Észak-Magyarország, 1986. november (42. évfolyam, 258-281. szám)
1986-11-29 / 281. szám
1986. november 29., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 7 A főorvos véleménye Á máj betegségeiről Beszélgetés Erdélyi Ferenccel Koránál vagy tíz évvel öregebbnek látszó fiatalember sétálgat a miskolci Semmelweis Kórház hepatológiájá- nak folyosóján. Szemének „fehérje” nem is citrom-, hanem inkább narancssárga. Bátortalan, egy-kétszavas mondatokkal válaszol az orvos kérdéseire. Elmondja, hogy körülbelül négy hónapja kezelik az osztályon. Foglalkozása boltvezető-helyettes. Több éve házas, gyermekük még nincs. Nem született, mert előtte jobb anyagi helyzetbe szerettek volna kerülni. Sokat dolgozott. „Doppingszerként" napi másfél liter erős bort ivott meg. Ha kikerül innen, akkor egyetlen kortyot sem. — Élni akarok — mondja. Szinte kilátástalan volt a helyzete, amikor a mentő a kórházba szállította. Kómában, eszméletlenül feküdt, majd lassan magához tért, később talpra állt. Dr. Szi- gethy Jenő osztályvezető főorvos bemutat egy másik beteget. Ö állatorvos volt, mielőtt leszázalékolták. Súlyos fertőzést kapott, állapota válságos volt. Évek óta visszavisszatér az osztályra. Most jó hangulatban van, tréfálkozik. — Főorvos úr, a máj idült megbetegedéseit gyógyító he- patológiai részleget két éve hozták létre, az országban elsőként. Mi indokolta ezt a döntést? — Elsősorban a szomorú tények. Az idült, azaz elhúzódó, lassan, vagy egyáltalában nem gyógyuló májmegbetegedések száma a korábbi évekhez viszonyítva jelentősen megemelkedett. Kórházunkban a rákos betegségekben elhalálozottak közül minden ötödik ember májrákban szenvedett. Ellentmondásosnak tartjuk, hogy amíg a heveny, fertőző megbetegedések száma az egész világon — így hazánkban is — csökken, ugyanakkor az idült májbetegek száma meredeken nő. Az osztályt a máj idült megbetegedéseinek diagnosztizálására és gyógyítására hozták létre. Feladata még, hogy gazdagítsa a gyógyítás különböző módozatait, statisztikai ' adatokat szolgáltasson. Előnyös, hogy a betegek itt egységes szemléletű kezelésben részesülnek és kapcsolatot tartunk a speciális vizsgálati eljárásokat nyújtó klinikákkal, magasabb szintű, speciális intézményekkel. — Mivel magyarázható az idült megbetegedések szaporodása? — A májgyulladást alapvetően kétféle vírus idézi elő. Az „A” vírus a béltraktus útján kerül a szervezetbe. Megfelelő higiénés intézkedésekkel sikerült ezt a vírust visszaszorítani, s fertőzése ritkán válik idültté. A sokkal veszedelmesebb, ret- tegettebb „B” vírus a vér útján fertőz, azaz injekciós orvosi beavatkozások, vérátömlesztés, művese-kezelés ...» i' ■ Dr. Szigethy Jenő osztályvezető főorvos: csak egyetlen lépésre volna szükség ... Fotó: Balogh Imre kapcsán kerül a vérpályába, de váladékok útján is a szervezetbe juthat. Az utóbbi években a ,,B” vírus fertőzések száma is lényegesen csökkent, ami az egyszer használatos tűk és fecskendők alkalmazásának, a magas atmoszférán történő sterilizálásnak és a különös gonddal végzett vérátömlesztéseknek köszönhető. Mégsem lehetünk egészen nyugodtak. Az utóbbi időben újabb fertőző májgyulladás ütötte föl a fejét, amelyet a „non-A”, „non-B” vírus okoz. Erről a vírusról még keveset tudunk, annyi viszont bizonyos, hogy az általa okozott betegség szintén idültté válhat. — Milyen szerepet játszik az alkohol az idült májgyulladások kialakulásában? — A májgyulladás multifaktoriális, azaz több okra visszavezethető- betegség. Igen gyakori, hogy az előzőekben már részletezett elváltozásokhoz idült alkoholos májártalom kapcsolódik. Tapasztalataink és a gyakorlat azt mutatja, hogy az alkoholfogyasztás önmagában is okolható a gyulladás kialakulásáért. A megbetegedések további forrása lehet a toxikus, májra ártalmas gyógyszerek alkalmazása, valamint a különböző kémiai anyagok szervezetbe jutása. Kiemelném az antireumatikumo- kat, a fogamzásgátlókat, a mezőgazdasági vegyszereket. A fenti ártalmak kezdetben a máj zsíros elfajulását okozzák. Ha az ártalom nem szűnik meg, gondolok itt elsősorban az alkoholfogyasztásra, a betegség tovább halad az idült gyulladások specialis formáiba, amelyek közül az idült-aktív gyulladásos megbetegedéseket emeljük ki. — Ismerve a magyarországi alkoholfogyasztás jelenlegi adatait, az iszákosok és a nagyivók számát, arra a következtetésre kell jutnunk, hogy — ha a helyzet nem változik — nem egy 25 ágyas kórházi részleget, hanem egy több száz ágyas kórházi komplexumot kellene építenünk a májbetegségek gyógyítására. — Ez így szerencsére túlzás. A máj tűrőképessége nagymértékben különböző és a szervezet alkoholbontó képessége más és más. Kezeltünk itt egy betegei, aki csupán egy deciliter bort ivott meg naponta. Orvosi tanácsra, étvágygerjesztőként. Az ötvenvalahány éves férfi olyan súlyos állapotban került be hozzánk, hogy már nem lehetett rajta segíteni. Vannak tehát emberek, akiknél kisebb mennyiség fogyasztása is végzetes következménnyel járhat. Igaz, ellenpéldát is tudnék mondani, de büntetlenül, következmények nélkül senki sem fogyaszthat szeszes italt huzamosabb ideig. Az alkohol- fogyasztásnak ez a következménye sajnos, még nem terjedt el eléggé a köztudatban. — Hogyan jut el a beteg a legsúlyosabb állapotig? — Ha a gyógyszeres, vagy az alkoholos ártalmak tovább hatnak, akkor a betegnél a májzsugorodás különböző formái alakulnak ki. Ez halálos betegség, s innen már nincs visszaút, a folyamatot legfeljebb lassítani lehet. A májzsugorból pedig egyenes út vezethet a májrák kialakulásához. A betegség lefolyását csak nagyon leegyszerűsítve ismertettem. Ezentúl a májgyulladás epekővel szövődhet, gyomor-, vagy nyombélfekély kísérheti, nyelőcsővisszerek alakulhatnak ki. Utóbbiak vérzésre hajlamosítanak, s különösen súlyos vérzések jöhetnek létre e betegséggel összefüggésben. Több liter vér adásával, speciális ballontamponok alkalmazása, elektromos és lézeres kezelések még segíthetnek. Ám, az eredmény, sajnos, sokszor csak átmeneti. A legnagyobb ritkaság az, hogy az alkoholos ártalom csak a májat be- tegíti. Igen gyakori társulás a hasnyálmirigy gyulladása. Nem ritka a szív alkoholos ártalma, nem beszélve az idegrendszeri problémákról, de vesemegbetegedést is okozhat. — Ez bizony szomorú perspektíva. — Nekem mondja... Az osztályunkon ápoltunk már 22 éves, májrákos beteget. Fiatalok válnak munkaképtelenné, leszázalékolják őket, társadalmi eltartottakká lesznek. Pedig csak egyetlen lépésre volna szükség — abbahagyni, illetve el sem kezdeni az ivást. Ebben — biztosak vagyunk benne — olvasóink többsége egyetért a főorvossal. Más kérdés, hogy a társadalmi szokások, életmódunk, egyes rétegek önpusztító hajlama, vagy egyszerűen csak tudatlansága milyen útra vezet. Ám a szokásokon, az életmódon, a tudatlanságon lehet változtatni. Még későn is jobb, mint soha. Udvardy József Egyre drámaibb elemzéseket olvashatunk iparunkról, gazdasági helyzetünkről. Ha nem tudnak váltani — mondják a közgazdászaink —, a már meglévő lemaradás, rés, szakadékká tágulhat a fejlettebb országokhoz képest. A nehézségeket (emelkednek az árak) a bőrünkön, pénztárcánkon érezzük, mégis úgy vagyunk kicsit ezzel a kérdéssel is, mint ama farkassal. Nem szeretjük, ha emlegetik. Kossuth félkarú óriásnak nevezte az ipar nélküli országot. De milyen most ez a „félkar”? Milyenek a kilátásai? Melyek a járható útjai? Hogyan látja ezt az a műszaki szakember, aki két mérnöki diplomával kutatja is, oktatja is a választott tudományát, aki éppen ezért otthon van az elméletben és a gyakorlatban, a termelésben is? Erdélyi Ferenccel, a Nehézipari Műszaki Egyetem Szerszámgépek Tanszékének docensével beszélgettünk a minap ezekről a kérdésekről. Készséges beszélgetőpartner volt, mert amint udvariasan mondta, nagyra értékeli az újságírók munkáját. — 1956-ban végeztem itt, a miskolci egyetemen, a gépészmérnöki karon. Véletlenül lettem mérnök. Kitűnő tanáraim voltak a debreceni Fazekas Mihály Gimnáziumban. A matematikát és a fizikát szerettem, de nem akartam se matematikus, se fizikus lenni. Egy évig gya- kornokoskodtam az LKM- ben, utána bent maradtam tanársegédként az egyetemen. Az egyik barátom biztatására beiratkoztam a villamosmérnöki karra — levelezőként —, s elvégeztem. Ez, amint később kiderült, kitűnő (szellemi) befektetésnek bizonyult. Kiválóan ösz- sze tudom kombinálni a gépészeti és a villamosmérnöki tudást. Ez a kutatásom alapja. A jövő útja ugyanis a mechatronika, azaz a mechanika és az elektronika összekapcsolása. A gépészet fejlődése elképzelhetetlen az elektromosság nélkül, hiszen a korszerű gépek tele vannak villamos, számítógépes szerkezetekkel. Az egyetemen én kezdeményeztem a szerszámgépek tervezésénél, a mérnökhallgatók oktatásánál az elektromosságtan tanítását. A magyar gyárak még nem mind ismerték föl ennek az előnyét, szükségességét (egy példa: Miskolc híres gyára egyetlen villamosmérnököt alkalmaz!), de már néhány gyárban keresik az ilyen, sokoldalúan képzett mérnököket. Megnőtt a konvertálható tudás értéke. A fejlett országokban már régen behatolt a gépezetekbe az elektronika. Ezt a lemaradást egyhamar nehéz behozni, de nem mondhatunk le a felzárkózásról, hiszen a termelékenység forrása éppen az elektronizálás. Megítélésem szerint az elkövetkező kétszáz évben ez fogja meghatározni az ipar jellegét, fejlődését. — Ehhez viszont felkészült szakemberek kellenek ... — Igen, de még sok helyen beszélnek „improduktív” munkáról, azaz csak a fizikai munkát ismerik el. Márpedig, ma már perdöntő kérdés, hogy kik a kulcsemberek a gyárban? A szellemi munka nemcsak a mérnöktől várható el, hiszen a szakmunkásé is az. A szaktudást az utcáról nem lehet pótolni. Egy jeles szakember szerint a legdrágább munkaerő mindig az, aki (ami) hiányzik. Mondok példát. A Csepeli Szerszámgép- gyárban légkondicionált csarnokban szerelik a köszörűgépeket, mert olyan precíz munka. Millimétereken múlhat a gép használhatósága. A Hajó- és Darugyárban hallottam a következő történetet. Ha megvesz valaki (nyugaton) egy úszódarut, az be is akarja biztosítani. A biztosító társaság viszont csak akkor vállalja, ha az ő szakemberei is megvizsgálják a darut. Szigorú szabványaik szerint megvizsgálják a hegesztési varratokat. Nos,- ilyen precíz munkát a gyárban, mondjuk, csak öten tudnak végezni. Őket kell, kellene megfizetni, mert ha ők elmennek, milliós a kár — népgazdasági szinten. Hiába dolgozott több száz, vagy ezer ember. Ez áll a mérnöki munkára is. A termék értékét növeli a benne foglaltatott szellemi munka. — Elvileg ezt már mindenki belátja, mégis sok az elavult termék. Nem elég vonzó a mérnöki pálya? — Az egyetemen most oktatási reform folyik. Tartalmi. Sokat várnak ettől, de ehhez meg kell teremteni a feltételeket is. 1980 óta nincs gépműszer-beruházás. Nagy az elmaradás. Sokáig nem volt például elég számítógépe az egyetemnek! Korszerű berendezések nélkül nem lehet a jövő szakembereit képezni. Lassan kezdik felismerni ezt, s most a két minisztériumtól (ipari, oktatási) kaptunk 80 milliót számítógépekre. Evidens, hogy az oktatás hosz- szú távú befektetés. Az iparban ma már a gyártás automatizálása a fejlődés kulcsa. Erre föl kell készíteni a hallgatókat. Az egyetemen intenzíven, rendszerezett ismereteket kap a hallgató, de szakmai elkötelezettség nélkül ez kevés. Sajnos, van ilyen keserű tapasztalatom is. Az egyik volt tanítványom például zöldséges lett Vácott. Ezért kár volt öt évig tanulni, taníttatni... — Az egyetemen komoly kutatómunka folyik. Erről keveset tud a laikus. — Valóban sokféle igényt jelent be az ipar. A tanszéken 21 diplomás mérnök dolgozik. Ezek 2—6—8- as csoportokban vállalnak egy-egy kutatási feladatot. Az én csoportom például a Csepeli Szerszámgépgyárnak dolgozik most. Nagy pontosságú köszörűgépet készítettünk. Már kész, a próbaköszörüléseket végezzük. Két szabadalmunk van benne. Ilyen gépet eddig csak két helyen gyártanak a világon. A másik kutatásunk a felügyelőrendszer, azaz a vezérlés továbbfejlesztése. Ennek az a lényege, hogy a számjegyvezérlésű gép ember nélkül is jól működjön. Az automatikák gyorsan és nagy teljesítménnyel dolgoznak, s a gép kárt tehet önmagában is. Ezért a régi vezérlést ki kell egészíteni. A mikroszámítógép időben észleli a rendellenességet, s automatikusan beavatkozik, a nagy értékű gépet megóvja a milliós kártól. — Végezetül beszélhetünk a pénzről, az egyetemi oktatók anyagi-erkölcsi megbecsüléséről? — Igen, mert itt is sok a félreértés, hiedelem. A tanszék fele fiatal, egy-tiz éve dolgozik itt. Kétgyerekes családapák. A fizetésük 4800 —6000 forint között, a négy docens fizetése 9000 és 12 000 forint között mozog. Ehhez még hozzá lehet keresni, ha valaki részt vesz a kutatómunkában is. Sokan azt hiszik, hogy az egyetemi oktató csak a heti 4—6 óráját tartja meg, pedig a mi munkanapunk 10—12 órás. Miből tevődik ez össze? Az aspiránsnak témát, a docensnek témavezetést kell vállalnia. Erre fel kell készülni, ehhez tankönyvet, jegyzetet, kiegészítő anyagot írnia. Elvárják, hogy évente legalább két cikket publikáljon a szaklapokban. Ezt számon is kérik. Még akkor is, ha nem fizetik meg. Van olyan külföldi lap például, amelyik egyáltalán nem fizet honoráriumot. Ugyanakkor ezekben megjelenni rangot, reklámot jelent. Vállalunk állami megbízásokat is. Ezeket a szerződéseket az egyetem köti — pályázati rendszerrel. Így jut a tanszék pénzhez, műszerekhez* mert — mint mondtam — másképp nem kaptunk. Sok témát így dolgoztunk, kísérleteztünk ki. Most például a szerszámgépek állapotfelügyeletén dolgozunk. Megelőzzük az ipar igényét. Az erkölcsi megbecsülésről csak azt tudom mondani, hogy nem vagyunk egyenlők. Pilóta nélkül nem száll föl a gép.. Hiszek a szakmai fejlődésben, mert a társadalomnak nincs más alternatívája. A szaktudást meg kell fizetni, mert nem pótolható mással. Fejlődés nélkül pedig a nemzeti jövedelmet se lehet növelni. A normális emberek igenis szeretnek dolgozni. Hosszú távon a tisztességes munka a legjobb befektetés. A magasabb kulturáltság, a jól végzett munka — szorgalom — élménye nélkül nem tudom elképzelni az életet. — Köszönöm a beszélgetést. Munkajogi sorozat A Házi Jogtanácsadó legújabb számában folytatódik a szeptemberben megkezdett munkajogi sorozat. Ezúttal a munkaviszony keletkezése, módosítása, megszűnése a fő téma, mely méltán tarthalt számot az olvasó érdeklődésére. Egy napjainkban mind többeket érdeklő és érintő kérdésre: hogyan is alakul a felszámolás alatt álló munkahelyek dolgozóinak helyzete, újabb elhelyezkedésük, a „türelmi idő”, és a cseppet sem mellékes anyagiak — választ kapunk a füzetben. Az Igazságügyi Minisztérium közreműködésével készült írás minden apró részletre kiterjed. Az Autó és jog rovat — kissé talán morbidnak ható megfogalmazásban — „Mit ér a halottnak a segítség” címmel firtatja a balesetek áldozatainak, illetve hozzátartozóinak jogait. A gmk-posta ezúttal is a kisvállalkozásokkal kapcsolatos, bonyolultabb kérdések megválaszolására vállalkozott. Természetesen ezúttal is közli a lap a tv Jogi eseteinek szöveges változatát. Ez alkalommal az augusztusi adásban elhangzottakat ismerteti teljes terjedelemben. A Házi Jogtanácsadó kapható az újságárusoknál, előfizethető a postahivatalokban. Horpácsi Sándor
