Észak-Magyarország, 1986. december (42. évfolyam, 282-307. szám)

1986-12-13 / 293. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZAG 6 1986. december 13., szombat Olykor még előfordul, hogy nagy szeretettel, sőt tisztelettel teszik valakinek a neve mellé a „tanár úr" címet. Rangot jelent ez, a tudás és az emberség el­ismerését. Seres Jánost ta­nár úrként ismerik és emle­getik megyeszerte, sőt sző­kébb pátriánkon kívül is, hi­szen az egri tanárképző fő­iskolán (12 év alatt) rajzta­nárok nemzedékeit készítette fel a pályára. S akkor még nem szóltunk a rendszere­sen kiállító művészről, aki­nek a munkáit országos tár­latokon láthatjuk. Azt gondolná az ember, hogy mi sem könnyebb, mint szóra bírni egy nyugdí­jas pedagógust, ismert mű­vészt. Csakhogy ez nem így van. Nem kell rögtön bizal­matlanságra gondolni, de vannak emberek, akik sze­mérmesek, nem szívesen be­szélnek önmagukról. Ügy gondolják — s eszerint is él­nek —, hogy a tettek, a művek szóljanak, álljanak helyt önmagukért. Seres Já­nost is ilyen embernek is­mertem meg egy hajnalig tartó beszélgetés során. Az alkalmat én kerestem, mert a napokban kapta meg a Székely Bertalan Emlékér­témája napjainkban a gazda­sági helyzet, az ország és az állampolgárok jelene, jövője. Ezért fogadta oly élénk ér­deklődés a párt Központi Bi­zottsága 1986. november 19— 20-i ülésének határozatát a gazdasági munka javításának feladataitól, és az 1987. évi népgazdasági terv és állami költségvetés irányelveiről. Ezekről a kérdésekről élénk viták folynak országszerte — testületekben, munkahe­lyeken, különböző fórumo­kon, de a családokban és a baráti körökben is. A vi­tákban sok szó esik gazda­sági életünk gondjairól, a romlást mutató tényekről, az évek óta hangoztatott ki­bontakozási törekvések kö­vetkezetlenségeiről, a kedve­zőtlen folyamatok okairól. Az aggodalmakban nagy sze­repet játszik gazdaságpoliti­kai céljaink megvalósítható­ságában való elbizonytala­nodás, és az életszínvonal rnegőrizhetőségében való ké­telkedés. Ebben a helyzetben mi indokolhatja az emléke­zést a népfront legutóbbi kongresszusára és a nép­frontmozgalom mögött lévő esztendő áttekintését? Ügy gondolom, hogy van érre kellő indok, és nem­csak az esztendővel ezelőtt volt népfrontkongresszus ak­kori belpolitikai fontosságá­ból adódóan, de ma is érvé­nyes mondanivalója okán is. A kommunisták és pártonkí- vüliek együttműködésének ez a fóruma újra kifejezte azt az egyetértést, amellyel a lakosság nagy többsége fo­gadta a XIII. pártkongresz- s'zús országépífő programját. Ez a program célul tűzte a közösen elért eredmények met. Ezt azoknak adják, akik pedagógusként, művészként, közéleti emberként kiemel­kedőt alkottak. Nos, Seres János tanár úr arra kért, hogy ne forszírozzam na­gyon ezt a díjat, s egyáltalán az ő szerepét. Ami korántsem jelenti azt, hogy nem beszélt szívesen, nagy szeretettel a tanításról, tanítványairól. Érezhetően (és jogosan) büszke rájuk (Bocskai Andrásnéra, Réz­műves Jánosnéra, Kárpáti Lászlóra, Wist Józsefre, Goda Gertrúdra, hogy csak néhány nevet említsek). Be­tegsége miatt visszavonultan él, több szakkört már nem vállal, de kéthetente kijár Sárospatakra, ahol az általá­nos iskolai rajztanárok stú­dióját, továbbképzését veze­ti. Aligha kell a vizuális kultúra, szemléletformálás fontosságát hangsúlyozni. Több példa is meggyőzően bizonyítja, hogy azok a rajz­tanárok, akik értik a dolgu­kat, szeretettel foglalkoz­nak a gyerekekkel, azoknál örömmel dolgoznak és — ki­állításokon is dokumentálha­tó — szép eredményeket ér­nek el. Nos, Seres tanár úr büszkén emlegeti ezeket a gyerekrajz-kiállításokat, megörzésést, védelmét és megfogalmazta a párt eltö­kéltségét. a társadalom min­den területére kiterjedő kor­szerűsítés következetes foly­tatására. ment ebben látta a gazdasági nehézségek és tár­sadalmi feszültségek oldásá­nak és a továbbfejlődés megalapozásának feltételét. A népfront mozgalomban az­óta is társadalmi egyetértés és támogatás kísérte és kí­séri ma js az említett célok elérésére való törekvéseket, valamint az intézkedéseket, és ezek kezdeti eredménye­it. Maga a népfrontkongresz- szus is megfogalmazta azt az igazságot, hogy a célok elérése csak jobb, hozzáér­tőbb. felelősebb és összehan­goltabb munkával lehetséges. Az elmúlt hónapokban azonban a helyzet még ne­hezebbé vált. Terveinket sorra .nem teljesítjük, s ez- zél fokozatosan gyengülnek a tervciklusra elfogadott cé­lok alapjai. A népfrontban tevékenykedő százezrek érzé­kelik. hogy a kitűzött célok­hoz közeledésünket akadá­lyok nehezítik, s hogy ezek ■között a legjelentősebbek saját munkánk gyengeségei, az irányítás súlyos fogyaté­kosságai. Érzékelik, hogy a következetlenségek, a kibon­takozásban jelentkező tehe­tetlenség, és lemaradás egy­re jobban .nyugtalanítja a közvéleményt, s veszélyes túlterhelésnek teszi ki a szo­cialista közmegegyezést élte­tő bizalmat. Érthető, hogy amelyeket immár g tanít­ványai „keze alatt” felnövő gyerekek produkáltak. — De hogy lett rajztanár, festő Seres János? Honnan indult? Kik voltak a mes­terei ? — Selyeben, egy kis aba- úji faluban születtem. Szüle­im földművesek. Rácz Endre tanító úr fedezte fel, hogy rajzolgatok. Amikor a Mis­kolci Református Gimnázi­umba jelentkeztem, édes­apám a bizonyítvánnyal együtt behozta a rajzfüzete­met is. A gimnáziumban az olvasás és a rajzolás volt a legfontosabb az életemben. Imre Zsigmond tanár úrnak sokat köszönhetek. Kiváló ember volt. 1939-ben, az érettségi után jelentkeztem a képzőművészeti főiskolára (tanár szakra), de egy évig dolgoztam, hogy megkeres­sem a tandíjat. Rudnay Gyu­la osztályába kerültem. Jó mester volt, mert két évig' csak rajzolni engedett min­ket. 1944-ben végeztem. Meg­nősültem, s októberben be­hívtak katonának. Két és fél évi hadifogság után kerültem haza 1947-ben. Nem volt állásom, s ami­kor a kollégák hívtak a NÉKOSZ-ba, ott kezdtem a népfront támogatja a párt Központi Bizottságát a gaz­dasági előremozdulás útjában álló akadályok eltávolításá­ban, az irányítás színvona­lának emelésében, a kibon­takozás politikai, társadalmi, szervezeti és személyi felté­teleinek megteremtésében. Támogatja, mert az állam­polgárok nagy többsége kész az értelmes cselekvésre, még az áldozatvállalásra is, de azt várja, hogy az őszinte szó mellett világos program és következetes intézkedések tegyék ezt számára lehető­vé. Ez talán az esztendeje volt népfrontkongr.esszus leg­főbb mondanivalója ma mindannyiumk számára. Az elmúlt évben a nép­front minden korábbinál több jogszabály-tervezetet véleményezett, s — ha las­sabban is, de — terjed ez a gyakorlat a fontosabb he­lyi tanácsi rendeletterveze­tekkel kapcsolatban is. Ál­talánossá vált a társadalmi viták szükségességének és politikai-társadalmi hasz­nosságuknak elismerése. Igaz, végiggondolt és alkal­mazását minden indokolt té­mában és szinten kötelező­en biztosító megoldás még nem alakult ki, de foglal­kozunk olyan javaslatok ki­dolgozásával, amelyek al­kalmasak lehetnek a társa­dalmi viták közéletünkbe való szerves beillesztésére. Kongresszusunk nagy figyel­met fordított a helyi érde­kek felerősödésére és az ér­dolgozni. (1949-ig, a NÉKOSZ megszűnéséig.) Ez izgalmas és szép munka volt. Több kollégiumot is alakítottunk Miskolcon, a megyében. A gyerekeket felvételi vizsgán válogattuk ki. Közepes nem maradhatott kollégista. Igé­nyességre neveltük a gyere­keket, a legtöbbet kellett nyújtaniuk. Nagyon sok tár­sadalmi munkát is végez­tünk. 1948-ban, a szabadság- harc 'centenáriumára külön- vonattal jöttek a budapesti kollégisták Miskolcra, olyan hír« volt a kollégiumainknak. Színvonalas műsorokban mutatkoztunk be a színház­ban. Ha jól emlékszem, Soós Imre is mondott verset. Hat kollégium működött a városban, és a Kossuth Kol­légiumot igazgattam. Sok kiváló tanítványunk volt, akikre büszkék lehetünk. 1.949 után a Bányaipari Tech­nikumban tanítottam, s ami­kor ez megszűnt, csaknem minden miskolci középiskolá­ban. 1968-ban hívtak Eger­be, a Pedagógiai Főiskola rajz tanszékére. Innen men­tem nyugdíjba 1980-ban. Sokszor szidtam a tanítást, de igazán soha nem akar­tam megszabadulni. A világ legszebb munkája ez, olyan, mint amikor az ember bele­feledkezik a festésbe. Szíve­sebben foglalkoztam felnőt­tebb korosztállyal, mint a kamaszokkal. Nagyon fon­tos a pedagógusoknál az ér­zelmi nevelés. Az alapot, a szakmát kell jól megtanul­ni. Arra vettem rá a tanít­ványaimat, hogy maguk mo­dellezzenek, csinálják meg a szemléltető eszközöket is, hogy meg tudják majd erre tanítani a gyerekeket is. — Mindennap járt Egerbe. Mikor jutott idő festeni? — Ezt a kérdést már a műte­remben tettem föl. — Éjszaka dolgoztam. Kint, a természetben vázla­tokat készítek, s itthon fes­tem meg. Korábban figurá­lis képeket festettem, csend­életeket is, de mostanában az abaúji tájak élnek ben­nem. Ezekkel sok mindent elmondhatok magamról. A táj szerkezete érdekel, a tö­megek, az erővonalak, a fel­hők mozgása, a fény játéka. Valóban, Seres János ke­pei, rajzai nem bőbeszédű­ek. Tömören fogalmaznak, mint ő maga is az élőbeszéd­ben, halkan, de erőteljes vonásokkal. dekviszonyokat differenciá­ló változásokra. A népfront­bizottságok, aktivisták ezt a demokrácia fejlesztése szük­ségszerű következményének tekintik, s azon munkál­kodnak, hogy fórumaikon kifejeződhessenek ezek az érdekek, s hogy azok a meghatározó társadalmi ér­dekekkel összhangban, azo­kat nem sértve érvényesül­jenek. Ez a magyarázata an­nak, hogy a népfront a ma­ga területén — a lakóterü­leten — segíti és támogatja a helyi közösségek — klu­bok, körök, egyesületek, tár­saságok — létrejöttét és működését. A kongresszus óta sok száz ilyen helyi, lakos­sági igényre épülő közösség jött létre, bővítve az állampol­gárok közéleti tevékenysé­gének lehetőségeit. Találko­zunk e téren is meg nem ér­téssel, aggodalmakkal, pe­dig a párt politikája világo­san és egyértelműen a he­lyi közösségépítők oldalán áll, és a gyakorlat azt bi­zonyítja, hogy ezekben a közösségekben a vitázva- egyetértő emberek jó köz­érzettel és felelősen mun­kálkodnak maguk és kör­nyezetük hasznára. Kongresszusunk jól érzé­kelte azokat a gondokat, amelyek fontosságuk követ­keztében társadalmi jelen­tőségűek — a család, az is­kola, a környezetvédelem, a beszéd- és a magatartáskul­túra gondjait. Az elmúlt év­től ezek napirenden van­A katalógus szerint har­madszor állít ki Würtz Ádám Miskolcon. Legutoljá­ra csaknem tíz éve (1977) láthattuk munkáit a József Attila Könyvtárban. Azóta a szó szoros értelmében bejár­ta a világot New Yorktól Tokióig. Aligha kell tehát bizonygatni, hogy Würtz Ádám elismert, sikeres mű­vész. A mostani kamarajellegű kiállítása természetszerűen nem törekedhet a teljesség­re, de jól érzékelteti azokat a törekvéseket, amelyekről nemrégiben beszélt egy tévé­interjúban. Sajátos utat jár nak országos és helyi tes- tületeink ülésein, s a lezaj­lott vitákból cselekvésre ösz­tönző elhatározások, kezde­ményezések születtek. Ezek­ben a kibontakozó új, kor­szerű törekvésekben sokan találtak maguknak vonzó, másoknak is 'hasznos köz­életi elfoglaltságot. Nem leltárkészítés volt a célom, a feladatom. Ha az lett volna, szólnom kellene a mozgalom sok más, nem említett tevékenységéről — a közművelődést, a nemze­ti önismeretet, a bé'két-ba- rátságot-szolidaritást, a po­litikai kultúrát szolgáló te­vékenységről, s arról a mun­káról, amelyet a mozgalom magára vállalt... nem felső elhatározásra, de a politika és a lakosság ösztönző vá­rakozásának eleget téve. Nem kívánom minősíteni te­vékenységünket, csak meg­győződésemet rögzítem: a népfront végzi a dolgát, mint politikai intézmény- rendszerünk egyik sajátos, mással nem pótolható ré­sze, mint a kommunisták és pártonkívüliek tömegmoz­galma, együttműködésük színtere. Mozgalmunk mun­káját minősíti a szocializ­mus építését segítő cselek­vés — a közös cselekvés, amely ma is, a -jövőben is előrehaladásunk legfőbb biz­tosítéka. Dr. Molnár Béla a HNF országos titkára be a modern magyar grafi­ka. Miközben igyekszik lé­pést tartani a kortárs irány­zatokkal, feleleveníti, tovább­élteti a hagyományainkat is. Würtz Ádám rajzai, rézkar­cai, vegyes technikával ké­szült kompozíciói korunk ideges életérzését fejezik ki, de hiányzik belőlük a ma­napság oly gyakori, már- már modorosnak tűnő pesszi­mizmus. Egyik hatáseleme a szín, a másik a teljesség igé­nye. Ez utóbbit a kompozí­ció egésze fejezi ki, mond­hatnék a dialektikája, amellyel egyazon rajzon je­leníti meg az élet fény- és árnyoldalait. Témái között jelentős helye van a gyer­mekkori emlékeinek (Gyer­mekkorom cirkusza, Estém nagyanyámnál), a természet élményének (Különös utazás holdfényben, A szitakötő ha­lála). Érdekes, hogy milyen hatása van újabban a bi­zánci festészetnek, kultúrá­nak. Würtz is több ikonnal szerepel a Mini Galériában. Ezek az ikonok azonban csak utalnak témájukkal (Bi­zánc, Michael, Illés próféta stb.) a késő görög művészet­re, mert a művész fel is old­ja, ki is tágítja a klasszikus ikon formát. Jellegében nem vallásos, hiszen részletei, képzettársításai nagyon is modernek, a mára utalnak. A másik elem Würtz raj­zain a játékosság. Minden rajzában van valami mese­szerű, ugyanakkor filozofi­kus is. H. S. (horpácsi) Politikai közéletünk legfőbb Egy esztendővel a népfrontkongresszus után

Next

/
Oldalképek
Tartalom