Észak-Magyarország, 1986. november (42. évfolyam, 258-281. szám)
1986-11-01 / 258. szám
1986. november 1., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZAG 5 Újdonságok - félmillió példányban Védte a nép hatalmát Politikai könyvnapok A politikai irodalom seregszemléjének tegnap volt az ünnepélyes, országos megnyitója Budapesten és több megyei központban. Megyénkben erre november 3-án kerül sor Sárospatakon. Országszerte könyvvásárokon, bemutatókon kínálja magát 23 könyvújdonság, melyeket a párt kiadója ösz- szesen félmillió példányban jelentetett meg. Hagyományt teremtett a Kossuth Könyvkiadó, hiszen már huszonötödik alkalommal rendez politikai könyvnapokat. Az idei jubileumi könyvünnep is jelzi, hogy a Kossuth Kiadó továbbra is felelősséggel vállalja a szerepet, amelyet a politika terjesztésében a párt rábízott. Hiszen abban, hogy hazánkban a politika ma már a tömegek sajátjává vált, igen nagy része van a politikai könyvkiadásnak. Társadalmi elkötelezettséget, műveltséget és szórakoztatást egyaránt jelentenek ezek a kötetek, korunk kérdéseire válaszolva segítik a gondolkodás és a szemlélet formálását. Könyv és politika elválaszthatatlan egymástól még ma is, a széles látókörű, olvasott ember jobban eligazodik napjaink bonyolult politikai viszonyaiban, hamarabb megérti az események hátterét. De az is fontos a politizáló ember számára, hogy szókincse gazdagodik, hogy meggyőző érvekkel tud vitába szállni. Erre manapság is szükség van, hiszen tapasztalható történelmi utunknak polgári szemléletű, vagy nacionalista átértékelésére való törekvés, téves eszmék hirdetése korunk alapvető kérdéseiben, — ahogyan arra pártunk legutóbbi kongresz- szusán is, felhívták a figyelmet. Politikai könyvkiadásunk egyrészt a marxizmus—leni- nizmus klasszikusainak műveit adja közre, hozzájárulva ahhoz, hogy a marxista ideológia meghonosodjon, beépüljön népünk műveltségébe. Másrészt színvonalas és időszerű művekkel a múltat idézve szól a jelenről, a jelenhez. Az idei politikai könyvnapok kínálatának egyik jellemzője, hogy több alkotás is elemzi a harminc esztendővel ezelőtti tragikus eseményeket, amelyek a legifjabb nemzedék számára már történelmi távlatban vannak. Ám azok, akik átélték azokat a heteket, hónapokat, szintén nagy érdeklődéssel keresik a magyarázatot a történtekre, megismernek újabb részleteket, összefüggéseket, tanulságokat. És olvasmányaikban újra végigjárják a szocialista megújulás három évtizedének fontos állomásait. A gazdag választékból ízelítőül csak három nevet ragadunk ki: Kádár János elmúlt harmincévi írásainak és beszédeinek gyűjteményét; egy korábbi korszakból Togliatti: Előadások a fasizmusról című kötetét; és a századunkkal majd' egyidős Balogh Edgár erdélyi író, publicista félszáz írását tartalmazó emlékezést. Reméljük, hogy minél többen lesznek kíváncsiak a további részletekre, és keresik a politikai könyvnapok újdonságait. 100 éves az országos vízrajzi szolgálat A magyar vízrajzi szolgálat 1986-ban ünneptli alapításának centenáriumát. A 100 éves múltra visszatekintő szolgálat tiszteletére országszerte tudományos ülésekre és rendezvénysorozat megtartására került sor. Ezek közül kiemelkedő jelentőségű az Országos Vízügyi Hivatal, az Országos Meteorológiai Szolgálat, a Vízgazdálkodási Tudományos Kutatóintézet és a Magyar Hidrológiai Társaság által rendezett központi megemlékezés, illetve tudományos ülésszak. Péch József neves Tisza-szabályozási mérnök a Pesti Napló 1855. november 5-i számában az 1855. évi nagy tiszai árvíz után a következőket írta: „Szeged vidéke 8 héttel, Szolnok vidéke 7 héttel és Tokaj vidéke több, mint 5 héttel korábban tudhatta volna, hogy a Tisza rendkívül nagy lesz, ha lett volna valaki, aki kötelességének tartotta volna velük tudatni.” A cikk hatására „a következő évben már megtörtént a kívánt értesítés a vízállásokról, de egyelőre csak ái-vizek idején.” Az árvízi jelzések szükségességének a felismerése, majd az 1879. évi nagy szegedi árvíz hatására 1886-ban miniszteri rendelettel hozták létre a mai magyar vízrajzi szolgálat elődjét, a vízrajzi osztályt. Ez az intézmény volt a magyar vízgazdálkodás első, feladatkörében is tudományos célkitűzéssel létrehozott vízügyi kutató szervezet. Az akkor meghatározott feladatok zöme — a kor igényeihez igazodóan — a folyók tényleges vízállásának észlelésére, a csapadékadatok és vízhozamok mérésére szorítkoztak, nem volt szó a vízhasználatokról és a vízminőség védelméről. A Tisza-völgyi vízjelző szolgálat 1892. márciusában kezdte meg működését. A nagyobb vízfolyások vízrajzi adatgyűjtésének megszervezésével megteremtődött a mai korszerű vízkészlet-gazdálkodást megalapozó hidrológiai kutatómunka adatbázisa. Az 1950-es években megindult iparfejlesztések hatására a vízigények rohamosan növekedtek, szükségessé vált a felszíni és felszín alatti vízkészletek mennyiségi és minőségi számbavétele, az igények és a készletek időbeni összehangolása, a tározási lehetőségek feltárása és kihasználása. A megnövekedett feladatkörök ellátása érdekében szükségessé vált a kutatószervezet továbbfejlesztése. A vízrajzi intézetből 1952-ben létrehozták a Vízgazdálkodási Kutatóintézetet, amelynek feladatköre a vízgazdálkodási kutatómunka minden területére kiterjedt. A társadalmi, gazdasági fejlődéssel együtt járó vízhasználat-növekedés egyre inkább előtérbe helyezte a vízminőségi! kérdéseket is, így 1960-ra a vízügyi szolgálat kialakította a mérések elvégzéséhez és elsődleges értékeléséhez szükséges észlelőhálózatot. Ezek a hálózatok alkalmasak a vízminőség és az öntisztulási folyamatok alakulásának nyomon követésére. A magyar vízrajzi szolgálat vízrajzi tevékenysége 1975-ben decentralizálásra került és létrehozták a vízügyi igazgatóságok vízrajzi csoportjait, amelyek a Vituki Vízrajzi Intézettel szoros együttműködésben végzik feladatukat. Megyénkben ezt a munkát az Északmagyarországi Vízügyi Igazgatóság kollektívája végzi, akiknek a centenárium alkalmából eredményes munkájukért emlékplakettet adományoztak. Ezen túlmenően az igazgatóság területén 330 fő kapott — a vízrajzi munka elismeréseként — a Vízrajzi szolgálatért emlékérmet. A centenárium jó alkalom arra is, hogy megemlékezzünk azokról a nagynevű elődökről, Péch Józsefről, Vásárhelyi Pálról, Korbély Józsefről és másokról, akik megteremtették és ellátták a vízrajzi szolgálatot. Köszönet azoknak is, akik e felelősségteljes, magas fokú hivatástudatot igénylő szolgálatot jelenleg ellátják. Dr. Pados Imre az ÉVIZIG igazgatója Encsen a jelenlegi iskolai isúfo Itság - remélhetőleg - a jövő esztendőben megszűnik. A tervek szerint ugyanis akkorra kell elkészülnie az új általános iskola épületének. Benne nyolc tanterem, szaktantermek és ötszáz adagos konyha lesz. Ez utóbbinak köszönhetően megszűnik a jelenlegi „rohanva ebédeltetés" is... Fotó: Mészáros I. Encs új iskolája Karnaraipin — Ne várjon tőlem nagy dolgokat, én nem voltam hős — mondta találkozásunk elején dr. Csülök János, a hernádnémeti termelőszövetkezet jogtanácsosa. Pedig az 56-os hónapokban naponta kockáztatta életét. A többi karhatalmistával együtt, akik a Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány felhívása utáni hetekben első katonái voltak a néphatalomnak. Csulák János az ezt megelőző időkben honvédtiszt volt. Hogyan álakult így az élete? Az egykori szerszámkészítő sorsa is a felszabadulás után vett gyökeres fordulatot. A diósgyőri kohászatban dolgozott. Munkatársai körében ismerkedett meg a baloldali eszmékkel, a szak- szervezeti mozgalommal. A felszabadulás előtt a vasútnál dolgozott, de már a szovjet csapatokkal jött vissza a városba. Innen kezdve felgyorsultak az események. A Miskolc Városi Pártbizottság oktatásfelelőse, később a híres-neves Karolina úti pártiskola hallgatója. Hálásan emlékszik tanáraira, köztük Rudas Lászlóra és Andics Erzsébetre. Elvégzése után az ózdi pártiskola vezetője, majd a miskolci pártiskolán dolgozott. Nem sokáig, mert a szerveződő néphadseregben volt rá szükség. A Budaörsi Repülőtiszti Iskola tanszékvezetője lett. Később politikai tisztként csapatnál szolgált. Csulák őrnagy 1953-ban a miskolci hadosztály politikai osztályvezetője lett, és itt érték az 1956-os események. Sokféle tanácskozás, zűrzavar, egymásnak ellentmondó utasítások követték egymást. Persze voltak olyan egyértelmű parancsok is, amelyek sokuknak nem tetszettek. Csulák Jánosnak volt alkalma beszélni telefonon Batta István akkori honvédelmi miniszterrel, aki azt mondta: ha van elég élelmük, vizük, stb, akkor maradjanak a laktanyában. Maradtak, de az eseményeket látva egyre nyugtalanabbul. Több tiszttársával, így Cigli Lászlóval, Lőrincz Ló- ránttal és" Hódos Jenővel együtt azon töprengett, mit lehetne tenni az ellenforradalmárok ellen, akik üldöz*- ték a pártmunkásokat, a bel- ügyiseket, így a pártbizottságot őrző kék ávós sorkatonákat is. A Tízes honvéd utcai laktanyájukból Csulákék behívatták őket a hadosztályhoz; a kék parolint kicserélték pirosra és szabad- ságos levéllel hazaküldték őket. Lehet, hogy sok ártatlan munkás- és parasztfiatal életét mentették meg ezzel. A napjainkban megjelenő visszaemlékezések és hivatalos dokumentumok szerint sem állt a hadsereg a hivatása magaslatán, de azért nem volt olyan rossz a helyzet, mint ahogy sokan mondják. Legalábbis Miskolcon, ahol a katonák, tisztek döntő többsége hű maradt esküjéhez, és nem voltak tétlenek. Például október 28-án a hírhedt miskolci D-csoport négy tagja átkutatta a miskolci pártházat, letartóztatták az ott lévő munkatársakat. A szorongatott helyzetben lévő pártmunkásokat végül Lőrincz Lóránt százados szabadította ki. (Dr. Kun László írja az 1956-os borsodi eseményekkel foglalkozó egyik tanulmányában: „Lőrincz százados letartóztatta és a hadosztálytörzsre kísérte az épületben talált fegyvereseket. A kocka tehát megfordult, a pártmunkásokat letartóztatni kívánt fegyveresek kerültek őrizetbe, s csak másnap reggel, a munkástanács elnökének közbenjárására engedték őket szabadon.”) Az állomány nagy része tudta, hogy hol a helye, melyik oldalon áll, tisztában voltunk azzal, hogy ez ellen- forradalom — hangsúlyozta Csulák János. Ennek szellemében igyekeztek tenni: megmentették jó pár ember életét. Voltak munkások, akik megkeresték őket és fegyvert kértek, jó néhánynak adtak. A Kádárkormány felhívása után és az MSZMP megyei szervező bizottsága, majd intézőbizottsága megalakulása után felvették a kapcsolatot a szovjet csapatokkal. Segítséget és fegyvert kértek. Egyik akciójukkal felszámoltak egy lyukói ellenforradalmár csoportot, egy kis teherautó fegyverrel mentek vissza a szovjetekhez. Akik a „zsákmányolt”, akkor rendszeresített hosszú gyalogsági puskákat géppisztolyra, pisztolyra „cserélték”. Ezek voltak az alakuló karhatalom első fegyverei. A karhatalmat a párt és a kormány azzal a céllal hozta létre, hogy elsősorban Budapesten, de az egész ország területén is véglegesen szétverje az ellenforradalmi erőket, helyreállítsa a rendet, biztosítsa a közbiztonságot, a termelés megindítását, Aki a karhatalomba lépett, ezt kellett vállalnia. Az alakuláskor főleg a fegyveres erők és testületek hivatásos tagjai alkották a karhatalmat, később pártfunkcionáriusok, üzemi munkások is tömegesen kérték felvételüket. Fontos feladat volt ebben az időszakban a hadsereg megtisztítása az ellenforradalmi cselekményekben részt vett, vagy ingadozó elemektől. Csulák János elnöke volt a megyei tiszti igazoló bizottságnak. (A Tiszti Nyilatkozat aláírása egyértelmű állásfoglalást jelentett a proletárdiktatúra, a > magyar— szovjet barátság mellett és leszögezte, hogy az óktóberi események ellenforradalmi jellegűek voltak.) Csulák János lett az első megyei karhatalmi zászlóalj parancsnoka. Cigli László a helyettese, az egység törzsfőnöke pedig Csutak Emil. A Tízes honvéd utcai laktanya lett a bázisuk, őrizték a pártházakat, az üzemeket, a bankot, s különböző intézményeket. Járőröztek éjjelnappal, éjszaka nem is akárhogy, hiszen többször kísérték a házfalakra különböző feliratokat festő pártmunkásokat, aktivistákat. Rendet csináltak az egyetemen, elszedték a fegyvereket, hazaküldték a nagyrészt raegté- vedt fiatalokat. Naponta életveszélyben szolgáltak. Sok miskolci emlékszik még’ arra, amikor megtámadták a Tízes honvéd laktanyát is,; ahol hősi halált halt Opren- dek Sándor őrnagy. Segítettek a szétzilált ter-i melőszövetkezetek vagyonát nak összegyűjtésében. Gyűléseket biztosítottak. Máig emlékezetes számára Marosán György diósgyőri nagy4 gyűlésén elmondott beszéde: A kezdődő konszolidáció sikerei közepette egyre több feladatot adtak át az újjá-l alakult rendőrségnek, majd 1957 nyarán megszűnt a karhatalom. Tagjai — a hivatásos tisztek kivételével — testületileg átléptek a Munkásőrségbe. Csulák Jánost a Munkásőrség első megyei parancsnokává nevezték ki Szívesen emlékszik ezekre az évekre. Jó egység volt, évekig őriztük az országos parancsnok vándorserlegét — mondta. Munkások, parasztok, értelmiségiek szolgáltak együtt, önzetlenül, a párt katonáiként. 1963-ig volt a Munkásőrség megyei parancsnoka. Közben elvégezte a jogi egyetemet és utána visszatért a civil életbe. Több termelőszövetkezei jogtanácsosaként dolgozott (Máskülönben ő volt az else tsz-jogász a megyében.) Később megállapodott a Her- nádvölgye Termelőszövetkezetben. Mostanában szervez: a volt karhatalmisták megyei találkozóját. Reméli, sikerül összejönni mindazokkal, akik akkor a néphatalom védelmében az első vonalban küzdöttek. Nem voltunk hősök — ismételte később — és sokszor féltünk is. Nem voll más út’, ezt kellett tennünk ha azt akartuk, hogy meg- védjük, amit elértünk. Öt i: megfenyegették, sőt formálisan halálra is ítélték különböző „munkástanácsok” hő- zöngői. De életben maradt éí ma úgy érzi. hogy nem küzdött hiába, azt tette, amit e történelmi szükségszerűség é; meggyőződése diktált. Csulál János is joggal büszke e Munkás-Paraszt Hatalomér Emlékéremre. Petra József Három hónap a „hetek" jegyében Október 31-én véget ér megyénkben az őszi szövetkezeti hetek eseménysorozata. A Mezőkövesd és Vidéke Áfész kis- és nagykereskedelmi vállalatokkal együttműködve, a saját forrásait felhasználva, több millió forint értékű árukínálattal — kiállításokkal, engedményes vásárokkal — vett részt a fogyasztási szövetkezetek idei erőpróbáján. Amíg szeptemberben a Cor- só. az Amfora, az Ezertech- nik termékei; addig októberben az olcsó zöldségfélék és a tüzeléstechnikai felszerelések nyerték meg a vásárlók tetszését. Az áruházak, üzletek kereskedelmi és nemzeti heteket, a vendéglátók vacsoraesteket és gasztronómiai bemutatóka tartottak a városban és e környező falvakban. Az őszi szövetkezeti hetek végeztével sem pihennek a kövesdi szervezők, é: a Szövosz kongresszusánál tiszteletére kongresszusi heteket rendeznek novembei 14-től december 31-ig. B. N. Z.
