Észak-Magyarország, 1986. november (42. évfolyam, 258-281. szám)
1986-11-29 / 281. szám
I» ÉSZAK-MAGYARORSZAG 6 1986. november 29., szombat József Attilától — Jevtusenkóig Kenyák Béla hosszú útja ' ... •• • : ■ „Vágom a fát hűvös halomba, fényesül a görcse sikongva, zúzmara hull szárnyas hajamra — bársonyosan futnak perceim.” Józset Attila Favágójának sorai azért is jutottak az eszembe, mert Benyák Béla miskolci nyugdíjas több mint 80 évet megélt percei után már nem vágja a fát, hanem esztergálja. Amikor nyugdíjba ment, vett egy kis íaeszlergát és azon barkácsol. Zsúrkocsi- és virágállványlábakat, meg ehhez hasonló dolgokat. A fával és József Attila verseivel akkor ' ismerkedett meg, amikor kocsigyártó, asztalossegédként a húszas években kapcsolatba került a munkásmozgalommal. A szakszervezettel, a Szociáldemokrata Párttal, amelynek 1926-ban lett a tagja. Ez akkoriban könyvtárat, olvasást, önművelést is jelentett, Ady, József Attila és más költők verseit. Benyák Bélát a szükség vitte rá, hogy kőfaragóból (először az volt), fafaragó asztalos legyen és a helyzete kényszerítette, hogy vágja a tőkét. Beszélgetésünkkor — aminek apropója az volt, hogy hatvan éve párttag — az is eszembe jutott: aki megélte a történelmet, annak az élete is történelem. Benyák Béla szociáldemokrataként, majd kommunistaként úgy élte át az elmúlt hatvan évet, hogy mindig harcolt és dolgozott. Pontosabban sokat harcolt, és a felszabadulás előtt akkor dolgozott, amikor volt munkája. Amikor hagyták, amikor nem volt rendőri felügyelet alatt. Azt kérdeztem tőle: életének mikör, melyik volt a legnehezebb időszaka? Azt mondta: a háború előtti, amikor a pártmunka, a röpcédulázás miatti rendőri felügyelet, a zaklatások után 1942- ben a büntetőszázad következett. Itt 36 kilóra fogyott. Átszökött a szovjetekhez, akik antifasiszta iskolára küldték. (A táborban többször találkozott Rákosival, aki később, az 50-es években egy ügyében már nem fogadta.) A magyar hadifoglyok között végzett propagandamunkát, később partizánkiképzést kapott, de már nem vetették be. Hazajött. 1944 végén a debreceni Ideiglenes Kormány őrségének tagja lett. Rövidesen hazakerült a megyébe és a Magyar Kommunista Párt sajószentpéteri járási bizottságának lett a titkára. Ezekről az évekről mondta: életem legszebb időszaka volt. Akkoriban, 16 bánya és 53 község tartozott a járáshoz. A termelés beindítása, széncsata, államosítások, választási küzdelmek; sok munka, bizalom és jövőbe vetett hit jellemezte ezeket az éveket. Fényes szelek lobogtatták a kommunisták zászlaját. Később a mezőcsáti járási pártbizottság titkára (szervezte az első tszcs-ket), majd 1950-ben Miskolc első tanácselnökévé választották. Az úgynevezett ötvenes éveknek emlegetett időszakban nemcsak a személyi kultusz torzulásainak, hanem a megyeszékhely dinamikus fejlődésének is részese volt. Ekkoriban kezdődött a Nehézipari Műszaki Egyetem, különböző intézmények, iskolák, a Hejőcsabai Cementgyár építése, a villamosvonal korszerűsítése. De ezekben az években gyakran gyorsan változtak a feladatok és a funkciók is. A tanácselnökség után rövid ideig igazgatta a Miskolci Üveggyárat, a Közúti Építőipari Vállalatot és pártisko- lai előadó is volt. Végül 1953-ban a megyei pártbizottság pártgazdasági és ügykezelési osztályának vezetőjévé nevezték ki. A megyei pártbizottságon érte az ellen- forradalom. Az akkori vezetés „második vonalaként” emlegetett csoport tagjaként. Tudta, hogy hol a helye. Fegyvert szereztek (a szobám olyan volt, mint egy arzenál — mondotta), védték a pártházat és jó néhány veszélyes, kalandregénybe illő akcióban kockáztatta az életét. November 4-e után szervezte a pártot, segítette a rend és a törvényesség helyreállítását. Szívesen emlékszik ebből az időszakból Kukucska Jánosra és a nemrégiben elhunyt Deme Lászlóra, akikkel sokat dolgozott együtt. A Megyei Moziüzemi Vállalat igazgatójaként ment nyugdíjba. Vagyont nem gyűjtött, de négy gyermeket felnevelt. Sokféle funkcióban dolgozott, az új általában kevesebb pénzzel járt, (legkevesebbet mindig pártmunkásként kapott). A Munkás-Paraszt Hatalomért Emlékérem mellett megkapta a Szocialista Magyarországért Érdemrendet is. Nyugdíjba vonulása után 15 évig volt az egyik lakóterületi pártszervezet titkára, amelynek —• egy infarktus után — ma is aktívája. A napi politika iránt érdeklődő ember, aki távlatokban gondolkodva bízik abban, hogy napjaink sok ellentmondását feloldva, lesznek még jobb idők. József Attila 1929-ben írta a Favágó, Jev- genyij Jevtusenko 1961-ben a Tartsatok kommunistának című versét. Benyák Béla szabadidejében fát esztergál, verseket olvas, és eljár a körzeti pártszervezetbe. A legutóbbi ünnepi taggyűlésükön Jevtusenkót szavalt: — Tartsatok kommunistának — szavaim / én az egész életemmel — igazoltam, nem mint számítók raja, mint f Kiket érdeke vezényel a sorban”. Petra József ORSZÁGOS GYERMEKKÖNYVHÉT — november 28.—december 5. A rádióban nemrégiben ! Weöres Sándorral és fele- ; ségével, Károlyi Amyval be- : szélgetett valaki gyermekkorukról, és gyerekverseikről. A rádiós megkérdezte Weöres Sándortól, mikor írt I verset először? — Két- vagy hároméves I koromban már afféle kis j mondókákat szereztem. El is ritmizálta az egyi- j két, amelyben újra meg újra a Zeppelin szó tért visz- , sza („Zeppelin, csoma-cso- rna’j. Ha figyelünk a gyerekeinkre, mi magunk is följegyezhetünk hasonlókat, már csak az a kérdés, hogy ! lesz-e belőlük Weöres Sán- 1 dór vagy sem. Inkább nem, 1 mint igen, de olvasó min- 1 denkiből válhat. Gyermeke- 1 ink azonban, ahogy nőnek, ' egyre kevesebbet olvasnak manapság. Áttérnek a kép- : regényekre — igen sok gyermek- és ifjúsági lap azt 1 is kínálja nekik —, a hang- 1 lemezekre, a magnószalagok- 1 ra, s újabban a videckazet- 1 tákra. Azok sem rosszak, ! miért is volnának azok, csak : nem volna jó, ha a köny- 1 vek helyébe lépnének. Kilenc esztendeje fölismerték, hogy a könyvekre jó lesz vigyáznunk, hogy amikor elérkezik a karácsony előtti nagy ajándékozás ideje, jó lesz a könyvekre külön is fölhívni a szülők, a gyerekek figyelmét. Az idén ugyanis már kilencedik alkalommal réndezik meg az országos gyermekkönyvhetet. Az ajánlat: huszonnégy mű, amelyből öt verseskönyv, a többi pedig mese, történelem, ismeret- terjesztés. A verset tehát még mindig nagyon fontosnak tartja a magyar könyvkiadás. Nem is tudom elképzelni másként: az óvodásoknak, a kisiskolásoknak ebből az ősi világból keli elindulniuk. Ha a könyvesboltokat, az újságos pavilonokat járjuk, minden ünnepre, minden évszakra verses leporellókat kínálnak nekünk, s bizony a nem olvasó szülő sem sajnálja arra a pénzt, hogy a gyerekének vegyen belőlük. Csak később szokik le róla. Az ilyen-olyan üzleti vállalkozók leporellói azonban a legtöbbször elképesztő /klapanciákat tukmálnak ránk, a szülők pedig igazi versként olvassák őket esténként, el- alvás előtt a gyerekeiknek. (Pici koromból én is emlékszem egyre-kettőre.) Az a baj, hogy beléjük is ragadnak. Nos, a gyermekkönyvhét verses kínálata kivételes — igazi irodalmat nyújt. S ha a többi könyvet nézzük, akkor is csak jót mondhatunk. Móra Ferenc Kincskereső kisködmönét immár huszonnyolcadszor jelenteti meg a róla elnevezett ifjúsági könyvkiadó. A klasszikusokból ugyanis sohasem elég. Sütő Andrástól, az egyik legnagyobb mai magyar írótól pedig az Ifjúsági Lap- és Könyvkiadó kínál mesejátékot Kalandozások Ihaj- csuhajdiában címmel. Hogy ez a huszonnégy mű sok vagy kevés, nem tudom megítélni. Természetesen arrafelé hajlok, hogy nem elég. Igaz, a téli könyvvásárra még külön is ajánl könyveket a Móra Kiadó. A Móra Kiadó, csak a Móra Kiadó. Igen. Az országos gyermekkönyvhétre, amely elnevezés kissé hangzatos, a többi nem rukkol ki szinte semmivel. Az Ifjúsági Lap- és Könyvkiadó, a Múzsák Közművelődési Kiadó és a Zeneműkiadó jelentkezett még gyermekkönyvvel, de éppenhogy. A máskor tevékeny gmk-k most hol maradtak? Az országos gyermekkönyvhét ugyanis több kell hogy legyen üzletnél!... F. L. MSZBT-tagcsoport a Hormonban Szubjektiven a népről, a nyelvről Miskolcon tegnap kezdődött meg a magyar— szovjet barátsági napok idei rendezvénysorozata. A gazdag politikai és kulturális program több eseményének lesz aktív résztvevője a Herman Ottó Gimnázium MSZBT-tagcsoport- ja, illetve több diákja. A kiválóan dolgozó tagcsoport vezetői, Sztrikinácz Mátyásné és dr. Tímár Lászlóné tanárok és három lelkes diák: Draskóczi Ágnes, Szaniszló Krisztina és Mező Zoltán (valameny- nyien a 4/5-ös orosz nyelvi speciális tantervű osztály tanulói) vettek részt azon a beszélgetésen, amelynek célja a tagcsoport történetének és munkájának bemutatása volt. — Az MSZBT-munka nem választha/tó el az orosz nyelv tanításának munkájától. Ahhoz, hogy a tanár meg tudja szerettetni a nyelvet, majd a nyelven keresztül a népet, az országot, sok, legtöbbször nem látványos, aprómunkára van szükség — kezdi beszélgetésünket Sztrikinácz tanárnő. — Az 1964 —65-ös tanévben indult iskolánkban a speciális orosz tagozat, s tizennégy év munkája kellett ahhoz, hogy 1978-ban elnyerhessük a kitüntető címet: MSZiBT-tagcsoport iskola legyünk. (Azít Kovács Marianna igazgatónő mondja el Sztrikinácz tanárnőről, hogy ő az iskolában a szakmai munkaközösség vezetője — előtte évekig megyei szakfelügyelő volt oroszból —, s ez a kilenc-, tagú, egységes követelményrendszerrel dolgozó munkaközösség, kétszáz orosztanárt nevelt ki ez idő alatt diákjaik soraiból.) Itt, a Herman Gimnáziumban rendeztek orosz nyelvi továbbképzőket, nyári táborokat, a tanulók számára pedig évről évre házi versenyeket tartanak, ezek afféle „selejtezők” az országos tanulmányi versenyek előtt. Ezeken évente ötven-nyolcvan diák vesz részt, ez kitűnően szolgálja a felkészülést a magasabb szintű versenyekre, s az eredmény : az utóbbi tizenöt-húsz évben tizenkét hermanos diák végzett az első tíz között oroszból az országos versenyen. Sztrikinácz tanárnő talán annak örül legjobban, hogy növendékei közül a speciális osztályokból sokan mennek orosz nyelvi szakra az egyetemre, személy szerint neki száznál is több diákjából lett orosztanár. De az sem közömbös, hogy az utóbbi években 46 tanuló tett sikeres Télen-nyúron sok turista választja úticéljául a Tátra fenséges csúcsait, a Vág völgyének romantikus várait, valamint a halastavak, a természetvédelmi területek sze- met-szívet gyönyörködtető látványát. Még az átutazóknak is megéri, hogy rövid időre megszakítsák az utazást és körülnézzenek ezen a változatos vidéken. Az utóbbi másfél évtizedben sok minden történt itt a turisták kényelme érdekében. Ma 15 000 szállodai hely várja a vendégeket. A szálközépfokú nyelvvizsgát. Talán kötözködésnek hat, de megkérdem tőle, miért tudnak mégis ilyen kevesen oroszul? — Ugyanazért, amiért a matematikát, vagy fizikát is kevesen tudják — mondja. — Van, aki hagyja magát tanítani, van, aki nem. Ezek a gyerekek hagyják, s tudnak is. De visszatérve a tagcsoportra, az órán kívüli munkáról is érdemes beszélni. Rendezvényeinken orosz nyelvű műsorokkal lépünk fel, csakúgy, mint a tanároknak rendezett teadélutánokon. Gyakran nézünk eredeti, tehát nem szinkronizált szovjet filmeket, s a Molnár Béla Ifjúsági Házban is rendszeres az MSZBT-iskolák találkozója. Faliújság formájában rendszeresen szerkesztünk egy MSZBT-hír- adót is. — Évente megrendezzük a Ki tud többet a Szovjetunióról? versenyeket — veszi át a szót dr. Timár Lászlóné —, mégpedig olyan rendszerben, hogy az országos vetélkedő előtt iskolánkban havonta van forduló, ezt követi a területi verseny, majd a döntő. Nagy örömünkre, 1984- ben országos első helyezést szereztünk, míg korábban már volt egy hetedik helyezésünk is. Az első helyért többek között kaptunk három évre egy faházat a Balatonon. Ennek nagyon örült mindenki, s ez a három év most jár le ... Azaz, gondolom én tovább a be nem fejezett mondatot, az újabb három évhez megint nyerni kellene. De- nincs idő ezen meditálni, mert már sorolják is azokat a feladatokat, melyek a barátsági napok rendezvényein rájuk várnak. A pénteken, az LKM- ben rendezett nagygyűlésen vesznek (illetve ma már így kell írni: vettek) részt, ahol beszámoltak az iskolában folyó munkáról, december elsejére pedig egy szovjet tanárit várnak Budapestről, aki rendhagyó oroszórát fog tartani az iskolában. Egy nappal később pedig egy hadtörténész tart majd előadást Magyarország felszabadulása címmel. Főleg a speciális osztályok programja lesz a legújabb szovjet filmek megtekintése, későbbi program, de máris izgatottan készül a 2/5-ös osztály arra a szovjet útra, amelyre a tavaszi szünetben kerül sor. A beszélgetésen részt vevő három diák eddig jobbára udvariasan hallgatott, de most rajtuk a sor, ők lodai hálózat bővítése mellett éttermek tucatjait renoválták, újakat létesítettek, korszerű sportlétesítmények nyíltak, s vonzó programokat kínál a helyi turista utazási iroda is. Nem telik el év anélkül, hogy ne rendeznének a turistaparadL csomban valamilyen jelentősebb nemzetközi téli sport- eseményt. Jövő februárban rendezik meg például a Magas-Tátrá- ban a Téli Universiade versenyeit. Az Alacsony-Tátra lesz a színhelye 1991-ben az mondják el, miért szeretik az orosz nyelvet, miért készülnek mindhárman orosztanárnak? Draskóczi Ágnes: — Júliusban egy hónapot töltöttem Leningrádban nyelvi táborban. Zsúfolt volt a szervezett programunk, délelőttönként tanultunk, a nyelvet gyakoroltuk, délutánonként pedig myzeu- mokban voltunk, és a környékre szerveztek látogatásokat. (Hadd írjam ide, amit a tanárnőktől tudok: az a két diák utazhatott Leningrádba, akik a tanulmányi versenyen a legjobb pontszámot érték el.) A cél a nyelvgyakorlás, a kiejtés tökéletesítése volt, de annak is örültünk, hogy új barátokat is szereltünk a szovjet gyerekek köréből. Meglepett az emberek viselkedése, közivetlensége, bizony feltűnő volt, hogy mikor visszatértünk Miskolcra, mennyire mások itt az emberek. Azt is hadd mondjam el, hogy véleményem szerint a szovjet emberek műveltsége magasabb, minit az átlag magyar emberé. Szaniszló Krisztina: — Sajnos, én csak nyolc napot tölthettem Odesszában, ez jutalomút volt, éppen az MSZBT támogatásával. Először jártam a Szovjetunióban, s bevallom, sok váratlan meglepetésben volt részem. Például, hogy milyen lelkesek és fanatikusak a szovjet emberek. Van ott egy emlékmű, amely előtt óránként váltják az őrséget, felnőttek és gyerekek tisztelegnek halálos komolyan. Azt hiszem, ha itt ezt mondanám egy magyar gyereknek, kinevetne. Aztán, ha sorba kell állni az üzletek előtt, kiállják türelmesen, nem úgy, mint nálunk lenne. Kérdeztük őket Csernobilről is, kiderült, ebben is fegyelmezettebbek, ott nem volt olyan pánik, mint nálunk, vagy nyugaton. Mező László: — Én is Leningrádban voltam, de már másodszor jártam ott a nyáron. Most érettebb fejjel sok mindent másképp látok, mint korábban. Nem tagadom, hogy lelkesít mindaz, amit ott tapasztaltam, talán túl szubjektív is vagyok. Nem csodálom (bár kissé bánt), hogy még a rokonaim sem értették meg a lelkesedésem. Én viszont elfogult vagyok mindazok után, amit ott láttam, tapasztaltam. Orosztanár akarok lenni, számomra életcél és eszköz is az orosz nyelv. Szatmári Lajos Alpesi Sívilágbajnokságnak. Ugyanerre az esztendőre tervezik a motoros világszövetség sporttalálkozóját is. A sportrendezvények állandóan nagy tömegeket vonzanak Szlovákiába, ezért a vendégek jó elszállásolásáról, kellemes kikapcsolódásáról, szórakoztató programjairól évről évre tapasztalatokkal gazdagodva, mind magasabb szinten gondoskodnak a szlovák idegen- forgalmi szervezetek, amelyek jó kapcsolatot építettek ki a környező országok turista hivatalaival. Szlovákia - turistaparadicsom
