vendégei a belvárosi Lombik étteremben szilvesz­tereztek, az étterem vezető­je, Lövei Zoltán szerint szintén jó hangülatban. A vacsoráért, amihez aperitif, pezsgő és bor is dukált, a vendégek 454 forintot fizet­tek, s az egyik fogás, a dió­val töltött sertésborda mind- annyiuk tetszését megnyer­te. Családiasán, a televízió mellett, s szolid poharazga- tással töltötték az ünnepe­ket az ózdi Béke munkás- szálló lakói — mármint azok, akik magányosak, s nem utazhattak haza család­jukhoz. A 33 kohász min­degyike megvárta' az újévi Himnuszt. S ha már említettük a poharazgatást, jegyezzük meg: szilveszterkor külön­leges világnap volt. A kö­rülményekre való tekintettel az óév utolsó napján reggel is vásárolhattunk italt a miskolci boltokban. Tegnap­tól, illetve mától ismét élet­be lép a korlátozás — az egész országban. (udvardy) Losoüczi Pi újévi köszöntije (Folytatás az 1. oldalról) fordítsuk. Mint ahogy — szinte már vérünkbe ivódott egyenlősdit felszámolva — bérrendszerünkben is követ kezetesebben érvényesítjük a munka szerinti részesedés elvét. A magasabb szinvona lú, az alkotó tevékenységet kívánjuk átlagon, felül meg­becsülni az élet minden te­rületén. Ez nemcsak kor­mányzatunk szándéka, ha­nem a becsületesen, dolgozó nagy többség igénye is. Társadalmi rendünk szi­lárdsága, népünk felelősség- érzete és demokratikus in­tézményrendszerünk erősödé­se egyaránt záloga a szocia 1 izmus sikeres továbbépíté­sének. Ennek érdekében — a kölcsönös előnyök alapján — a jövőben is készek va gyünk együttműködni min­den országgal, függetlenül azok társadalmi berendezke­désétől. Legbiztosabb táma­szunk azonban a baráti szo­cialista országok korszerűsö­dő és gazdagodó együttmű­ködése. Hisz nemcsak cél­jaink azonosak, hanem kö­zös a felismerésünk is: kap­csolatainkban minőségileg új viszonylatok és távlatok rej­lenek. E gondolatok jegyében és nemcsak az új év kezdeté­nek szokása alapján mon­dom: reményeinket párosít­suk tenni akarással, sőt, tet­tekkel, és akkor az ered­mény sem maradhat el. Eh­hez kívánok békés, boldog új esztendőt valamennyi honfitársamnak és barátunk­nak az egész világon. Diáktüntetés Fekínyben Csütörtökön, a kora dél­utáni órákban több száz di­ák meglepetésszerű tüntetést tartott a pekingi Tienanmen tartott a pekingi Tienanmen- téren. A Tienanmen-téren levő történelmi múzeum közelé­ben összegyűlt diákok hirte­len transzparenseket szedtek elő és hangos tüntetésbe kezdtek. Egyebek között kö­vetelték, hogy a pekingi vá­rosi tanács vonja vissza a tüntetések korlátozására vo­natkozó rendelkezéseit. A nagyrészt a Peking egyetem­ről kikerülő diákok éltették Teng Hsziao-pinget, de egy­idejűleg több demokráciát és szabadságot követeltek. A készenlétben álló rendőrök körülbelül tíz perc leforgása alatt feloszlatták a tüntetést és a diákok közül tizenötöt .kihallgatás és nevelés” cél­jából a helyszínen őrizetbe vettek. M. Gorbacsov újévi izeoete (Folytatás az 1. oldalról) megjavuljon a nemzetközi légkör. A legnagyobb jó­szándékkal terjesztettük elő javaslatainkat Reykjavíkban. Ez volt az a pillanat, ami­kor az emberiség megláthat­ta az atomfegyvermentes vi­lág körvonalait. Sajnos, szá­mos nyugati politikus Reyk- javíkra való reagálása meg­mutatta, hogy milyen erős még a régi, konzervatív gondolkodás, milyen mesz- sze áll egyes kormányok politikája a népek igazi aka­ratától. Mihail Gorbacsov hangsú­lyozta: őszinte barátságot .és együttműködést ajánlunk fel mindazoknak, akik amel­lett vannak, hogy azonnal kezdődjenek tárgyalások az atomfegyver-kísérletek tel­jes betiltásáról. Őszinte ba­rátságot és együttműködést ajánlunk azoknak, akik az atomfegyverek számának csökkenését, illetve teljes megsemmisítésüket követe­lik, továbbá azt, hogy az egyenlőség és az általános biztonság elvei alapján fej­lődjenek a nemzetközi kap­csolatok. A mi ajtónk nyit­va áll a tárgyalások előtt. De egy másik dolognak is világosnak kell lennie min­denki számára. Békeszere- tetünknek semmi köze a gyengeséghez. A szovjet em­berek békés munkáját meg- védjiik. A szocializmus vív­mányait az erős, korszerű­en felszerelt szovjet fegyve­res erők védelmezik. Az újév alkalmából szívé­lyesen üdvözöljük a szocia­lista országok népeit, min­denkit, aki küzd a békéért és a társadálmi haladásért, minden jót kívánunk a föld valamennyi népének — hangzott el Mihail Gorba­csov üzenetében. Reagan rádióbeszéde Javulónak igyekezett fel­tüntetni a szovjet—amerikai kapcsolatokat Reagan ame­rikai elnök rádióbeszédé­ben, amelyet fiz Amerika Hangja rádióállomás útján intézett a Szovjetunió népé­hez. Mint ismeretes, a szov­jet fél éppen a kapcsolatok helyzete, az Egyesült Álla­moknak a leszerelést akadá­lyozó lépései miatt nem lát­ta alkalmasnak az időpon­tot arra, hogy a két ország vezetői televíziós újévi üze­netben forduljanak a szov­jet, illetve az amerikai nép­hez. Reagan tízperces rádióbe­szédében, a Reykjavik után kialakított amerikai propa­ganda vonalához híven, azt bizonygatta, hogy az Egye­sült Államok és a Szovjet­unió az elmúlt évben „nagy lépéseket tett a béke érde­kében” és „alaposan előre­lendítette a leszerelési kér­dések megoldását”. „Bár még sok munka van hátra, a két fél most közelebb ke­rült egymáshoz, mint eddig bármikor volt. Reykjavíkban egyetértettünk abban, hogy kívánatos a nukleáris fegy­vertár csökkentése, a végső cél pedig valamennyi nukle­áris fegyver teljes felszá­molása” — mondotta egye­bek között. Beszédében gon­dosan megkerülte az olyan kérdések megemlítését, mint az amerikai nukleáris fegy­verkísérletek, a SALT—II. szerződés tudatos megsérté­se, vagy az űrfegyverkezés folytatása. Egyúttal azonban azt hangoztatta, hogy „Ame­rikában továbbra is készen állunk arra a kemény mun­kára, amely ahhoz szüksé­ges, hogy ellenőrizhető szer­ződéseket hozzunk létre.” Az amerikai lapok úgy értékelik Reagan beszédét, mint kísérletet arra, hogy az Egyesült Államok „sikeré­nek” tüntessék fel a reykja- víki csúcstalálkozót, s egy­úttal arról győzzék meg a közvéleményt, hogy a Rea- gan-kormányzat súlyos prob­lémái, az „iráni kapcsolat” és a titkos nicaraguai fegy­verszállítások botránya elle­nére Washington képes a normális külpolitikai akciók­ra. A két befolyásos ameri­kai napilap, a The New York Times és a The Washington Post azonban például jóval nagyobb terjedelemben is­mertette Mihail Gorbacsov- nak, a szovjet néphez inté­zett újévi üzenetét és egy amerikai újságírónak, Joseph Kingsbury-Smithnek adott írásos válaszait, mint az el­nök beszédét. A hivatalos üdvözletek el­maradása ellenére a két or­szág lakosai egy közvetlen rádiókapcsolat révén kö­szöntötték egymást. A moszkvai rádió az új­esztendő napján ismertette Ronald Reagannek, az Egye­sült Államok elnökének rá­dióbeszédét, amelyet a Szov­jetunió népéhez intézett. Az év embere Szerdán (tehát még tavaly), a televízió nonstop évvégi műsorában kihirdették a végeredményt a legújabb össznépi társas­játékban: megtudtuk ki lett kies kis ha­zánkban az év embere. (Ha valaki nem látta volna: az iparban Horváth Ede, a mezőgazdaságban Burgert Róbert, a ke­reskedelemben Demján Sándor,, a művé­szetben Markó Iván, a sportban Darnyi Tamás.) Bevallom, ha engem kérdeznek, nekem is nagyjából ezek a nevek jutottak volna eszembe. Miért? Valóban ők az év embe­rei? Talán igen, bár azt hiszem, inkább az a magyarázat, hogy nem nagyon ismer­jük, kik közül is lehetett volna még vá­lasztani. Az iparban, a mezőgazdaságban, gondolom alig két-három igazán sikeres ember nevét ismeri a közvélemény. Még a művészetek és a sport területén csak- csak... Az mindenesetre feltűnő, hogy az öt ember közül három győri, vagy Győr környéki volt, s erről mindjárt az jutott eszembe, vajon, ha megyei selejtezőkre is sor került volna, Borsod-Abaúj-Zemplén- ből ki, vagy kik kapták volna a legtöbb szavazatot? Nem említek most egyetlen nevet sem, de gondolkodjanak csak. Vegyük sorra: itt az ipar például. Ugye nehéz a válasz­tás? Pedig sok nagyüzem, meg köze­pes, vagy gyenge (akarom mondani kicsi) funkcionál Borsodban. Aztán a mezőgaz­daságban ... tsz-ek, állami gazdaságok, ve­zetők, beosztottak. Nem könnyű! A művé­szetek területén, a sportban? Tudnék egy­két nevet mondani, ez úgy látszik, itt is könnyebb. Mindenesetre kíváncsi lennék a végeredményre. Azért azt hiszem, végül csak tudnánk eredményt hirdetni. Bizo­nyára nem lenne tanulság nélkül való a neveket végigböngészni. Aztán, ha már játszunk, meg is lehetne a dolgot fordítani. Ahogy egyes országok­ban kiosztják minden évben az úgyneve­zett citrom-díjat, azoknak, akik a legke­vésbé voltak népszerűek, s erről kellene döntenünk, hogy a megyében ki érdemli ezt meg, érdekes (?) módon sokkal ki­sebb gondot okozna a névsor összeállítá­sa. Az újságírónak olyan nevek jutnának eszébe, akik úgy tartják, hogy a bajok és nehézségek fő forrása mi vagyunk, akik megírjuk, hogy bajok és nehézségek van­nak. Ábban is biztos vagyok, hogy az ol­vasók is hamarabb találnának jelöltet a citrom-díjra, mint az év emberére. No, de év elején talán nem is illik ilyes­miről írni. Új évkor illik optimistának lenni, bízzunk hát abban, hogy jövőre, ja­nuár elsején, jó szívvel oszthatjuk ki me­gyénkben is az év embere címeket, a cit­rom-díjra pedig, hiába is keresnénk, egyet­len jelöltet sem tudnánk állítani. Ügy le­gyen. (sz—i)

Next

/
Oldalképek
Tartalom