Észak-Magyarország, 1986. október (42. évfolyam, 231-257. szám)

1986-10-10 / 239. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 2 1986. október 10., péntek ; t l 11. A munkásosztály és szövetségesei Az MSZMP 1957. júni­usi Országos Értekezleté­vel lényegében befejező­dött a párt újjászervezése. Az eszmei-politikai irány­vonal és a szervezeti, munkastílusbeli kérdések tisztázása és az élet nor­mális rendjének helyreál­lítása után a párt figyel­mét teljes erővel a széles népi-nemzeti egységfront létrehozására, a szocialis­ta építés érdekében a dol­gozó tömegeknek aktivizá­lására fordíthatta. Ehhez mindenekelőtt a gazdaságban kellett előre­lépni. 1957. nyarára a ter­melés ugyan a régi kerék­vágásba került, az ellátás kielégítő volt, az előző évekhez viszonyítva jelen­tősen javult a dolgozók életszínvonala. Mindennek nem a nemzeti jövedelem emelkedése, hanem első­sorban külső források ad­ták fedezetét. A testvéri szocialista országok, min­denekelőtt a Szovjetunió, árukban, valutában és egyéb formában mintegy 2 milliárd rubel értékben nyújtottak anyagi segítsé­get Magyarországnak. Ezen­kívül halasztást adtak a hitelek visszatérítésére, és jelentősen bővítették áru- szállításaikat. Az 1957. évi terv a nemzeti jövedelemnek az előző évekhez képest ki­sebb. viszont a fogyasztás­nak 8 százalékkal nagyobb emelkedését irányozta elő. Az ipari termelést az elő­ző évhez képest csupán 2 százalékkal tervezte emel­ni, ezen belül a nehézipar termelése 3,4 százalékkal kisebb, a .könnyű- és élel­miszeriparé 9 százalékkal nagyobb lett volna. A me­zőgazdasági termelési érté­ket 3,2 százalékkal maga­sabbra tervezte. Az 1957. évi terv nem teremtette — nem is te­remthette — meg a na­gyobb fejlődés feltételét, de a gazdasági helyzet megszilárdítását segítette. És már jelentkeztek óva­tos kezdeményezések, tö­rekvések a gazdaságirá­nyítás rendjének megvál­toztatására is. Növelték a vállalati önállóságot, csök­kent a tervmutatók szá­ma, fokozatosan bevezet­ték a nyereségrészesedés gyakorlatát, kevesebb ter­mék maradt a központilag elosztásra kerülő kontin­gensben . . . A gazdaságpolitika mé­lyebbre hatoló elemzését végezte el a kormány ál­tal kiküldött Közgazdasági Bizottság, amelyben a leg­tekintélyesebb közgazdá­szok és más szakemberek (köztük szép számmal pár- tonkívüliek) vettek részt. E bizottság elemzése min­den égető és vitatott kér­dést felvetett: az ország adottságait, és ezzel kap­csolatban a gazdasági struktúrát, a fejlesztés ütemét, a beruházási poli­tikát, a mezőgazdaság el­maradottságának felszá­molását, stb. A gazdasági irányításra vonatkozóan olyan kérdésekre hívta fel a figyelmet a tervezet, mint a tervek összeállítá­sában a helyi vélemények, kezdeményezések figyelem- bevétele, a közvetett be­folyásolás alkalmazása, a vállalatok gazdasági önál­lósága, az érdekeltség, amelynek a vállalati nye­reségből való részesedés­ben is kifejezésre kell jutnia, az árrendszer — főleg a termelői — re­formja, a bankrendszerű ellenőrzés kifejlesztése. Csupa olyan gondolat, amelynek megvalósítása az akkori viszonyok között ugyan nem mindig volt reális és lehetséges, de irányvétel szempontjából feltétlenül megfontolásra késztetett. A dokumentum egyes tételei bizonyos mértékben szerepeltek az Országos Pártértekezlet té­ziseiben is. Más vonatkozásban is a valóság iránti érzékenysé­get tanúsította az MSZMP és vezetése. 1958-ban szé­les körű vizsgálatot, ma azt mondanánk: szocioló­giai felmérést kezdemé­nyezett a munkásosztály helyzetéről. Ez a lépés azért is figyelemre méltó volt, mert az MDP egykori vezetése ugyan soha nem fukarkodott a munkásosz­tály társadalmi vezető sze­repének deklarálásával, az olykor bizony dagályos hitvallással a munkáspoli­tika mellett, arra azonban sohasem szánta el magát, hogy átfogóan megvizsgál­ja, hogyan él, dolgozik, gondolkodik ez az osztály, milyen változások mennek végbe rétegződésében, men­talitásában, törekvéseiben a szocialista átalakulás ha­tására. A munkásosztály helyze­téről szóló elemzés elkészí­tésében mintegy kétezer pártmunkás és állami funkcionárius vett részt. Negyvenötezer munkással és munkásból lett értelmi­séggel beszéltek. A vizsgá­lat kimutatta, hogy a munkásosztály létszáma 1949-től 1957-ig 80 száza­lékkal nőtt, arányuk az összkeresok között pe­dig 18,7 százalékról 29 százalékra. Ugyanakkor ez a pozitív változás negatív hatásokkal is járt. Szűkült a régi, szervezett, tősgyö­keres munkások aránya és befolyása körükben. Gyors számszerű növeke­désükkel nem tartott lé­pést tudati fejlődésük, erő­södtek soraikban a kispol­gári nézetek, a nacionaliz­mus, a szovjetellenesség, a szocialista tulajdon lebe­csülése és a parasztellenes nézetek is. (Ez utóbbi an­nál is feltűnőbb, hiszen a létszám növekedésének forrása nagy részben ép­pen a parasztság volt.) A beszélgetésekből ki­tűnt, hogy miközben az MSZMP irányvonalát ál­talában elfogadják, sok jogos bírálat érte a Köz­ponti Bizottságot, egyes pártszervezeteket, és még inkább az állami intézmé­nyeket és szerveket. Kifo­gásolták, hogy azt az irányvonalat nem érvénye­sítik megfelelően, sőt oly­kor még el is torzítják azt. Egyes vezetők — he­lyenként még azok is, akik a munkásosztály soraiból kerültek ki — figyelmen kívül hagyják a dolgozók véleményét. Az elemzés alapján elfo­gadott 1958. október 16-i KB-határozat részletesen taglalja, miképpen kell javítani a párt és mun­kástömegek politikai kap­csolatait, milyen köteles­ségei vannak a párt-, ál­lami és gazdasági veze­tőknek a személyi kapcso­latok javításában, hogyan kell gazdasági, kulturális és különböző szervezeti intézkedésekkel a munkás- osztály érdekeit jobban ér­vényesíteni. Megjegyzendő, hogy egy év múlva a KB megbízásából a Politikai Bizottság újra áttekintette a helyzetet és tennivaló­kat. majd 1962. júniusában a Budapesti Pártbizottság jelentését és feladattervét vitatta meg e kérdésről. A társadalmi-politikai konszolidációnak fontos eszköze volt a népfront­mozgalom feltámasztása. Ez sem ment viták nélkül, hiszen míg egyesek csu­pán a pántonkívülieket szerették volna benne lát­ni, addig kommunista kö­rökben — a Nagy Imre időkre emlékezve — bizo­nyos ellenszenv nyilvánult meg a mozgalommal szem­ben. A pártnak tehát e te­kintetben is világossá kel­lett tennie koncepcióját. A PB november 2-i hatá­rozata állást foglalt az erős népfrontmozgalom mellett, mint amely kife­jezi a népi egységet és a széles tömegek céltudatos munkáját a szocializmus építéséért. „A tömegek ak­tív közreműködése nélkül nem oldhatjuk meg sike­resen az előttünk álló nagy feladatokat” — fi­gyelmeztetett a határozat. Az elvi megalapozás olyan, amely mindmáig érvényes és iránymutató: „A népfrontpolitika a szo­cializmus építésének, az osztályszövetségnek sajá­tos, történelmileg megha­tározott módja: a mun­kásosztály és a szocializ­mushoz hű erők összefo­gása azokkal a társadalmi rétegekkel és csoportokkal, amelyek nem mindenben értenek egyet velünk, de olyan alapvető kérdések­ben, mint a népköztársa­ság erősítése,, a szocializ­mus építése, a béke védel­me, hazánk függetlensége, az életszínvonal emelése és más kérdésekben — he­lyeslik a párt és a kor­mány politikáját, készek ezek megvalósításában részt venni.” Az ezen az alapon meg­újuló és kivirágzó nép­fronttevékenység első nagy próbája az 1958. november 16-i országgyűlési és ta­nácsi választások voltak. Fő célként a népi hatalom megerősítését és az alkot­mányos élet helyreállításá­nak befejezését jelölték meg. A választási kam­pányban, majd a szavazá­sokon kifejezésre jutott az új politika iránti bizalom, és így az ország vezetése megbízást kapott a politi­ka folytatására. (Következik: A mezőgaz­daság átalakítása) Nemes János Ülés! tartott a megyei pártbizottság (Folytatás az 1. oldalról) llampolgári, a munka- és a echnológiai fegyelemben lé- ő tartalékok feltárása és asznosítása. A jelentés feletti vitában észt vett Kovács Ferenc, a íehézipari Műszaki Egyetem sktora, Básti János, az ZMT vezető titkára, dr. Énekes Sándor, a Digép ve­zérigazgatója, Homonnai Zoltánná, a BVK laboránsa, Vadászi László, a Borsod Megyei Állami Építőipari Vállalat művezetője, Tóth István, a Karcsai Nagyköz­ségi Pártbizottság titkára, dr. Kovács László, a Mis­kolc Városi Tanács elnöke, Siska András, az Encs Vá­rosi Pártbizottság első tit­kára. A megyei pártbizottság ezt követően időszerű belpoliti­kai kérdésekről szóló tájé­koztatót hallgatott meg, me­lyet dr. Kun László, a me­gyei pártbizottság titkára terjesztett elő. Menedékjogot kért és kapott Politikai menedékjogot kért és kapott a Szovjetuniótól Arnold Lokshin amerikai or­vos és családja. A rákkutatás területén dol­gozó 47 éves professzor már korábban fordult ezzel a ké­réssel a szovjet hatóságok­hoz, s szerdán érkezett Moszkvába feleségével és há­rom gyermekével. Lokshin korábban a harvardi és a dél-kaliforniai egyetem ku­tatója volt, majd 1980-tól idén szeptemberig a housto­ni St. James Kórház rák­kutató laboratóriumának igazgatójaként dolgozott. A tudós moszkvai sajtóér­tekezletén hangsúlyozta, azért kért politikai menedék­jogot a Szovjetuniótól, mert zaklatták az amerikai ható­ságok, elsősorban az FBI. „Nem is titkolták előttünk, hogy lehallgatják telefon­jainkat, átnézik postánkat. Telefonon fenyegettek és zsaroltak bennünket, megfé­lemlítették gyermekeinket. A dolog azzal végződött, hogy kitettek állásomból, sőt ha­lállal fenyegettek meg en­gem, s gyermekeimet. Habár nagyon nehéz volt dönteni hazám elhagyásáról, felesé­gemmel együtt végül is arra a következtetésre jutottunk, hogy nincs más kiút” — je­lentette ki az amerikai ku­tatóorvos. Reagan amerikai elnök csütörtökön, helyi idő szerint a kora délelőtti órákban in­dult el Reykjavíkba, hogy találkozzék Mihail Gorba- csovval, az SZKP KB főtit­kárával. Az elnök kíséreté­ben lesz Shultz külügymi­niszter, aki várhatóan külön megbeszéléseket tart szovjet kollégájával, Eduard Sevard- nadzével. Reagan csütörtökön és pénteken a helyszínen ké­szül fel a megbeszélésekre munkatársaival. Előzetes ér­tesülések szerint három al­kalommal találkozik Mihail Gorbacsovval: szombaton két, vasárnap egy megbeszélést tartanak, a találkozók jelen­tős részét várhatóan négy- szemközti eszmecserék töltik ki. Az amerikai kormányzat az izlandi találkozóról azt han­goztatja, hogy az „munka­Washington Lengyelország ellen alkalmazott gazdasági tilalmait ismerteti egy doku­mentumgyűjtemény, az úgy­nevezett „kék könyv” máso­dik kötete, amely most je­lent meg. A korábban meg­jelent kötet a két ország kapcsolatát 1980 és 1983 kö­zött, az utóbbi pedig 1984 és 1985 között elemzi. jellegű” lesz, és nem lehet azonnali eredményeket vár­ni, mivel fő célja: új lendü­letet adni a genfi leszerelési értekezletnek és a többi két­oldalú találkozónak, előké­szíteni olyan megállapodáso­kat, amelyeket majd Gorba­csov amerikai látogatása idején lehetne aláírni. Washington ugyan elisme­ri, hogy a legidőszerűbb a leszerelési kérdések megoldá­sa, de azt hangoztatja, hogy Izlandon Reagan elnök ha­sonló súllyal kívánja felvet­ni a regionális kérdéseket, a kétoldalú kapcsolatok témá­ját és az úgynevezett em­beri jogi kérdéseket. Ez utóbbit az izlandi találkozó küszöbén különösen nagy hanggal emlegetik, Shultz külügyminiszter viszont kije­lentette: e kérdések nem fogják meggátolni a leszere- 'lési problémák megtárgyalá­sának folytatását. A tudományos igényesség­gel megírt és eredeti okmá­nyokat felvonultató könyv a nemzetközi jogra és az ENSZ alapokmányára hivatkozva bizonyítja a Lengyelország ellen hozott hátrányosan megkülönböztető intézkedé­sek jogtalanságát, és azt a törekvést, hogy beavatkozzam nak az ország belügyeibe. Kék könyv Lengyelországban A fonoda létszámgazdálkodása (Folytatás az 1. oldalról) ott munkára jelentkező lá­nyok, asszonyok képzésének megoldása, a színvonalas üzemegészségügyi hálózat fenntartása. Amint azt a vb ülésén megállapították, a gyárban átgondolt létszámgazdálkodás folyik. Évente ugyan kicse­rélődik a gyár dolgozóinak mintegy negyede, ám a ter­meléshez szükséges létszá­mot többnyire sikerül bizto- síteni. A fluktuáció csök­kentése érdekében az idén új betanítási ügyrendet lép­tettek életbe, amely szerint a 6—12 hetes betanítás csak délelőtt történik, s a koráb­biaknál alaposabban foglal­koznak az új dolgozókkal, elsajátíttatják velük a leg­korszerűbb fogásokat. Már az első fél év tapasztalatai is kedvezőek. A) fonoda dolgozói közül sokan vidékről utaznak a munkahelyre, azaz ingáznak. Életkörülményeik javítására 11979-ben adták át a gyár új, 250 férőhelyes leány­szállóját. Ez is kedvezően hatott a munkaerőgondok megoldására, ugyanúgy mint az, hogy a fonoda dolgozói­nak jövedelmi viszonyai az elmúlt öt esztendőben ked­vezően alakultak. Az átlag­bér évről évre folyamatosan emelkedett, s ma már eléri az évi 74 ezer forintot. A vb a tegnapi ülésén el­ismerését fejezte ki a válla­lat vezetőinek a dolgozók érdekeit szolgáló intézkedé­seiért, egyben javasolta, hogy a lehetőségekkel jobban él­ve igényeljék az átképzési támogatásra fordítható ösz- szeget. Az eredményesebb és színesebb vállalati közműve­lődés megteremtésére taná­csos jobban együttműködni­ük a Városi Művelődési Központ szakembereivel. A fonodában is nagyobb gon­dot kellene fordítani a rend­szeres egészségvédelmi mun­kára, különös tekintettel a fiatalokra, valamint a ká­ros szenvedélyek elleni küz­delemre. A testület tegnapi ülésén jelentést hallgatott és vita­tott meg a tanácsi árellen­őrzések tapasztalatairól. Er­re lapunkban még visszaté­rünk, most az Országos Anyag- és Árhivatal képvi­selőjének véleményét ismer­tetjük, aki az ülésen a Mis­kolcon dolgozó árellenőri szervezet munkáját elemezte. Mint elmondta, az országos főhatóság az idén felülvizs­gálatot tartott Miskolcon. Tapasztalataik szerint a célt jól szolgálta az a szervezeti intézkedés, amelynek kere­tében egy egységes, ötfős árellenőri . csoportot hoz­tak létre a városban. A cso­port feladatai közé összesen 62 különböző szervezet 1175 egységének ellenőrzése tar­tozik, vagy tartoznék. Már a számok láttán is logikus a következtetés, amely szerint az árellenőrök nem jutnak el rendszeresen minden te­rületre. Akad olyan vállalat, ahol — átlagosan — csak hétévenként jelentkeznek. Elismerésre méltó tényként lehet viszont elkönyvelni, hogy az ellenőrzések jóval alaposabbak, gondosabbak, mint korábban, s a feltárt hibák, visszaélések nyomán a vizsgálatok harminc száza­lékában valamilyen intézke­dést foganatosítanak. Gyak­ran kezdeményeznek példá­ul szabálysértési eljárást, amelynek visszatartó hatása nagyobb mintha gazdasági bírságot kezdeményeznek. Ez utóbbiban ugyanis egy szervezet jogi képviselője szinte személytelenül áll a bíróság elé, az előbbiekben az érintetteknek általában a- zsebükbe kell nyúlniuk. (utlvardy) Október 10-én, 11-én és 13-ón a kazincbarcikai KAZINC, az ózdi TULIPÁN, a leninvárosi SAJÓ áruházakban, a miskolci RÓMEÓ férfikonfekció szaküzletben (Széchenyi 119.), a vasgyári ruházati konzumban (Gázon 7.), az edelényi (Hősök tere 1.) és a sátoraljaújhelyi (Dózsa 1.) konfekcióboltban f érf iöltöny-cserea kció Régi öltönyéért 400 (nyugdíjasoknak 500) Ft-ot adunk, ha az akció során fenti üzleteinkben újat vásárol Hegéri, hogy cseréljünk!

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom