Észak-Magyarország, 1986. szeptember (42. évfolyam, 205-230. szám)
1986-09-09 / 212. szám
1986. szeptember 9., kedd ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 Elmélkedés a szocializmusról Munka és fegyelem Már nem is csodálkozom azon. hogy nálunk az 50-es évek első felére szinte mindennek megvolt az „ideológiája” — vagy hazai előállításban, vagy importból. Nem kivétel ebben a munkafegyelem sem. A kapitalizmusban a munkafegyelem a munkás kiszolgáltatottságán, elbocsátástól való félelmén alapul; a szocializmusban pedig az elvtársi kapcsolaton és a kölcsönös segítésen. A szocializmusban a tudatos fegyelem alapja a kizsákmányolás alól felszabadult emberi munka, amikor minden munkás magáért a szocialista társadalomért dolgozik, nem pedig a tőkés, a földesúr számára. Elmúlt néhány évtized, és a német, a japán munkás fegyelmét állítjuk magunk elé példaképpen. Lehet persze, hogy ők nagyon félnek az elbocsátástól — nem tudom. Talán inkább attól félnek, hogy vállalatuknak kárt, főnöküknek gondot okoznak. Megkérdezték tőlem egy politikai foglalkozáson : ha ide pottyanna az Alföld közepére egy japán autóösszeszerelő üzem, ebben a magyar munkás tudna-e olyan fegyelemmel dolgozni, mint a japán? Rövid eszmecsere után szinte egységes volt az álláspontunk: igen. Elképzeltünk egy üzemet, ahol jó az anyag, a gép, a szerszám; ahol olyan a szervezettség, hogy egyből kiderül, ki rontott el valamit. Elképzeltünk olyan üzemi légkört, ahol a hibát keresik és nem a hibást; ahol a másoknak való károkozás a legnagyobb bűn. Kissé csúfo- lódva, de irigykedve rajzoltuk meg a japán munkás karikatúráját, aki becsavarodik, ha hibázik; rohan a művezetőhöz, a gépbeállítóhoz, a minőségellenőrhöz; „gyertek, nézzétek meg, hol a hiba, az anyagban, a szerszámban, a gépben, vagy bennem?”. És addig nem engedi a szakembereket elmozdulni munkapadjától, amíg őt rendbe nem szedik. Elképzeltünk olyan helyzetet, ahol a minőség csak a munkáson múlik, mert minden egyéb feltétel adott. Ilyen körülmények között a magyar munkás is olyan, mint a japán. Fegyelmezett és lelkes. És egyiket sem szé- gyenli. Nem azért fegyelmezett, mert ki van szolgáltatva és fél az elbocsátástól. Nem is azért fegyelmezett, mert a többivel elvtársias a kapcsolata. Nem is csak azért, mert felszabadulva a kizsákmányolás alól, a szocializmust építi. Egyszerűen azért, mert beosztotti, munkavállalói kötelessége a jó munka, és ehhez a munkaadó megadta a feltételeket. A munkafegyelem csupán a többi „fegyelem” végeredménye, olyanoké, mint a szerződési, a pénzügyi és a tervfegyelem, a szervezési, szervezeti, felelősségi és bérezési fegyelem. Ha ezekkel baj van, bekövetkezik a szakmai-erkölcsi normák tartós eróziója, a beilleszkedési zavarok okozta fegyelemlazulás. A munkafegyelem „ideológiai” alapja ma már az, hogy az ember általában szeret dolgozni, hasznosat tenni; munkája révén a társadalmi gyakorlat részese lenni. Ma már nagyon avultnak tűnik, hogy valamikor a munkaerkölcs, a munkafegyelem egyértelműen munkáserkölcs és beosztotti fegyelem volt. Megmondták felülről, hogyan kell viselkedni alul. Itt az ideje, hogy megmondják alulról is, hogyan kell viselkedni felül. A vezetés fegyelme legalább olyan fontos, mint a vezetők fegyelmező funkciója. Ez magában foglal olyan kötelezettségeket, mint a munka megszervezése, igazságos bérezése, 'példamutatás, a vezetői hatalom önkontrollja, szigorú felelősségi rendszer, intézményesített garanciák. A munkafegyelem lazaságáért a beosztott dolgozó ritkán felelős. Ha van munka, akkor dolgozik. Ha a többi termel, ő sem lazsálhat. Persze, a legszervezettebb munkahelyen is lehet fegyelmezetlen ember. Késik, részegen jön be, igazolatlanul hiányzik, selejtet gyárt, megbízhatatlan. Fel kell neki mondani. Szocialista rendszerben nincs szükség az egzisztenciális és jövedelmi biztonság olyan fokára, amely biztonságot nyújt azoknak is, akik önmaguk biztonságáért semmit nem tesznek, rendesen dolgozni nem hajlandók. Ahhoz, hogy a fegyelem üzemen belül megszilárdítható legyen, feltétel, hogy a vállalat adjon teret dolgozói fejlődésének, jellemük, egyéniségük kibontakoztatásának, a jó együttműködés lehetőségeinek. Fontos a munkához való jog helyes értelmezése. „A munkáltató köteles a dolgozót munkával ellátni, a munka megfelelő, egészséges és biztonságos végzésének feltételeit biztosítani, valamint a munkavégzés módjára vonatkozóan a szükséges iránymutatást megadni” — mondja a Munka Törvénykönyve. De ki védi meg a munkást, ha akadozik a munkaellátás és kifolyik a pénz a zsebéből? Erre az 1884. évi XVII. törvény, az ipartörvény sem adott választ, csupán azt mondta ki, hogy „a segéd felmondás nélkül azonnal kiléphet, ha darabszámra dolgozik és az iparos őt folyamatosan munkával ellátni nem képes”. A munkás, a segéd tehát a kapun belüli munkanélküliségből büntetlenül átmehetett a kapun kívüli munkanélküliségbe. A munkahelyi — ezen belül a munkarendi, a termelési, a minőségi és a technológiai — fegyelem feltétele a felelősségi fegyelem. Ez a szervezeti fegyelem része, eleme. A szervezeti fegyelem megköveteli, hogy minden területnek, minden szintnek meglegyen az egyszemélyi felelős vezetője, aki gazdája a területének, és akinek a feje felett nem lehet átnyúlni. Az informált- sági, a döntési, a felelősségi és az érdekeltségi körök igazodjanak egymáshoz. Legyen mindig megállapítható, személyre konkretizálható a felelősség — ne csak a beosztottaknál, hanem a vezetőknél is. A munkásban megvan a felelősségérzet egyrészt azon az alapon, hogy felelősségre vonhatják, másrészt azon az alapon, hogy munkáját szereti, munkatársait, vezetőjét becsüli, kötelességét tudja. A két „alap” egymást erősiti, ha megvan a felelősségi fegyelem. Az új kollektív vállalatirányítási formáknál ezért is kell ügyelni arra, hogy csak a legáltalánosabb stratégiai ügyekben legyen kollektív a döntés és a felelősség. Attól, hogy a dolgozó — egy kollektíva tagjaként — tulajdonosi jogosultságokkal is rendelkezik, még munkavállalói mivoltát nem veszíti el. Vezetői és beosztotti felelőssége személyre szabott, és konkrét. Fegyelme öntudaton alapszik, de ez főleg a körülményektől függ. Valahogy így fest a munkafegyelem mai „ideológiája”. Napjainkban sok régi ideológiai tételről mondjuk, hogy dogmává merevedett, jelszóvá üresedett. De hol vannak az új tételek, az új irány- mutatások? Lesznek-e olyan tételek, amelyekre húsz-harminc év múlva azt mondják unokáink, hogy immár elavult dogmák? Kell hogy legyenek. Társadalmi előrehaladásunkhoz nélkülözhetetlenek az egységes és megalapozott eszmerendszerek, a kidolgozott távlati koncepciók. Nem baj, ha egyszer az élet. túllépi majd őket. A szocializmus szüntelen megújulás közepette épül. Dr. Pirityi Ottó A megvalósult kísérleti épület homlokzati része pontosan, Álmodhat-e a tervező? Az építész-tervező keze nyomát száz évig, vagy annál is tovább magán viseli egy város. A tervező tevékenysége felismerhető a ház vonalában, az utcák képében, a terek kialakításában és a város összképében is. Nagy tehát a lehetőség és ezzel együtt a felelősség is, hogy milyenre formálódik az ember környezete, a szűkebb, vagy tágabb tér, az otthonul szolgáló lakótelep. Nálunk ma az építés nagyobb hányada is állami feladat. Központi pénzből, tanácsi, beruházói, kivitelezői csatornákon át bonyolítódnak azok a folyamatok, amik során végül is megfogalmazódnak az igények, a tervek, előteremtik a pénzt, felvonulnak a kivitelezők, elkészülnek a lakások, vagy a közösségi épületek, amit használatba vehetnek a lakók. Hogyan tudja befolyásolni ezt a bonyolult folyamatot az építész? Van-e rá módja, hogy befolyásolja? Vagy akarja-e befolyásolni? Ezeknek a kérdéseknek a megválaszolására a BÁÉV- TERV leányvállalat két vezetőjével, Szökedencsi Géza igazgatóval, és Báthori Sándor műszaki igazgató- helyettessel való beszélgetésre egy levél adta az ötletet. „Engedje meg, hogy figyelmébe ajánljuk új házgyári homlokzati elemeink prototípusait, munkadarabjait”. A borítékban képek, amelyek kis túlzással forradalmasíthatják a panel sablon megjelenési formáját, lehetőséget adva arra, hogy újat készítsenek, az építészet iparosításának eredményeit megtartva, nem öntik ki a fürdővízzel a gyereket. Mindez most még rejtvénysze- rűen hangzik, de induljunk ki abból, hogy a 60- as évek végétől Miskolcon is a nagy tömegű lakásigény kielégitésére sok ezer otthon épült panelből, többnyire egyforma megjelenésben és ez itt, éppúgy, mint az ország más városaiban, panel-ellenes- séget szült. A leányvállalat irodájában beszélgetve meggyőződhettem arról, valahol mélyen, az emberekben gyökerezve ugyanaz az igény él, ami a határozatokban is benne foglaltatik. A két pólust azonban ma még igen bonyolult, szövevényes rendszer választja el egymástól. Mert a két tervező azt állítja, a tervező „vevő rá”, már csak szakmai hiúságból is, hogy szebbet, jobbat tervezzen, hogy ütközzön ennek megvalósításáért, és a nevével fémjelezhesse a munkáját. A végeredmény pedig, legalábbis eddig, a fantázia nélküli, sivár, egyforma betonház. Lehetett volna jobban? Lehetett volna. 'Hiszen másutt, más városokban a Miskolchoz hasonló panelrengetegből, mégiscsak elfogadható utcaképet teremtettek. Például az egyik szomszédvárban. Nyíregyházán. De ne a múltról beszél- iiink! Mit lehetne tenni a lövőben? Erre együtt próbálják megfogalmazni a választ. Amikor nehezebbek a gazdasági körülmények, akkor kell igazán szellemi munkával pótolni a hiányzó forintokat — mondja az igazgató. — Az értelmiségnek azt a tulajdonságát kell kibontakoztatni. hogy az adott lehetőségek keretein belül ki t.udia találni az úiat. Ma még nem könnyű előrelépni. De a pillanatnyi érdekeken túl meg kell vívni mindenkinek a saját harcát a saját területén. Mi itt úgy véljük, hogy a meglevő BÁÉV-technoló- giában még hatalmas tartalékok vannak. Ezért kezdtük el kutatni, tervezni, hogyan lehetne más megjelenési formát adni az iparszerűen előállítható elemeknek. Nos, így alakult ki ez a variációs együttes, ami már fejlődés, továbblépés lehet, de hangsúlyozzuk, nem végeredmény. Mezőkövesden az elmúlt hónapban készült el a Zsó- ri-fürdő új, 160 ágyas reumakórháza, Az épület külső megjelenése, formája nemcsak a szakemberek, hanem a közönség tetszését is elnyerte. Pedig ez is a korábban meglevő isko- iaváz elemeinek felhasználásával készült, de itt a tervezőink, elsősorban Báthori Sándor, olyan új gondolatokat vittek bele az épületbe, amitől az szellemileg gazdagabb lett. És ez nemcsak anyagi kérdés, hiszen a több szellemi munka, a nagyobb figyelem, a gondosság nem drágítja meg annyival az épületet, hogy el kellene vetni a tervezői kezdeményezéseket. — Mi úgy véljük, aki a szakmában előre akar lépni, az nappal sem gondolkodhat másként, mint éjszaka az álmaiban. Egy építésznek, egy tervező vállalatnak kell annyi hitének lenni, hogy ne csak aprópénzben tudja mérni a jövőjét. Amikor elkészültek ezek a tervek, kimentünk az alsózsolcai elemgyárba, és valamennyi munkát, még a betonozást is végigcsináltuk, hogy elkészüljenek ezek az új elemek, amiket a miskolci ipari kiállításon láthatott a közönség. — Ügy érzem, a mai helyzet még nem nagyon kedvez az ilyesféle szemléletnek ... — Ez valóban így van — válaszolják. — Most félretéve az anyagiakat, a tervező jó szándéka, igényessége igen gyakran falakba ütközik. Több okból is. Egyrészt ma a vállalatnál olyan tervezői teljesítményeket kell elérni, ahol már rutinból kénytelen dolgozni az ember, nem ér rá gondolkodni. Azután ma még a beruházó sem érdekelt abban, hogy szebb, tetszetősebb legyen a ház. Legfontosabb az olcsóság. A kivitelező, aki ott dolgozik szak- vagy segédmunkásként, letudja a munkát, mert a munka a pénzkeresés eszköze, és csak rutinfeladatot jelent. Ha valaki igényes, akkor ez a számára állandó jellegű konfliktusok forrása. — És a íBAÉVTERV vezetői, illetve a kisvállalat, hogyan próbál kitörni ebből a körből? Mit tehet a sorrend elején levő tervező? — Abból indulunk ki, hogy megvan a háttér, az ipari technológia. Most Budapesten van megrendelésünk, a Katona József utcában OTP-fiók és lakóház megépítésére, továbbá egy másik területen a foghíjak beépítésére, BÁÉV- technológiával. Miskolcon pedig a Szputnyik utcában 250 lakás tervezését végezzük el. Mi olyan városias környezet kialakítását szeretnénk, amiben felmutathatnánk, milyen tartalékok vannak még ebben a technológiában. Reméljük, ehhez partner lesz a megrendelő is. Hajdú Gábor Variációk egy ablakra
