Észak-Magyarország, 1986. december (42. évfolyam, 282-307. szám)
1986-12-09 / 289. szám
1986. december 9., kedd ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 A takarékszövetkezetek terveiből Többszörös újító Igj .Jill Csaknem harminc éve dolgozik az Észak-magyarországi Vízügyi Igazgatóság gépüzemében Vascsák János esztergályos csoportvezető, akinek több mint húsz újítását vezették már be a vállalatnál. A legutóbbi újításáról rövidesen szólnak majd a népszerű Felkínálom televíziós műsorban. Az újítás, illetve a készülék a csövek derékszögű találkozásánál pontos illesztést (laczó) MÉM Energiaracionalizálás a Borsodi Ércelőkészítő Mőben A takarékszövetkezetek népszerűsége Borsod megyében is vitathatatlan. Taglétszámuk évről évre nő, ami a bizalom egyik forrása. Szolgáltatásaik is mind szélesebb körűek, gazdagabbak, s ami a lényeg: minden tekintetben az igények kielégítésére törekednek. Az elmúlt harminc év —, amikor az első takarékszövetkezet alakult a megyében is — nagyívű fejlődést mutat. A kezdeti lépéseket és nehézségeket már csak a krónikák őrzik, a jelen a korszerűség jegyében alakul és formálódik. A takarékszövetkezeteket a lakosság bankjaként is emlegetik. E találó megfogalmazás jól kifejezi azokat az eredményeket, amelyeket a takarékszövetkezeti mozgalom a magáénak tudhat. A lakosság, az ügyfelek szívesen és bizalommal fordulnak ügyesbajos dolgaikkal a takarékhoz, ahol messzemenően igyekeznek Is segíteni. Bárki kér személyi, vagy áruhitelt, lakásépítési, felújítási, vagy egyéb kölcsönt, ha az igénylő a törvényben előírt feltételeknek megfelel, nem távozik üres kézzel. Érdemes szólni arról, hogy a szövetkezet tagjai a mindenkori kedvezményeken túl másfajta segítségben is részesülhetnek. A Tállya és Vidéke Takarékszövetkezet például támogatást nyújt az alacsony nyugdíjjal rendelkezőknek. Bogácson a 70 éven felüli tagoknak kamatmentes kölcsönt nyújtanak a téli tüzelő beszerzéséhez. Másutt is hasonló törekvések jelzik, hogy a takarékNem tudom pontosan hány, de minden bizonnyal több ezer újságcikk, rádió- és tv- műsor bírálta az utóbbi években az értelmiség, azon belül különösen a műszaki értelmiség kereseti viszonyait. Mindahányuk megállapította, hogy az egyetemet és főiskolát végzettek erkölcsi és anyagi megbecsülése fölöttébb mérsékelt, a legkevésbé sem ösztönöz a következetes szorgalomra, az egyenletesen magas színvonalú tevékenységre és különösen nem biztat szellemi újdonságok létrehozására. E szempontból a helyzet kedvezőtlenebb, mint volt akár 4—5 éve, és még kedvezőtlenebb a 30—40 évvel ezelőttinél. 1938-ban az átlagos mérnökkereset háromszor volt több a szakmunkásokénál, ez az arány az ’50-es évektől fokozatosan csökkent, beleértve az újság- cikkdömping időszakát is. Ez idő tájt az átlagos mérnökkereset már mindössze csak 15 százalékkal több az átlagos munkáskeresetnél. A valóságos helyzet azonban még ennél is rosszabb. A statisztika ugyanis a keresetek alakulásának szempontjából a mérnökök közé sorolja az irányító szervekben és a vállalati vezető beosztásokban tevékenykedő műszakiakat is, akik köztudottan lényegesen vastagabb borítékra tesznek szert. szövetkezetek megbecsülik tagjaikat. De a megbecsülés jele az is, ami minden ügyfélnek kijár, hogy például —, mint azt Pálházán teszik — hat hónapra előre kifizetik a cascóját annak, aki náluk fizeti be a gép- koosivásárlás összegét. Tály- lyán a szőlőtelepítéshez nyújtott kölcsönnél pedig nem számítanak fel kezelési költséget. Az évről évre növekvő ügyfélforgalom megköveteli a takarékszövetkezetektől is a korszerű ügyintézést, a színvonalas kiszolgálást. Ehhez természetesen szükséges megteremteni a feltételeket. Tállyához például . 