Észak-Magyarország, 1986. november (42. évfolyam, 258-281. szám)
1986-11-01 / 258. szám
1986. november 1., szombat ESZAK-MAGYARORSZAG 7 A régésztábor diákjai a kutatóárokban Az egyik bástya - ma Megyénk tájain Feltárás Ónodon Önöd — országgyűlés. Ugye, hogy ez az egyik legjobban összeforrt szókettősünk, amelyet szinte mindenkibe beleoltottak az iskolai tanulmányok? Ám hogy mikor is zajlott le ez a történelmi sokadalom, s hogy egyáltalán, hol fekszik és milyen képet mutat ma ez a település, minderre már jóval kevesebb a kimerítő válasz. 1707. május 31-e és június 22-e között zajlott le a magyarországi rendeknek az a tanácskozása, amelyen a Nagyságos Fejedelem, II. Rákóczi Ferenc vezetésével megfosztották a magyar tróntól a Habsburg-házat. Aki nem rest elutazni erre a históriai rangú helyre, az a 3-as számú főútvonalról a Sajót célozza meg, és így a települést átszelve az országgyűlésnek helyet adó vár romjaihoz érkezik. Néhány esztendeje nagyszabású régészeti feltárás színhelye az ónodi vár. A miskolci Herman Ottó Múzeum szakembereinek irányításával folyik a kutatás. Ez a Sajó menti erősség arról híres, hogy szokatlanul sok írásos emlék tudósít a benne és a vele törOnod várának romjai téntekről. A beszédes nevű Czudar /Péter az oka mindennek! Az 1300-as évek közepén ugyanis Károly Róbertnek és Nagy Lajos királyunknak ez a belső híve — amúgy szlavón bán — kapta meg az ónodi birtokot, amit aztán nemcsak megkedvelt, hanem komoly erősséggé is növesztett. Ám mindehhez a bővítéshez nem kérte ki a fensőbb- ség engedélyét, s ez az engedetlenség később egész sor per lefolytatásához vezetett. ítélkezés, bíró elé járás pedig akkoriban sem ment végbe betűvetés nélkül, s így aztán az akták sokasága tudatja máig, hogy itt egy ekkora terem tátongott, amott meg micsoda magasságokban vezetett a gyilokjáró. A levéltári kötegekből Czudar Péter utódainak a névsorát, jeles és kevésbé jeles cselekedeteik történetét is kiolvasták a szakemberek. Ismeretessé vált, hogy a szlavón bán két fia, Jakab és Simon egyszerűen kidobták — a szó fizikai értelmében — a „portájukról” unokafivérüket, Benedeket, aki szintén magáénak hitte, követelte Ónodot. Ugyanígy azt is tudjuk, hogy e „cudar” Czudarok- nak idővel magjuk szakadt, s előbb Mátyás király terjesztette ki hatalmát a Sajó menti várra, meg annak terjedelmes birtokára, majd az 1500-as évek elején Perényi Imre nádor szerezte meg. ö már kényelmes pihenőhellyé tette a várat, s rendre ott szállt meg, amikor Észak-Ma- gyarországon utazgatott. A török időkben Önöd is végvár lett — Erdély majdani fejedelme, I. Rákóczi György volt ott 1610 táján a várnagy —, és mint ilyen kezdett törődni, pusztulni. A legnagyobb baj az volt, hogy nem húztak köréje egy erős védőpalánkot, hanem csak afféle, vesszőfonatok közé döngölt földfal védte, s így könnyen reá lehetett csapni. Nem csupán a turbános, félholdjelvényes ellenség töltötte ki rajta a bosszúját, hanem azok a magyar zászlók alá toborzott vitézek is, akiket pénz híján útnak eresztettek a szintén zsold nélkül maradt parancsnokok. 1682-ben a budai pasa foglalta el könnyűszerrel, majd Thököly Imre kezére került. Lévén ő a Nagyságos Fejedelem édesanyjának, Zrínyi Ilonának a férje, így nyíltak meg termei az országgyűlésre ösz- szeh ívott magyar nemesség képviselői előtt, s lett belőle máig zengő nevű történelmi emlékhely. Hogy a feltárások befejezése után milyen képet fog az ónodi vár mutatni, azt egyelőre csak találgatni lehet. Ha majd nem csak a négy sarokbástyát látjuk, hanem magát a palotát (palaciumot) is; ha majd előkerül az egyelőre csak a leírásokban szereplő fegyverraktár, várkonyha, stb. Ami bizonyosság: a Sajó partján most nagy szorgalommal ásnak, s a rengeteg feljegyzés jó reményt ad arra, hogy lépésről lépésre kiderüljön: milyen falak között, hogyan éltek előbb Czudar Péterék, majd az Önodot leginkább felvirágoztató Perényiek. Arcok a népfrontból Együtt a faluval Műemlékekben nem túl gazdag megyénk egyik legszebb értéke a sajóládi templom és kolostor középkori eredetű épületegyüttese. Az 1700-as évek második negyedében újjáépített műemlék példásan karbantartva, de ma is tovább szépülve várja az érdeklődőket. A házigazda, dr. Balpataki Béla szívesen kalauzol birodalmában. A pálos kolostor — ma plébánia — és a templom felújítása a végéhez közeledik. A plébános úr sorolja az eddig elvégzett munkákat: szükség volt az alsó víztelenítésre, szigetelésre, teljes tetőcserére (helyenként a ge- rendázat cseréjére is), kí- vül-belül egy méter magasan újravakolásra, teljes belső festésre és mázolásra, a villamos vezetékek cseréjére, felújítására. Ami hátra van, a külső festés, jövőre elkészül. Mindez több, mint kétmillió forintba került eddig, s ennek jó . részét — 850 ezer forintot — a hívek, a falu lakói adták ösz- sze. Kaptak adományokat külföldről, és a műemlékfelügyelőségtől is. Segítettek a környékbeli téeszek is, homokkal, szállítással. Ez a széles körű összefogás bizonyítja, hogy hallgatnak szavára, szívesen teljesítik kéréseit, s bizonyítja azt is, hogy jó a kapcsolata a község vezetőivel. így aztán azon sem csodálkozik senki, hogy aktív részese a népfront helyi szervezete munkájának. — Sajóládra 1975-ben kerültem elsősorban azért, hogy új templomot építsek Alsózsolcán. Ugyanis a sajóládi plébános látja el az alsózsolcai és a sajópetri hívek gondozását is. Azért esett rám a választás, mert korábbi állomáshelyemen is részt vettem egy új templom építésében. Ládon lakom, innen járok át Alsó- zsolcára, s örömömre sikerült is 1976-ban felépíteni az új templomot. Mindkét helyen népfrontbizottsági tag vagyok, a falugyűléseken felszólalok, és lehetőségeimhez mérten segítek a települések fejlesztésében. A tanácselnök kérésére például a szószékről is buzdítottam híveimet a társadalmi munkára, s fel is épült segítségükkel egy új gyógyszertár. — Jövőre lesz Sajólád 700 éves. Emlékbizottságot alakítunk az ünnepségek megrendezésére. Addig kész lesz a kolostor és a templom teljes felújítása is. Még azt szeretném elérni, hogy a mellettünk lévő isA sajóládi műemlék templom kola hajdan politechnikai oktatásra épült, ma használaton kívüli, kis épületét bontsák le, nagyon zavarja ez a csúf „bódé” a rálátást a szép műemlék együttesre. — Idestova harmic éve vagyok pap, egyházjogot tanultam, s ezért is gondoltam később, hogy mivel időm mellett kedvem is volt hozzá, elvégzem a jogi egyetemet. Szegeden, levelező tagozaton szereztem meg második diplomámat, és a jogi doktori címet. Egy ideig másodállásban, heti két-három napban Kesz- nyétenben és Megyaszón dolgoztam, mint téesz-jo- gász. iMa már nem tudok ennyi időt elvenni a híveimtől, no és a ládi felújítási munkák is lekötnek, így felmondtam ezt az állást. Azt