Észak-Magyarország, 1986. november (42. évfolyam, 258-281. szám)
1986-11-05 / 261. szám
1986. november 5., szerda ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 5 H ogyan történt, nem tudom. Volt egy ideológiai tételünk: „Mindenki képességei szerint, mindenkinek munkája szerint.” A mondat első felét elfelejtettük, a második felét agyonhangsúlyoztuk. Lett belőle munka szerinti elosztás elve, teljesítmény szerinti differenciálás elve, gyakorlatban pedig — „kis pénz — kis foci” elve. Most újra rádöbbentünk, hogy a mondat egyik fele csak a másikkal együtt igaz. Csak akkor dolgozok képességeim szerint, ha rendesen megfizetnek. Csak akkor tudnak rendesen megfizetni, ha képességeim szerint dolgozva ennek a fedezetét létrehozom. önelszámoló brigádokban, végéemkákban, nyereségérdekeltségű termelő és kereskedelmi egységekben, háztáji gazdaságokban ez nyilvánvaló. Néhány évtizeddel ezelőtt a „képesség szerinti munka” elve még önálló életet éli — meglehetősen feltupírozva. Állítottuk, hogy a munka minden munkaképes polgárnak szent kötelessége, becsületbeli ügye. A kapitalizmusban a munkafegyelem a munkás kiszolgáltatottságán, félelmén alapul; a szocializmusban pedig az elvtársi kapcsolaton és a kölcsönös segítésen. A szocializmusban a tudatos fegyelem alapja a kizsákmányolás álól felszabadult emberi munka, amelynél minden munkás a szocialista társadalomért dolgozik, nem pedig a lökés és a földesúr“ számára. A kapitalizmusban a munkás a gép toldaléka, egyetlen műveletet végez reggeltől estig. Ez a munka szellemileg és fizikailag megnyomorítja az embert. A kapitalizmusban a munka elsőrendű életszükséglet helyett átokká válik a munkás számára, kiszívja a vérét. Csak a proletár-, szocialista forradalom szabadítja fel a munkást a kizsákmányolás alól. Csak a szocializmusban bontakozik ki a munka igazi rendeltetése: itt nem csupán a létfenntartás forrása, hanem az alkotó önmegvalósítás lehetősége is. Ne higgye a kedves olvasó, hogy most csúfolódok, szép gondolatokat kicifrázok. Ez akkoriban „hivatalos álláspont” volt. Sztálin fogalmazta meg mindezt a legszebben: a munka, melyet. korábban szégyellnivaló és súlyos tehernek tekintettek, becsület dolgává, dicsőség dolgává, merészség és hősiesség dolgává lett. Meg is született a reakciós mondás: nálunk a munka becsület és dicsőség dolga, Nyugaton pedig megfizetik. A tréfa lényege persze nem volt reakciós. Arra utalt, hogy a képesség szerinti munka első feltétele, hogy megfizessék. Ma már alapvető jognak tartjuk, hogy a munkásember, a tisztviselő saját kezdeményezésével — több és jobb munkával — növelhesse keresetéi, önmaga-és családja jólétét. Ezt a jogát ma sérti a központi keresetszabályozás és az akadozó anyagellátás. Sok vállalat nem tud ösztönző bérformákat alkalmazni, mert a többletteljesítmény nem hozza létre a hozzá tartozó többletbér adójának fedezetét. Akit csak tudnak, pré- miumos időbérbe helyeznek, ahol legfeljebb a prémium követi a teljesítményt, tehát az összkereset a teljesítménynél sokkal lassabban nő. Másutt akadozik az anyag- és munkaellátás. Olykor napokat állnak az emberek és a gépek. Majd jön a rohammunka túlórában, vgm-ben: Ilyen helyen jól kialakított ösztönzés sem segítene, mert hogyan hajtson a munkás. ha nincs mit csinálnia. El kell érni, hogy ne az ember várjon a munkára, hanem a munka várjon az emberre. Csak amikor már minden együtt áll, akkor szabadítsák rá a brigádot a feladatra. így majd képességei szerint fog dolgozni, különösen. ha a pénz is követi a megemelkedett teljesítményt. Bárki is a bűnös, alapvető emberi jog sérelme az, ha a dolgozót- nem hagyjuk dolgozni. Alapvető elvünket sértjük meg azzal, ha dolgozók tömegét nem ott foglalkoztatjuk. ahol sokkal eredményesebben ki tudná fejteni képességeit. Valamikor szinte hivatalos megvetésben részesült a pénzhajsza, a családi vagyon igyekvő gyarapítása, megkülönböztetés nélkül elmarasztalták az anyagiasságot. Az élet — ezzel mit sem törődve — kialakította a presztízs-szükségleteket, majd elismerte az ezek kielégítéséhez szükséges különmunkákat. önálló érték lett a pénz- és vagyongyűjtés, a hétvégi ház és telek. Kialakult két életpályamotivá- ció-típus: a szakmai presztízs-karrier és az anyagi karrier. A kiegészítő gazdaság fejlődése, a nemzetgazdaságba való integrálódása és szélesebb értelemben vett törvényesitése lehetővé teszi a többletmunkán, a vállalkozókészségen alapuló anyagi karrier társadalmi elfogadását, társadalmi értékké válását. A vállalatok önállóságának növekedése, vállalkozásjellegük erősödése, a műszaki és a szervezeti innováció felgyorsulása azzal jár, -hogy a szocialista szektorban is létrejönnek a képesség szerint végzett munka feltételei. Mind több ember előtt megnyílik nemcsak a különjövedelem-szer- zés útja. hanem az állami vállalaton, szövetkezeten belül is a megfelelő beosztásba kerülés lehetősége. Több lehetőség nyílik az életutak közötti választásra, pályakorrekcióra. Az életút- alternatívák bővülnek, de ezáltal a mainál is markánsabbá válnak a különbségek a lehetőségeket, esélyeket kihasználni tudók és nem tudók között. Miközben az esélyegyenlőség javul, az esélykihasználási egyenlőtlenség szinte a tűréshatárig nő. Nem kell jóstehetség annak kimondásához, hogy a képesség szerinti munka lehetőségének bővülése jó hatással lesz a népgazdaságra és a családra, az államháztartásra és a magánháztartásra egyaránt. Segíti majd a belpolitikai stabilitás fenntartását, szilárdítását is. Hiszen aki szívesen végzi a munkáját és meg is fizetik érte, nemigen válik a rendszer ellenzőjévé, legfeljebb éles cselekvést kezdeményező kritizálójává. A képesség szerinti munka lehetőségével szükségképpen együttjáró pénzhajsza már nem ennyire kedvező mai megítélésünk szerint. Az, hogy mindinkább az egyének kezébe kerül sorsuk alakítása, segíteni fogja a privatizálódást (a magánszférába menekülést), erősíti a kispolgári gondolkodást és életvitelt. Sok egyén saját céljai önalapú megvalósíthatóságának biztonságtudatában mind kevesebbet fog törődni a közösség ügyeivel. Majd ezt követi — a fejlődés dialektikája szerint — az a szakasz, amikor az önmaga képességeit kiteljesítő egyén újra beleilleszkedik abba a közösségbe, amely ezt a lehetőséget számára megadja. Már látszik ilyen fejlődés a szocialista brigádokban, a vállalati gazdasági munka- közösségekben, szakcsoportokban, önelszámoló egységekben. Mészáros Lászlóné felvétele A Győri kapuban és az LKM közelében lakók a megmondhatói, hogy menynyire elavult volt és mennyi bosszúságot okozott, főleg a zaj- és a légszennyeződés akut forrásaként a régi salakgranuláló berendezés a gyáróriásban. .A múlt idő csak íélig-meddig jogos, hiszen jelenleg is működik még sokak éjszakájának megkeserítésére, de már nem sokáig. Felépült az új, korszerű salakgranuláló, s mint Kosziy László, az LKM műszaki és biztonságtechnikai főosztályvezetője elmondta, a próbaüzemelés befejeztével, január elsejétől „nyugdíjazzák” a régit. — A nyersvasgyártás mellékterméke a nagyolvasztói salak. Évente 400 ezer tonna kerül ki a gyárból, ennek többségét feldolgozzuk, és egyrészt granulált salakként a cementipar hasznosítja, másrészt (mint salakkő kerül az útépítések alapozásához. A régi granuláló berendezés az úgynevezett röpítőkerekes technológiából adódóan jelentős zajjal működött, és ez a környék lakóit főleg éjszaka zavarta. Ezenkívül a folyamat során .salakgyapot is képződött, ez a szálkás, szúrós anyag több száz méterre is elszállt, a termőföldeken, kertekben a növényeket, virágokat károsította. Nagyon sok panasz 'érkezett emiatt hozzánk a lakosságtól. s a városi tanács határozatban kötelezte a Csendesebb éjszakákat ígér az LKM vállalatot a szennyezőanyag-kibocsátás csökkentésére. — így dolgoztuk ki az új beruházás terveit és a környezetvédelmi alap központi és területi szerveinek támogatásával, valamint az LKM saját forrásaiból, az elmúlt években felépült az új granuláló berendezés. Teljes költsége mintegy 77 millió forint, a fenti szervek egyharmad-egyharmad arányban finanszírozták a beruházást. Egy ilyen berendezés épült fel. ennek nagyobb a teljesítménye, mint a régieknek, kapacitása évente 350 ezer tonna salak granulálását teszi lehetővé. Mivel ez értékesebb, jobban eladható termék, bővítjük a feldolgozását, sőt arra törekszünk, hogy a granulált salak to- vábbfeldolgozásn révén mezőgazdasági hasznosításra is eladjunk belőle. A savanyú talajoknál mész helyett talajjavítóként alkalmazható. — Az új, úgynevezett vízágyús technológiának több előnye is van. Egyrészt kevesebb szilárd szennyező- anyag képződik, a korábbinak körülbelül egytizede csupán, s ez is kisebb területen oszlik meg. A művelet sokkal kisebb zajjal jár, a berendezés mellett a korábbi 85—90 decibel helyett most 65 decibelt mértek, míg a lakóterületeken körülbelül 10 decibeles csökkenés észlelhető, ezzel a norma alatti mértékre, 40 decibel alá csökkent a zajszint. Végül a berendezés zárt vízrendszerrel működik, ami azt jelenti, hogy csupán a párolgással és az elszállított salakkal távozó vizet kell pótolni, a csatornába nem kerül szennyvíz. — Az új berendezés próbaüzemelése megkezdődött, jelenleg párhuzamosan működik a régi berendezésekkel, de a támogatói és bankszerződések, valamint a tanácsi határozat értelmében január 1-től le kell állítani a régit, azon túl csak az új működik majd. A HCM nem tudta fogadni a salakot egy ideig, az új berendezés tárolói megteltek, ezért kellett a régieket újraindítani, de ha a szállítások megindulnak, várhatóan még a kitűzött határidő előtt végleg leállítjuk a lakosságnak oly sok bosszúságot okozó berendezéseket, így főleg az éjszakai zaj fog jelentősen csökkenni, legalábbis az, amelyet a salakgranulálók okoztak, egyéb üzemi zaj persze ezután is lesz. — Végül hadd mondjam el — fejezte be tájékoztatását Koszty László —. hogy a környezetvédelmi intézet miskolci állomása szakértői véleményt készített az új berendezésről, s ebben megállapították, hogy a zaj és a szilárd szennyezőanyagkibocsátás tekintetében jelentős a javulás, és a beruházás eredménye megfelel az eredeti célkitűzéseknek. (szatmári) Tőrőlmetszett indiá0 nők is ijedten menekülnének ama indiánüvöltés elől, mely az apró gyerekek sokadalmából robban ki. Éspedig abban a pillanatban, amikor az egyik fától a másikig rohannak, közben felfelé néznek, mutogatnak. Néhány társuk pedig a panelház előtti tenyérnyi szabad részről biztatja őket egy jókora kosár mellől. Nekik nyilván különleges megbízatásuk van, mert ugrálnak, kiabálnak ugyan, de nem rohannak a többiekhez, maradnak a kosár mellett. Azaz: dehogyis kosár! Csak annak látszik. Egyébként pedig fortélyos csapda. -Egy fadarabbal kitámasztva, erre rákötve néhány méternyi spárga, a kosár alatt csali élelem,' a madzag pedig arra alkalmas pillanatban meghúzható, a pocok eldől, a kosár leesik, máris fogva, mi alá ment! ^Ennyire egyszerű ez, amint rövid percek múltán kiderül. Az egyik indián — vagyis fiúcska — elválik a csoporttól és kérdi, ugye a bácsinak volt zöld papagája és Andrásnak nevezték, és elajándékozták? így igaz — hangzik kertelés nélkül a válasz. No, most pedig András kirepült az ablakon, most itt röpköd a fákon, ők pedig hamarosan megfogják a kosárcsapdá- ba, ámbár az a baj, hogy András semmiképpen sem akar a kosár alá menni, vagy nem is látja, vagy mi, de csak a fákon röpköd, amúgy pedig András hogy viselkedett, mit szereteti, nem lehetne-e mégis rábeszélni, hogy lejöjjön a magasból ? Hát ez bizony nehéz lesz! Mármint Andrást rábeszélni, hogy hagyja abba a röpködést és térjen vissza a szobába, vagy a kalická- ba. Ott ugyanis Rózsi, a kék papagáj hordta a kalapot és ezt minden percben éreztette is. Például a Salátát is mindig két csomóban kellett bedugni a kalitkába, minél távolabbra egymástól, de Rózsi így is átment az Andráséhoz és akkorát sózott párja fejére görbe, éles csőrével, hogy az szegény legtöbbször lezuhant a homokra és egy ideig csak kóválygott. Próbált ő udvarolni, szépeket — bizonyára szépeket — mondott, hajlongott, kihúzta magát, forgolódott, de ilyenkor az a házsártos Rózsi csak felfújta magát, hátrahajtotta a fejét és fényes nappal is úgy tett, mintha aludna. Ha András merészen mégis melléje ment, villámgyorsan lekevert neki egyet. Ezek szerint András beleunt az egészbe és merészen más életmóddal próbálkozik. Mindezekről persze nem kap kimerítő tájékoztatást az indiáncsoport képviselője, hiszen még félreérthetné. Ha ő nem, hát félreérthetnék most a felnőtt szakemberek, könnyen belemagyarázhatnák, hogy eme sorok helyeslik a család széthullását. Helyeslik András szökését, megfutamodását a problémák elől, holott éppen a problémák megoldásán kellett volna fáradoznia szorgalmatosán, nagy türelemmel várva a jótékony változást, Rózsi megjavulá- sát, mígnem mádképpen viszonyul az együttéléshez. Az a néhány pofon, lecsapás mégiscsak kibírható, hiszen ugye a pálcáról leesve kevéske kóválygás után András mindig vissza tudott kapaszkodni a helyére, tudott valamicskét enni is. A hintára persze nem volt szabad felülnie, de ezt udvariasságból is átengedhette párjának. Volt már rá bizony példa, hogy bizonyos sorokat valahol, valakik másként értettek, félremagyaráztak, mást olvastak ki belőle, mint ami bennük foglaltatott. Csak óvatosan hát ezzel a renitens Andrással! Mert ugye, mit is csinált végül András? -Kivárta az alkalmas pillanatot és huss! Most aztán itt röpköd egyik fáról a másikra, nagyokat fújtatva, pihenve, mert azért eléggé szokatlan lehet a röpülés. És szokatlan lehet neki a kék ég is, a friss, enyhe levegő, a meg- meglibbenő szél, a némely fán még meglévő sárgászöldes lomb, meg főként a tér lehet szokatlan. Baj lesz ebből András! Előbb-utóbb baj lesz, hiszen nem vagy felkészülve erre az életre, mint például a minden hideget elviselő verébhad, nem tudod megtalálni az élelmet, mint a cinkék és azt sem tudod, hogy az antennára települt varjak az idő változásáról kárognak. Az erdőkből, földekről, honnan érkeztek, már ott ólálkodik mögöttük a hideg is, a párákból, ködökből nemsokára hó formálódik ... Üjabb indiánüvöltés resz- ketteti meg a lombot, melyből hirtelen kivillan egy szépséges zöldes valami és kissé hintázó repüléssel, de határozottan halad egy távolabbi, magasabb fa irányába. A napfény valósággal szikrázlatja, villogtatja ezt a zöldet, melynek különös szépségét a kalitkában, vagy a szobában persze soha nem is lehetett látni. Csak így, repülés közben. Hát András csak ügyeskedj ... Priska Tibor > - - ^#4* f