13 község tartozik. Arra nincs mód, hogy a falvakban levő egységekkel naponta találkozzanak, személyesen beszéljék meg a teendőket. Viszont igen gyakran előfordul, hogy egy-egy ügyben sürgős információra, vagy intézkedésre van szükség. Ennek lebonyolításához szervezték meg és alakították ki a CB-rádió hálózatot. Így minden egységgel pillanatok alatt kapcsolatot tudnak teremteni, ami a gyors ügyintézésben jelent nagy segítséget. Ugyanez a helyzet a Sajókaza és Vidéke Takarékszövetkezetben is, ahol szintén nagy segítséget jelent a CB-rádió. Itt kell elmondani, ennél a szövetkezetnél olyan terveket for- málgatnak, hogy iskolaszövetkezeti csoportokat hoznak létre Szuhakállón, Fel- sőnyárádon, Sajókazán és Bánhorvátiban. A takarékszövetkezetek között is az egyik legerőteljesebben fejlődő közösség a de nem azért, mert mérnökök, hanem azért, mert vezetők. Ha őket kivesszük a statisztikai tömegből, akkor alighanem úgy módosul a kimutatás, hogy az átlagos mérnökkereset semmivel sem magasabb az átlagos szakmunkáskeresetnél. Szakértők — vizsgálódásukból — azt a következtetést vonták le, hogy — az elveket tekintve — nem általában véve az alapfizetések hibádzanak, hanem a teljesítmények értékelésének módszerei és lehetőségei. Magyarán: nem feltétlenül indokolt, hogy az egyetemet végzett dolgozó kétszer-há- romszor többet keressen a kevésbé iskolázottnál pusztán azért, mert egyetemet végzett. (Magam beszéltem vállalati főmérnökkel, aki egyik beosztott mérnökéről szólva kijelentette, az illető még azt a kevés pénzt sem érdemli meg, amit fizetésként kap.) Eszerint az lenne kívánatos, ha nem az alapkeresetekben, hanem a teljesítmények elbírálásában valósulna meg egyenlőség. Eszerint a juttatások a végzett munkával, annak értékével lennének arányosak. A teljesítmények pedig hol mérhetők? A gazdálkodó szervezetekben. A vállalatok közül jó néhány a maga kezébe vette az ügyet. Amint a Műszaki és Természettudományi kazincbarcikai. Mint mindenütt, itt is az alapvető szolgáltatás a betétgyűjtés és a hitelnyújtás. Fejlődésére jellemző, hogy mind több helyen nyitnak takarékszövetkezeti fiókot. Ez történt legutóbb is, amikor Sajószentpéteren átadták rendeltetésének az új egységet. Döntésük helyes volt, annak bizonyítéka, hogy néhány nap alatt 130 új tag lépett a szövetkezetbe, s már az első hetekben 120 ezer forint betétet helyeztek el a község lakói. A betét- elhelyezések mellett ez az egység 300 ezer forint kölcsönt nyújtott, ami azt mutatja, hogy a bizalom és az érdeklődés egyértelmű Sajószentpéteren is. A barcikaiak — nagyon helyesen — az áfész-szel karöltve ipari tevékenység kialakításán is fáradoznak. Mint azt Koch Géza, a szövetkezet ügyvezető igazgatója elmondta, olyan szolgáltatásra gondolnak, amivel hiánycikkeket pótolnának. Ha sikerül nyélbe ütni a tervet, az üzemet az áfész működtetné, a takarékszövetkezet pénzügyi hozzájárulással segítené a vállalkozást. E törekvés mindenképpen dicsérendő, hiszen e terv valóra váltásával sokak számára munkahelyet is biztosítanak. A barcikaiak kezdeményezése jó példa lehet, hiszen csak a lehetőséget kell megkeresni ahhoz, hogy újszerű vállalkozásokkal, a profilba vágó szolgáltatásokon túl, ily módon is a lakosság, az ügyfelek segítségére siessenek. T. F. Jelenleg már az Állami Fejlesztési Bank hét vidéki fiókja is bekapcsolódott az értékpapír-üzletágba; Budapest mellett Miskolcon, Szegeden, Tatabányán, Pécsett, Veszprémben, Pakson és Debrecenben építettek ki helyi értékpapír-piacokat. A bank fiókhálózata tovább