Észak-Magyarország, 1986. november (42. évfolyam, 258-281. szám)

1986-11-05 / 261. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 4 1986. november 5., szerda Mint hírt adtunk róla, 3-án megnyílt a szovjet filmek fesz­tiválja, amelynek keretében több új szovjet filmalkotást ismerhet meg a hazai közönség. Ez új művekből több el­jut a borsodi mozikba is. Azokról adunk rövid előzetes is­mertetést, meg egy-egy képet. AZ ELSŐ LOVASHADSEREG címmel Vlagyimir Ljubomud- rov rendezett kétrészes történelmi drámát, amely a Bu- gyonnij és Vorosilov vezette Első Lovashadsereg harcainak egy nagyon fontos és küzdelmes szakaszát mutatja be. Azt, amikor ez a hadsereg — szembeszállva a Gyenyikin csapatai előli hátrálást elrendelő paranccsal, támadólag lép fel a túlerővel szemben, és első nagiy győzelmét arat­ja. Sorsdöntő ez a győzelem, amely a látványos filmek kedvelőinek is emlékezetes élményt ad az ütközet hadtör- ténetileg is pontos rekonstrukciójával. ELLENŐRZÉS AZ UTAKON a címe Alekszej German film­jének, amely már a második világháború idejébe viszi el a nézőt, s amelyben egy szovjet őrmester, aki német szol­gálatba állt, a partizánok fogságába kerül és bizonyítani szeretné, hogy csak kényszer hatására szolgálta a néme­teket. Nehezen fogadják el megtérését, de később egy igen veszélyes feladatra jelölik ki, s ő halála árán is biz­tosítja a többi partizán menekülését. A FLOTTA KEDVENCE a címe Alekszandr Janovszkij ifjú­sági filmjének, a címben emlegetett főszeteplője pedig nem más, mint Jegorka, egy medvebocs, amelyet egy őr­naszád matrózai találnák a nyílt tengeren hányódva. Ter­mészetesen megmentik, a hajóra veszik, ám jelenléte szá­mos vidám eset forrása lesz, az egész filmtörténet pedig jó szórakozást kínál a fiatalabb nézőknek, meg persze a hasonló történeteket kedvelő felnőtteknek is. BOCSÁSS MEG, MADÁRIJESZTÖ! — éz a film már isme­rős lehet sokaknak, mert Miskolcon elővetítésben egy he­te műsoron van. Ez is ifjúsági film, de a gyerekeknek nem éppen legrokonszenvesebb vonásait mutatja be. Egy bizo­nyos Lena nevű kislány iskolatársai gonoszkodásának ál­landó céltáblája — Madárijesztőnek csúfolják —, s szinte a kegyetlenkedésig elmennek ezek a gyermeki csínytevé­sek. A kiállt sok szenvedés arra készteti a kislányt, hogy elköltözzön nagyapjától, aki nevelte, hazamenjen szülei­hez. Társai csak utólag látják be, mennyire rossz úton jártak. A munkahelyi művelődés Luxus vagy szükséglet? Lehet-e, kell-e a munkahelyen művelőd­ni? H a gazdaság és kultúra egymást felté­telező, egymást kiegészítő fogalmak, akkor igen. Ha a kérdés úgy merül fel, hogy a munkahelyeken a művelődés fe­lesleges luxus, ott termelni kell, akkor a válasz: nem. De lehet-e a gazdaságot haté­konyan működtetni szakképzetlen, alacsony műveltségi szintű munkaerővel? Talán egy ideig még bizonyos területeken igen, de hosszú távon biztosan nem. A munkahelyi művelődés aktuális gondja, hogy fel tud-e nőni ahhoz a feladathoz, amit a gazdaság intenzív működtetése je­lent, vagy megmarad a hagyományos kul­túraközvetítő szerepénél. Az első esetben a gazdaság előbb-utóbb rá kell, hogy jöjjön, milyen fontos part­nere lehet a művelődés. Ha azonban csak a hagyományos kultúraközvetítő szerepet tudja vállalni a munkahelyi művelődés, ak­kor egyre nehezebb lesz létjogosultságát igazolnia, önmagát elfogadtatnia. Vélemé­nyem szerint ez a legfontosabb kérdése ma a munkahelyen dolgozó közművelődési szak­embereknek. Tíz évvel ezelőtt jöttek létre a vállalati művelődési bizottságok. Tevékenységük se­gítésére az elmúlt év őszén az Országos Közművelődési Tanács és a SZOT új irány­elveket adott ki. Természetesen irányelvekkel nem lehet művelődési mozgalmat éleszteni. De az alapelvek megfogalmazása azzal is orientál­hatja, ösztönözheti a munkahelyi művelő­dés posztjain dolgozókat, hogy egyértelműen jelzi a művelődéspolitika által kívánatos­nak tartott irányt. Tudjuk, hogy ma még sok helyen hiányoznak a feltételek a vál­lalati művelődési bizottságok irányelvben megfogalmazott működéséhez. Nagyon sok múlik azon, hogy a gazdasági vezetők meny­nyire tartják fontosnak ezt a munkát, hogy a napi gazdasági gondok szorítása közepet­te tudnak-e messzebbre előre tekinteni. Az ipar ma és az előrejelzések szerint ' az elkövetkező másfél évtizedben is 300— 350 ezer fő szakképzetlen munkaerőt igé­nyel. Hosszú távon azonban a magyar ipar és a magyar népgazdaság előtt nincs más feladat, mint a felzárkózás a legfejlettebb technikai szintet képviselő országokhoz, és az nem megy szakképzetlen munkaerővel. Ahhoz, hogy a művelődés partnere lehes­sen a gazdaságnak, a technikai felzárkózá­sért folytatott harcában sok mindent más­képpen kellene tennünk, mint eddig tettük. Ki kell mondani, meg kell fogalmazni egy­értelműen a problémáinkat, hogy világosan lássuk lehetőségeinket. Tisztáznunk kell fo­galmainkat és egységesíteni törekvésein­ket. A munkahelyi művelődés szakemberei­nek körében ez a munka elkezdődött és folytatódik. A közelmúltban tanácskoztak Salgótarján­ban a munkahelyi népművelők képviselői A gazdasági fejlődés tudati feltételei cím­mel meghatározott témáról. A közös gon­dolkodást közgazdászok, szociológusok, hu­mánpolitikai szakemberek segítették. A Művelődési Minisztérium Vezetőképző Intézete Gazdasági érték, kulturális érték címmel meghirdetett tanfolyama is nagy érdeklődést váltott ki a munkahelyi népmű­velők körében. Az élmúlt időszakban Veszprém megyé­ben és Borsod-Abaúj-Zemplén megyében voltak hasonló szemléletű és tematikájú megyei továbbképzések, elsősorban a vál­lalati művelődési bizottságok titkárai és társelnökei számára. A Magyar Népművelők Egyesületének Munkahelyi művelődés elnevezésű szakmai szervezete a maga lehetőségeivel igyekszik hozzájárulni a közös gondolkodáshoz. No­vemberben sorra kerülő vándorgyűlésén a tervek szerint munkahelyi művelődéssel foglalkozó szekció is lesz. A Szakszervezetek Fővárosi Művelődési Háza mint a munkahelyi művelődés orszá­gos módszertani központja nagyon sokat tesz az egységes szemlélet kialakításában. Ez az intézmény szervezte a fentiekben említett salgótarjáni tanácskozást is, és ki­adja a Munkahely és művelődés című pe­riodikát, amely a munkahelyi művelődés szakembereinek egyre szélesebb köréhez jut el, segítve a közös gondolkodásba való be­kapcsolódásukat. A Művelődési Minisztérium a SZOT-tal közösen tervezi a népművelőképzésen belül a munkahelyi művelődés szakembereinek speciális képzését kialakítani. A fentebb felsorolt kezdeményezések még csak a fogalmak tisztázásának, a problé­mák megfogalmazásának a kezdeti lépéseit jelentik. E viták során megszabadulunk né­hány illúziótól, egyre világosabban megfo­galmazódnak például a szocialista brigá­dok művelődési tevékenységének korlátái. Látjuk, hogy a művelődésben is egyre nö­vekszenek az esélyegyenlőtlenségek az egyes társadalmi rétegek között. Tudjuk, hogy egyre kevesebb a művelődésre, a rek­reációra fordítható idő, ráadásul egyre csökken a műveltség rangja, presztízse. De a viták során egyre inkább megfo­galmazódnak a munkahelyi művelődés le­hetőségei és feladatai is. Hadd idézzem végül Vitányi Iván gon­dolatait, amit a munkahelyi művelődés szakemberei sűrűn mondogatnak egymás­nak: „A helyzet tehát olyan, hogy nem maradhatunk benne szenvtelenek. Nem va­lami széplelkű kultúrsznobizmusból papos- kodunk a kultúra mellett, hanem a szocia­lizmus és a nemzet alapvető érdekében. A közművelődés ügye nem járulékos AZÉRT- EZ-IS-HADD-MENJEN-CSAK, hanem a nemzet sorsának, jövőjének egyik kulcskér­dése. Nem abból kell kiindulni, hogy meny­nyi pénz kell a kultúrához, hanem, hogy mennyi kultúra kell a pénzhez (értsd: a meglevő erőforrások ésszerű felhasználásá­hoz, a gazdasági fejlődésünk feltételeinek megteremtéséh ez).” S. J. A jogról a jogsegélyszolgálat-vezetőknek Ezekben a napokban Mis­kolcon és megyeszerte szá­mos kiállításra, új tárlatra várják a művészetbarátokat. Miskolcon, a Borsod—Mis­kolci Múzeum Kossuth utcai épületében ma, november 5-én, délután 4 órai kezdet­tel nyitják meg Vladimir Konsztantinovics Taraszovsz- kij, vologdai fotóművész ki­állítását. A két város, Mis­kolc és Vologda, s a két te­rület művészeti kapcsolódá­sában, együttműködésében új lehetőség ez a bemutatko­zás, hiszen korábban első­sorban a festőművészek, a képzőművészek kölcsönös bemutatkozásának voltak meg a lehetőségei. A tárla­tot — amelyet dr. Dobrik István, a megyei pártbizott­ság munkatársa nyit meg —, egy hónapig láthatják az ér­deklődők. Egy másik fotókiállítást is szívesen ajánlunk az érdek­lődők figyelmébe. A Miskol­ci Fotógalériában (a Győri kapui ifjúsági házban), Em­berek — formák — kompozí­ciók címmel, a Miskolci Fo­tóklub tagja, Mihalecz Lajos mutatja be képeit. A tárla­tot november 6-án, délután 6 órakor nyitja meg Tárcái Béla fotóművész. A képzőművészet barátai sem maradnak látnivaló nél­kül. A tarcali ifjúsági klub­ban már november 3-tól megtekinthetik az érdeklő­dők Kovács Antal pedagógus festőművész kiállítását, amely november 20-ig fo­gadja a látogatókat. Miskol­con, a Lorántffy utcai fiú- kollégiumban tegnap, no­vember 4-én, délután nyitot­ta meg dr. Környci László, a Miskolc Városi Tanács művelődési osztályvezetője Barczi Pál grafikusművész kiállítását. Itt a művész ve- gyész-portrésorozata, illetve Vologdában készült rajzai kerültek bemutatásra. A Képcsarnok Vállalat miskolci, Szőnyi István-ter- mében ma, november 5-én nyílik meg id. Kátai Mihály festőművész posztumusz tár­lata. A november 12-ig nyit­va tartó tárlaton a művész festményei közül elsősorban a Bükkben és Eger környé­kén született alkotásokat lát­hatjuk. Bár nem kiállítás, de bizo­nyára sokakat érdekel, hogy újabb Szász Endre-alkotással gyarapodik megyénk. Hollós- házán, november 6-án, dél­után 3 órakor avatják fel a művész nagyméretű, szabad­téri, fali porcelánképét. Megyénkben 158 jogse­gélyszolgálat tevékenykedik, s működésük tíz esztendeje alatt haszonnal járultak hozzá a dolgozók