hiszem, a híveim azért profitálnak tudományomból, gyakran fordulnak hozzám jogi tanácsokért. — Egyéni ambícióm, hogy megírjam Fráter , György életrajzát. Egyházi pályafutása Sajóládon kezdődött, itt volt papnövendék, majd a kolostor házfőnöke, innen indult állam- férfiúi, politikai karrierje. Tisztázni szeretném ellentmondásos egyéniségét, szerepét, annál is inkább, mert sem állami, sem egyházi vonalon nincs egységes álláspont munkásságának megítélésében. (Mint ismeretes megvádolták azzal, hogy Budát ő játszotta át a törökök kezére.) Nincs megírva Sajólád története sem, csak a kolostoré, ez a feladat is foglalkoztat. — Nem panaszkodhatom, a pálos kolostor hatása ma is érződik, a vallásos hagyományok élnek, ha ez nem így lenne, nem is mertem volna belevágni a felújítási munkálatokba. Ismerem a falu apraját- nagyját, meghívnak a keresztelői ebédekre, lagzik- ba, halotti torokra, ismerem a családok életét: a hagyományoknak itt is van összetartó ereje. Az alkoholizmus országos gondja itt is okoz problémákat, de a családoknak van fékező, megtartó hatása. Itt sokkal kevesebb a válás, a család együttmaradását a hagyományok őrzése is segíti. — Az, hogy az emberek között a falu népével együtt élek, ismerem a gondokat, tudom, hol szorít a szükség, megkönnyíti a munkám a népfrontban is. Itt Sajóládon még sok a lehetőség a munka kibontakoztatására, hogy még aktívabban működjék a szervezet, a falu, az egész közösség hasznára. Szatmári Lajos Legfőbb érték az egészség Amikor minden összejön... Az angolok az öngyilkosságot „cry for help” (segítségkérés) fogalom körébe sorolják. El is terjedt a szamaritánus mozgalom Angliában, akik önkéntesekből álló segítőkész emberek és bármikor rendelkezésre állnak a bajba jutott emberek számára. Amikor az ember életében „minden összejön” gondjainak súlya alatt fáradékonnyá, lehangolttá válik, hozzátartozóval nem képes olyan kapcsolatot felvenni, hogy ki tudja fejezni mit érez. Ilyen esetekben csak úgy tud viselkedni, hogy inkább elhúzódnak tőle, rosszabb esetben haragszanak rá és kilátástalannak tűnik, hogy bárki is meg tudná érteni a szavak mögött, hogy segítségre lenne szükség. Hiába vannak hozzátartozói, barátai, munkatársai, egyedül érzi magát. Ügy érzi, hogy hiába is mondaná el, nem értenék meg, mindenki megy a maga dolga után. Sokszor előfordul, hogy orvoshoz megy, fejfájással, gyomorpanaszokkal, étvágytalansággal, de valahogy ott sem sikerül elmondani, hogy kilátástalannak tűnő problémái vannak és már az öngyilkosságra is gondolt. Vagyis úgynevezett kommunikációs zavarról van szó, szavakkal nem képes közölni, hogy mi a baja, és segítséget kérni és a vége az, hogy „beszedi a gyógyszert”, vagy valami egyéb módon próbál öngyilkos lenni. Mennyi tragédiát lehetett volna megelőzni (1984-ben Miskolcon 79, Magyar- országon 4900 ember halt meg öngyilkosságban) ha jobban értenénk egymást és önmagunkat is, és a szorongásainkat egymás jobb megértésével, a bajba jutottak segítésével, kompromisszumok kötésével, a vélt vagy valódi konfliktusok megoldásával, önmagunk és egymás elfogadásával tanulnánk meg csökkenteni, nem pedig alkohollal agresszivitással, kábítószerként használt gyógyszerekkel, „szipózás- sal” és a végén öngyilkossággal, mert ilyenkor már a legjobb indulatú ember is nehezen ismeri fel a valódi motivációt. Dr. Balog Gizella ideggyógyász szakorvos