bővül; 12 új területi egység kapcsolódik be a munkába. Az elképzelések szerint valamennyi fiók részt vesz az értékpapír-forgalomban, ami azt jelenti, hogy egyaránt vállalkoznak a kibocsátások megszervezésére, valameny. nyi értékpapír elsődleges és másodlagos forgalmazására. Egyesületek Szövetségének legutóbbi tisztújító közgyűlésén Pál Lénárd, a Központi Bizottság titkára elmondta; ,,A rendelkezésemre álló adatokból kitűnik, hogy a műszaki alkotó munka értékét felismerő vállalatoknál az elmúlt 5 évben a vállalati átlagbérekhez képest sokkal erőteljesebben nőtt a műszakiak átlagbére. így van ez a Magyar Vagon- és Gépgyárban, a Salgótarjáni Vasöntöde és Tűzhely Gyárban, az MMG Automatika Művekben, a Híradástechnika Szövetkezetben és még sorolhatnám a példákat...” Való igaz, leírhatnánk még a MOM, a Medicor és még jó néhány más magyar vállalat nevét is. De nem a többségét. Pál Lénárd sem rejtette véka alá, hogy a gazdálkodó szervezetek többségében még nem ez a helyzet a jellemző. Ha ugyanis az volna, mást mutatna az országos statisztika is. Vajon ezek a vállalatok miért nem ismerik fel a mérnöki munka fontosságát? Nem hiszem, hogy a vezetők közül bárki is ne tudná, mi hozza meg vállalatának a nyereséget, saját magának pedig a nyereségprémiumot. Inkább az lehet a helyzet, hogy a hazai gazdálkodó szervezetek nagyobbik fele napjainkban sem a műszaki haladással, a technikai-technológiai korszerűsítéssel juthat számottevő nyereségtöbblethez. Kifizetődőbb számára az eddigi tevékenység kockázat- mentes folytatása, esetleg extenzív úton való bővítése. Tanácstagi klub Tanácstagi klubot hoztak létre Sátoraljaújhelyen, a „városatyák”, akik nemcsak a nagy múltú város ügyes-bajos dolgairól beszélgetnek a klubban, hanem a legtöbben itt tartják fogadóóráikat is. A város lakosai közül is mind többen jelennek meg a fogadónapokon, és mondanak véleményt a várospolitikai kérdésekről. A Magyar Vagon- és Gépgyár termékeinek túlnyomó részét éles konkurenciaharcban, külföldön értékesíti. Rákényszerül a folyamatos korszerűsítésre, ez hozzáértő és szorgalmas mérnökök nélkül nem megy, meg kell hát fizetni őket, különben kilépnek, vagy főmunkahelyükön mérsékelten fárasztják magukat, hogy legyen erejük a mellékkereset megszerzésére. Más a helyzet az államközi szerződéseknek és az úgymond ellátási felelősségnek köszönhetően biztos piacokra termelő vállalatok esetében. Számukra nem létszükséglet, hogy megújulásra állandóan kész mér- nökgárdájuk legyen. Sőt, még kényelmesebb is, ha a mérnökök — látszatra — elégedettek a műszaki színvonallal. így kevesebb a gond, a „zavaró” esemény. Ebből már az is kiviláglik, mire volna szükség a vállalatok gazdálkodásában. Olyan közgazdasági környezetre, érdekeltségi viszonyokra, amely szerint minél korszerűbb a termék, szolgáltatás, szervezet, annál nagyobb nyereségtöbbletre tesz szert a vállalat. Ellenkező esetben pedig fölöslegessé, sőt lehetetlenné válna a léte is. A folyamatos megújulás alkotó értelmiség nélkül elképzelhetetlen. Ha az állandó megújulás nemcsak szavakban. hanem pénzben számlálhatóan követelmény- nyé nemesedik, akkor keresetté válik a jó mérnök ás közgazdász. S akire nagy szükség van, azt úgyis megfizetik. M. M. Több fórumon és többször szerepelt napirenden a Borsodi Ércelőkészítő Műben megkezdett és a közelmúltban befejezett fejlesztés. A zsugorítvány minőségjavítását szolgáló beruházás megvalósítására ösz- szesen 1 milliárd 46 millió forintot fordítottak. A fejlesztés végeredményben nép- gazdasági érdek is volt, hiszen az előirányzott beruházási munkák elvégzésével lehetővé válik a hazai ko- hókokszigény kielégítése, illetve a tőkés import csökkentése. A beruházás megvalósítása tulajdonképpen energiamegtakarítást eredményezett. Az elmondottakon túl a BÉM-ben olyan munkahelyi körülményeket sikerült teremteni — jóllehet a fejlesztés az alapberendezéseket nem érintette —, amely egy csapásra megszüntette a korábbi kedvezőtlen feltételeket, gondolunk itt elsősorban a porszennyezésre. Most, tulajdonképpen fehér ingben is be lehet menni a legtöbb munkahelyre, ugyanis olyan légtechnikai rendszert építettek ki. amely az eddigi rendkívül nagy mérvű porártalmat jelentősen csökkentette. Nagy előnye még, hogy a szabadba kibocsátott tisztított levegő maximális portartalma a környezetvédelmi előírások által megszabott érték alatt marad. A beruházás az 1981— 1986-os években két szakaszban valósult meg. Az első és a második szakasz csak a végcélt tekintve ösz- szefüggő, a technológiai megvalósítást alapul véve egymástól élesen elkülöníthető, önállóan üzemeltethető egység. Lényegében hat évet vett igénybe a beruházás, ám a befejező szakasz minősíthető a legsikeresebbnek. A technológiai folyamatok korszerűsítése során a végrehajtott fejlesztés érintette a közbenső osztályozást, a végosztályozást, a vagontöltést, a mintavételezést. A laboratóriumban a legmodernebb mérő- és elemző berendezéseket helyeztek üzembe. A fejlesztési előirányzat mintegy egyhar- mad részéből pedig a legkorszerűbb portalanító készülékeket vásárolták meg. így három, a Hölter és a Lurgi nyugatnémet cég által tervezett légtechnikai rendszer működik a BÉM- ben. Mint azt a múlt héten sorra került miniszteri szemlén megállapították, a beruházás eredményei a nagy- olvasztóknál jelentkeznek. A Borsodi Ércelőkészítő Műben előállított zsugorítvány minőségi javulásának következtében, a felhasználó borsodi vállalatoknál, a Lenin Kohászati Művekben, az Özdi Kohászati Üzemekben — a kohók működése — egyenletesebbé válik, amely a berendezések műszaki, gazdasági hatékonyságát eredményezi. Tehát az eredmények a nagyolvasztóknál jelentkeznek. Példa rá, hogy amikor a kész darabosítvány a korábbi egyszeri osztályozással szemben, három osztályozáson megy keresztül, a portartalom az addigi 15— 20 százalékhoz képest 10 százalék alá csökken. Ennek köszönhetően Ózdon csaknem száz, míg az LKM- ben közel 50 kg/tonna fajlagos kokszfogyasztás-javu- lást tapasztaltak. A beruházási munkákat rendkívül nehezítette, hogy a különböző átépítéseket — a Lenin Kohászati Művek fővállalkozásában — folyamatos üzemelés közben kellett végrehajtani. Külön dicséret illeti a BÉM dolgozóit, akik a beruházási, fejlesztési munkák közepette is teljesítették termelési feladataikat. L. L>. ik az enekpapir-piac Az Állami Fejlesztési Bank értékpapír-piaca 1987. január l-jétől az újonnan alakuló Budapest Bank Rt. keretében, változatlan feltételekkel működik tovább. Járai Zsigmond, az Állami Fejlesztési Bank közgazdasági és értékpapír-osztályának vezetője elmondotta: az új pénzintézet — amely az ÁFB egyes egységeiből, a Budapesti Hitelbankból, a Magyar Nemzeti Bank Pest Megyei Igazgatóságából és még néhány más fiókjából jön létre — kereskedelmi bankként, tehát üzleti alapon fog működni. Ez azonban alapvetően nem befolyásolja a kötvénykibocsátási, értékpapír-forgalmazási tevékenységet. Jelenleg több mint 150 fajta kötvény van forgalomban, értékük meghaladja a 9 milliárd forintot. A kötvények több mint ötven százalékát az Állami Fejlesztési Bank bocsátotta ki. Másodlagos forgalmazásukkal ugyancsak az ÁFB foglalkozik elsősorban. Átlagos napi forgalma a lakossági kötvényekből meghaladja a 12 millió forintot.
