Észak-Magyarország, 1986. november (42. évfolyam, 258-281. szám)

1986-11-26 / 278. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 4 1986. november 26., szerda Könyvböngészö Zenéről — sok húron, nyolc könyvben Igen sokféle zenei igényt, ízlést elégítenek ki a Zene­műkiadó gondozásában most megjelent legújabb kötetek. Ezek közül mutatunk be néhányat. ; Nagyméretű, album alakú köteteket kínál az Európa zenéje című sorozat, amely most két könyvet tesz le az : lérdeklődő olvasó asztalára. iA képzőművészeti albumai­ból világszerte híres olasz iFabbri kiadó kirándulása ez 1 ijia sorozat a testvérművésze- Htek egyik legszebbikének, a izenének a területére. Kötetei 'a zene egy-egy korszakával, •műfajával, zeneszerzőivel is- Imertetnek meg. A szöveg méltó társa, egyenrangú .ki­ll egészítője az adott kor mű- 1 [vészeiét, zenélésmódját, (hangszereit, nagy muzsiku- [ isait elénk varázsoló mint- iegy száz színes kép. A ha- 1 Izánkban a Zeneműkiadó ; gondozásában megjelenő .magyar változat így a ze- > i íné mellett a szép könyvek i ^rajongóihoz is szól. A so- i ; ;rozat két kötete Az opera ; j i[születése és A 18. századi ,opera Scarlattitól Mozartig. t A kiadó memoársoroza- ; fiában ugyancsak két könyv- 1 re hívhatjuk fel a figyel- I ímet. Kerényi Mária írása > :az egyik, a címe (és egy- ! ..ben főszereplője) pedig Ne- '■ pnényi Lili. A magyar zenés j (színpad egyik — hajdan sző­kébb pátriánkhoz is erősen : kötődő — kiemelkedő sze­mélyiségének életútját, mű­• ^vészpályáját mutatja be re- ! vgényszerű izgalmassággal, . Jigen sok dokumentummal.- jNeményi Lili szerint: „Ez • p könyv nemcsak sztárok­ból, divatos nagy nevekről Szól, hanem a színészet sok­kok alázatos szolgájáról, ^akik leírhatatlan nyomort is ^vállalva, erős-szívós gyöke- 1 (beikkel a haza földjébe, az ■ sanyanyelvbe kapaszkodva 5 ■ V———»■■■«« < V segítették a magyar színé­szet virágba borulását. Kis névtelenekről, akik nagy művészek voltak.” — A so­rozat másik kötetének szer­zője Csengery Judit, akiről pedig szól, nem más, mint Greta Garbo, az a film­csillag, aki immár negyven­öt éve visszavonult a pályá­ról, de életműve és élete ma is az érdeklődés előte­rében áll, és felújított mű­vei ma is osztatlan sikert aratnak szedte a nagyvi­lágban. Bródy Jánosnak két füze­te jelent meg. A sorozat cí­me: Bródy János Majdnem Minden Szövege. Az egyik az 1965 és 1969, a másik az 1970 és 1972 között írt nagy sikerű dalszövegeit tartal­mazza, s bizonyára nem ke­vesek érdeklődésével talál­kozik. Csakúgy, mint Riskó Géza kollégánk, az Esti Hír­lap munkatársa, egykori sportoló kötete, amely R—GO címmel és Szikora és bandája alcímmel a népsze­rű Szikora Róbert és társai pályaképét rajzolja fel érde­kes riportláncolat formájá­ban. Ének a bölcsődében a cí­me Forrai Katalin könyvé­nek, amely szülőkhöz és nevelőkhöz szól. A könyv­ben ismertetett játékok és jó tanácsok ahhoz segítenek, hogy a gyermekekkel élet­koruknak megfelelően fog­lalkozzunk, s hogy majd az óvoda is ugyanilyen szel­lemben folytathassa a zenei nevelést, és a sok szép él­mény hatására a gyermekek zeneileg érdeklődő, kiegyen­súlyozott, derűs emberekké váljanak. A könyv 225 dalt és mondókát tartalmaz az anya és gyermek bensősé­ges kapcsolatára építve, a néphagyományból válogat­va. (b) Ma este a képernyőn Bogácsi barangolások Ma este a televízió második műsorában 18.40-től látható az a 25 perces riportfilm, amely Bogácsot, megyénk hő- fürdöjéről ismert települését mutatja be. Ám, a film té­mája nem