Észak-Magyarország, 1986. november (42. évfolyam, 258-281. szám)
1986-11-22 / 275. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZAG 12 1986. november 22., szombat Fiatalodik a 800 éves Karosa Az oklevél másolata, melyben Orbán pápa saját fennható sága alá vonta Korcsát. Az esztergomi prímás! levéltárban akadt rá Nagy Géza arra az oklevélre, melyben először szerepel Karcsa neve. Az oklevél 1186-ban kelt, benne III. Orbán pápa saját fennhatósága alá vette a Bodrogköz településeit, köztük Karcsát is. Ezért ünnepelhették joggal októberben a 800. szülésnapot a községben, noha feltehető, hogy a település még régebben keletkezett. Nagy Géza, a helyi iskola pedagógusa jeles néprajzkutató, s mint ilyen, az Apáczai Csere János-díj kitüntetettje, nemcsak, sőt nem elsősorban a jeles oklevél megtalálójaként ismert, hanem mint a helyi és környékbeli népélet emlékeinek tudósa, megmentője. Született karcsai, s a paralízis- járvány meghatározza sorsát, nem gazdálkodhatott, mint ősei, tanult, s lett némi kitérő után pedagógus, s előbb tán hobbiból, majd szerelemből, hivatástudattal, néprajzkutató. — A magyar népi írók és a nagy orosz regényírók voltak rám legnagyobb hatással. Soha nem voltam igazán kitűnő tanuló, a sok olvasástól, önképzéstől nem értem rá tanulni. Megismertem és beleszerelmesedtem a falu néprajzába, korán írogatni is kezdtem, s már 1963-ban pályadíjat nyertem egyik munkámmal. Azóta már a hatodik könyvem vár megjelenésre a kiadónál, és a publikált tanulmányaim száma is meghaladja a hetvenet. Ezek zöme a falumról, Karosáról szól. Az itt gyűjtött meseanyagom a Néprajzi Múzeum legnagyobb ilyen anyaga. 25 éve vezetek honismereti szakkört az iskolában, s a gyerekek is megszerették ezt a munkát, két könyvem anyagának összegyűjtésében is, segítettek. — Szó sincs arról, hogy Karcsa, valamilyen különleges falu lenne, ahol nagyobb a „termés”, mint máshol. Csak arról van szó, hogy legtöbb helyen nincs ember, aki ezzel foglalkozzon, kutassa, feldolgozza a népi hagyományokat a népművészet eszközeit, tárgyait. Bár kétségtelen, hogy a falu hagyományőrző, az itt élők mindig nehéz sorsú emberek voltak, s ezt elviselni is segített talán a múlt emlékeinek őrzése. — Kutatásaimból sok mindent közreadtam, de a múlt olyan gazdag, hogy ha száz évig élnék, se tudnám befejezni ezt a munkát. Jelenleg a Bodrogköz helytörténeti bibliográfiájához gyűjtök anyagot, már több, mint ezer cédula van hozzá. Szerettünk volna most, az évfordulós ünnepségekre, egy Fejezetek a 800 éves Karcsa népéletéből című kiadványt megjelentetni, de nem volt rá pénz, talán később erre is sor kerül. — Egy bodrogközi tájszótárt is szeretnék összeállítani. Csak olyan népi tájszavak lennének benne, amelyek az Értelmező Szótárban nem szerepelnek. A karcsai tájszótár megjelent kötete is csak ilyen szavakat tartalmaz. Ezeket ma már csak az ötven éven felüliek használják, a gyerekek nem tudják, hogy az ajda, vagy zajda a kendőbe kötött háti terhet jelenti, hogy a geren- dely az eke része, hogy az aludttej aggódik, mikor túró lesz belőle. Négyezernél több címszó szerepel ebben a szótárban, s hinné-e, hogy ma még a falusi gyerek is azt hiszi, hogy az ökör szó a buta durvább megfogalmazása. Karcsai a szótárba mesegyűjtemény, de persze nincs csak karcsai mese, vagy népdal, vagy szólás, hiszen ezek' legtöbbje némi változtatással máshol is ismertek. — Ügy érzem, hogy munkám legfontosabb eredménye, hogy sikerült felkelteni az érdeklődést a falu iránt. Kulturáltan élni nemcsak városon, bárhol lehet, ha igényünk van rá. S a népi múlt kutatása során jöttem rá annak a — ha jól emlékszem Gorkijtól származó — mondásnak igazára, hogy a múltunk nélkül nem lehet megbecsülni a jelent, s a múlt ismerete nélkül a jövőt sem tudjuk alakítani. Erről a jelenről és a jövőről már a tanács elnökével, György Károllyal beszélgetünk. Előzetesen megkapom tőle annak az ünnepi beszédnek a szövegét, melyet a jubileumi ünnepségen mondott el. Ebben szó van a falu történetéről, a feltehetően honfoglalás kori kezdetektől napjainkig. Ez a mocsaras, nádas terület, meg a történelem viharai, mindig nehézzé tette az ittla- kók életét. Az új korszak, a nagy háború, a felszabadulást követő évek sokáig csak a reménységgel gazdagították, táplálták a népet, és csak az ötvenes évek hoztak tényleges javulást. 1958- ban megépült a kultúrház, ugyancsak 58-ban az orvoslakás rendelővel — ettől kezdve van orvosa Karosának —, ’59—60-ban emeletes iskola, ’69-ben óvoda, napközi otthon, ’75-ben öregek napközije épült, s ’84-ben a vezetékes ivóvízhálózat jelentett — akárcsak a villamosítás annak idején — forradalmat, változást életünkben. — Karcsa közös tanács (Pácin, Karos) székhelye — mondja György Károly. — A terület 4590 lakosa közül 2190 lakik Karcsún. 1949- ben alakult meg a helyi Dózsa Tsz, s mert a mezőgazdasági alaptevékenységük nem szolgálta az eredményes gazdálkodást, ezért ipart telepítettek a községbe. A központi telephelyen van öntő- és horganyozóüzem. készítenek drótfonatokat, az Elzett termékei közül kilincset, Zsiguli-kulcso- kat, a textilüzemben ágyneműt, ruhákat, kabátokat. A téesz mindig is jó partnere volt a tanácsnak, segített a község fejlesztésében. Utakat és egy üzemanyagtöltőállomást építettek, a fiatalokat segítik a lakásépítésben, és a sportegyesületnek is ők a bázisszerve. — A Bodrogközben ismertek a termelési nehézségek, ennek ellenére a legmodernebb gépekkel dolgoznak, és a legkvalifikáltabb mérnököknek is tudnak megfelelő feladatokat, munkát adni. Gyarapodásukat szolgálja, hogy szakembereik közül többen Budapesten, sőt munkakooperáció keretében Algírban is dolgoznak. — A községben az alapellátást biztosító intézmények kiépültek. A kereskedelmi ellátást javította a ’85- ben megépült ABC-áruház. Van megfelelő számú vendéglátóhely, most egy melegkonyhás egység létrehozását tervezzük. A járóbetegellátás feltételei adottak, új körzeti orvosi rendelő épült, s azóta fogorvosi körzet is működik itt. Megoldott az ügyeleti szolgálat négy körzet számára, és itt helyeztük el az anya-, csecsemő- és gyermekvédelmi tanácsadót is. — A körzeti általános iskolához két tagiskola tartozik. Egyelőre váltóműszakos a tanítás, de már folyik az építkezés, négy tanteremmel és tornateremmel bővítjük az iskolát; terveink szerint jövő év végére átadjuk az új épületszárnyat is. A vezetékes ivóvízhálózat építéséről már volt szó, a családok egyharmada már a hálózatról kap vizet. A Bodrogközben még a mélyfúrású kutak vízminősége is rossz, ezért van ennek olyan nagy jelentősége, és természetesen a fürdőszobák építésével, az életkörülmények, a lakás- kultúra is előnyére változott. Az élelmiszer-ellátás, az áruválaszték is javult, kisebb időszakoktól eltekintve a kenyér és tej minősége jó, hús és töltelékáru kétszer érkezik hetente. A tömegközlekedésre nem lehet panaszunk, a Volán megfelelő számú járatot indít. —. A lakosság fájó pontja — és ezen sajnos egyhamar nem is tudunk segíteni —, hogy nincs Tüzép-telepünk, az építő- és tüzelőanyagot Sárospatakról, vagy Sátoraljaújhelyről szerezhetjük csak be, és bizony ez alaposan megemeli a fuvarköltségeket. A három községben 34 kisiparos dolgozik, sajnos a rádió, tv és a háztartási gépek javítása nincs megoldva, az újhelyi Gelka végzi, elfogadhatatlanul nagy átfutási idővel.— Á karcsaiak mindig is segítettek a falu építésében. Még be sem vezették a te- hót, már mindenki vállalta 850 forint befizetését ’82-ben, mikor az új ravatalozót építettük. Az ABC-üzletnek is csak a vázát építették „hivatásosak”, a többit a lakosság társadalmi munkában építette meg. A következő évek feladata az utak jobb állapotba hozásaj sőt még mindig van egy l" kilométeres hosszúságú föld- utunk is. Problémát okoz a belterületen a csapadékvíz elvezetése is, de erre egyelőre pénzszűkében nem ■ is gondolhatunk. — Nem sikerült mindent megtennünk az egészséges életmód kialakítása terén. Aggódva figyeljük az alkoholizmus elterjedését a nők és férfiak körében egyaránt. Itt álljunk meg egy pillanatra. Ide kívánkozik az a beszélgetés, vagy inkább monológ, melyet Iszlay Jenő, Karcsa református lelkésze, a nagyon szép, az 1040 és 1120 között épült műemlék templom „gazdája” mondott el. — 29 éve vagyok a falu papja, jól ismerem hát azokat a változásokat, amelyek ez alatt az idő alatt végbementek. Az anyagi gyarapodás a leginkább szembeötlő. A karcsai nép mindig szorgalmas, dolgos nép volt, ma is az. Sőt, talán túl sokat is dolgoznak. Egymás után épülnek az új, emeletes, többszobás házak. Az idősebbek már nem érzik jól magukat ezekben, hiába a nagy ház, ők még inkább a nyári konyhában élnek. A fiatalok lakják is a házat, de a négy-öt szobából a régi egy helyett, három is „vendégszoba”, tehát gyakorlatilag nem használják. — Változott az életstílus is, néhány évtizede még á Karcsa-tó vizét itták, azt tartották, korsóban mindig, hideg marad. Ma már nem issza senki, igaz vizet se nagyon. Sajnos Karcsán sokat isznak az emberek. Az idősebbek még a régi erkölcsök szerint élnek, s elítélik a fiatalokat szabados életmódjuk, alkoholizálásuk miatt. Régen egy kocsma volt a községben, s egy-két szatócsbolt még, ahol italt mértek. Az idősek mindig tudták a mértéket. Igaz, pénzük sem volt, de a felfogásuk szerint is mértékletesek voltak. A fiatalok ma nagyon korán kezdik az „életet”, és az italozást is. Olyan tömeges válás még 20 éve sem volt, mint ma, az ital megrontja a családi életet. S még egy szomorú tény: egyre több lesz közöttük öngyilkos. Korábban összesen egy, az utóbbi néhány évben tíznél is több öngyilkost temettünk a faluban. Tönkremennek az italtól al jó szakemberek is. Régebben " a kocsimat rendesen megjavították mindig, ma alig merem a kezükbe adni; a műhelybe is beviszik az italt. Körbejárjuk a községet. A tanácselnök kivisz bennünket a Karcsa-tó partjára. Takács József bácsi csalihálóval próbál halat fogni, de úgy látszik, nincs szerencséje. — Pedig sok hal van itt — mondja —, már le kellene halászni. A horgászegyesület kezeli a tavat, ez az ő dolguk lenne. — 'A tó és környéke afféle szabadidő-központ lesz, lehet fürdeni, télen korcsolyázni. A vállalatok víkendházakat építettek a partjára, de terveznek focipályát, játszóteret, kispályákat és egy csónakkikötőt is szeretnének létesíteni. Meglátogatjuk még Váradi Miklós bácsit is, aki szintén jeles tudója mindannak, ami Karcsán az utóbbi évtizedekben történt. Élete bővelkedett fordulatokban. Míg elmeséli — a dátumok már néha összekeverednek benne —, nyomon követhetjük a falu életének változásait is. Kisparaszt szüleitől 4,5 holdat örökölt, de nem sokáig gazdálkodott egyedül, tizenheted magával alapító tagja volt a Dózsa Tsz-nek. Később iskolára küldték, hivatásos katonát akartak faragni belőle, de visszavágyott. Volt téesz-elnök, aztán előbb tanácstag, majd tanácselnök, ’56-ig. Ezután két évig a szülei földjén gazdálkodott, majd ismét a téesz következett, elnökhelyettesként dolgozott. Ma már nyugdíjas, de arra büszke, hogy a 800 éves évforduló ünnepségén a díszelnökségben foglalt helyet. Fia rendőr zászlós, körzeti megbízott, ő is bekapcsolódik a beszélgetésbe. Zárják az ő szavai sorainkat. — Karcsa nyugodt, csendes hely. Alig van dolgunk, bűncselekmény nagyon ritkán történik a községben, azt is általában idegenek követik el. Itt dolgoznak, csendben, szorgalmasan élnek az emberek. Szatmári Bajos Fotók: Fojtán László í Ez már az új Karcsa. A kép a Dózsa Téesz horganyozó-üze- mében készült. Az 1040 és 1120 között épült műemlék-templombelső.
