Észak-Magyarország, 1986. szeptember (42. évfolyam, 205-230. szám)

1986-09-26 / 227. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZAG 4 1986. szeptember 26., péntek II „nagy nemzedék" költője In memóriám Ladányi Mihály A pedagógus asztalt tervezett Az elhelyezés gond az iskolának A számítógépes kultú- # ra elterjesztésében egyre komolyabb sze­repet játszanak az iskolák. És a jövőben — ha sike­rülnek a terveink — még nagyobb lesz ez a szerep- vállalásuk. Igen ám, de is­koláink ma nincsenek olyan helyzetben — s erről pél­dául a minap a megyei szá­mítógépes klub alakulásán beszélt is Dusza Árpád, me­gyei szaktanácsadó tanár —, hogy önálló termeket ala­kítsanak ki. Ha a demográ­fiai hullám teljes egészében átcsap a középiskolákra, ak­kor még inkább az lesz az elsődleges, hogy le tudják ültetni a gyerekeket. Ilyen körülmények között figye­lemre méltó minden kezde­ményezés, ami a drága mik­roszámítógépek biztonságos és praktikus elhelyezésére született. iNos, ilyen kezdeményezés Tóth Zoltán pedagógusé. Ö a nyáron azzal foglalkozott, hogy iskolai célokra alkal­mas asztalt állítson össze, amelyben célszerűen és biz­tonságosan helyezhetők el a berendezések. Mint elmon­dotta, nemcsak a helyhiány indokolja az állandó őrzést. A mikroszámítógépek és a hozzájuk tartozó berendezé­sek gondos kezelést igényel­nek. Sajnos, ma sok isko­lában számítástechnikai fog­lalkozás előtt és után össze­szerelik, illetve szétszedik a berendezéseket. A helyes kapcsolási sorrendet pedig így könnyű eltéveszteni, a gépek könnyen meghibásod­nak, javításuk pedig sok pénzt igényel. Az általa tervezett asztal (képünkön) több funkciót is elláthat. Zárt állapotban is­Szűr-Szabó József munkái­val szinte mindennaposán találkozunk. A Ludas Ma- tyinak évtizedeken át volt karikaturistája, vagy talán még ma is az, de nagyszerű karikatúráival sok más or­gánumban is találkozhattunk az elmúlt évtizedekben. Mag­vas, gondolatgazdag rajzai mindig továbbgondolásra késztettek. Saját, személyes élményem is mindig eszem­be jut rajzai láttán. Gyakran megfordulok az Esti Hírlap szerkesztőségében, és ott az egyik szerkesztőségi szoba hatalmas falán évtizedek óta látható Szűr-Szabó nagymé­retű falrajza: a lap szer­kesztőségének munkatársai­ról készült kifejező karika­túrák újra, meg újra a friss élmény erejével hatnak; az egész falat betöltő kompozí­ción még ott vannak a már nyugdíjba vonultak és ott vannak azok is, akik már örökre eltávozták. Bízom benne, hogy ezt a falat a legmagasabb fokú fotótech­nikával megörökítik, mert elválaszthatatlan a művész életművétől. Szűr-Szabó József életmű­ve, nem tudom, össze van-e gyűjtve valahol. Kötetek je­lentek meg rajzaival, ott kolapadnak is használható, kis átalakítással nyelvi la­bor eszköze is lehet. Egy­szerre két tanuló kiszolgá­lását biztosíthatja. A gépek és tartozékok összeszerelését nem szükséges naponta el­végezni, mert az asztalba már eleve így szerelték be. A vezetékek az asztalon be­lül futnak, ezzel védik azo­kat a meghibásodástól. Fon­tos, hogy az asztal lezárha­tó, így a gép és tartozékai is védettek az avatatlan be­avatkozástól. Két változatot készített a fiatal pedagógus; az egyik a diákok, a másik a tanár számára szolgál. A tanári asztalba beépített egy kap­csolósort, amely tárolja a tanulók gépeiből érkező vi­deojeleket, s a tanári asz­talon levő monitoron keresz­tül — tetszőleges sorrendben bármelyik gyerek képernyő­jét le tudja hívni magának, ellenőrizheti a tanuló mun­káját. (Fontos, hogy akár Junoszty televízió is lehet monitor!) A rendszer bár­milyen televízióból állhat, tehát a legolcsóbb Junoszty televízióból is. Mint elmondotta, számí­tásai szerint 3500—4000 fo­rintba kerül körülbelül egy- egy asztal elkészítése, bele­értve a költségekbe termé­szetesen a kapcsolók és egyéb vezetékek beépítését is. Valószínű egyébként, hogy az