Észak-Magyarország, 1986. december (42. évfolyam, 282-307. szám)
1986-12-13 / 293. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 7 1986. december 13., szombat Az esernyő története Már háromezer évvel ezelőtt a hatalom és a méltóság jeleként — és természetesen a nap elleni védelemként — tartották a szolgák az uralkodók feje fölé a napernyőt, amely időnként többemeletes volt, mint Kínában, Sziámbán vagy Indiában, hol toliból, hol pálmalevélből, hol szövetből készült, vagy bőrcsíkokból állították össze, mint az asz. szíroknál és az egyiptomiaknál. A gyakorlatias rómaiak változtatták meg az „umbrella'’ rendeltetését és csináltak az árnyékot adó stá- tusszibólumból célszerű esernyőt. Nem hosszú időre. Mert a német nemzet szent Római Birodalmában az ernyőt ismét eredeti rangjára emelték. És a keresztény egyház máig is megtartotta: baldachinként. A XVI. században következett be a fordulat. Az angol John Hanway Kínába utazott és barátainak egy valóban rendkívüli ajándékot hozott magával: „a hordozható tetőt’-. Minthogy azonban Angliában többször van eső, mint napsütés, az ötletes angolok az amúgy is érthetetlen Kon- fuciusz-mondásokkal teleírt leheletvékony papírt szövettel helyettesítették. Az ernyő nyeleként szintén hazai anyagot használtak: csontot, fát, vagy bálnafogat. 1852- ben azonban kitört az ernyőforradalom : ismét egy angol, Mister Fox kitalálta az acélvázat. A múlt század végére azután a méltóság eredetileg árnyékot adó jele ilyen értelemben végleg leszerepelt. Ez azonban az ernyő történetének még nem vége, hanem csak kezdete. Mintegy húsz évvel ezelőtt újabb fejlődés kezdődött, amelyet a sorvadozó ernyőipar nem egészen véletlenül és önzetlenül indított el; az ernyő az öltözék divatos kiegészítőjévé vált. A használati tárgy divatos játékszer, az esernyő — természetesen állandóan változó — divatos kellék lett. És így most kis, nagy, vastag, vékony, keskeny, hosszú, tarka, egyszínű, automatikus, teleszkópos és rugalmas ernyők kerülnek piacra. Pontosan a divat pillanatnyi szeszélye szerint és mint ahogyan a sál. a napszemüveg, a kézitáska, az öv és más holmik mellett ez egy kellékhez illik. A svájci ernyőgyárak évente kétszer mutatják be új kollekciójukat. Az ernyődivatot illetően az általános érvényű elv; amilyenek a ruhák, olyanok az ernyők. Ha a következő nyáron rikító színek és virágok vannak soron, a divatirányzat nem kerüli el nyomtalanul az ernyőket sem. Ha a divat nagy, bő ruhákat és széles vállú kabátokat hirdet, akkor a piacra kerülő ernyők is nagyobbak és nehezebbek. A történelmi Latin-negyed - a környéken kapott otthont az új Magyar Intézet Jelen vagyunk Párizsban A Herman Ottó Múzeum Néprajzi Gyűjteményének bemutatásakor eleve két különálló. de szervesen összekapcsolódó egységet kell megkülönböztetnünk: a tárgyi gyűjteményt és az adattárat. A néprajzi gyűjtemény ma körülbelül tizenháromezer tárgyat számlál. A néprajzi adattárban, több mint ötezer leltári tételben, mintegy kétszázötvenezer lap terjedelmű anyag található. Az. utóbbi évek gyakorlatának megfelelően gyűjteménygyarapító tevékenységünket 1986-ban is két fő tényező határozta meg. Az egyik, hogy fokozatosan csökkentsük a néprajzi kutatás (tárgyi és szöveges! szempontjából még fehér foltként jelentkező települések. kisebb tájegységek számát. A másik meghatározó tényező pedig az volt, Jiogy a múzeumi szervezet fejlesztési terveinek megfelelően belépő újabb és újabb vidéki múzeumok kiállításait, illetve ezek beindulását segítsük elő gyűjtéseinkkel. A történeti Abaúj vármegye települései alig ismertek a néprajzi kutatás számára. Ezért központi kérdőív alapján, társadalmi gyűjtők bevonásával, 2 éve beindítottuk az Abaúj-ku- tatást, melynek eredményeképpen 25 településről vannak már értékes adataink. Az immár hag.vomány- nyá váló nyári középiskolás néprajzi táboraink egyik célja is, hogy a kutatások szempontjából fehér foltként jelentkező vidékeken egyfajta tájékozódó „mélyfúrásokat” végezzünk. 