az idegenforgalom, középpontjában nem a fej­lődő fürdő áll, hanem maga a falu, a bogácsi emberek mindennapi élete. B. Nagy Tibor szerkesztő-rendező, - kinek ez a második riportfilmje Bogácsról (az elsőt emlé­kezetem szerint két évvel ezelőtt mutatta be a televízió), — a kívülálló tárgyilagosságával, ugyanakkor a gyakran és szívesen visszatérő vendég melegségével villantja fel a bo­gácsi jellegzetességeket. Felújítják a Felújítják a győri Rába Szállót. Elődje, a 80 szobás Hotel Royal 1904-ben nyi­totta meg kapuit. Az elmúlt nyolc évtized alatt többször átépítették, 1968-ban új szárnnyal bővítették. A je­lenleg 200 szobás, 400 ágyas, háromcsillagos hotel a Rá- ba-parti város egyetlen szállodája. Most megújítják az épület külső képét, kor­szerűsítik gépészeti beren­dezéseit. Az új szárny hom­lokzatának burkolását már megkezdte a budapesti Kő­faragó- és Épületszobrásaipa- ri Vállalat. A szálloda hő- és hangszigetelt ablakokat kap, amelyekre nemcsak az energiamegtakarítás miatt van szükség, hanem azért Rába Szállót is, mert az épület a nagy­forgalmú, zajos Ml-es nem­zetközi főútvonal belvárosi szakasza mentén áll. A to­vábbiakban korszerűsítik fűtését, kicserélik liftjeit. A szobák falait új tapétával, padozatukat szőnyegpadló­val burkolják. Fürdőszobá­kat, illetve zuhanyozókat alakítanak ki a régi szárny­ban azokhoz a szobákhoz, ahol eddig hiányoztak. Fel­újítják a szálloda éttermeit és eszpresszóit. A negyedik emeleten szaunát és kondi­cionálótermet rendeznek be. Az 1990-ig tartó rekonstruk­ciót úgy végzik el, hogy a szálloda közben is fogadja a vendégeket. . 1 Tréfálkozva, de korántsem (jókedvűen azt szokták mon- • Idani, hogy azért nem szabad ; ‘^Miskolcon egyszerre két iro- i ídalmi műsort szervezni, «mert csak egy közönsége i ^an. Ez — az előadótól füg- ‘gően — 15—50 ember lehet, J s ha ezt a kicsiny és hűsé­ges csapatot is megosztják, akkor az egyik (vagy mind­két) program szégyenben marad. S valóban feszengtem már Itizedmagammal egyetemi tanár, Kossuth-díjas költő ; előadásán, mert itt fordítva : Van, mint ama sokat emle­getett rossz pappal: mindig ' Saz szégyenkezik (a távolle- I Vők helyett), aki éppen ott < Van. Bizony csak nosztalgiá- 1 Svai tudok gondolni azokra fiz évekre, amikor zsúfolt ■«teremben hallgattam azt a ; .«szabadegyetemi előadássoro­zatot, amelyet az azóta eltá- ’ Jtvozott tanár kollégáim ‘ *«(Csorba Zoltán, Nagy Kál- 5 |*nán, H. Kovács Mihály, 1 íBod Andor) tartottak. Le- ; / gyünk azért igazságosak. ,«:Sok szempontból a korabeli j ;! tankönyvek és a könyvki­adásunk hiányosságait is ‘■kipótolták a pl. Marcel ; s.‘Proust-ról, James Joyce- : 7 írói, Thomas Mannról és ' «másokról szóló előadások.-^Mellettük szól viszont, hogy ; íiíiz előadók valóban ama , *s„tudós tanárok” voltak, akik i i'.eredetiben olvasták a be- ■ íVnutatott műveket. Csak az ylett volna a titkuk, hogy ctiyelveket tudtak? Az is. «'-•De kiváló előadók is voltak, '^Szellemesek, sokoldalúan tá­jékozottak. oí Mindezt pedig a minap a p"TIT irodalmi szakosztályá­énak ülésén kellett (és lehe­tett) újragondolnom. Szó ®fesett ott is — éppen itt ne B|iegyük szóvá? —, hogy bi­té /.ony csökkent az irodalom y presztízse. Érdekes módon n(. rímelt” ez az elemzés a i (legutóbbi tokaji írótáboréra, noha a szempontok nem *> voltak azonosak. Versdöm- ping van, olvashatjuk, sőt egyenesen „versírógépet” emlegettek az egyik debre­ceni irodalmi napokon. Szürkét, szürkével festenek — olvasom az epés kritiká­ban, amit éppen megyénk