Észak-Magyarország, 1986. november (42. évfolyam, 258-281. szám)
1986-11-29 / 281. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 8 1986. november 29., szombat tartották meg. Az épület maga katonai célokat szolgált, így egy részét katonai központnak, illetve kórháznak rendezték be. Az újjáépítés gyors lendülettel folyt, először kilenc tanteremben kezdődött el az oktatás, majd lassacskán az épület minden helyisége újjáépült. Az oktatási eszközök is szépen gyarapodtak, ezt bizonyítja az is, hogy 1946- ban már egy hangosfilmgépet vásároltak, s ezzel ez az intézmény lett Miskolc legkorszerűbben felszerelt iskolája. 1986. március 21-én a mai tanulók és az öregdiákok jelenlétében avatták fel az épület lépcsőházi előterében a névadó Berzeviczy Gergely és az alapító igazgató, Gálffy Ignác emléktábláját. Fojtán László Kovácsoltvas korláttal díszített lépcsőfeljáró Az iskola épülete 1986-ban Régi miskolci házak A 100. születésnapját ünneplő Berzeviczy Gergely Kereskedelmi és Vendéglátói pari Szakközépiskola első otthona azon a helyen állt, ahol most a Szabadság fürdő épülete van. A kis földszintes ház akkor az ország huszonegyedik kereskedelmi iskolájának adott otthont. Falai között 1886 szeptemberében kezdődött a tanítás. Az intézmény alapító igazgatója Gálffy Ignác, aki a magyar kereskedelmi szakoktatás úttörője, tankönyvíró volt. A Hősök tere 1. szám alatt levő mai intézmény második otthona 1896-tól 1908-ig a Dayka Gábor és a Szabó Lajos utca sarkán levő — ma Mezőgazdasági és Élelmi- szeripari Szakmunkásképző Intézet — épületében volt, de a századfordulóra ismét szűknek bizonyult, hiszen egyre több tanuló jelentkezett vidékről is. Az intézmény tanárának, majd a város polgármesterévé lett dr. Szentpály István közbenjárására alakították ki a jelenlegi iskola telkét. Az építés állami, részben pedig társadalmi hozzájárulással történt, és az 1908-as években kezdődött el falai között az oktatás. Dr. Deák Gábornak, az iskola nyugdíjas igazgatójának az intézmény múltjával foglalkozó részletes leírásából többek között azt is megtudhatjuk, hogy az 1942-ben megrendezett országos gyorsíróversenyen elért eredmény alapján „az ország legjobb kereskedelmi iskolája” kitüntetést kapta. A második világháború kihatott az iskola életére is, az 1943—44-es tanévben az írásbeli érettségit a gyakori légitámadások miatt Borsodszirákon JUHÁSZ JÓZSEF: Állhatatosság Mezőben f u Id oki ik a beton. Aszfalt szélén tengődik a fű; mindig ott sanyargott, ehhez marad hű. Összefüggés Valamit folyton siratni kell, vagy nevetni, mert az érzés semmit nem ért, érezni pedig nem tud az ész. Ismételt hazatérés A szürke náderesz alatt szemem surrogó fecskék fészkeit és a kiszáradt sarat markolássza... Anyám tekintete túlról, akár a dadogó halotti beszéd katarzisa: ide-odalök, ahogy ingó lépésekkel, mint a visszavert fény: jövök Ferula, avagy oádpálca a régi iskolákban Furcsállva olvastuk á napokban, hogy a londoni parlament törölte a törvénytárból azt az évszázadokkal ezelőtt hozott paragrafust, amely megengedte az iskolákban a diákok testi fenyítését. Talán el is mosolyodtunk azon, hogy még a huszadik század végén is szerepelt a nádpálca Európa egyik legfejlettebb országának pedagógiai „kelléktárában”. A század elején, sőt, még a mi diákkorunkban, a két világháború közti évtizedekben nálunk is megmegesett, hogy a nádpálca nemcsak afféle „demonstrációs” célt szolgált, nemcsak a városokat, hegyeket, folyókat kellett megmutatnunk vele a jó öreg Kogutowitz-térképen, hanem olykor bizony plágát, tenyerest, kormost is kaptunk vele az „oskolames- terünktől”. A nádpálca, latinul ferula tehát beletartozott a letűnt idők oktató-nevelő munkájának történetébe. „Szerepének” vizsgálatáI ban visszamehetünk a messzi évezredekbe, a görögök — különösen a szigorú erkölcsű spártaiak — és a rómaiak koráig, ami- ' kor a ferula igen fontos í része volt a „pedagógiá- I nak”. Még olyan híres ludi i magister iskolájában is, I. mint Orbilius Pupillus, akihez Róma patriciusai- | nak és bankárainak a gyermekei jártak az írás, j olvasás és az irodalmi ismeretek elsajátítására. Ta- I nítványai közé tartozott a klasszikus római lírikus, Horatius is, aki epodusai- ban többször emlegeti szi- l gorú mesterét, és sohasem hagyja el neve mellől a I „plagosus”, azaz a „vesz- l szőző” jelzőt. Jellemző egyébként az ókori pedagógus sorsra, hogy bár Orbilius Pupillus a legjobban „kereső" tanítók közé tartozott Rómában, mégis nagy szegénységben halt meg — százéves korában. De gyakran szerepel „hivatalosan” a ferula, a nádpálca a régi magyar iskolák „pedagógiai” módszertanában is. Írásban őrzött bizonyítékait olvashatjuk ennek a ma 456 éves sárospataki gimnázium elődjének, a református kollégiumnak a törvénykönyvében. Ez tekinthető a legrégibb hazai iskolai rendtartásnak, amely magában foglalja a tanárok és a diákok jogait, kötelességeit. Az iskola nagy patró- nusának, I. Rákóczi Györgynek a rendeletére szerkesztették egybe 162J- ben, s a címe: Leges Scholae Saaros-Pataehinae, azaz a Sárospataki Iskola törvényei. A késő középkor deákos világáról lévén szó, természetesen latin nyelven írták a szigorú paragrafusokat. Hiszen abban az időben és még utána is sokáig a magasabb iskolákban, így a sárospataki kollégiumban is tilos volt a „nativus sermo”, vagyis a születési, mai kifejezéssel, az anyanyelv használata az iskolában. Régi idők, régi pedagógiai „módszerek”... A ; botozás ellen egyébként alig egy emberöltővel később ugyancsak a pataki kollégiumban 1650—1654 között tanító Comenius ! Ámos János erősen harcolt, j Persze, azért még hosszú | századokon át „érvényben :í volt” a plaga nálunk és : más európai országokban is. Igazán csak a mi ko- § runkban jutott el a peda- | gógia odáig, hogy ami a a letűnt időkben „törvénye- jj sen” megengedett volt, azt i ma ugyancsak a törvény | — szigorúan tiltja. Hegyi József Korai sajtótörténetünk egyik jeles lapja, a Magyar Kurír a második magyar nyelvű újság. (Az első az 1780 január 1-jén megjelent Magyar Hírmondó volt.) Éppen kétszáz évvel ezelőtt, 1786. december 2-án jelent meg — a második száma. Az első szám dátuma 1786. július 1. volt, de ezt engedély híján elkobozták. Ezért tartjuk hát a lap születésnapjának a második szám megjelenését, amely időponttól kezdve aztán a Magyar Kurír hetenként kétszer folyamatosan látott napvilágot, egészen 1834-ig. Az első számot Pozsonyban adta ki Tállyai Dávid, lapalapítási kísérletét azonban a Magyar Helytartótanács ellenezte. Szacs- vay Sándornak is csak az uralkodó, II. József támogatásával sikerült lapengedélyt szereznie Bécsben — főként arra, hogy rendeletek szövegét közölje magyar nyelven. Szacsvay, akinek neve évtizedekig fémjelzi az újI Ságot, a Magyar Hírmondónál, az első magyar nyelvű lapnál kezdte pályáját. De aztán saját lapjánál fejtette ki korát megelőző publicisztikai tevékenységét, haladó szellemben, gyakran bírálva £ az egyház túlkapásait, olykor példabeszédekben, állattörténetekben adta elő kora forradalmaival rokonszenvező nézeteit. A kezdetben lelkes jozefinista szerkesztő dicsőítette II. Józsefet, a vallási türelem érdekében hozott rendelkezéseit és támogatta az érintettek körében nagy felháborodást keltett uralkodói törekvést, amely a nemesi adómentesség megszüntetésére irányult. Sokszor és sokan megrótták, feljelentették a Magyar Kurír szerkesztőjét. A szigorú cenzort majd még szigorúbb cenzor váltotta fel. Szacsvay leleménye volt a cenzúra által betiltott szövegek, cikkek helyének üresen hagyása, vagy azt írta a törlés helyére: „innen a betűk a rostában maradtak”, „itt nagy szél fútt, elvitte a betűket”. Bécsben szerkesztették, adták ki a Magyar Kurirt, de természetesen foglalkoztak a magyarországi eseményekkel is. Rendszeresen beszámoltak a honi állapotokról, a török háború okozta nélkülözésről és pusztulásról. Levelezők és magánkapcsolatok révén szerzett tudomást a lap szerkesztője a magyar közállapotokról. Rendszeresen kaptak hírt az olvasók a francia forradalomról is, az előkészületekről, a Bastille bevételéről; egyrészt külföldi lapok cikkeit vette át az újság, másrészt fiktív, rég meghalt történelmi személyek szájába adott párbeszédekkel utalt az aktuális témára. Francia és magyar verebek beszélgetnek az egyik cikkben. A magyar veréb szavai ezek: „ ... egyik szomszédunk ellenség, a másik pedig segítség lévén az ide való verebek egyfelől a barátság, másfelől az ellenségeskedés jussán sokat elvitetnek, sokat elprédál- nak”. Az 1780-as évek végére Szacsvay felfogása közeledett a nemesi-nemzeti mozgalmakhoz. II. Lipót uralkodása idején a lap felfogása sajátos kettősségre utal. Jozefinista felfogása a patrióta nemesi meggyőződéssel párosult. Ám a nemesi ellenálláshoz való csatlakozása nem tartja vissza attól, hogy bírálja a nemességet és az egyházat. Bekapcsolódik a magyar nyelv ügyéért folytatott harcba is. Bátor, új a hangja azoknak az országgyűlési tudósításoknak is, amelyeket Szacsvay az 1790-es budai országgyűlésről küldött lapjának. Az 1791-es esztendőben, amikor Szacsvay ismét el- távolodóban volt a nemesi mozgalomtól, „a francia forradalommal kapcsolatos híreinél és kommentárai- nál is előtérbe kerülnek azok a világnézeti, politikai és társadalmi szempontok, amelyeket a párizsi változásokból felvilágo- sultságának megfelelően rokonszenvvel szemlél” — írja róla Kókay György. — Szacsvay a bécsi felvilágosodás szemszögén át nézte a franciaországi eseményeket, de emellett mint vérbeli újságíró lelkesedett magáért a szenzációért is. A cenzúrával II. József és II. Lipót uralkodása idején is voltak konfliktusai Szacsvaynak. De a szélsőségesen reakciós I. Ferenc uralkodása idején még inkább, a szerkesztő ellen fordultak a korábban megbírált és most ismét befolyásossá vált egyházi és szélsőségesen konzervatív személyek. S az első adandó alkalommal betiltották a Magyar Kurirt. Szacsvayt — cenzúra- vétség miatt — eltiltották a szerkesztéstől. Az 1793. évfolyam első számával megszűnt — igaz, csak átmenetileg — a lap. A folytatásért többen folyamodtak, s végül Decsy Sámuel kapta meg a lapengedélyt, aki higgadtságáról, ítélőképességéről biztosította a kancelláriát. Decsy szerkesztősége alatt más lapokból átvett közleményekből építkezett a Magyar Kurír. Szenvtelen referáló cikkek jelentek meg benne. Az 1795- ben kivégzett öz Pál és Szolárcsik Sándor jakobinus vértanúk halálát közlő cikk után ezt írja Decsy: „Mire nem viszi az éretlen ifjúi gondolat az embert? Boldog, aki magát a rossz társaságtól elvonja, és magának, maga rejtett szobájában, hasznos és épületes könyveknek olvasásával mulatságot talál”. Ennek ellenére Decsy lapját is meg-megnyirbál- ta a cenzúra. S a szenvtelen híradások mellett olykor azért a szimpátia is helyet kapott a lapban. (A lengyelországi Koá- ciuszko-felkelésről szóló híradásokról rokonszenvvel írt a lap.) ■Decsy előbb egyedül, majd amikor beolvadt a Betsi Magyar Merkurius, annak szerkesztőjével Pán- czél Dániellel szerkesztette 1816-ig, haláláig a lapot. Utódai — Igaz Sámuel és ; Márton József — szerkesztésében egészen 1834-ig állt fenn a Magyar Kurír, amelynek legfényesebb lapjait alapítója, Szacsvay Sándor írta. S. E. I