1985- ben Encsen Abaújjal, 1986- ban Pácinban a Bodrogközzel ismerkedtünk. E kutatási programok anyaga Néprajzi Adattárunkat, illetve a területileg illetékes vidéki múzeumunkat gyarapította. A Népi Építészeti Archívum munkálatai során közel 100 db újabb felmérést szereztünk be, Űzd környéke és az Aggteleki-karszt településeinek még meglévő népi lakóházairól, s fotótárunk is közel 10 000 fényképpel gyarapodott. A múzeumbarátok, a látogatók és az olvasók számára a tárgyi gyűjtés a leglátványosabb, a leginkább kézzelfogható. A kö- zelesen megnyíló putnoki Gömör Múzeum és a pácini Bodrogközi Múzeum számára az idén közel 800 tárgyat gyűjtöttek a szakmuzeológusok, illetve a nyári táborok résztvevői. A putnoki anyagból kiemelkedik — meny- ny iségi leg és minőségileg egyaránt — a Szentsimonban vásárolt szekrényi textil- anyag. Lényegében egy hagyományos paraszti háztartás számára szükséges öszéletet és pásztorművészetet kiválóan reprezentáló, kb. 30 darabos együttest, melyből a szarufaragások, a bera- kásos botok, karikások egyediek. Ugyanitt 8 olyan nagy abroszt is megvettünk, melynek párhuzamait eddig csak század eleji leírásokból ismertünk. A Bodrogközben gyűjtött lakásberendezési tárgyak, bútorok zöme datált, festett, a múlt század vége óta használt és jól karbantartott. A sátoraljaújhelyi asztalos-bútoros műhelyek remekei. A tárgyi és szöveges anyaggyűjtés napról napra nehezebb. Megyénk népi kultúrája sokrétű, változatos, ami már eleve nehezíti a gyűjtést. Az 1945 óta zajló erőteljes szellemi-kulturális és anyagi váltás viharos gyorsasággal kisöpörte a régi tárgyakat, a szokásokat, hiedelmeket. A még fellelhető töredékek gyűjtése ma is aktuális és égető feladatunk. A vidéki múzeumi hálózat kialakítása egyrészt könnyíti munkánkat, mert helyben, kisebb egységben könnyebb a gyűjtés. Ugyanakkor a központi múzeumi gyűjtés kissé háttérbe szorul, hiszen az újabb és újabb múzeumok behatárolják a miskolci múzeum gyűjtési lehetőségeit. Az anyagi kondíciók folyamatos romlása is gátja a gyűjtésnek. Azonban a jelenleg, s majd a jövőben itt dolgozó etnográfusok feladata minden nehézség ellenére csak az lehet, hogy a tradicionális paraszti kultúra még meglévő reliktu- mait tovább gyűjtsék, s kellő tudományos feldolgozás után a múzeumszerető nagyközönség elé tárják. Dr. Cseri Miklós néprajzos-muzeológus A Rue Bonapartétól tíz percnyi séta alatt elérhető a Notre-Dame. Ez a híres Quartier Latin (Latin-negyed) széle, nem messze van innét a képzőművészeti főiskola. Mozik, könyvesboltok és megszámlálhatatlan kis- galéria található itt, meglehetősen forgalmas, nyüzsgő élettel. És most már itt található a Magyar Intézet is, egy fedél alatt a párizsi magyar konzulátussal. December 16-án lesz az épület ünnepélyes birtokbavétele. November végén az építők még az utolsó simításoknál tartottak — az épület belső terein a műemlék házban dolgoztak. Az üvegajtón azonban már olvasható volt a kettős felirat. Vízumügyekben minden bizonnyal sokan keresik majd fel az. épület harmadik emeletét (ott lesznek a konzulátus irodái) és a Magyar Intézet munkatársai is nagy érdeklődéssel nagy forgalommal számolhatnak. A történelmi Magyar Intézet is a Latin-negyedben volt, igaz annak szívében az egyetemi élet kellős közepén. Mostanáig pedig egy elegáns bérház egyik emeletét bérelték a Talleyrand utcában. Itt • már — nemcsak az intézetet megalapozó hatezer kötetes könyvtár jelentette a magyar kultúrát a francia fővárosban. Időközben Párizsban — a többi között a Francia Nemzeti Könyvtárban — jelentős magyar anyagot gyűjtöttek össze, ezért szükséges az intézeti könyvtár profilváltása. A jövőben elsősorban a friss szépirodalom és az országismeret témakörébe tartozó könyvekkel szeretnék várni azokat, akik (nem kevesen) hozzájuk fordulnak. A Talleyrand utcai épületben már előadóterem is volt, ahol hangversenyeket is tartottak. Az új Magyar Intézetben ehhez lényegesen jobb körülmények állnak majd rendelkezésre, a hangverseny te- , rém impozáns, akusztikája kiváló, s emellett kamarakiállításokra, pódium-előadásokra alkalmas termek is rendelkezésre állnak. A magyar zene, a magyar hangversenyélet kiválóságainak művészete iránt igen nagy Párizs érdeklődése. Például Kocsis Zoltánnak, aki november végén épp hangversenyt adott a Théatre de la Viliében —, már Európa- szerte ismert zongoristaként a Magyar Intézetben volt párizsi bemutatkozó koncertje. Az érdeklődés zenei életünk iránt tehát kitapintható, és a Magyar Intézet az szes fontos textilfajta megtalálható itt, a kendőktől a stafírungon át a még fel- szabatlan végvásznakig. A közel 200 tételes kollekció nagy része hamarosan látható lesz a megnyíló kiállításon. Másik nagy feladatunk a Pácini Múzeum „kistafí- rungozása" volt, illetve még lesz a következő évben is. A tárgygyűjtés egyre nehezedő lehetőségei mellett is tudunk sikeres és jelentős értékű gyűjtésről beszámolni. Ez év tavaszán egy budapesti műgyűjtőtől 82 darabból álló kerámiaegyütlest vásároltunk, melynek fele sárospataki kerámia, a többi mezőcsáti, pásztói, gyöngyösi és gömöri műhelyekben készült. Különösen a pataki edények értékesek, e nagy tálak (40—50 cm átmérőjű) némelyike a műhely egészen archaikus termékei. Szorgos és lelkes önkéntes gyűjtők révén egy közel 150 tételből álló textilegyüttest is sikerült szereznünk, melynek értéke — a textilek nagy száma és változatos fajtái mellett — az, hogy egy része a határainkon túli — de hagyományos népi kultúrájában az ittenivel azonos — Bodrogköz településeiről való. Szintén egy magángyűjtőtől sikerül megvásárolnunk a bodrogközi pásztorA pásztorművészet remekei új körülmények között kamarazenekarok fogadására és felléptetésére is vállalkozhat. Dr. Berényi Pál, a Magyar Intézet igazgatója ott- jártunkkor nem véletlenül említette, hogy az új helyen berendeztek egy vetítőtermet is, ahol rendszeres filmbemutatókra nyílik lehetőségük. Párizsban van egy réteg, amely igen intenzíven érdeklődik a magyar filmművészet iránt. A jelenlegi forgalmazási körülmények között viszont a magyar filmek meglehetősen esetlegesen szerepelnek a francia filmszínházak műsorán. Az elmúlt években például a Redl ezredesen és a Mefisztón kívül csak az Eszkimó asszony fázik című filmünket játszották (igaz, ez* a legutóbbit, éppen november végén) a párizsi mozik. Említettük már, hogy az új épületben kiállításokat is rendeznek. Az elképzelések szerint évente két reprezentatív tárlatot nyitnának meg. Az épület avatásakor például a Nemzeti Galéria XX. századi festészeti és grafikai anyagából nyílik tárlat. Minden bizonnyal nagy sikere lesz az Ungarica kiállításnak is, amelyet a Széchényi Könyvtár, a párizsi egyetem és a Bibliotheque Nationale anyagaiból válogatták ösz- sze. Megnőnek tehát párizsi kulturális jelenlétünk esélyei: nemcsak egy szűkebb réteg érdeklődésének felkeltésére, hanem a magyar kultúra tágabb megismertetésére is lehetőség nyílik. A Magyar Intézet a jövőben sem mond le jól bevált, s idén különösen eredményes kísérletekről, amelyek a rólunk alkotott képet, ismereteket tágíthatják. Az idén tavasszal az Eiffel-lorony- ban, most ősszel pedig, csaknem egy időben, két francia városban rendezlek magyar napokat. Dijonban a gasztronómiai napok díszvendégeként arattunk osztatlan siker!, felhasználva a lehetőséget nemcsak a magyar konyha megismertetésére, hanem a magyar népművészet. s országunk propagálására is. A Párizstól mindössze tizenöt kilométerre lévő Montmorency városában pedig hazánknak szentelték a novemberi kulturális napokat. Elek Judit filmjei, Jean-Francis Maurel által megszólaltatott Petöfi-ver- sek, Vasarely kiállítása, a magyar népművészeti bemutatók fémjelzik itteni sikerünket. Történelmünkben Montmorency a száműzetés földje, menedéke volt 1848 bukása után több politikusunknak. Többi között Teleki Lászlónak, Kossuth személyes megbízottjának. Kapcsolatainkban nemcsak azt kell megmutatni, ami megkülönböztet bennünket, hanem azt is, ami összeköt. Csutorás Annamária A Fetöfi-verseket szavaló színművész Montmorencyben.