asztalok kipróbá­lásra kerülnek majd a me­zőkövesdi iskolákban. Említettük már — gond (már most is!) az iskolák­ban a számítógépek funk­cionális elhelyezése. Ezért adtunk szívesen helyt e bor­sodi kezdeményezésnek. Szűr-Szabó vannak művei vaskos anto­lógiákban, lappanganak bi­zonyára száz- vagy éppen ezerszámra különféle ar­chivált lapokban. Azt hi­szem, ha az emberek több­ségét Szűr-Szabóról kér­deznénk, mindenki vagy csaknem mindenki grafikus­ként, karikaturistaként em­legetné. (Ezt teszi a Művé­szeti Kislexikon is!) S most, íme, festményeiből nyílt be­mutató Miskolcon, a Kép­csarnok Szőnyi István-ter- mében. Mert Szűr-Szabó festőművész is, csak talán erről az oldaláról kevéssé is­mert, holott eddigi életének közel nyolc és fél évtizedé­ből — nyolcvannégy eszten­dős ugyanis — alighanem a nagyobb részt a festővászon, az ecset mellett töltötte. Az Iparművészeti Főisko­lán kezdte hajdan művészi tanulmányait, majd a Kép­zőművészeti Főiskolán foly­tatta. Tagja volt a Képző­művészek Űj Társaságának (KÚT), majd az Űj Művé­szek Egyesületének. Jó más­Érdekes beszélgetést hall­hattunk kedd este a Stúdió ’86. műsorában a „nagy’ nemzedékről”, ama hatva­nas évekről, amelyet beat- korszaiknak is neveznek. Nos, aki meg akar győződni arról, hogy mennyire hamis mindenfajta nosztalgia és mitizálás, az vegye elő La­dányi Mihály köteteit. Az ő fanyar józansága, akkor még polgárpukkasztónak tűnő iróniája sokkal jobban jel­lemzi a kort, pontosabban is kifejezi azt, mint az elvi­selhetetlen decibelek. Déva- ványáról jött az irodalomba (1934-ben született), tehát „Kelet felől”, mint költő- és pályatársa Váci Mihály, s megfordult a mi vidékün­kön is. Míg Váci Mihály, aki „mindenütt otthon” volt, Ladányi alapigéje a kószá­lás volt, a Villon-ra emlé­keztető nyugtalanság és va- gabundság, amely egyfor­mán idegenkedett a már­ványtermektől, a puffogó frázisoktól és szólamoktól, így vallott erről: „Verseim még mindig árokparti álmo­dozások, kóborlásaim közben írom őket kiskocsmákban, vidéki állomásokon, üres présházakban, de soha könyvtáramban, dolgozószo­bámban —, mert könyvtá­ram és dolgozószobám még nem volt soha”. De ne tévesszen meg sen­kit ez a frivol hang. Ladá­nyi nagyon is komolyan vette azokat az eszméket, Bizonyára igen sokakat érdeklő kiállítás nyílik a Miskolci Galériában ma dél­után négy órakor. A Her­man Ottó Múzeum és a Miskolci Galéria közös ren­dezésében látható A miskol­ci fotográfia története 1945 előtt című tárlat, amely a kezdetektől, azaz a múlt század közepétől mutatja be korabeli dokumentumok, fel­fél évtizede visszatért a fes­tészethez is, festményeit több külföldi kiállításon — NSZK, Hollandia, Anglia — is be­mutatta. Most negyven képe látható a miskolci Képcsar­nokban, és hihetőleg közü­lük több új gazdára is ta­lál majd az elkövetkező na­pokban. A miskolci bemutatón lát­ható negyven festmény a művész legutóbbi, nyolcvanas évekbeli, vagy éppen idei terméséből való. Elsősorban tájképek sorjáznak a fala­kon, köztük néhány virág­csendélet. Az elmúlt évek utazásainak, bolyongásainak megkapó színekbe fogalma­zott „naplója” ez a kis be­mutató. Olasz és francia tá­jak, kastélyok, Párizs több részlete, köztük a Notre- Dame egy szokatlan vetüle- te, Skócia vízesései, zord kastélyai és pazar kastély­belsői, Szigliget meg Lilla­füred, a miskolc-tapolcai csónakázótó, Badacsony eső után, nagymarosi és szigli­geti utcák, kevesebb téli amelyek fölnevelték, s úgy volt hű választott mesterei­hez: Adyhoz és József Atti­lához, hogy az ideált min­dig ütköztette kora valósá­gával. Illúziótlanul nézett körül a világban, s adott számot kóborlásai élményei­ről. Mi tagadás, ezek az él­mények nem voltak szívde- rítőek. Azt kellett látnia, hogyan váltjuk ama tálen- tumot aprópénzre, hogyan uralkodik el az önzés, a kapzsiság, a képmutatás, egyszóval az a magatartás, amelyet