Észak-Magyarország, 1986. november (42. évfolyam, 258-281. szám)

1986-11-01 / 258. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 4

1986. november 1., szombat

Á kérdésekre választ

a fogalmaknak tartalmat kell adni

„Tudunk-e példát adni az > ifjúságnak? A felmérések ugyanis azt mutatják, hogy a mai fiatalok nem annyira a múlt nagy alakjaiban keresik a követendő példaképet, hanem a maguk korának felnőttjei körében, s ez realitásérzékről tanúskodik. Ha a kibontakozást keressük, példát a nagyobb fegyelemmel, az intenzívebb munkával, a kulturáltabb emberi kapcsolatokkal adhatunk. Ügy is mondhatnánk: ma ezek által fejezhetjük ki hazaszeretetünket. Sajnos, ezen a ponton önkritikával kell élnünk: sok jelből arra következtethetünk, hogy ezek az itt felsorolt értékek nagyon alul helyezkednek el a mindennapok értékrendjében. S ha ez így van, akkor aligha van jogunk elítélni az ifjúság hazaszeretetének hiányait, akkor el kell ismernünk, hogy az igazi hazafiság kialakulásához a felnőtt társadalomnak kell megteremteni a feltételeket.”

A hazafiságra és nemzetköziségre nevelés kérdései a közép- és felsőfokú oktatási intézményekben — ez volt a téma a Hazafias Népfront Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Bizottságának legutóbbi, nyilvános ülésén. A fenti idézet az írásos előterjesztésből való. Az anyag készítője az említett felmérésekre hivatkozva elmondta a fórqmon, hogy a megkérdezett középiskolások döntő többsége úgy vallott, hogy ma élő, hús-vér emberek ma- : gatartásában es cselekedeteiben megnyilvánuló, követhető

és követendő példát akarnak. Ugyanakkor el kell gondolkodni azon, hogy kik vannak „szem előtt”? Nos, első helyen azok, akik az életet kellemesen leélni akarják; aztán másodikként a gyűjtő, felhalmozó típusúak. Am nagyon alacsony számban igeneinek azokra, akik a másokért élést is vállalják. Mintha azt sugallnák a fiatalok válaszai, hogy „nem igazán okos ember az, aki másokért is akar élni...” Család, iskola, baráti és munkahelyi környezet, tömegtájékoztatás — az ifjúság hazaszeretetre nevelésének legfontosabb színterei. A , bizottsági ülésen a miskolci egyetem végzős hallgatója sorra vette mindezeket. Az általa elmondottak bizonyítják, hogy okkal beszélünk — minden említett színtéren — hiányokról. Hiszen — s idézzük itt az egyetemista gondolatait — a családban alig találkoznak egymással szülők és gyermekek, ezért tehát ma ezt kizárhatjuk . .. Az iskolában kellene választ kapni a fiatalokat izgató kérdésekre. Ám itt is elhangzik elutasítás, mondván: „foglalkozzunk az anyaggal, ez nem ide tartozik .. így aztán igazából marad a barátikor, s ennek van döntő jelentősége, hiszen valahol csak meg kell beszélni a dolgokat. A tömegtájékoztatás körében az a legnagyobb hiány, hogy a felsőfokú intézményeknek — a főiskolás és egyetemista ifjúságnak — nincs sajtófóruma, a mai ifjúsági lapok az igényeket nem tudják kielégíteni.

Mindaz, amit a fiatal — vagyis akiről szó van — megfogalmazott gondolataiban, a további hozzászólásokban is hangot kapott, csaknem mindenki szükségesnek tartotta hangsúlyozni: a fiatalok által felvetett kérdéseket nem szabad megválaszolatlanul hagyni; elkenni sem, mert a válasz minősége a lényeges. Nyugdíjas pedagógus is szólt erről, nem hallgatva el azt a véleményét sem, hogy az oktatási intézményekben az érzelmi nevelés a semmivel egyenlő... Az érzelmi nevelés hiányaival a megyei KlISZ-bizottság titkára is foglalkozott, megemlítve például, hogy az ünnepeinkben meglevő tartalmakat, hatáselemeket sem tudjuk mindig kibontakoztatni. S az sem helyes, ha az iskolában egykét tantárgyra korlátozzuk a hazafiságra, nemzetköziségre nevelést.

Az írásos előterjesztésben megfogalmazottakkal a fórum résztvevői teljes mértékben egyetértettek.

Az értékek, eredmények számbavétele nem azért fontos — mondották többen is —, hogy idilli képet rajzoljunk magunk köré, magunk elé. Azonban az sem kívánatos, hogy „szerencsétlen, Európában helyét kereső nemzetnek lássuk csak magunkat” — mondotta a népfront megyei bizottságának titkára. Ma, amikor minden szándék és akarat ellenére is hanyatló gazdasággal számolhatunk, sem szabad hagyni, hogy figyelmünk elterelődjön fontos ideológiai kérdésekről. Négy évtizedes társadalomépítő munkánknak megvannak a hiányosságai is.. Ezek a gyengeségek táptalajt adnak ideológiai ellenfeleinknek, akik nem is késlekednek kihasználni a lehetőséget. Erről a témáról beszélt a határőr-őrnagy is, azt a tapasztalatát hangsúlyozva, hogy „egyre szé- gyenlősebbek vagyunk az eredményeinket illetően”, reális problémáinkat viszont ideológiai ellenfeleink dramatizálva zúdítják ránk, perspektívanélküliséget sugallva. Ha nem vagyunk felkészültek a vitában, ha nem leplezzük le ellenfeleinket, lépéshátrányba kerülünk. A fiatalok ugyanis tájékozódnak, kérdeznek és nem válasz az, hogy „csak”, meg „azért” ... Meg kell tanulnunk vitatkozni, érvelni a saját érdekünkben.

Talán az eddigiekből is kitűnik, hogy a népfront megyei bizottsága milyen aktuális, nagy fontosságú témát tűzött napirendjére. A „hangos gondolkodás” azt szolgálja, hogy az ifjúság hazafiságra, nemzetköziségre nevelésében egyesüljenek a cselekedni akaró erők. Hiszen „programunk és perspektívánk van”, s éppen akkor, amikor nehezebb a helyzet, erőteljesebben kell keresni a közös gyökereket. Tartalmat kell adni a fogalmáknak. Otthontudat kell, hogy felismerjük cselekvési lehetőségeinket.

(t. n. j.)

M

!' ■)

! 1

!Í - 1

:

í ’

i

, i. t ■ r

: ! I

: > c

1 : :

;, i ü \

i : 1

• ; c

i .n

A Miskolci Nemzeti Színházban a közeli napokban három bemutató is lesz. Ezek közül egyre — Az éjszaka a nappal anyja — tulajdonképpen már nem nagyon kell készülni, mert a produkció csak a miskolci Játékszínben lesz új, az együttes az ország más színpadain már sikerre

vitte, sőt Tímár Éva a kritikusok múlt évadi teljesítményeket honoráló díját éppen e darabban és az Ének Phaedráért című drámában nyújtott teljesítményeivel ^érdemelte ki. November 4-től látható

majd végre itthon is ez a darab. írója Lars Noren svéd költő és drámaíró, a rendezője pedig Csiszár

Imre.

Mégis három bemutató próbái folynak napjainkban. Ugyanis a színház együttesének egy kisebb csoportja Arezzóba készül, ahol már korábban is öregbítette a magyar színház hírnevét. Most november második felében utaznak Olaszországba és ott Déry Tibor korai művét, a Kék kerékpárost mutatják be. Az itthoni bemutatás tervéről még nem tudunk hírt adni.

A két új bemutató a nagyszínházban lesz: /november 7-én kerül a közönség elé Huszka Jenő operettje, a Mária főhadnagy, s pár nappal később, 13-án a gyermekeket várja a színház az idei gyermekdarabbal, a Mesélő kerttel, . amelyet Tamkó Sirató Károly és Novák János szerzett és az utóbbi állít színpadra, s amelyben az ifjú nézők a gondolat szárnyán — a zene, a mese, az ének segítségével és maguk aktív közreműködésével — nagyszabású utazás részesei lesznek a mesékből ismerős Tenge- reczki Pál vezetésével.

