Észak-Magyarország, 1986. szeptember (42. évfolyam, 205-230. szám)
1986-09-09 / 212. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZAG 2 1986. szeptember 9., kedd Üdvözlő távirat Bulgária nemzeti ünnepe alkalmából ! TODOR ZSIVKOV Elvtársnak, a Bolgár Kommunista Párt Központi Bizottsága főtitkárának, a Bolgár Népköztársaság Államtanácsa elnökének, GEORGI ATANASZOV Elvtársnak, a Bolgár Népköztársaság Minisztertanácsa elnökének, SZÓFIA Tisztelt Elvtársak! A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa, Minisztertanácsa és dolgozó népünk nevében elvtársi üdvözletünket küldjük a baráti bolgár népnek és személy szerint önöknek, nemzeti ünnepük, a szocialista forradalom győzelme és hazájuk felszabadulásának 42. évfordulója alkalmából. Népünk mély rokonszenvvel és nagyrabecsüléssel követi a bolgár dolgozók építőmunkáját, a Bolgár Kommunista Párt vezetésével elért sikereket, amelyek hozzájárulnak a népgazdaság gyarapításához, a tudomány és a kultúra gazdagításához, Bulgária felvirágoztatásához. Örömmel állapíthatjuk meg, hogy népeink hagyományos barátsága, pártjaink és országaink együttműködése sikeresen fejlődik a marxizmus—leninizmus és az internacionalizmus elvei alapján. A Varsói Szerződésben és a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsában végzett közös tevékenységünk jól szolgálja a szocialista közösség érdekeit, a szocializmus ügyét. Nemzeti ünnepükön további sikereket kívánunk a baráti bolgár népnek és önöknek a Bolgár Kommunista Párt XIII. kongresszusa határozatainak végrehajtásához, szocialista hazájuk felvirágoztatása érdekében kifejtett felelősségteljes tevékenységükhöz. Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt főtitkára Losonczi Pál, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, Lázár György, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke Üdvözlő távirat a KNDK nemzeti ünnepe alkalmából KIM IR SZÉN Elvtársnak, a Koreai Munkapárt Központi Bizottsága főtitkárának, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság elnökének, KANG SZONG SZÁN Elvtársnak, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság Közigazgatási Tanácsa elnökének PHENJAN Tisztelt Elvtársak! A Koreai Népi Demokratikus Köztársaság kikiáltásának 38. évfordulója, hazájuk nemzeti ünnepe alkalmából a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a Magyar Nép- köztársaság Elnöki Tanácsa és Minisztertanácsa, a magyar nép nevében őszinte jókívánságainkat és üdvözletünket küldjük önöknek, a Koreai Munkapárt Központi Bizottságának, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság Közigazgatási Tanácsának és a koreai népnek. Az elmúlt, közel négy évtized alatt a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság jelentős sikereket ért el a szocialista társadalom építésében. Pártunk, kormányunk és dől gozó népünk támogatja a Koreai Munkapártnak és a Koreai Népi Demokratikus Köztársaságnak a térség békéje és biztonsága megteremtésére, a hazájuk békés, demokratikus egyesítéséhez szükséges kedvező légkör kialakítására irányuló erőfeszítéseit és konstruktív kezdeményezéseit. Örömmel állapíthatjuk meg, hogy pártjaink és országaink kapcsolatai évről évre bővülnek és jelentős eredményekkel gazdagodnak. Meggyőződésünk, hogy együttműködésünk további elmélyítése hozzájárul a szocializmus és a társadalmi haladás erőinek gyarapodásához, a nemzetközi béke és biztonság közös ügyének előmozdításához. A Koreai Népi Demokratikus Köztársaság nemzeti ünnepén további sikereket kívánunk önöknek és a koreai dolgozóknak, sz'ocialista hazájuk felvirágoztatásáért folytatott küzdelmükben. Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt főtitkára, Losonczi Pál, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, Lázár György, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke * A Koreai Népi Demokratikus Köztársaság nemzeti ünnepe alkalmából Sarlós István, az Országgyűlés elnöke táviratban üdvözölte Jang Hjong Szob-ot, a KNDK Legfelsőbb Népi Gyűlése Állandó Bizottságának elnökét. A Hazafias Népfront Országos' Tanácsa, a Szakszervezetek Országos Tanácsa, a KISZ Központi Bizottsága, az Országos Béketanács és a Magyar Nők Országos Tanácsa ugyancsak táviratban köszöntötte koreai partnerszervezetét. A " ■* rr rr r II r ■ jövő űrállomásai (Folytatás az 1. oldalról) minderről rádiójelekkel küld üzenetet. Az űrállomás ezentúl csak több évnyi „magány” után kap újra látogatókat. Akkor az űrhajósok leszerelnek majd bizonyos szerkezeti elemeket — napelemeket, műszereket, kábeleket és alapos laboratóriumi tanulmányozás céljából visszahozzák ezeket a Földre. A jövő űrállomásai több évtizedes szolgálat után térhetnek majd vissza a Földre, ahol további alapos vizsgálatnak vetik alá őket, hogy újabb adatokat szolgáltassanak az emberiségnek az újabb, még hosszabb ideig működő, űrállomások létrehozásához — olvasható a Pravda-cikkben. Felavatták Leakey Zoltán síremlékét A családtagok, a művésztársak, a tisztelők és barátok népes jelenlétében avatták fel tegnap, szeptember 8-án Miskolcon, a Szentpé- teri kapui köztemetőben Len key Zoltán Munkácsy- díjas grafikusművész síremlékét. A három esztendővel ezelőtt elhunyt művész fejfáját bolgár művészbarátja, Küncso Canev készítette el. A sírnál avatóbeszédet Ződi Imre, a Hazafias Népfront Borsod Megyei Bizottságának titkára mondott, megidézve Lenkey Zoltán alakját és művészi üzenetét, amelyek az alkotásokon keresztül azokban is élnek, akik nem voltak személyes ismerősei. Lenkey Zoltán most lenne ötvenéves — ha élne, de három esztendeje nincs közöttünk. A megye művészettisztelő közössége és a művésztársak nevében Ződi Imre és Mazsaroff Miklós festőművész helyezte el az emlékezés virágait Lenkey Zoltán fejfájára. Fotó: Laczó J. (Folytatás az 1. oldalról) pontból jelentős, hanem tartalmas politikai rendezvények is kísérik. Ezt követően — mintegy megerősítve az előbbieket — gazdaságpolitikai aktívaértekezletre került sor. A két iparvállalat szakembereinek Tímár Vilmos, az MSZMP Miskolc Városi Bizottságának titkára tartott előadást „A város és a vállalatok megújulási törekvései a VTI. ötéves tervben” címmel. Az előadó bevezetőjében az elmúlt évek ismert gazdasági nehézségeiről szólt, majd rátért hazánk jelenlegi helyzetének ismertetésére. Röviden felvázolta, hogy már látható, az idén sem tudjuk elérni a külkereskedelmi aktívumot. Nem átmeneti visz- szaesésről van tehát szó, hanem tartósnak tűnő állapotról, amelyet rendkívüli és meglevő tényezők befolyásolnak. A továbbiakban a kiúttal, a jövővel kapcsolatosan hangsúlyozta: „össze kell egyeztetni az egyensúly és a hosszabb távú gazdasági növekedés kérdését gazdaság- politikánkban. Ennek vannak gazdasági, politikai és szubjektív feltételei is. Tovább szélesítve a társadalmi demokratizmust, lépést és stílust kell váltani vezetőknek és dolgozóknak egyaránt.” Az értekezlet a két vállalat hat kiváló dolgozójának kitüntetésével ért véget. Szakszervezelí delegáció az NSZK-búI (Folytatás az 1. oldalról) szóló tömör ismertetés teljesebbé tette vendégeink előtt azt a képet, amelyet a Borsod-Abaúj-Zemplénről szóló film megtekintésével szereztek. A vezető titkár természetesen szólt a szak- szervezeti munkáról, a társadalompolitikai kérdésekről. Beszélt a megújulását élő bányászat és kohászat helyzetéről, a szakszervezeti mozgalom törekvéseiről. Beszámolt arról, hogy megyénk szakszervezeti mozgalma a mai nehéz időkben hogyan segíti gazdasági és társadalompolitikai céljaink megvalósítását és hogyan védi a dolgozók érdekeit. A nyugatnémet szakszervezeti delegáció ma a Tiszai Vegyi Kombinát munkájával, a dolgozók élet- és munkakörülményeivel ismerkedik. Délután a Magyar Gyapjú- és Fonóipari Vállalat encsi üzemét, majd Boldogkőváralja és Vizsoly műemlékeit tekintik meg. A program szerint szerdán találkoznak Fejti Györggyel, az MSZMiP Központi Bizottsága tagjával, a megyei pártbizottság első titkárával. Ezután a Lenin Kohászati Művekbe látogatnak, majd Sárospatak nevezetességeivel ismerkednek. A megyénkben szerzett tapasztalatok ösz- szegzése után a nyugatnémet szakszervezeti delegáció csütörtökön elutazik megyénkből. Prieszol József élete (5.) A minisztérium fő feladata volt akkoriban egyrészt az ország közúti közlekedésének rendbehozatala, másrészt, hogy azt felfejlesszék a környező országok közlekedésének szintjére. Más munkák irányítása és ellenőrzése is az államigazgatási szerv hatáskörébe tartozott. Számos munka sikeréért Prieszol József volt felelős, aki az építőmunka kitűnő szakembere lévén, magas beosztásában számára nem idegen területen tevékenykedett. Amire különösen büszke volt: Egyiptomban a he- luáni Nílus-hidat is magyar szakmunkások építették, akiket egy alkalommal meg is látogatott. Példamutató összhangban dolgozott miniszterével, az „ízig-vérig vasutas” Bebrits Lajossal. A nála T5 évvel idősebb — eredeti foglalkozását tekintve, főiskolát végzett vasúti mérnök — főnöke szintén végigjárta a kommunisták nehéz útját. S a nagy tapasztalatú miniszter nagyon tisztelte, becsülte első helyettesét. A minisztériumban egyedül vele tegező- dött, „Jóskám”-nak szólította. Amikor csak tehették, együtt utaztak ellenőrizni a különböző köz- vagy vasúti építkezéseket, s ilyenkor kölcsönösen elismerték, hogy mindegyikük „otthon van” a saját szakmájában. Bebrits Lajos gondoskodott róla, hogy első helyettese mellett vasutas szakember is dolgozzék, s a KiPM vasúti főosztályának egyik vezető tisztviselőjét nevezte ki a titkársága vezetőjévé. Az utóbbi így emlékezik vissza közvetlen vezetőjére: „Prieszol József magánembernek és főnöknek egyaránt kitűnő volt. A vasút- tal^kapcsolatos vitás ügyeké nemegyszer kijelentette, hogy amit szakmailag én mondok, azt kell elfogadni. Meg is védett az ellenérvelőkkel, még a miniszterrel szemben is, aki pedig szigorú ember volt”. Ha kellett, Prieszol József sem rejtette véka alá a szigorúságát. Erről beszélhetnének azok a normások, akik 1949 őszén az Ercsi és Adony közötti 6-os útvonal építésénél becsapták a csongrádi, szentesi, kuszentmikló- si kubikosokat, kordélyoso- kat. Kevesebb elhordott földet számoltak el, mint kellett volna, s így a nehéz munkát végzők kevesebb teljesítménybért is kaptak. A becsapott földmunkások igazságtevésért a miniszter első helyetteséhez fordultak, akiről hírből tudták, hogy szívügye a kétkezi dolgozók sorsa, a velük való bánásmód. Prieszol József személyesen vizsgálta ki az ügyet. A normásokra kiszabta megérdemelt büntetésüket, a kubikosoknak és kordélyosok- nak pedig kifizettette azt az összeget, amelyet gálád módon elvettek tőlük. Prieszol Józsefet igazságosságáért, egyenes jelleméért és közvetlenségéért széles körben szerették, tisztelték. Csak — miként már említettük — a felső pártvezetés, Rákosi és klikkje nem szívelte. Ezért 1953 júliusában már nem lehetett az Elnöki Tanács tagja, s az MDP következő évben megtartott III. kongresszusán a Központi Vezetőség tagjává sem választották meg. Bár soha nem panaszkodott, valószínűleg fájt neki a mellőzés. Az is lehetséges azonban, hogy nem bánta, amiért nincs a vezető testület tagjai között, akik egymással elvtelen frakcióharcot folytattak. Végezte munkáját legjobb tudása és embersége szerint, küzdött a hatáskörébe tartozó sok ezer dolgozó jogaiért. Nem a funkciója érdekelte, hanem mások sorsa. Szűkebb környezetében a hibákat emle- getőket türelemre intette, tudta, hogy a változásnak egyszer törvényszerűen be kell következnie. Miniszterhelyetteskedése idején, 1958 nyarán meg is kezdődött a hibák kijavításának folyamata. Július 1-én a Központi Vezetőség leváltotta Rákosi Mátyást az MDP első titkári funkciójából, Farkas Mihályt, a törvénysértő eljárások és perek egyik irányítóját pedig a pártból is kizárták, bíróság elé állították és börtönbüntetésre ítélték. Az új Központi Bizottság azonban, amely politikailag nem volt egységes, a súlyos helyzetben már nem volt képes az általa megszabott helyes feladatot megoldani, a dogmatizmus és a revizioniz- mus elleni egyidejű küzdelmet megvívni. Az ideológiai és politikai zűrzavar fokozódott, s a hazai és külföldi reakciós erők 1956. október 23-án ellenforradalmi lázadást robbantottak ki. Azokban a napokban a. Közlekedés- és Postaügyi Minisztériumba — akárcsak másutt — nem ment be jó néhány tisztviselő. A már 31. évében járó Prieszol József azonban közvetlen munkatársaival a munkahelyén maradt, ott is éjszakázott. Megüzente feleségének, s a velük egy háztartásban élő édesanyjának — a Mamának —, valamint anyósának és apósának, hogy ne aggódjanak érte, nincs semmi baja. Pedig még ennivalója sem volt. Tájékozódás végett többször kisétált a Körútra, amelyen höm- pölygött az események zajlá- sát passzívan figyelő tömeg, s időnként fegyverropogás is hallatszott. Egy ízben titkárságának a vezetője is vele tartott. Ű azonban rászólt, hogy maradjon távol tőle: „Engem sokan ismernek, nehogy bántsanak téged, amiért velem vagy”. S mivel a munkatársa nem tágított mellőle, így folytatta: „Ha valaki engem provokálna, te nem ismersz, nem tartozunk egymáshoz”. Nem magát féltette, óvta, hanem a társát. Egy hajdani szociáldemokrata funkcionárius felismerte, és így szólt hozzá: „Na, Prieszol elvtárs — gúnyosan hangsúlyozva az »elvtárs« szót —, látja, mit csináltak?” — Ember, maga el van tájolva — válaszolta. — Tudhatná, hogy ami most van, azt nem mi csináltuk. De ami lesz, azt mi fogjuk csinálni! Az egykori szociáldemokrata nyilván tudta, hogy a „mi” alatt a kommunistákat értette. Tarján István (Következik: „Borsod nem volt könnyű megye’’)