a korabeli zsargon kispolgáriságnak nevezett. Ladányi Mihály gunyoros szemihunyorítása mögött na­gyon is szigorú volt, mint a kamaszok. Ezért is vál­lalta — tudatosan — 'ezt a ikocsmapultra könyöklő pózt, hogy érzékeltesse kikhez tartozik, kikkel ért egyet, kiknek a nevében szól. A kétkeziek, a külvárosiak, a munkásszállásokon sínylő­dök, az albérleti szobák ideiglenességébe belefáradok nevében beszélt. Fiatalon dühösen, csúfolkodva, szá- monkérően, később egyre rezignáltabban, fáradtabban, de kamaszos hitét soha föl nem adva. Neve, költészete így vált fogalommá egy (ak­kor még fiatal) korosztály körében, s immár véglege­sen, befejezetten, visszavon­hatatlanul a magyar iroda­lomtörténetben. Fiatalon halt meg, hisz még csak 52: éves volt... horpácsi vételek, egykori felszerelé­sek segítségével a fotogra- fálás történetét, fejlődését, illetve annak miskolci je­lentkezését, egészen a fel­szabadulásig. A mintegy egy évszázadnyi időt átfogó ki­állítást Gápelné Tóth Rózsa, Miskolc Város Tanácsának elnökhelyettese nyitja meg, s hétfői napok kivételével október 26-ig látogatható. kép, több őszi, amikor a lomb ezer színt ölt, pince­sorok és sok más jellegzetes emlék útjairól. A színek tob­zódása, a megidézett tájak­nak a hangulata, az olcsó leegyszerűsítés nélküli köz­érthető közlés a legfőbb jel­lemzői Szűr-Szabó József festményeinek. És még vala­mi, ami ugyan nem művé­szi értékmérő, de mert a Képcsarnok alapvetően mű­kereskedelmi vállalkozás, itt számottevő: a viszonylago­san kis képméret, amely le­hetővé teszi e művek elhe­lyezését napjaink kisebb méretű lakásaiban. Azt hi­szem — mint fentebb is je­leztem —, ezekből a képek­ből több is vevőre talál ér­tékeinél és egyéb említett adottságainál fogva a hagyo­mányosabb alkotásokat ked­velők körében. A bemutató szerdán dél­után nyílt meg, és október 1-ig látogatható. Érdemes körbesétálni Szűr-Szabó fest­ményei között. Ma nyílik a Miskolci Galériában: A miskolci fotográfia története 1945 előtt A megyei hadkiegészítési parancsnokságon Édesanyákat tiintettek ki A négy asszonynak 20 fia szolgált már a katonaságnál Fotó: Balogh Bensőséges ünnepség ke­retében tüntették ki tegnap azokat az édesanyákat, akik öt vagy több fiúgyer­meket neveltek a társada­lom, a haza szolgálatá­ra. Macsek Antal mérnök­ezredes. a B.-A.-Z. Megyei Hadkiegészítési és Terület- védelmi Parancsnokság pa­rancsnoka adta át a Haza Szolgálatáért Érdemrend arany fokozatát Kend- rovszki Sándornénak, Keny- hercz Józsefnénak, Nyit- rai Barnánénak és Veres Barnabásnénak. Ezt a ki­tüntetést kapta még Elek Mihályné és Bernáth Jó- zsefné is. Mint a honvé­delmi miniszter parancsá­ban olvasható: „Anyai és állampolgári kötelezettsé­geik példamutató teljesíté­séért, valamint gyermeke­ik gondos, szocialista szel­lemben történő neveléséért, fiúgyermekeik hivatásos és sorkatonai szolgálatra való felkészítése érdekében vég­zett munkájuk elismerése­ként” kapták a magas ki­tüntetést az édesanyák. Ma este a képernyőn Szerelmek Történelmi környezetben ját­szódik Hajdufy Miklós új té­véfilmje, a Szerelmek, amely ma, 21.30-tól látható az első műsorban. Az 1848-49-es sza­badságharc leverése utáni hó­napokban, egy vidéki udvar­házban vagyunk. Márton, a szabadságharcból megszökött katona és Patricia különös kö­rülmények között találkoznak és szeretik meg egymást. A szerelmet azonban megzavar­ja egy meghökkentő tény: Patricia korábban egy császá­ri tiszt kedvese volt és ez a szerelmes ifjút döntés elé ál­lítja. Patríciát a képünkön lát­ható Igó Éva, szerelmesét Csernák János alakítja. To­vábbi főbb szereplők: Koltai János, Sinkó László, Bordán Irén, Horváth László, Incze Jó­zsef, Kun Vilmos. felvilágosítás: az ERDEI TERMÉK VÁLLALAT alábbi begyűjtőhelyén: Miskolc, Szentpéteri kapu $-7 tel.: 4*-l*OSO (benedek)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom