Észak-Magyarország, 1986. augusztus (42. évfolyam, 180-204. szám)
1986-08-20 / 196. szám
1986. augusztus 20., szerda ÉSZAK-MAGYARORSZAG 7 A kincset rejtő Dereszla lábánál Múlt és jelen Bodrogkeresztúron .•. . •. > ■ • ... .. . Bodrogkeresztúr „felülnézetből”. déknek 1595-ben már könyvnyomdája volt, és 1617-ig fennállott. A híres törvény- könyv 1607-ből maradt ránk, és krónikák sora őrzi a kuruc—labanc világ emlékeit, az itteni céhtársaságokéhoz hasonlóan. Ez utóbbi igazolja az egykoron fejlett ipar létét, míg az előbbiek ránk maradt relikviái: a pecsétnyomó, a céhláda, a jegyzőkönyv, az 1800-as esztendőkből. Olvashatunk hiteles iratokat a szabadságharc helyi eseményeiről, a jó nevű keresztúri vásárokból. A kétféle vidék lakói (az alföld és a hegy) valóságos kereskedelmi központot alakítottak ki áruik cserélgetésére. Emlékek őrzik a neves föld- birtokosok, a Garay-család, Palóczi László családjának történetét, majd a Rákóczi- birtok szétosztásának fontosabb állomásait. Hallottak már „Dereszla •kincséről”? Ugye kevesen? Pedig a kincsre szőkébb pátriánkban, Bodrogkeresztúron találtak rá egykoron az emberek. Az értékes lelet ma a Nemzeti Múzeum birtokában van, bárki megtekintheti. Az említett nagyközség Tokaj-Hegyalja déli, Zemplén megye délkeleti, a Bodrog folyó jobb oldali és a Dereszla nevű domb keleti oldalán található. E domb rejtette magában oly sok éven át az előkerültekor értéktelennek tűnő kincset, amelyről a falukrónikában a következőket olvashatjuk: Történelmi múlt 1918 tavaszán Markovics György máramarosi vállalkozó szakmányosai a község nyugati oldalán emelkedő Dereszla dombon dolgoztak, az út lesüllyesztéséhez kezdtek. Munka közben sok őskori cserép, csont került napvilágra. A földmunkások ügyet sem vetettek a „haszontalan” dolgokra. Április 26-ának délutánján az egyik napszámos — Subert Pál — a 98. kilométernél a földszakítás közben egy tejesköcsög nagyságú és alakú, tenyérnyi földréteggel borított, cseréptányérkával gondosan lezárt edényt talált. Ha tudta volna az a munkás, hogy micsoda drága értékes kincset tart a kezében, bizonyára másképp cselekszik. De nem tudta, hogy annak jutalékából — ha azt beszolgáltatta volna becsületes módon — nagy földbirtok, sőt palota is megvehető. Hogy mit tett vele?: „Délután egy nagy csomó földdel lejött egy ágyúgolyóféle, amit én mindjárt fölhajítottam a tetőn álló útmesternek, aki visszadobta. A golyó, ahogy repült, oldalba ütöttem csákányommal, mire a benne levő 21 karika és két csat kiesett. Ennek láttára odaszaladtak az emberek. Mindenkinek osztogattuk, a véleményünk szerint értéktelen rézkarikát. Egy asszony is kapott belőle, amit eladott a patikában. Ott megállapították, hogy nem réz, hanem tiszta aranykarikák voltak. Másnap a csendőrök mindet összeszedték ...” S mit mondanak róla régész-tudós emberek? ... Ezek a leletek messze Keletről, Ázsiából vagy talán Arábiából — legalábbis Krisztus születése előtt 1200 évvel, a trójai háború idején, tehát mintegy háromezer esztendővel ezelőtt — vándoroltak ide ismeretlen nevű jövevény népek útján. Dereszle kincsét ma a Nemzeti Múzeumban őrzik. Súlya 10 695 gramm arany. Mű- becsértéküket számítva, az arany áránál tízszer többet érnek. Az „Arany marha” a következőkből áll: öt nagyobb, hét kisebb karkötő alakú aranykarikából, négy tekercsből és egy aranylemezből úgynevezett boglárból. Dereszle kincse Bodrog- keresztúrra vonta a régészek figyelmét. Széchenyi és Wil- kenstein Ernő gróf kezdeményezésére 1921-ben szakszerű ásatások