Észak-Magyarország, 1986. szeptember (42. évfolyam, 205-230. szám)
1986-09-27 / 228. szám
1986. szeptember 27., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZAG 5 A honvédelmi bizottság Beszélgetés Török Mihály altábornaggyal, az Országgyűlés honvédelmi bizottsága titkárával Az elmúlt évben rendezett országgyűlési és tanácsválasztást követően — az Országgyűlés többi bizottságaihoz hasonlóan — a honvédelmi bizottság is újjáalakult, s az új képviselők közül többet bevonva tevékenykedik. A honvédelmi bizottság választások óta végzett munkájáról, s annak főbb tapasztalatairól beszélgettünk Török Mihály altábornagy- gyal, a Magyar Néphadsereg seregtestparancsnokával, aki — mint országgyűlési képviselő — e bizottság titkáraként szervezi a honvédelemmel kapcsolatos képviselői munkát. — Hogy látja, milyen szerepet tölthet be, vállalhat a Parlament honvédelmi bizottsága pártunk, kormányzatunk honvédelmi politikájának megvalósításában? — A honvédelmi bizottság — hasonlóan a Parlament más munkabizottságaihoz — arra kapott megbízást, hogy a legmagasabb néphatalmi fórum képviseletében vállaljon részt pártunk XIII. kongresszusán megerősített honvédelmi politikánk célkitűzéseinek érvényesítésében, a végrehajtás segítésében, felügyeletében, mindenekelőtt abban, hogy szocialista vívmányaink védelme, a béke megőrzése megvalósulhasson. Ennek érdekében a bizottság tevékenységi körébe tartozik a honvédelem kérdéseit, így a fegyveres erőinket és testületeinket, szövetségi politikánk gyakorlati érvényesítését érintő javaslatok, előterjesztések, döntések véleményezése, valamennyi olyan téma áttekintése, vizsgálata, amely védelmi képességünket, fel- készültségünket érinti, vagy befolyásolja. Szükségszerűen foglalkozik a bizottság olyan más, például gazdasági, társadalmi kérdésekkel is, amelyek kihatnak a honvédelem helyzetére, befolyásolhatják annak fejlődését. A honvédelmi bizottság tehát az Országgyűlés üléstervében szereplő valameny- nyi olyan napirend előkészítésében aktívan részt vesz, amely honvédelmünket érinti. Így például az Országgyűlés nyári ülésszakán szerepelt a honvédelmi miniszter beszámolója az 1976. évi I. törvény végrehajtásának helyzetéről, amelyhez a bizottság is hozzátette a maga tapasztalatait. — Milyen rendszerben tanácskozik a honvédelmi bizottság? — Általában évente 3—4 tanácskozás szerepel a tervben, s ezek a tanácskozások megelőzik az Országgyűlés ülésszakait, ahhoz kapcsolódnak. Különösen, ha honvédelmi téma is napirendre kerül. Ezeket a tanácskozásokat a Parlamentben szervezzük, azonban tartunk kihelyezett üléseket is. Az idén a bizottság meglátogatott egy katonai parancsnokságot, illetve év végéig még tervezünk egy kihelyezett ülést a Belügyminisztériumban. Ezeken a bizottság tagjai ismerkedhetnek a fegyveres erők életével, munkájával, technikai eszközeikkel, felkészültségükkel, tehát képviselői munkájukban fontos és szükséges információkhoz jutnak. A bizottság üléséről, azok napirendjeiről a sajtó útján rendszeresen tájékoztatjuk a közvéleményt is. — Kik a honvédelmi bizottság tagjai és milyen a kapcsolatuk az Országgyűlés más bizottságaival? — A honvédelmi bizottság összetétele nagyon változatos. Mindössze két katona tagja van. Az egyik én vagyok. Ugyanakkor társadalmunk szinte valamennyi rétegéhez tartozó képviselő található tagjai között: az MSZMP Központi Bizottságának osztályvezetője, gazdasági vezetők, munkás, pedagógus stb. Elmondhatom, hogy valamennyien igen felelősségteljesen tevékenykednek, aktív részesei a bizottsági munkának. Az üléseken teljes a részvétel, s a vitákba a képviselők 60—65 százaléka bekapcsolódik. A Parlament más bizottságaival jó az együttműködés. Rendszeresen látogatjuk más bizottságok üléseit, ugyanis az ott szerzett tapasztalatok a mi munkánkban is kamatoztathatók, továbbá az ott vitatott témák, például a tervezés és költségvetés, a gazdasági feladatok, az ellátás, a szolgáltatás, a közlekedés kihatnak honvédelmünk mindenkori helyzetére, így a mi munkánkra is. Az együttműködés kölcsönös, a mi üléseink iránt is érdeklődnek. Természetesen zárt üléseket is tartunk, tekintettel az ott megjelenő információk bizalmas jellegére. Szeretnénk, ha partnereink bátrabbak, aktívabbak lennének gondjaink megoldását segítő javaslataik, észrevételeik megtételében. — Egyéni munkájában, a parancsnoki és képviselői feladat megoldásában tudja-e kamatoztatni a honvédelmi bizottságban szerzett tapasztalatokat? — Igen. Széles körű társadalmi kitekintésre van lehetőség, amely lényegesen nagyobb látószöget, magabiztosságot ad a mindennapi munkában, mind a választó- polgárok ügyeinek, gondjainak képviseletéhez, mind a parancsnoki feladatok megoldásához. M. P. Öt község, egy tanács, 0 tizenhat telefon, plusz a segélykérő készülékek, 2500 lakos. Füzérkomlós, Füzér, Nyíri, Pusztafalu, Bózsva. Közel az államhatárhoz, s több, mint húsz kilométerre a várostól, Sátoraljaújhelytől. Kocsma és élelmiszerbolt minden községben van, de hűtőszekrényért, televízióért, vagy építőanyagért utazni kell. Az utazás pedig — amióta nincs kisvonat — sokba kerül. Fél évtizede nem jár erre vonat, s fél évtized nem volt arra elég, hogy felejtsen a hegyközi ember. Horváth Tivadar tanácselnök sem felejt. Két éve igazgatja az öt kis települést, a közös tanács székhelye Füzérkomlós, itt volt a végállomása a vonatnak. — A vonat levitt Sátoraljaújhelybe, s vissza is hozott onnan, nem több, mint 41 forint és 20 fillérért. Járt az télen, nyáron, hóban és jégesőben, és nem késett. A buszra a jegy 34 forint, s vissza is ugyanannyi. A busz késik, előfordul, hogy kimarad a járat, s az új menetrend szerint az újhelyi busz nem megy be Nyíribe, így aki onnan utazik a városba, annak át is kell szállnia. A Sátoraljaújhely— Miskolc távot a vonat két óra alatt teszi meg. Füzérkomlós és Sátoraljaújhely között is két óra a távolság. Busszal, átszállással... No, többek között ezért sem felejtem én, ezért sem felejti az itt élő nép a kis- vonatot... A táj gyönyörű, a táj fölött büszke méltósággal a füzéri vár romja őrködik. Híres, neves volt egykor, ez a M. században épült vár. Sokat látott falai között őrizték a XVI. században az ország koronáját. A korona megmaradt, éke, dísze ma a Magyar Nemzeti Múzeumnak. A vár az enyészeté lett. M Nem lett, s nem is lesz azzá — tiltakozik élénken a tanácselnök. — Megmentjük, s ezt igen akarják a községek lakói. Igaz, egyelőre csak az állagmegóvásra jut pénz, de hiszem, bízom benne, később az újjáépítését is megoldhatjuk. A Borsodi Szénbányák felvonót tervez, s állít fel a várhegy aljától a falakig, az építőanyagot ennek segítségével lehet majd feljuttatni. A vár aljában, bent Füzér falu közepén, egy zsúp- fedeles tájházban vendégkönyvet is őriznek. A ház a századelő falusi építészetének jelképe. A vendégkönyvben a dicsérő szavak mellett segítséget ígérő mondatok. Egyetemisták, közép- iskolások ajánlják, ígérik: ha hívják őket, jönnek várat építeni... — Elkél a dolgos kéz, jó lenne építőtábort szervezni, szóval, ha összefogunk, meglesz, megmarad a várunk ... A várváltozás eredményei azonban a legnagyobb igyekezet ellenére, a legoptimistább nyilatkozatok szerint is legkevesebb egy évtized elteltével válhatnak szembetűnővé. Ügy tetszik, könnyebb volt hajdan újat építeni, mint ma, egy régit helyrehozni. Persze ez régi igazság, és sokáig élő igazság. Az öt falu viszont ma is akar egy igazságot. Mert hogy igaztalannak érzik: fent, a zempléni hegyek öléFüzér. Várót megmentik. ben nincs egészséges ivóvizük. Nyíribe, Füzérkomlósra és a Kisbózsvából, illetve Nagybózsvából lett Bózs- vára zacskós vizet szállítanak a csecsemőknek. A csodálatosan szép, hideg vizű hegyi források tőszomszédságában. — Kétségtelen, az ivóvízzel van a legnagyobb gondunk — magyarázza az elnök. — Magas a víz nitráttartalma, vízmű kellene, de az igen sokba kerül. Füzérben például 10—Hl millió forintot vinne el, ha megoldódna a falu vezetékes ivóvízellátása. Reméljük — s ehhez az itt élők jócskán hozzájárulnak —, ebben az ötéves tervben megoldódik. Füzérkomlóson, a bányahegyi forrásnak igen jó a vize, s igen bőségesen zubog. Kétszáz litert ad percenként, ez a mennyiség pedig lehetővé teszi, hogy a vizet, úgynevezett közkifolyókon keresztül fogyaszthassa a lakosság. Pusztafaluban egy mély fúrt kút biztosítja a jó vizet, de azt mindenki tudja: ez nem lehet a végső megoldás ... A vízgond ellenére az öt község átlaglélekszáma nem csökken, sőt inkább kissé nő. A fiatalok zöme nem vándorol a városba, itt telepszik le, itt alapít családot. Pusztafalu 368, Bózsva 321, Füzérkomlós 389, Nyíri 604, Füzér 824 embernek ad otthont. Házhelyeket alakít ki a közös tanács, többen építkeznek, kevesen vándorolnak el. Munkát a közeli Hollóházi Porcelángyár, a perlitbánya, a kaolinbánya és az erdőgazdaság fűrészüzeme ad. A tanácselnök úgy mondja: — A munkaképes lakosság kétharmada az iparban dolgozik... Korábban nem volt ez így. Horváth Tivadar tanácselnöksége előtt az öt község közös termelőszövetkezetének, a Felsőhegyköz Mezőgazdasági Termelőszövetkezetnek volt az elnöke. A téesz, akkor, régebben igen sok embert ellátott munkával, kenyérrel. Ma, már kevesebben dolgoznak a földeken. — Jó négyezer hektáron gazdálkodó szövetkezet a miénk, de ennek a földte- rüleitnek harmada, ha szántónak használható. Búzát, ipari növényeket, kukoricát vetünk. A termés? Hegyvidéki földeken gazdálkodunk ... A négyezer hektárnak egyh armada erdő, ez adja a pénzt... Az erdő dollárt, márkát, schillinget is ad. A Borsodi Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság nagyvadban igen gazdag erdei vonzzák a nyugatnémet, az osztrák és francia vadászokat, egy agancsos lelövése pedig nagyon szépen hoz a konyhára. Puskavégre kerül a szarvas mellett őz, muflon és vaddisznó is. Az erdő, az államhatár közelsége csábítja azokat is, akik illegálisan akarják elhagyni az országot, akik illegálisan akarnak bejönni az országba. — Húsz kilométeres határszakasz tartozik közigazgatási területünkhöz — mondja a tanácselnök, aki önkéntes határőr is. — Az itt élő emberek a hegyek, az erdők lábánál születtek, jól ismerik a területet, és segítik is a határőrség munkáját. Határszakaszunk nagyobbik részét a hollóházi határörőrs őrzi, szoros és jó a kapcsolat velük. A füzér- komlósi körzeti általános iskolában úttörő határőrszakasz működik, a kisdobos- és úttörőavatáskor az eskü szövegét a gyerekek a határőr katona után mondják. Az elmúlt öt évben önkéntes határőrcsoportjaink kilenc határsértőt fogtak el, közösen a hivatásos és sor- állományú határőrökkel. Az országhatár védelme nemcsak a határ közelsége miatt természetes. Laknak itt szép számmal olyan fiatalok, akik a közelmúltban fegyverrel kezükben, a határőrség kötelékében őrizték a határt, s bár a fegyvertől már megváltak, de a szolgálat ma is szolgálat marad, ha önkéntes alapon is. Az öt település közül Füzér nemzetiségi község. A kultúrházra, az orvosi rendelőre, a tanácsi kirendeltségre a mapyar mellett szlovák nyelvű táblát is kiraktak. — A szlovák nyelvet nemcsak az öregek, hanem a fiatalok is jól beszélik, őrzik, ápolják kultúrájukat — mondja a tanácselnök. — Egyébiránt öregekre, fiatalokra egyaránt gondunk van. A társközségekbe gépkocsival hordjuk ki az egyedülálló időseknek az ebédet a füzérkomlósi óvodából. Az iskolásoknak jövőre tornatermet építünk, mindenki összefogásával. Bár viszonylag távol vagyunk a várostól, s akad gondunk jócskán, de a falvak szépülni, gyarapodni akarnak. Dolgos, szorgalmas nép lakik erre, olyanok, akik tesznek a köz boldogulásáért is . .. * Nyírit. Bózsvát, Füzért, Pusztafalut és Füzérkomlóst a belügyminiszter, a fegyveres erők napja alkalmából Határőrközség címmel tüntette ki. Az elismerést a holnap délutáni ünnepségen kapják meg. (illésy) mmmsiiimmmmmim ~l ‘‘o’y Beregi István alezredes 0 fiatal műszerészsegédként. nem akart hivatásos katona lenni, de 1950- ben elfogadta a párt hívó szavát. A Petőfi politikai lisztképző akadémián avatták alhadnaggyá. A fiatal tiszt útja a Bem József légvédelmi tüzértiszti iskolára vezetett, ahol a hallgatókat nevelte 1956-ig. Tisztességgel, esküjéhez híven helytállt a nehéz időkben, Budapesten a VII. kerületi karhatalomban segítette a konszolidációt. Ismét a tanulás évei következtek: a fegyvernemi akadémia légvédelmi szakának elvégzése után megyénk egyik vidéki alakulatához került, majd 1966-ban Miskolcra. Több mint 35 éves szolgálat után jövő év januárjától már a pihenés évei következnek. Dióhéjban ennyi egy nyugdíjba készülő honvéd- tiszt útja, akinek életét betöltő hivatásává vált a haza szolgálata. És a párt szolgálata, hiszen megyénkben egység-párt bizottsági titkárként dolgozott húsz évig. A felelősségteljes funkció nem volt ismeretlen számára, és a pártmunka sem, hiszen volt községi SZIT-titkúr. Az akadémián osztálypárttitkár, tagja volt az itteni egység pártbizottságának, végrehajtó bizottságának, de a Szovjetunióban végzett továbbképző tanfolyamon is betöltött pártfunkciót. Szereti az embereket, szeretett emberekkel foglalkozni. Az egység-pártbizottság titkárának ajtaja mindig nyitva volt. hiszen őt bármilyen kérdéssel, problémával, a szolgálati út betartása nélkül meg lehetett keresni. Sok szép emlék és kisebb- nagyobb sikerek fémjelzik életútját. Beszélgetésünkkor felidézte az 50-es és a későbbi éveket. Az idő múlik, a politika változik és Beregi alezredes a saját sorsának változásaiban is le tudja mérni a honvédség, a szocializmus fejlődését. Jó katona és jó pártmunkás volt. Az illetékesek is így gondolták, hiszen tizenkét kitüntetés szalagja díszíti zubbonyát. Megkapta a Munkás-Paraszt Hatalomért Emlékérmet. a Kiváló Szolgálatért és a Vörös Csillag Érdemrendet. Most készül a nyugdíjas évekre, és szeretne olyan dolgokkal foglalkozni, amire eddig kevesebb ideje jutott. Színház, mozi, könyvek, utazás, a fotózás és a barkácsolás mellett bizonyára többet lesz a Nyékitó melletti, 100 négyszögöles telkén is. Az önként vállalt, de kötöttségekkel teli hivatás után szeretne zökkenőmentesen váltani a csendesebb évekre. És készül az egyik területi pártszervezetbe, ahol megosztja kommunista társaival tartalmas élete gazdag tapasztalatait. (Petra)