ügyes-ba­jos dolgainak intézéséhez, a lakosság jogkultúrájának növekedéséhez. Most, hogy október 1-től a Szakszerve­zetek Borsod-Abaúj-Zemp­lén Megyei Tanácsa létre­hozta a jogi és jogsegély­szolgálati irodát, az új fel­adatok jobb ellátása érde­kében megszervezik a szol­gálatvezetők továbbképzé­sét. A tanfolyam első ren-' dezvényét hétfőn délután 2 órától tartják az SZMT miskolci székházában, a tár­sadalombiztosítás időszerű kérdéseiről. Megyénk amatőr bábosai ismét találkozóra készülnek. Tavasszal — több év mu­lasztását pótolva — lelkes gárda gyűlt össze, a megyei bábos bázishelyen, Sárospa­takon és döntött többek kö­zött arról is, hogy folyama­tosan ismétlődő alkalmakon tapasztalatcsere és ismeret- szerzés céljából találkozóra gyűlnek egybe. Az akkori két nap min­denki számára világossá tet­te, hogy rengeteg hasznos energia feszül ezekben az áldozatkész emberekben. Az is bizonyossá vált, hogy to­vábbképzés híján ennek a tengernyi energiának jó része feleslegesen pazarlódik el, ami a ma követelményeihez való lassú alkalmazkodás következménye. Miről van szó? A szakiro­dalom szemléletformáló, egy­ben döntő hányada, az alap­művek az amatőr bábjátékos mozgalom fellendülésének egy korábbi szakaszában jelent meg. Azóta szinte minden jelentős változáson ment keresztül: a közönség igénye, a fenntartók bizto­sította feltételrendszer, a szórakozás-szabadidő felfo­gásunk. A megváltozott fel­tételekhez való rugalmas al­kalmazkodás elősegítése, fel­gyorsítása érdekében ismét kiemelkedő eredményekkel rendelkező, kísérletező , együtteseket hívtunk meg, hogy a bábjátszás, — mint az animációs művészetek egyik ága — igen modern, de nem experimentális for­máival ismerkedhessenek meg az érdeklődő amatőr­csoport-vezetők. Vendégünk lesz a Ciróka, a Figurina és á Vojtina együttes. Előadásaik teljesen sajátos megoldásokat mu­tatnak meg, melyek hol a komplexitásra törekvés, hol a tárgyanimációban rejlő lehetőségek bemutatása je­gyében jöttek létre. Az 1987. esztendei úttörő seregszem­lére készülődéskor szemlélet­alakító lehet minden újsze­rű tapasztalat. A vendéglátó megyei bá­zisintézmény utazókamerája otthonában látogatta meg Balogh Sándornét, hogy ha a képernyőről is, de meg­oszthassa tapasztalatait a mai lelkes amatőrökkel. A tanácskozás dönt a jövő évi cselekvési programot illető­en is. Mi a mai feladatunk? A megyei amatőr mozgalom­ban el kell érnünk azt a megkülönböztetett figyelem­re okot adó szintet, amely­re a közel negyven évvel ezelőtti eredmények kötelez­nek. Ezt csak igen céltuda­tos munkával lehet elérni. A nagy elődök Bőd László, majd Balogh Sándor által kijelölt útra kell visszatérni. Készüljünk az 1987. decem­beri 40 éves évfordulóra, újítsuk fel az első állandó jellegű magyar bábszínház műsorait. A megnyitáskor a Lúdas Matyit és a Jóka ör­dögét adták elő, de tervez­ték Csokonai, Wilde, Swift, Petőfi, Moliére, Shakespea­re műveit is előadni. Várjuk a szakembereket 1986. november 7—8-ra. A megyei lap segítségével igyekszünk lehetőséget adni a sárospataki Művelődés Házánál való jelentkezésre azoknak, akik tavasszal még nem jutottak el városunkba, de a megyei mozgalomban eddig is, ezután is részt vesznek. 17 órakor újra ta­lálkozunk! Szentirmai László megyei bábjátékos szakreferens

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom