Észak-Magyarország, 1986. november (42. évfolyam, 258-281. szám)

1986-11-15 / 269. szám

1986. november 15., szombat

ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3

írta: Fejti György, a megyei pártbizottság első titkára

A

z MSZMP Politikai Bizottsága a közelmúltban tűzte napirendre a Bor- sod-Abaúj-Zemplén Megyei Pártbizottság jelentését a XIII. kongresszus gazdaságpolitikai kérdésekben hozott határozata végrehajtásának megyei tapasztalatairól. Nagy felelősség a Politikai Bizottság előtt számot adni megyénk életének e fontos vonulatáról. A megyei párt- bizottság jelentésének elkészítése előtt konzultált a Miskolci Akadémiai Bizottság, a megyei tanács, a társadalmi és tömegszervezetek, valamint az MTESZ vezető testületéivel, a megyei viszonyokat jól ismerő tudósokkal, közgazdászokkal és ipari szakemberekkel, akik értékes javaslatokkal segítették a testületet állásfoglalásának kialakításában.

Mindezek alapján azt jelenthettük a Politikai Bizottságnak, hogy a XIII. kongresszus határozatai, a párt gazdaságpolitikai céljai, a VII. ötéves terv előirányzatai Borsod-Abaúj-Zemplén megyében széles körű egyetértésre találtak. Erősítették a párt iránti bizalmat, fokozódott a tenni akarás, optimista közhangulat alakult ki. Az elmúlt másfél év ellentmondásos — sok tekintetben kedvezőtlen — gazdasági folyamatainak hatására azonban a kongresszust követő bizakodás megtört. A közhangulat — a vállalatok, a szövetkezetek, a közigazgatási egységek gazdasági helyzetének és perspektíváinak függvényében — jelentősen differenciálódott. Növekszik az aggodalom fejlődésünk távlatait, az életszínvonal javításának lehetőségeit illetően. A meglevő gondok ellenére azonban a lakosság bízik a párt politikájában, egyértelmű útmutatást és hatékony intézkedéseket vár a feszültségek feloldására, a kongresszusi döntések végrehajtásának meggyorsítására.

A megye gazdaságának főbb tendenciái azonosak az országossal, ugyanakkor a nehézipar túlsúlya, valamint a kedvezőtlen mezőgazdasági adottságok miatt a problémák, a feszültségek mélyebbek. A megye iparszerkezete — a korábbi évtizedek központi fejlesztési koncepcióinak következtében — kiegyensúlyozatlan, nagyfokú területi és üzemi koncentráltság jellemzi. Magas az alapanyagok, energiahordozók termelésének aránya, alacsony a termékek feldolgozottsági foka, kvalifikált munkatartalma és versenyképessége. Az egyes iparágak műszaki-technológiai színvonala erősen differenciált. Jó műszaki színvonal jellemzi a vegyipart, közepes a gépipart és a bányászatot, míg a kohászatban csak egy-egy technológiai fázisban lelhető fel a fejlett technika. Sok az elavult, alacsony hatékonysággal, magas ráfordítással üzemeltetett gép, berendezés. Az ipari termelés a hetvenes évek végéig — főként a központi beruházások eredményeként — dinamikusan növekedett. A VI. ötéves terv éveiben felgyorsult a nehézipar szerkezeti átalakulása. Ez azonban a termelés növekedési ütemének erőteljes visszaesésével járt együtt. Számottevően csökkent a szénbányászat és a kohászat, dinamikusan nőtt a vegyipar és a gépipar termelése.

Mezőgazdasági üzemeinkben a termelés a tervidőszak első felében jelentősen bővült, 1984—85-ben azonban visszaesés következett be. Az elmúlt két évben a termelőszövetkezetek több, mint felének pénzügyi helyzete kritikussá vált, közel egyharmaduk alaphiánnyal, illetve veszteséggel zárt. E kritikus helyzet kialakulásában általában a kiegészítő tevékenység és az állattenyésztés jövedelmezőségének romlása, az adóterhek növekedése, a kedvezőtlen termőhelyi adottságok, a jelentős elemi károk, valamint az irányítás, gazdálkodás és ellenőrzés hiányosságai játszottak szerepet.

Az elmúlt évek erőfeszítései ellenére a megye gazdálkodó egységei — a vegyipartól és néhány gépipari vállalattól eltekintve — nem tudtak az intenzív gazdálkodás követelményeinek eleget tenni. A nyereség, a vegyipari és gépipari vállalatoknál növekedett. A szénbányászatban, az alapvertikumú kohászati vállalatoknál, valamint a mezőgazdasági termelőszövetkezetek mintegy egyharmadánál viszont az alaphiány és a veszteség nőtt.

A termékek minősége, műszaki színvonala nem javult a kívánatos mértékben. A vállalatok kevés új termékkel jelennek meg a piacokon, termékstruktúrájuk elöregedett. Lassú a termékszerkezet átalakítása, a gazdaságtalan termelés visszaszorítása. A gyorsabb előrehaladást fékezi, hogy a nehézipari állóeszközök lényegében nem konvertálhatnak, műszaki színvonaluk alacsony, a strukturális változtatások forrásigénye igen jelentős. Ehhez járul az érintett vállalatok alacsony felhalmozási képessége és jelentős pénzügyi leterheltsége. A megyében előállított termékek több mint egyötödét exportáljuk. Az export kétharmada tőkés országba irányul. Sajnos, ennek nagy része alapanyag, illetve alacsony feldolgozottságé, a világgazdaság konjunkturális hatásaira különösen érzékeny termék. A tőkés értékesítés 1985-ben — és várhatóan 1986-ban is — elsősorban a gazdaságtalan kohászati

export visszaszorítása, valamint a vegyipari termékek jelentős áresése miatt csökken.

A vártnál alacsonyabb gazdasági teljesítmény okai összetettek. Saját munkánk gyengeségein kívül a válságban levő iparágak magas részarányával, a termékek alacsony feldolgozottsági fokával,- világpiaci leértékelődésével függnek össze, de visszavezető etőek a gazdaságirányítási rendszer belső ellentmondásaira, következetlenségeire is.

Alapvetően helyileg megoldandó feladatnak tartjuk a jövedelemtermelő képesség növelését megalapozó vállalati stratégiák kialakítását, a vállalatvezetés színvonalának, a vállalkozási készségnek és a marketing munkájának a javítását; a munka-, a technológiai és a szállítási fegyelem megszilárdítását, a kooperációs készség jelentős javítását; az előzőekhez is igazodóan a belső irányítási, szervezeti, elszámolási és érdekeltségi rendszer korszerűsítését.

Területünk egyik súlyos problémája, hogy az infrastruktúra fejlesztése nem tartott lépést a nagyarányú ipartelepítéssel. A VI. ötéves tervben mérséklődtek a különböző térségek és településtípusok közötti indokolatlan különbségek, javult a lakosság alapellátása. A községek fejlesztésére fordított tanácsi anyagi eszközök aránya a korábbi tervidőszakban felhasználtak háromszorosára nőtt. Ennek ellenére nem sikerült meggyorsítani a megye elmaradott térségeinek, főképpen a Cserehátnak, a Hernád-völgynek, a Hegyköznek és a Bodrogköznek a felzárkóztatását. Komoly problémákkal küzd a megye két nagy ipari városa, Miskolc és Ózd. Ezekben súlyos gondot jelent a lakáshiány, az elavult lakótelepek és közművek magas aránya, a peremkerületek alacsony színvonalú alapellátása.

A bérek és keresetek teljesítmény szerinti differenciálódása lassú, növekedése számottevően meghaladja a teljesítményekét. 1985-ben az átlagbérek és átlag- keresetek mintegy 9 százalékkal, 1986 első fél évében pedig 8 százalékkal nőttek. Az egy főre jutó jövedelem azonban — mindenekelőtt a kedvezőtlenebb kereső- eltartott. arány, valamint a kiegészítő jövedelmek alacsonyabb mértéke miatt — jelentősen elmarad az országos átlagtól. A közvélemény mindinkább fokozódó türelmetlenséggel, sőt ingerültséggel reagál a számára áttekinthetetlen és ellenőrizhetetlen forrásokból származó magas jövedelmekre. Gondot okoz, hogy a jövedelmek differenciálódása nem az első gazdaságbeli teljesítményeken alapul, valamint az, hogy a magas jövedelmek egy jelentős része nem párosul magas, társadalmilag hasznos teljesítményekkel.

A megye pártszervei és pártszervezetei azon munkálkodnak, hogy kedvező társadalmi, politikai feltételeket teremtsenek a XIII. kongresszus határozatainak megvalósításához. A valóságos helyzetet tárják a párttagság és a közvélemény elé, nyíltan szólnak a problémákról és a nehézségekről is. Ugyanakkor a gondok orvoslására, a jövedelmezőbb, szervezettebb, igényesebb munka feltételeinek biztosítására vonatkozó programok megvalósítása vontatottan halad. Erősödik a felelősség- áthárítás, a gazdálkodással összefüggő

gondok külső körülményekkel történő magyarázata. Nem elég következetes a vállalati belső tartalékok feltárására, a szervezettebb. fegyelmezettebb munka megkövetelésére irányuló tevékenység; a hibák felismerése esetén is gyakran elmarad a személyes felelősségre vonás.

A nehezebb gazasági helyzetben jobban kiütköznek politikai munkánk gyengeségei. A pártszervezetek egy része bizonytalan a szükséges változtatásokban, bátortalan a vitában, a helyzet kritikus értékelésében, a fogyatékosságok, a helyi tennivalók feltárásában. Bizonytalanság érzékelhető abban is, hogy a párt hogyan és milyen mélységben foglalkozzon gazdasági kérdésekkel anélkül, hogy korlátozná a gazdasági vezetők, vállalati tanácsok döntési illetékességét és felelősségét. Esetenként gondot okoz az elvi irányítás és a konkrétság egyidejű érvényesítése. Gyakran előfordul, hogy az üzemi, intézményi pártszervezetek nem tudnak felülemelkedni rövid távú, helyi érdekeken. Akkor is azonosulnak azzal, ha a párt gazdaságpolitikájának helyi érvényre juttatása mást kívánna. A pártmunka egyik gyengesége, a gazdálkodás tapasztalatairól folytatott vitáink jellegzetes hiányossága, hogy a belső tartalékok feltárására irányuló, az ügyeket előrevivő konstruktív kritika nem kap megfelelő ösztönzést. A gazdasági vezetők egy része nem igényli, sőt el sem viseli a bírálatot, a vitát.

A megyei pártbizottság fontos feladatának tartja, hogy a jövőben aktívabb, tudatosabb politikai munka folyjon valamennyi pártszervezetben, hogy javítsuk a politikai cselekvőképességet. Ehhez jobbítani kell a párttagok tájékoztatását és felkészítését, növelve az önálló tájékozódás szerepét is. Szükséges továbbá, hogy a döntéseket fegyelmezett végrehajtás kövesse, s nagyobb figyelmet fordítsunk a végrehajtás megszervezésére és folyamatos” ellenőrzésére. A párttagoknak jobban példát kell mutatniuk az állampolgári és a munkafegyelem betartásában, lépjenek fel az igénytelenség, a szervezetlenség, a kulturálatlanság minden megnyilvánulásával szemben. A pártszervezetek pedig egyértelműen és nyíltan támogassák a nagyobb munkafegyelmet, a rendet, a magasabb teljesítményt követelő munkahelyi vezetőket.

Ahhoz, hogy a XIII. kongresszuson elfogadott gazdaságpolitikai program megyei végrehajtását felgyorsítsuk, a kialakult feszültségeket mérsékeljük, a következő területeken szükséges érzékelhető változást elérnünk:

— összehangolt kormányzati és vállalati erőfeszítésekkel hosszabb távon arányosabbá kell tenni a megye iparszerkezetét; az országos fejlesztési programokkal összhangban növelni kell a feldolgozóipar részarányát, jelentősen javítva a termékek műszaki színvonalát, exportképességét, szellemi tartalmát, feldolgozottsági fokát.

— Meg kell gyorsítani a termelő- és lakossági infrastruktúra fejlesztését. Külön figyelmet kell fordítani a megye elmaradott térségeinek felzárkóztatására, valamint a miskolci lakásállomány rehabilitációjára, az elavult közműhálózat és tömegközlekedés felújítására.

— Jobban kell építeni a szélesebb értelemben vett emberi tényezőre, a megye tudományos, kutatási, szellemi potenciáljára. Ki kell bontakoztatni az emberekben meglevő kezdeményezőkészséget, jelentősen javítani szükséges az állam- polgári, a munka- és a technológiai fegyelmet.

A megye iparszerkezetének, a népgazdaság általános fejlesztési irányaival ösz- szehangolt, folyamatos és fokozatos átalakítása hosszú távú feladat, melynek ütemét és mértékét a rendelkezésre álló anyagi források határozzák meg. A szénbányászat és a vaskohászat jövőjére vonatkozóan az Állami Tervbizottság közelmúltban megszületett döntései az irányadóak. A jóváhagyott korszerűsítési programok megvalósítása igen szigorú követelményeket támaszt a vállalatokkal szemben. Ezek megvalósítása megkezdődött a gazdaságtalan termelés gyorsított leállításával, az állandó költségek csökkentésével, a hatékony foglalkoztatás középpontba helyezésével. A vállalati eredmények tartós javulását azonban csak a műszaki-technológiai megújhodás alapozhatja meg. A visszafejlesztések révén felszabaduló termelőeszközök és létesítmények ésszerű felhasználósának biztosítására, a foglalkoztatási gondok mérséklésére, az átképzéssel összefüggő feladatok koordinálására a megyei tanács mellett operatív bizottságot hoztunk létre.

A szénbányászatban — az Állami Terv- bizottság döntésével összhangban — csökken a mélyművelésű termelés mennyisége, javulnak a kitermelés fajlagos költségei. Növekszik a termelés koncentrációja, az aknák száma felére csökken. Jelentősen nő a lignit külszíni kitermelése. Folytatódik, a tervidőszak végén pedig felgyorsul egy új mélyművelésű bánya megnyitásának előkészítése, amely lényegesen biztonságosabbá teszi a lakosság hazai szénnel való ellátását.

A vaskohászatban a technológiai egységek korszerűsítésével, az elavult és gazdaságosan nem üzemeltethetők leállításával biztosítható a gazdaságosan gyártható termékek — mindenekelőtt az ötvözött és minőségi acélok, a feldolgozott másod- és harmadtermékek — részarányának jelentős növelése. Megkezdődik a kohászati méréskultúra fejlesztése, az ehhez szükséges műszerek gyártása. A program megvalósítása mintegy ezer fővel kevesebb létszám foglalkoztatását és több ezer dolgozó vállalaton belüli átcsoportosítását, átképzését igényli.

A vegyipar a megye legdinamikusabban fejlődő iparága marad. Tovább növekszik az iparon belüli részaránya, folytatódik termékszerkezetének bővítése. A meglevő alapanyag- és félkész termékek bázisára alapozva nő a feldolgozottabb, tehát értékesebb termékek részaránya. A műtrágyagyártás fejlesztése az anyag-, az energiamegtakarítást, valamint a környezetkímélést szolgálja. Bővíteni szükséges a finomkémiai profilt az intermedierek, a gyógyszeralapanyagok, az új típusú növényvédő szerek gyártását. Jelentősen fejleszteni kívánjuk a műanyag-feldolgozást, a csomagolóanyag-gyártást, bűvíteni szeretnénk a háztartás-vegyipari termékek, valamint a kozmetikumok termelését. A nagyvállalati beruházások folytatása mellett nagyobb figyelmet kell fordítanunk — főleg a műanyag-feldolgozásban — a kisüzemek, kisszövetkezetek létesítésére. Ez az elmaradott térségek iparfejlesztésének egyik iránya lehet.

A gépiparnak meghatározó szerepet kell vállalnia a megye iparszerkezetének korszerűsítésében. Jelentősen növelendő a megye iparán belüli részaránya. Elsősorban itt látjuk megoldhatónak a más ágazatokból felszabaduló munkaerő foglalkoztatását. Az elmaradott térségekbe főként gépipari üzemeket kívánunk telepíteni. Ezt profiljukat tekintve, rugalmas kisvállalatokkal, telephelyek létrehozásával, illetve széles körű bedolgozói rendszer kiépítésével kívánjuk megvalósítani. A gépipar fejlesztése — a hagyományos termékek műszaki, gazdaságossági paramétereinek javítása mellett — alapvetően a következő irányokban kívánatos:

— már a VII. ötéves tervidőszakban is nagyobb részt szükséges vállalnunk a közúti járműprogramból, keresve a bekapcsolódási lehetőségeket a gépkocsialkatrész- és részegységgyártásba;

— bővíthetők a lehetőségeink a bonyolult geometriájú szerszámok, speciális alkatrészek és kisgépek, valamint a mező- gazdasági gép- és alkatrészgyártás fejlesztésében ;

— a gépiparon belül kell meghonosítanunk új, progresszív termékek termelését, az automatizálás és robottechnika részegységeinek — hosszabb távon komplett berendezéseinek — gyártását.

A mezőgazdaságban a legsürgetőbb feladat a visszatérően veszteséges, alaphiányos termelőszövetkezetek helyzetének tartós rendezése, termelésük, pénzügyi

(Folytatás a 4. oldalon)

Nagy reményt fűinek a szakemberek a Putnoki Bányaüzem H/1-es frontfejtéséhez, amelyet a legkorszerűbb bányagépekkel szereltek fel.