kezdődtek a parktól északra és északkeletre. Az ásatásoknak meg is lett a várt eredménye, mert egy rézkori temetőre találtak, s a mezőn mintegy ötven sírhelyet tártak fel. Később a bronzkori öntőműhely fényes bizonyságot adott arra, hogy a bronzkorban szállást talált magának az ember e vidéken. Az akkoriban feltárt kincsekből 278 darab a Magyar Nemzeti Múzeumban is megtekinthető. A név eredete bizonytalan Ami a gazdag lelőhelyű terület elnevezését illeti, sok a bizonytalanság. Bodrogkeresztúr nevének eredetére több vélemény alakult ki. Néhányan a nevet a Szent János rendű keresztes lovagoktól származtatják, kiket hajdan kereszt-uraknak szólítottak. Mások, a keresztes urak és a Bodrog nevének összefonódásával magyarázzák eredetét. A szájhagyomány útján terjedő vélemények közül a következők maradtak meg: a községet régen Bodrogkeresztútnak hívták, mivel a Bodrog partján sok út kereszteződik. Ebből alakult ki idővel mai neve. Vannak olyanok, akik a következőként vélekednek: a Szent Kereszt tetőn (a tar- cali határban fekszik ez a magaslat) egy kolostor állott régen, amelyben papok éltek. Ruhájukon elöl keresztet viseltek. Ezért kereszt-uraknak hívatták magukat. Amikor a kolostor felbomlott, a kereszt-urak a szolgákkal együtt a község területén telepedtek le. Az elnevezés tehát ebből származtatható .. . A régészeknek, a történelem iránt érdeklődőknek, a múlt kutatóinak minden bizonnyal Dereszla dombjához hasonlóan „kincsesbánya” e vidék. Sokan élnek e „bányászkodás” lehetőségeivel, ezért is gazdag Bodrogkeresztúr történelme, krónikája. Mert lehetne még részletesen szólni a tatár—török pusztításról, nyomairól, amelynek első hiteles oklevelét 1239-ben keltezték, avagy Bodrogkeresztúr város régi törvényeiről — amely magas színvonalú műveltségről tesz bizonyságot. A viA bodrogkeresztúriak büszkesége, az új Faluház, A lakosság legnagyobb része a múltban napszámból, fuvarozásból, cselédbérből élt. Volt, aki a kőbányákban fejtette a követ és szállította szekereken, de munkát adott a halászat, a gazdálkodás, a szőlőművelés, gyümölcstermesztés és állattenyésztés is. Három község egy gazdája S hogy mivel foglalkoznak és hogyan élnek ma a bodrogkeresztúriak? Ennek megismerésében Hegedűs János, a nagyközségi tanács elnöke volt segítségünkre. — A székhelyközséghez tartozik közigazgatásilag Bod- rogszegi és Szegilong. A három település lakóinak száma megközelíti a négyezret. Az itt élők legnagyobb gondja a megtartó erő hiánya. Különösen Bodrogkeresztúr- ra jellemző ez, ahol igencsak magas az idős korúak száma. A megtartó erő meglehetősen tág fogalom. Emeljük ki ezúttal a foglalkoztatást. Sokan a Szerencsi Édesipari Vállalatnál, még többen a miskolci Lenin Kohászati Művekben és a Diósgyőri Gépgyárban, illetőleg a MÁV különböző telephelyein keresik kenyerüket. Helyben főként mezőgazdasággal foglalkoznak az emberek, avagy eljárnak az Országos Érc- és Ásványbányák közeli üzemébe dolgozni. A gyengébb nem tagjai munkahely szempontjából kedvezőbb helyzetben vannak, hiszen Bodrogkeresztúron található — a termékei után — külföldön nagy hírnévnek örvendő Kerámia Ipari Szövetkezet. Ám, az előny csupán a munkahelyre vonatkozik. A keresetre már nem. Emiatt az említett szövetkezet évek óta munkaerőgondokkal küszködik, noha ez a külföldi megrendelések időbeni leszállítását korántsem köny- nyíti. A Bodrog partján levő nagyközséget szorgalmas emberek lakják. A napi nyolc óra és utazgatás után valamennyiüknek akad otthon foglalatosság. Legtöbben — a helyi szakszövetkezet jóvoltából — szőlőtermesztéssel töltik idejüket. Egy-egy családban általában fél hold szőlőt bérelnek. A munka eredménye, jó esetben hu- szonöt-harmincezer forintos tiszta bevétel. Ilyenkor „munkás időszakban” viszonylag csendes a település. A határban tüsténkednek a falubeliek. Esténként azonban már ismét zajosak az otthonok, s nemsokára élet lesz az új Faluházban is. A létesítményre méltán lehetnek büszkék, amelyben helyet kapnak a klubok, szakkörök, a könyvtár, a szabóvarró tanfolyam, A nyitott háznak is emlegetett kultúr- központban változatlanul tanítják majd a tehetséges fiatalokat a kerámiakészítés, Nyáridöben. a fafaragás fortélyaira, miközben az idősebbek kedvükre kártyázhatnak, diskurál- hatnak a részükre kialakított nyugdíjasklubban. Avítt üzletek kicsiny választékai Az itteniek szórakoztatása, művelődési igényének kielégítése tehát megoldódik a Faluház átadásával. Nem így a kereskedelmi ellátás, mert bizony e téren gondokkal küzdenek. Az áfész üzletei elavultak, szűkös választékot kínálnak a vásárlóknak. Nem csoda hát, ha a legtöbben Szerencsre, Tokajba, Miskolcra járnak beszerezni az otthoni szükségest. Időszerű lenne a kocsmák üzemeltetése mellett egy olyan étterem megépítéséről gondoskodni, mely hasznára válna — különösen nyáron — az áthaladó turistáknak, ide látogató pihenő vendégeknek, akiket a környék szépségén kívül bizonyára a történelmi nevezetességek, a műemlék jellegű templom csábítanak e tájra. Talán ez a vadregényes környezet, talán a Bodrog közelsége a magyarázata annak, hogy egyre több „városi ember” kopogtat be a tanács ajtaján, lakásvásárlási, sőt letelepedési szándékkal. Az 1984-es. ’85-ös esztendőben tizenkét telek kialakítása, történt meg. Csakhamar gazdára leltek. A hetedik ötéves tervidőszakban további ötven telek kialakítását tervezik a tanácson, amelyeket közművesítve, hetven-nyolc- vanezer forintos áron vásárolhatnak meg az érdeklődők. Ugyancsak a hetedik ötéves tervidőszak feladatai között szerepel az út-, híd- karbantartás és folyamatos felújítás, a társközségekben az iskolabővítés, a ravatalozóépítés. A vízhálózat korszerűsítésére ezúttal már nem kellett elkülöníteni a közös kasszából, szerencsére a hálózat mindhárom községben rendben van. A szűkös keretből kell azonban biztosítani azt az összeget, amely a bodrogkeresztúri öregek napközi otthonának megépítéséhez szükségeltetik. Ezt a munkát az 1987-es évre tervezik a tanácson. „Kitelepültek” körében Nem messze az ősrégi templomtól a domb oldalán félig kész ház áll. Tulajdonosa, Bindel Zoltán néhány órával ezelőtt érkezett meg családjával. — Ismertük a területet, távoli rokonunk vett itt egy falusi házat. Gyakran látogattunk el Bodrogkeresztúr- ra, rokonokhoz, és csak úgy, a hétvégeken, kirándulni. A házat, amelyen még jócskán akad igazítanivaló belülről, tíz évvel ezelőtt vettük. Akkor tizenkétezer forint volt, a hozzá tartozó 176 négyszögöl telekkel. A területen termő fák voltak, a szőlőt már mi ültettük. A vizet és a csendet nagyon szeretjük. Jó ide kijönni a miskolci ötvennégy négyzet- méteres betonból. Bindelékhez hasonlóan gondolkodhattak szomszédaik. Egyikük Hajdúböszörményben, másikuk szintén Miskolcon, a harmadik pedig Kazincbarcikán lakik. Otthonaik szerint tehát másmás városhoz kötődnek. Szabad idejüket, nyári pihenőjüket azonban egyazon helyen, Bodrogkeresztúron töltik. Mert a falusi idill, a nyugalom mindannyiuk számára egyformán vonzó. Monos Márta Fotók: Balogh Imre Bindelék házánál.