antológiájáról írtak a veze­tő irodalmi lapban. Szél­csend van — olvashatjuk máshol, s az irodalmi életet éppen irodalmon kívüli iz­galmak borzolják, ha ugyan borzolják. Csakhogy ezekről az „izgalmakról”, ilyen-olyan belterjes pletykákról vajmi keveset tud a „nyájas olva­só”, s — valljuk be — nem is érdekli. A baj alighanem máshol és mélyebben van. A TIT előadássorozatait fel­kínálja, illetve hozzáigazít­ja a pedagógus továbbkép­zéshez. Azaz, a magyarta­nároknak félig-meddig kö­telező is lenne meghallgat­ni egy-egy egyetemi pro­fesszor, vagy más szakem­ber előadását. Ezzel szemben mindig csak ugyanazokat az arcokat láthatjuk. Az iro­dalmi ismeretterjesztésnek, népszerűsítésnek ez a for­mája már elavult? Nagy csábítás a tévé, video, a zene stb? Csakhogy ez így nem igaz. Igaz, a tévé lé­nyegesen többet tehetne az ircxialomért, de a legjobb tévéműsor sem pótolhatja a személyiség és a közösség varázsát. De vegyük számba, hogy hol találkozhat(na) hasonló érdeklődésű társaival az irodalombarát. Itt van rög­tön a TIT, mint lehetőség. Hívja, várja tagként, kö­zönségként is az érdeklődő­ket. Meg is lehet fogalmaz­ni az igényeket, ha valakit a jelenlegi formák, lehetősé­gek nem elégítenek ki. Saj­nálatos, éppen a fiatal ér­telmiségiek hiánya. . Van már egy Kazinczy Ferenc Társaságunk is. Kisded, de lelkes csapat. Nagyobb fi­gyelmet és több támogatást érdemelne! Abaúj és Zemp­lén tisztes és szép hagyo­mányait vállalta fel, kíván­ja folytatni, de nem sovén módon, azaz szívesen fogad tagokat Borsodból, Gömör- ből, más megyéből, is. Az irodalomtörténet mellett azt a fajta nép-, helyesebben nemzetnevelést is folytatni kívánja, amelyet Sárospatak neve fémjelez. Tehát nem csupán a „magas kultúrá­ról” van szó, de azokról a népi, néprajzi hagyomá­nyokról, amelynek a gyűj­tése, ápolása mindenkor nemes értelmiségi feladat volt. A maga szerény esz­közeivel évek óta teszi ezt a keleméri „székhelyű” Tompa Mihály nevét viselő társa­ság. Nyújtson kezet Kazin­czy Ferenc — jelképesen mondom — Tompa Mihály­nak. Igen, ezzel érzékeltet­ni kívánom az egyik legfá­jóbb gondot: kicsit szét is forgácsolódnak az erők. Nem kell föltétlenül szűk- keblűségre gondolnunk. So­kan — tudom, látom — megkeseredtek, elfáradtak, föladták. Pedig, s éppen ez volt élmény a már emlí­tett TIT-összejövetelen, sok vidéki irodalombarát, peda­gógus éppen fórumot, talál­kozási lehetőséget keres, csiszolni, pallérozni az ízlé­sét, tágítani az ismereteit. Az irodalmi élmény in­tim. de fölerösithetö, kedvet lehet csinálni hozzá. Nem igaz, hogy a ma emberé­nek nincs szüksége rá! In­direkt példával bizonyítom. A most futó Rabszolgasors című regényről igen éles hangon, elmarasztalóan ír az irodalomtörténet. Mégis Bernardo Guimaräes „ka- patta rá” állítólag a brazi­lokat a regényolvasásra. Szerepe a brazil irodalom­ban megfelel a mi reform­kori Jósika, Jókai előtti íróink szerepének. (Vas Gereben, Kuthi Lajos, stb.) A regényt máris sokan ke­resik a könyvesboltokban. Pedig azt olvashatjuk, hogy a tévéfeldolgozás (ez is rit­ka!) jobb, mint maga a re­gény. De lám, az olvasási kedvet ezúttal éppen a té­vé — a mai technika — kel­ti föl. A minap egyik rádióelő­adásban hallottam, hogy a japán No-színházat (amely köztudottan középkori ja­pán nyelven íródott) értő közönsége úgy nézi, hogy előtte háromszor-négyszer elolvassa a darabot, és va­lósággal együtt él a törté­nettel, a színészekkel. Sok­szor emlegetjük, a „japán csodát”, s ilyenkor mindig a technikai kultúrájukra gondolunk. Pedig az emlí­tett példa azt bizonyítja, hogy a japán csodának szerves része a nemzeti ha­gyományok tisztelete, a ma­gas kultúra megbecsülése is. A sokat emlegetett „két kultúra” tehát tulajdonkép­pen fából vaskarika. Egy másik fejlett ioari ország­ban ma már eldobálják a használt számítógépeket, s nyomatékosan felhívják a figyelmet arra. hogy min­den technikánál fontosabb maga az emberi nvelv. az emberi szellem. Ezt nedig még ma is a leghatéko­nyabban, legmélyebben ép­pen az irodalom tudja köz­vetíteni. Horpácsi Sándor Felhívás a Sárospataki Népfőiskola téli tanfolyamán való részvételre A Tudományos Ismeret- terjesztő Társulat elnöksége mellett működő Népfőiskolái Tanács országos irányítása mellett a TIT Borsod-Abaúj- Zemplén Megyei Szervezete, a Hazafias Népfront és a KISZ Sárospataki Városi Bi­zottsága, a városi tanács mű­velődési osztálya, a Megyei Közművelődési Módszertani Központ, a sárospataki Mű­velődés Háza, a Comenius Tanítóképző Főiskola és a Kazinczy Ferenc Társaság kezdeményezi a nagy hagyo­mányú Sárospataki Népfőis­kola mai társadalmunk szol­gálatában történő újjáélesz­tését. A népfőiskola célja Sárospatak és a vonzásköré­be tartozó tájegység haladó múltjának, értékes hagyomá­nyainak, mai gazdaságának és kultúrájának ténykutató megismerése; a szocialista jövő építéséhez gyakorlatias tudnivalók nyújtása; az egyénnek a társadalom ki- sebb-nagyobb közösségeibe való tevékeny beépüléséhez indítékok adása; a helyi és a nemzeti valóság tudatos elemzésével, a patriotizmus fejlesztésével demokratikus gondolkozású fiatalok neve­lése, akik környezetük fel- emelkedéséért munkálkodó, közösségi emberekké válnak. A tanfolyamra olyan kö­zépfokú iskolát (gimnáziu­mot, szakközépiskolát, szak­iskolát, szakmunkásképzőt) végzett 18—35 év közötti sá­rospataki és környékbeli dolgozó fiatalok, lányok és fiúk jelentkezését várjuk, akik nem bizonyítvány szer­zésére törekszenek, hanem a fejlődés belső igényéből ön­értékük fejlesztésére vágy­nak. A népfőiskola kereté­ben felkészült nevelők, szak­emberek, politikusok közre­működése mellett párbeszéd jellegű vitákon, személyi­ségfejlesztő tevékenység út­ján, öntevékeny csoportmun­kával, kutatással fejleszthe­tik a résztvevők képességei­ket. A magas kultúra bizo­nyos értékeinek megszerzé­se, a népi és a helyi kultú­ra megismerése és gyarapí­tása, az európai kitekintésű szocialista nemzeti gondol­kodás alakítása, a nemzeti kötődések erősítése, az egyé­ni, a családi, a közösségi életminőség javítása: ezek a népfőiskolái foglalkozások tematikájának alapjai. A program formálásából a résztvevők cselekvőén részt kérhetnek. Lehetőség nyílik a természet és a társadalom főbb mozgásainak megisme­résére. Főbb témakörök: az ember a természeti és a tár­sadalmi környezetben, az egyén a társadalomban, az egyén a családi és a mun­kahelyi közösségben, az em­ber kapcsolatrendszere, az ember és a művészetek, va­lamint az irodalom, a tudo­mány viszonya. A népfőiskolái foglalkozá­sok 1987 januárjában két hétvégi találkozással kezdőd­nek. Ezek célja az -ismerke­dés, a program részleteinek kidolgozása. Februárban két­hetes bentlakásos tanfolyam következik a közösen meg­szabott tematika alapján, ne­ves szakemberek részvételé­vel. Miután a népfőiskola a demokrácia műhelye, ezért értelemszerűen önkormány­zata van a szervezők és a hallgatók képviselőiből. A tavaszi időszakban — a résztvevők döntése alapján — további népfőiskolái hét­végék szervezhetők. A nép­főiskolának a sárospataki Comenius Tanítóképző Főis­kola ad otthont: itt kapnak szállást, étkezést a hallga­tók, a főiskola termeiben és technikai eszközeinek fel- használásával szerveződnek a foglalkozások, s felajánlják lehetőségeiket a város köz- művelődési és tudományos intézményei is. A népfőisko­la költségeit egyrészt a ren­dező szervek, másrészt pe­dig a résztvevők fedezik, a munkáltató ehhez támogatást adhat. A bentlakásos tanfo­lyamon való részvétel rész­ben a hallgató szabadságá­nak terhere történik. A népfőiskola szervezőbi­zottsága várja az érdeklődő fiatalok jelentkezését. Jelent­kezni a név, az életkor, a munkahely, a foglalkozás, az iskolai végzettség, a lakcím feltüntetésével levélben le­het, amelyben néhány mon­datban a jelentkező azt is jelzi, mit vár a népfőiskolá­tól. A jelentkezést küldjék dr. Kováts Dániel főigazga­tó-helyettes címére: 3950 Sá­rospatak, Eötvös u. 7. sz. Ugyanott bővebb felvilágosí­tás is kérhető. A népfőiskola ahhoz szeretné hallgatóit hozzásegíteni, hogy jobban ismerjék és értsék a körü­löttük levő világot, önmagu­kat és embertársaikat. Sze­retettel várjuk Sárospatakra mindazokat, akik élni kíván­nak ezzel a lehetőséggel. A Sárospataki Népfőiskola szervezőbizottsága Időfelhasználás, életmód A Központi Statisztikai Hivatal 1986 március eleje óta — megközelítőleg 8000 családra kiterjedő — időmér­leg-életmód vizsgálatot vé­gez. Az adatfelvétel során a kérdezőbiztosok négy alka­lommal részletesen feljegy­zik — a mintába véletlen- szerű kiválasztással bekerült személyeknek — az előző na­pon végzett tevékenységeit. Ennek alapján egy olyan nemzeti időmérleg állítható össze, amely tételesen elszá­mol a magyar társadalom tagjainak különféle munka-, illetve szabadidős tevékeny­ségeiről. Az ily módon ki­alakult viszonylag objektív kép kiegészül a lakosságnak az időfelhasználásra vonat­kozó szubjektív értékelésével, véleményével. A vizsgálat kitér a családi munkaszervezés, a gazdálko­dási szokások és a fogyasz­tói magatartás néhány főbb jellemzőjére. Az így kapott információk arra adnak vá­laszt, hogy a társadalom kü­lönböző rétegei — az élet- színvonal alakulásának új szakaszában — miként rea­gálnak az új fejleményekre. A lakosság időgazdálkodá­sán belül fontos tényező a szabadidő nagysága, illetve annak eltöltésének formái. Erre vonatkozóan a kérdő­ívek részletesen tudakolják a különféle szabadidős tevé­kenységek, üdülési, utazási szokások, a rokoni és társas kapcsolatok főbb jellemzőit. Tekintve, hogy az életmód alakulásának vizsgálatában fontos szempont az anyagi viszonyok számbavétele, ezért az adatfelvétel bizo­nyos információt gyűjt a la­kás, a lakókörnyezet, vala­mint a vagyoni helyzetre vo­natkozóan is. Részben a vizsgálatsorozat­hoz kapcsolódik az ez év október—november hónap­ban elindult egészségi álla­pot adatfelvétel, amely té­májában hasonló az 1981. évi vizsgálathoz. Az egészségi ál­lapot viszonylag részletes vizsgálatával részben átfogó ismereteket kapunk a lakos­ság egészségi helyzetének időbeli alakulásáról, részben nyomon követhetjük, hogy a nyolcvanas évek feszítettebb életmódviszonyai közepette milyen összefüggés alakul ki az életmód és az egészségi állapot között. Az időmérleg-életmód vizsgálat egy teljes évet fog át és 1987 február végén zá­rul. Az ilyen adatfelvétel — miként a múltban is — csak a lakosság megértésével hajt­ható végre. Ezért az adat- felvétel szervezői kérik az érintett családok segítőkész támogatását.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom