Észak-Magyarország, 1986. október (42. évfolyam, 231-257. szám)

1986-10-25 / 252. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZAG 12 1986. október 25., szombat megvenni! Ha Magyarországon ma­napság kiejtjük a szót: Merkur, az emberek több­sége a gépkocsi-értékesítés­sel foglalkozó vállalatra gondol, s nem naprendsze­rünk legbelső bolygójára. Mely utóbbin meglehetősen szélsőségesek a hőmérsék­letek: plusz 400 és mínusz 100 Celsius-fok között vál­takozik. Amennyiben a magyar- országi autóshelyzet és a bolygó között mégiscsak valamiféle kapcsolódást ke­resnék, akkor leginkább a szélsőségesség ötlik eszünk­be. Vagyis az égitest — emberi léptékkel mérve — borzasztó hőmérséklet-kü­lönbségeire és az autós „kórlap" ugyancsak jókora görbéire lehet gondolni. Ff kórlapon a legmagasabbra pedig a hiányt jelző vonal szökött. * Merkur — Mercurius: az ékesszólás, az utak, a ke­reskedelem istene, az is­tenek előhírnöke az ókori római mitológiában. * Hétköznap, reggel fél nyolc, miskolci Merkur-te- lep. Kevés még a mozgás a kerítésen belül, s kívül egyaránt. Nyolc óra előtt pár perccel világoszöld Tra­bant kanyarodik a kapu elé. A sofőr kiszáll a ko­csiból, nézegeti. Talán ép­pen végiggondolja, meny­nyit szolgált ez a kis jár­mű, hová eljutottak ők ez­zel ... — Leadja? Biccent, hogy igen. Majd magyarázólag hozzáfűzi: — Tudja, levizsgáztattam, most már viheti, aki akar­ja. — Érkezik az új? — Már otthon is van. Értékcsökkentett. Amúgy még várhattam .volna a Skoda átvételére ... A nyitás után Kalmár László, telepvezetőnek mon­dom: — Szeretnék írni az autókereskedelemről, an­nak mai állapotáról. — Nagy fába vágja a fej­széjét ... — mondja. Ezzel a telepvezető — gondolom — utalt a gép­kocsibeszerzés körüli álla­potokra. Mely állapotokat nevezhetjük nyugodtan ál­datlannak, szövevényesnek. Hisz’ öt-hatéves autókért majdnem annyit kell fizet­ni —, s lám, mit szül a kényszer, a hiány? —, mint ;tíz évvel ezelőtt egy újért adtunk... Persze, az is idetartozik, hogy nem is mindig azt és olyan típust vásárolhatunk (új kocsiról lévén most szó), amilyet szeretnénk. Miért? Mert meggondoljuk. Elég megte­kinteni az OTP-fiókokban az új gépkocsik átvételi időpontját feltüntető lis­tát... De térjünk most vissza a gépkocsikkal teli telepre. Ahol évente mind több ko­csi cserél gazdát. — Tavaly egészen ponto­san 1730. Ebben az évben tervünk szerint, ez a szám 1820. Évente átlagban 100 kocsival többet veszünk át, illetve adunk el — sorolja az adatokat a telepvezető. — Ebből mennyi a há­romévesnél fiatalabb jár­mű? — Űg>* 300—400 darab. — Adódik a kérdés: mi­vel tudvalévőén a fiatal évjáratúakat keresik a leg­többen, így előfordulhat, hogy egy kocsira több ve­vő jelentkezik. Kié lesz a kocsi? — Az ilyen kocsik 85 szá­zalékát csereakció kereté­ben értékesítjük. A fenn­maradókat pedig bizo­mányba vesszük át. E két módszeren kívül él még a sorsolás is. Ennek hatéves múltja van. Mindenesetre ez sokkal jobb, mint a „versenyfutás" volt — ami­kor azé lett a hőn óhaj­tott gépkocsi, aki hama­rabb ért a „kiválasztott­hoz” .. . — Milyen típusú kocsi­kat keresnek leginkább? — Ladát, Skodát, és még a Wartburgot. — Mennyi a haszna a Merkúrnak? — A Belkereskedelmi Minisztérium határozta meg a kereskedelmi árrést, méghozzá az eladási ár függvényében. Nevezetesen: 0—40 ezer Ft esetén 10 százalék, 40—70 ezerig 8 százalék, 70 és 90 ezer fo­rintos eladási árnál 6 szá­zalék, míg az e fölöttiekre 4 százalék. Átlagban 6 szá­zalék jön ki. — Miskolcon és a me­gyében másutt is néhány esztendeje megjelent a konkurencia: a géemkák. Mit jelent ez? Változott-e valami jelentkezésükkel? — Az országban máshol sehol sincs annyi ilyen gmk, mint itt. Jön a kér­dés: miért kell ennyi? Ki­nek jó ez? Ügy érzem, csak azt eredményezte, hogy a használt személy- gépkocsik ára felszökött. . . — Haragszik a géemkák- ra? — Egyáltalán nem. Csak sok van belőlük. De csu­pán egy dolgot említek: mi szavatosságot vállalunk az eladott kocsikért, ők nem. — Ez konkrétan mit je­lent? — Ehhez tudni kell, hogy a jármű átvételekor úgynevezett műszaki álla­potlapot állítunk ki. Min­ien kocsira. Amennyiben az ezen feltüntetett mű­szaki jellemzőktől külön­bözik a valós — mond­juk, rosszabb, — ak­kor ezt az állami javító­üzemek szakvéleményének mellékelésével a vevőnek jelezni kell központunknak. Ha jogosnak tartják azt, úgy vállalatunk az adódott költségeket kifizeti. — Már csak egy kérdés, ön, aki már évek óta gép­kocsik eladásával foglalko­zik, tehát bőséges tapasz­talata van e téren, hogyan vélekedik: mi lenne a meg­oldás autóügyben? Mit kel­lene tenni azért, hogy ez a helyzet — melyből egyesek nagy pénzekre tesznek szert — megszűnjék? De legalábbis valamelyest ja­vuljon ... — Talán mindenütt úgy kellene szabályozni az au­tókereskedelmet, mint ná­lunk, a vállalatnál. Végül is olyan kereskedelmi mun­kát kellene végezni min­denütt, mellyel az eladó és a vevő is elégedett. Ez, vé­leményem szerint, ha nem is oldja meg teljes egészé­ben a jelenlegi helyzetet, de biztosítaná a normális autókereskedelmet... * „1982. január 1-jével, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának 1981. évi 15. sz. tvr-e alapján, új típusú gazdálkodó szer­vezeti forma jött létre. A gmk létrehozható minden olyan tevékenységre, amely nem sért kizárólagos álla­mi monopóliumot.” * — Miskolcon mi voltunk az elsők, akik járműközve­títő géemkát alakítottunk — mondja Burek Szilárd, az Index egyik tulajdonosa. — Azt megelőzően mi­lyen szakmában dolgozott, és egyáltalán: hogy jött ez az ötlet? — Eredetileg autószerelő szakmám van, de közvet­lenül a géemká előtt gép­kocsivezetőként dolgoztam. Az ötlet? Onnan adódott, hogy a Merkúrt monopol­helyzetben láttuk, a sza­badpiacon pedig irreálisak voltak az árak. — Voltak? — Nem, nem. Ott ma is azok. — Önök, a Merkur árai­hoz viszonyítva, drágábban adják az autókat. Ám az is igaz, hogy a Zsarnain kialakult vételáraknál ke­vesebbért. — Ez így van. Mi végül is azt az árat tesszük ki a kocsi szélvédőjére, amit az eladó kér. Természetesen irreális összegekbe mi sem megyünk bele. Ez nem is érdekünk, hiszen nem tud­juk akkor eladni. — Egy kívülálló azt gon­dolja, hogy önök mesés jö­vedelemre tesznek szert... Fanyarul elmosolyodik. — Hát igen . . . Nos, ép­penséggel nem panaszko­dom. Először is azért, mert azt csinálom, amit szere­tek. Az anyagiakról egy szóban: megéri. Persze, azért itt azt is számításba kell venni — amit sokan elfelejtenek, amikor a pénz­ről van szó —, hogy a re­zsink meglehetősen nagy. Télen és nyáron egyaránt. Tehát akkor is megvan az állandó kiadásunk, ha te­szem azt, egy kocsit sem adunk el. A Merkur tőszomszédsá­gában található a Négyke­rék géemká. Ennek kiállító területe már jóval nagyobb az előbbinél. — Átlagban 150 kocsi közül választhatnak a vá­sárolni szándékozók — is­merteti a telep befogadó- képességét Monoki László, a géemká közös képviselője. — Nyáron ez a szám 180 —200-ra is növekszik. — Sokan úgy véleked­nek, hogy a géemkák meg­jelenésével még jobban fel­szöktek az árak . .. — Bizonyos mértékig ez igaz. Ha nem is úgy, aho­gyan ezt az emberek el­képzelik. Mert mi is tör­tént? A járműközvetítő munkaközösségek alakulása előtt kizárólag a Merkur árszabályozó szerepe érvé­nyesült. A géemkákkal ki­bővült a piac. Mi valahol a Merkur és a szabadpiac között vagyunk. — Milyen haszonnal dol­goznak? — A közvetítési díj 2— 5 százalék között mozog. Ez függ az eladási ártól. Hoz­záteszem: bármennyi is lenne a hasznunk, az em­berekben az van: mi ma­szekok vagyunk, és kész ... * „Szabadpiac, szervezetlen piac: szocialista gazdaság­ban a szervezett piac mel­lett, a lakosság jobb ellá­tása érdekében létrehozott piac.” (Űj Magyar Lexi­kon.) * Miskolc, Zsarnai piactér, vasárnap reggel 9 óra. Még érződnek az éjszakai lehűlés utóhullámai, de az égre pillantva, kiszámítha­tó: ma is napsütéses, tisz­ta, őszi idő várható. Ko­rántsem ilyen „tiszták” a kiállított kocsik árai. K-s rendszámú, kék La­da szélvédőjén virítanak á papirosra hanyagul odave­tett számok: 240. — Kétszáznegyven fo­rint? — próbálok humori­zálni a járgányt szemlélge- tóhöz szólva. — Az! —1 mordul. — Az isten se látott ilyen árakat! Majd mélyet szív ciga­rettájából, s mérgesen ar­rébb áll. Ügy tűnik, tényleg igaz az, hogy az emberek több­sége csak szórakozni jön ide. A komoly vevő — a komolytalan árak láttán — inkáhb eliramodik innen. Példa akad üzletkötésre is (bárha ez kevés, mint a fe­hér holló). Éppen egy nyolc év körüli Zsiguli ajtajai csapódnak, amibe öt testes férfi préselte bele magát, s még hallom egyikük hangját: — No, Lajoskám, akkor ezt kipróbáljuk. Aztán Lajoskám indít, csak úgy röppennek széjjel a népek ... — Mennyire tartották? — kérdem az egyik ottfe­lejtkezett bámészkodót. — Nem tudom. Csak pusmogtak itten egy kicsit, aztán már mentek is. Valószínű tehát, hogy va­lami reális árat mondott a kocsi tulajdonosa. Reális ár? Ebből van a legkevesebb. Néhány „dísz­példány” a valósakból, csu­pán ízelítőül, nem pedig idegesítésképpen. Nos: K-s Skoda 140 ezer forintért, T-s Skoda (piacra előké­szítve, amúgy istenesen ki­glancolva) 120 ezerért. De akinek extra járgányra szottyan kedve, ajánlható — extra áron — az a mé­regzöld Ford Sierra, me: lyet „csekély” 750 ezerért kínáltak. De vásárolható a piacon 1300-as Lada (pár napos), 230 ezer forintért. S akkor már szinte nem is érdemes tovább mérgesíteni senkit a potom 310 ezer pénzért majdnem „megszó­laló” 1500-as, vadonatúj Ladával... (Tényleg: mennyi is az új ára?) Egy öregecske Wartburg motorját matatja, tapogatja a középkorú. Percek múl­tán kihúzza olajos kezét valahonnan a motor és a hűtő közül, mélyet sóhajt, s így szól: — Indítsa már be! Jó. Állítsa le! Na. Mennyi a végső ár, uram? Hatvan­nyolc? Ötvenötöt adunk érte, egy petákkal sem töb­bet. Hogy annyiért nem ad­ja? Akkor viszontlátásra! Szép „kiállású” Skodát nézegetek. Végül rászánom magam, és megkérdezem az árát. Mondja a gazda, hogy ennyi és ennyi. — És ezt komolyan gon­dolja? — kérdem, mire ő furán néz rám. Nézése oly­annyira szúr, hogy szinte érzem a mellkasomon. — Nem kötelező ám megvenni! Ennyiben maradtunk. Mészáros István 1754—1831 Ipartörténeti panteon A gyáralapító , Fazola Henrik, a gyárfejlesztő fia: Fazola Frigyes mellett mél­tó helyet érdemel ipartör­téneti panteonunkban a há­morok völgyének regényes életű hölgye: Fazola Henrik- né, született: Kari Tekla. Fazola Henrik egri laka­tosmester első felesége, a nála sokkal idősebb szom­szédnője: Linczin Anna Má­ria volt, Alforter György, egri iparosmester özvegye, akit a dokumentumok sze­rint üzleti szándékból vett feleségül Fazola, hogy tá­vollétében műhelyének, ja­vainak legyen gondviselője. Ez a derék asszony sokat betegeskedve halt meg a gyáravatás évében. Fazola Henrik a gyárala- pítást. megelőzően széles kö­rű kapcsolatokat épített ki Ffger és Miskolc pénzesebb polgáraival, akik közül so­kan társultak a részvénytár­saságba. Miskolcon elsőként vásárolt részvényt Kari Fe­renc, az Eszterházy Miklós gróf ezredében katonai se­bészként működő főorvos, valamint a Bécsben, Mária Terézia testőrségében főhad­nagyként szolgálatot teljesí­tő fia: Ottó. Feltehetően tizenhat éves lehetett Kari Ferenc Tek- l'a nevű lánya, amikor a rés^vénykötési ügyletek al­kalmával megismerhette Fa- zolát. Lebilincselte az egri híres lakatosmester sokolda­lú, markáns alkotó, egyénisé­ge, Fazola Henriket pedig hatalmába kerítette a lány vonzó szépsége, tündöklő fiatalsága. Ezért tűnik in­dokoltnak az igyekezet, moly szerint Fazola Henrik első fe­lesége halála után alig négy hónappal, 1772. október 5-én házasságot kötött vele. Tanúk voltak áz Egerben kötött es­küvőn a két testvér: Fazo­la Lénárd és Kari Ottó. A dokumentumok szerint „a fiatalasszony követte őszülő halántékú 42 éves férjét abba a zord, de fensé­ges szentléleki vadonba, ahol a mássá körül, valamint lejjebb a hámorok tájékán, az új erdőtisztásokon csak most kezdett kinőni a föld­ből néhány kőből, fából épí­tett munkásház.” A korábban kényelemhez szokott fiatalasszony szerel­mes vonzódással, az egyre nehezebb anyagi körülmé­nyek között is őszinte segí­tőtársa volt férjének abban a kegyetlenül egyenlőtlen harcban, amelyet az őt va- gyonilag tönkretevő, meg-: buktatni, félreállítani törek­vő udvari kamarával szem­ben folytatott... Súlyos megélhetési gon­dokkal küzdve, fiatalon, alig 25 évesen maradt öz­vegyen két gyermekével, az ötéves Frigyessel és a pár hetes Borbálával. Fazola I-Ienrikné nem dob­ta el az özvegyi fátyolt, nem költözött el Hámor község­ből, hanem férje utolsó kí­vánságára az udvar részé­ről folyósított csekély 200 fo­rintos évjáradékból nevelte fel gyermekeit. Frigyessel elvégeztette a selmeci bá­nyászati-kohászati akadémi­át, s nagy örömét lelte fia ragyogó műszaki karrierjé­ben. Érthetően aggodalom­mal látta sorsa beteljesedé­sét, érdemtelen bukását, mi­után küldetését teljesítette. Fazola Ilenrikné, Kari Tekla 1831-ben halt meg Há­morban 77 éves korában. A hámori romantikus hegyi te­mető óriás fenyői alatt ma is öntöttvas síremlék őrzi emlékéi a hűséges hitves­nek a következő, őszinte ke­gyelet szülte felirattal: „Itt nyugszik a völgy la­kóinak anyja, Fazola Tekla, ki életében sokat vetett, ke­veset aratott. Adjon neki az ég gazdagabb aratást...” A gyáralapító hitvese ne­vét egyre többen veszik fel a kohászati és gépgyári szo­cialista brigádok. A sokat látogatott sírra is egyre több virág kerül... Kriston Béla Eredeti, ma már múzeumban őrzött síremléke Kari Teklának. anyja... Kari Tekla

Next

/
Oldalképek
Tartalom