A Mária főhadnagyot igen nagy érdeklődés előzi

Próbák — bemutatók tájelőadások — bérletek

meg. Amióta a színház vezetése újra visszahelyezte jogos helyére a bérleti programba az operettet, az minden évben okkal nagy siker. Alighanem így lesz most is. A Mária főhadnagy egyébként utoljára huszonkét évvel ezelőtt szerepeit a miskolci színpadon. A bemutató 1B64. október 30-án volt. Sallós Gábor rendezte, a karmester Kalmár Péter, a koreográfus Somoss Zsuzsa volt. Most Orosz Györgyöt hívták meg a rendezésre, aki korábban a színház főrendezője és igen sok -operettsikerének biztos kezű megteremtője volt, s az utolsó években rendszeresen rendez újra nálunk. A karmester és a koreográfus változatlan: huszonkét év után is Kalmár Péter és Somoss Zsuzsa. A díszleteket ugyancsak visz- szatérő régi művész, Wege- nast Róbert tervezte. (Örömmel jött vissza vendégségbe, mondta találkozásunkkor, mert találkozik a régi csapattal.) Nézem a próbát. A második felvonást próbálják, amikor lelepleződik, hogy Lebstück Károly főhadnagy valójában lány, Lebstück Mária és ráadásul a Buda ellen vonuló császári parancsnok nevelt lánya. Mária főhadnagyot várfogságba viszik, kitüntetéseit leveszik zubbonyáról, kardját elveszik S közben persze, szól a zene, énekelnek is, előzőleg látványos táncot is látunk, ahogyan az már az operettekben elengedhetetlen. Orosz György a nézőtér közepéről figyel, iránvítia a színészeket, megismételtet mozzanatokat, felmegy a színpadra, egyes beállításokat a színészekkel közösen átformál, stb., ahogy éz próbákon lenni szokott. Száll a dal — Délibábos Hortobágyon ... , Én mától kezdve csak terólad álmodom, Szegény magyar nép, téged vihar tép .. v és más ismerős dallamok — alakul a játék képe. Próba után felidéződnek bennem a huszonkét év előtti Mária főhadnagy mozzanatai, szereplői. Az akkori főbb szereplők közül Fehér Tibor, Csiszér András, Szili János már örökre eltávozott közülünk, a címszerepet felváltva játszó Balogh Emese és Szabó Rózsa más színpadokon működnek, többen nyugdíjasok már, de például Komárom*/ Éva, az egyik akkori főszereplő ma is jelentős szerepet játszik az új produkcióban, s itt van a színházban a régi Zwick- li Tóbiás, Vargha Gyula is. Az új Mária főhadnagyot — mint írtam — sokan várják.

Miközben a színház szinte gőzerővel dolgozik Miskolcon, saját érdekében és megszívlelve a vele szemben megfogalmazott elvárásokat, szeretné növelni tájelőadásainak számát. Még augusztus 27-én kiküldték ajánlatukat a megye színházat fogadni képes intézményeihez, felkínálták mozdítható produkcióikat, jól szerkesztett tájműsorfüzetben széles körű ismertetést adtak kínálatukról. Fáradozásuk —

sajnos — eddig kevés eredménnyel járt. Október 28- ig mindössze tizennégy előadásra kaptak meghívást, az is öt produkció között oszlik meg. Például a Teli zseb iránt semmi érdeklődés nem mutatkozott. A Nebáncsvirágot is mindössze egy helyre hívják, a Liliomfit kettőre, a Mesék az írógépről című — későbbi — kamaraszínházi produkciót szintén két helyre, a Milliomos Nápoly című nagyszínházi előadást három helyre várják, a Nyolc nő című bűnügyi játékot hat helyre. Talán unalmasak a számadatok, de sokatmondók: Sárospatak, Sátoraljaújhely és Borsodnádasd három-három, Kazincbarcika és Leninváros két-két, Mezőkövesd egy előadást igényelt eddig, a két ózdi nagy művelődési ház egyetlenegyet sem. A színházat gyakran éri elmarasztalás a tájolás miatt. Ez az érem másik oldala. Egyébként most újra kezdik a szervezést. Decemberben a kassai Teli zseb csere-vendégjátékra is sor kerül, a megyében pedig az említett tizennégyből hatot teljesítenek. Decemberben a tájelőadásokkal együtt több mint hatvan előadást tartanak.

örvendetes viszont, hogy — mint a színházigazgatóság tájékoztatott — eg^re több a vidéki néző a miskolci előadásokon, köztük bérletesek is a városkörnyékről, Leninvárosból, Kazincbarcikáról, s rendszeresek a teltház-akciók például a szerencsi gimnáziumból vagy Mezőkövesdről. Nem érdektelen az sem, hogy a tizennégyféle ifjúsági bérletben 7830 diák látogatja az előadásokat — köztük az említett teltházasok is —, e ez az adat némi vigasztalást nyújt a felnőtt bérletesek számának visszaeséséért.

Turné után, koncertévad előtt

Minden

fellépésnek

rangja van

(bm)

A Miskolci Szimfonikus Zenekarról szólva az elmúlt években szinte soha nem felejtettük el megemlíteni, hogy a vidék első önálló szimfonikus zenekara. Utóbb (a kétségtelen tényt nem feledve) egyre inkább azt tesz- szük hozzá: kiegyensúlyozott, jó színvonalon teljesítő zenekar. Amely „vállán” viszi nemcsak a megye zenei életét, hanem amelynek művészi teljesítményével, jelenlétével egyre inkább számolnia kell és számol is az ország zenei élete. A budapesti, zeneakadémiai koncertek — a fővárosi kiruccanások — immáron megszokottak, s erősítik a zenekar jó hírnevét. Ezekről a kérdésekről egyébként szó volt — és tudósítottunk is — a nyár elején, a zenekar évadzáró társulati ülésén. Amiről azonban akkor még nem volt szó, de most már mint megtörtént tényről beszélhetünk, az öthetes nyugat-európai turné. Az Inter- koncert közvetítésével Ausztriában, Svájcban, Hollandiában és az NSZK-ban jártak és játszottak. Érthető hát, hogy legelőször is a turnéról kérdeztük Kovács Lászlót, a Miskolci Szimfonikus Zenekar művészeti vezetőjét.

— Hogyan került sor a turnéra?

— Ügy gondolom, elsősorban annak a jó hírnévnek köszönhetjük, amely övezi az együttest. Természetes, hogy mi is igyekeztünk hírt adni magunkról, többek között a budapesti fellépésekkel, a koncerteken nyújtott színvonallal. Azt hiszem, elfogultság nélkül mondhatom, olyan vélemény alakult ki rólunk, hogy ez egy jó, sokféleképpen használható együttes. Amit én teszek hozzá : szüksége is volt a zenekarnak erre a turnéra. Nemcsak azért, mert két év igen kemény, szívós és kiegyenlített munkája áll mögötte, hanem azért is, mert két év múlt el, hogy kitettük volna a lábunkat az országból. Ami természetesen nem jelenti azt, hogy az első lehetőségen kapva kaptunk volna.

— Milyen megbízatása volt a zenekarnak?

— A Junge Oper Wien, a bécsi Zeneakadémia operatanszakának harminc legjobb énekese közreműködésével Mozart Figaro házassága című operáját mutattuk be. A zenekar harminc tagja utazott ki, ami elég jelentős részvétel. Három szereposztásban játszották az operát. A világ minden részéből érkeznek a f iatal operaénekesek Bécsbe, s olyan tehetséges énekesek vannak közöttük, akiket — meggyőződésem — a világ nagy operaszínpadain is szívesen látnának, vagy fognak látni. A zenekar számára azonban természetesen az is megoldandó feladat volt, hogy jól simuljon a szereposztásokhoz. Volt olyan szereposztás is például, amikor a tíz szereplőből 'hét távol-keleti művész volt.

— öt hétig voltak kint. Hány fellépésük volt?

— Harminc este játszottunk, kis- és nagyvárosokban léptünk fel. Köztük ismert zenei központokban is. Ami nagyon fontos, mert nem egy periférikus turnéra kaptunk megbízást! így tulajdonképpen őszintén és örömmel fogadhatjuk a sikert is. Minden alkalommal telt ház előtt játszottunk, s talán ki szabad mondanom: sikerrel. Nagyon sok kritika jelent meg az előadásról, volt, amelyik elmarasztalt énekeseket, de a zenekar teljesítményét mindig elismerték. Sőt, több olyan írás is megjelent, amely úgy fogalmazott — számunkra hízelgőén —, hogy az est igazi meglepetése a zenekar volt. Személy szerint ennek nemcsak azért örülök, mert tudom, hogy milyen hatalmas munka, energiabefektetés van mögötte, hanem, azért is, mert a' zenekar számára szokatlan körülmények között sikerült a közönség és a kritika elismerését, szimpátiáját megszereznünk. A harminc fellépésből kikövetkeztethető, hogy szinte mindig úton voltunk — volt, hogy 4-600 kilométert utaztunk —, egyetlen pihenőnapja sem volt a zenészeknek. Volt olyan, hogy a legoptimálisabb esetben is csak 5—6 órát pihenhettek. Mégis, nemcsak teljesítették az előadást, hanem művészi teljesítményt nyújtottak.

— Ezt, gondolom, a turné tapasztalatai közé is írhatjuk.

— Az anyagi hasznán túl, feltétlenül. Ügy gondolom, igaz,, hogy csak egy jól felkészült zenekar tud ilyen körülmények között is egyenletes művészi színvonalat teljesíteni.

— Mennyire és mennyit vállal a zenekar a zenei nevelésből?

— Úgy gondolom, a felnőttek és a fiatalok zenei neveléséből nem vonhatjuk ki magunkat. Tulajdonképpen ezt csináljuk a hangversenyeinkkel. Elsősorban populáris zenét játszunk, mert meg kell szerettetni a muzsikát. Azt hiszem, ez sikerült. Az országos tendenciával szemben Miskolcon és Borsodban nem csökkent a koncertlátogatók, a bérletesek száma. Ami a jövőre vonatkozik. Szeretnénk több érdekességet megmutatni a modern, a kortárs zenéből is. Természetesen csak úgy, hogy garanciát vállalunk arra, hogy ezek ugyanolyan jó darabok, mint amelyeket már ismer és szeret a közönség.

— Melyek lesznek a legnagyobb feladataik?

— Nem szeretnék erre válaszolni. Pontosabban, nem szeretnék egy vagy két koncertet kiemelni. Számunkra minden egyes koncertünk rangos, nagy feladat, mindegyiken igyekeznünk kell a legszínvonalasabban dolgozni. Mindig azok fontosak, akik hallgatnak minket. De azt azért megemlítem, mert valóban jelentős a zenekar életében, hogy készülünk az első lemezfelvételünkre. A város — és ezt most is szeretném megköszönni — anyagilag is támogat bennünket ebben. A Magyar Rádió gyakran szerepeltet bennünket, aminek nagyon örülünk. Úgy érezzük, megérett az idő arra, hogy lemezzel is előrukkoljunk.

— iKovács Lászlónak, a zenekar karnagyának, művészeti vezetőjének viszont van egy saját feladata. Megkapta idén a Doráti-ösztöndí- jat ...

— Igen. November 17-én utazom két hétre Londonba. Egyelőre erről még keveset tudok mondani. Azt tudom most csak, hogy figyelhetem a mester munkáját és segítségével különböző zenei programokra, koncertekre eljuthatok. És hogy az ösztöndíjnak, a kéthetes kinttartózkodásnak még lesz folytatása. És hát azt is tudom, hogy ezek a tapasztalatok minden bizonnyal a zenekarral való együttmunkál- kodásomba majd beleépülnek.

Csutorás Annamária