Észak-Magyarország, 1986. augusztus (42. évfolyam, 180-204. szám)
1986-08-06 / 184. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 4 1986. augusztus 6., szerda Lakat alá a lányokat Vándor Éva és Tahi József az előadás egyik jelenetében. Fotó: Jármay György Milyenek lehették a diósgyőri várfalak fénykorukban, Nagy (Anjou) Lajos király-, nak idején? A leírásokból tudjuk, hogy árok vette körül, élet pezsgett a falak körül, előkelő követek jöttek- mentek. A Bukik (akkor még) tele volt vaddal, s a királyok (és ikíséretük) mindig szerettek vadászni... Hogy mindennek mi köze van a Miskolci nyár legújabb produkciójához, a jeles angol író. Henry Fielding darabjából írt musicalhoz? Természetesen semmi, de a nézőt (s nemcsak a lokálpatriótát) önkéntelenül is fantáziálásra csábítja a falakból áradó történelmi (s kicsit romantikus) levegő. Az ember végigballag a nappal csodálatos, de este kicsit riasztó (mert kivilágí- tatlan) gesztenyefák alatt, s mint egy alagútból kilépve, hirtelen előtte áll a reflektoroktól megvilágított vár. Mondhatnánk úgy is, hogy a megkövült történelem (már ami belőle megmaradt). Felballagunk a bizony csúnyácska betonlépcsőkön, kíváncsian a várható színházi élményre. Az egyik bástyán a hatalmas brit lobogó fogja meg a szemet, s az estéhez, alkalomhoz nem illő történelmi asszociációsort indíthat el ez is. De erre nincs sok idő, mert felharsan az éppen nem történelmi zene (Laurie Johanson munkája), s ideje helyet keresni valamelyik műanyag széken. Megelevenedik a hatalmas gerendákból összerótt színpadkép (Menczel Róberté), s megjelenik rajta a színes ruhákba (Scböffer Judit) öltöztetett társulat. Megpróbálunk kényelmesen elhelyezikedni, kezdődjék hát a mese. S a mese elkezdődik. Henry Fielding ma már nem kötelező olvasmány, de hála a film- és tévéiparnak eleget láthattunk már a 18. századi Angliáról ahhoz, hogy bele tudjuk élni magunkat a pajzánnak szánt történetbe. Mi más lehetne a humor- és konfliktusforrás, mint a két nem acsarkodása, civódása, az idősek '(felnőttek) vaskala- possága, álszenteskedése, s a szerelemre éhes fiatalok lázadása természetadta jogaikért, mígnem a happy end- ben a gonoszok megszégyenülnek, a szerelmes szívek (és kezek) egymásra találnak, s boldogan élnek, míg meg nem halnak? Igen, ezek megunhatatlan mesék, s a jól megírt figurák kitűnő já-- téklehetőségek a színésznek. Tegyük hozzá, hogy alkalom a ripacskodásra is. Csábít erre a kellemes nyári este, a csillagos ég, a hatalmas színpad, a ha|»gbt és gesztusokat fölerősítő 'mikrofon. Egy kicsit minden „olyan mintha”. Talán az' eldöntetlenség miatt. Elvégre a vár mégsem színház, illetve az alkalom se az. A cél mi legyen? Legyen a könnyed szórakoztatás — mondják. Ennek a célnak megfelel a habkönnyű történet, a poénvadász szöveg és az időnként hangulatteremtő zene. (Richter Károly koreográfiája is egyszerű, de széles gesztusokra épít). Mindezt pedig nem csupán a kritikus fanyalgás mondatja. Tény, hogy a bemutató (a várbeli, mert a darabot már máshol is játszották) nem volt egyértelmű, átütő siker. Az időnként felcsattanó, udvarias taps inkább szólt magának a szövegnek, a látott jelenetnek, a jól megírt karaktereknek, mintsem a kiérlelt színészi játéknak. A legsodróbb, mondhatnék úgy is, hogy a legprofibb alakítás Schubert Éváé volt, a férfifaló, már elvi- rágzott Zsaroli bíróné szerepében. Az emancipált (és megcsalt) nő természetben vesz elégtételt, illetve vívja meg a maga „függetlenségi harcát” azí öregecske, máshol páikosztoskodó férjjel szemben. Ügy látszik ez örök humorforrás, már a 18. században is a megcsalt férj rovására nevettek. Jól él ezzel a komikumforrással Zsaroli bíró szerepében Mikó István, de az ő játékában már fellelhető némi operet- tes íz is. (Feleki Kamillost mondanék, ha nem lenne félreérthető). A fiataloknak — a dolog természetéből következzen — szépnek és daliásnak keli lenniük. Erényes Elvira (Vándor Éva) kezéért, kegyeiért folyik a kakaskodás, s a színésznő derekasan helytáll. Derűt fakasztott Tahi József (Hörpöli Herbert) és Nemcsak , Károly (Bunkó Bili), hasznos volt Verebes Károly (Tudori Tódor), Sipos András (Bucser Percy), Barbinek Tibor (Szikla Szilárd), Józsa Imre (Charlie), Zsitvai András (Penna Patrick), Fráter András (Bütykös Bob), K. Nagy László (Bamba Balázs) dekoratív Soproni Ágnes (Clo- tild). Halasi Imre rendezésének legnagyobb erénye, hogy igyekezett több hatáselemet is beépíteni, de olykor hatásvadász módon. Az arányokkal van még gond, mert néha a visszafogottság többet mondana. horpácsi s. Egy ijesztő szenvedély „diagnózisa” „A könyv, amelyet az olvasó a kezébe vesz, súlyos társadalmi problémáról szól, az ijjúság jövője, . sorsa iránti felelősségtől áthatot- tan". — így kezdődik a dr. Vitányi Iván írta; 1986. február 18-i keltezésű előszó annak a kötetnek az élén, amelyet Boros István és Vértessy Péter, a Magyar Nemzet két munkatársa írt és amely Narkó-blues címmel — a Szépirodalmi Könyvkiadó gondozásában — most került a könyvboltokba. Már a cím meghökkent és elgondolkoztat: Narkó- blues. Noha egyes "televíziós magazinműsorokban, egyes folyóiratok hasábjain, különösképpen pedig a viszonylag szűk olvasókörhöz eljutó szakfolyóiratokban rendszeresen szó esik az ijesztően növekvő méreteket öltő hazai kábítószer- fogyasztásról, ez a szomorú tény még nem eléggé ment át a köztudatba, s ennélfogva társadalmi veszélyességére sem figyeltünk fel annyira, mint az már kívánatos lenne. Pedig — sok egyéb rossz szokáshoz, gyakorlathoz; hasonlóan — ez is begyűrűzött hazánkba, s s a kábítószer-csempészetnek Magyarország már nem egyszerűen tranzitútja, hanem — ha egyélőre kismértékben — piaca is egyben. Nem beszéltünk erről, de az elhallgatástól a helyzet nem javult. (A hetvenes évek elején kábítószerfogyasztás, illetve ragasztószer-szippantás következtében elhunyt kilenc fiatal között kettő miskolci volt.) A Narkó-blues című kötet most arra vállalkozott, hogy e tömegeket fenyegető, elsősorban a fiatalságunk körében áldozatokat szedő, szerencsére még arányaiban kisebb rétegekre, csoportokra ható szenvedélyről őszintén szóljon, konkrét eseteken keresztül bemutassa a szipózás és a nehezebb kábítószerek fogyasztásának, élvezetének romboló útját, azt áldozattá lett ember lelki világában és fizikumában fellépő, napjainkban gyakorlatilag szinte megállíthatatlan roncsolását, az áldozatnak a társadalmon kívülre sodródását, lelki és fizikai megsemmisülését. Kemény, sokszor nem is veszélytelen riporteri munkával vállalkozott a két fiatal újságíró arra, hogy nyomába ered a nar- kónak, valósággal „beszegődik” a velük hasonló korú társaságokba, hogy hiteles képet adjon — a különböző tudományos intézményi felmérések adatainak, megállapításainak, következtetéseinek és önmaguk tapasztalatainak egybevetésével — a nankománia hazai sáncairól és azokról, akik már a sáncon belülre kerültek, vagy akik még csak a legrosszabb úton vannak, hogy oda kerüljenek, nem utolsósorban arról, is képet adjanak, milyen lehetőségek vannak e veszedelmes szenvedély elleni küzdelemre. Egy bizonyos Sinka Gábor nevű, oktalanul elpusztult, illetve önmagát oktalanul elpusztító fiatal családos férfi története az a gerincvonal, amelyre a két szerző felfűzi a hazai narkózással kapcsolatos mondandóját. Sinkát az olvasó a ravatalon ismeri meg, az ő csendes te-< metésével kezdődik a két riporter szinte már-már labirintusokba vesző útja a budapesti szipózólc, kábítószer-élvezők underground világában, kórházaikban, el- mekórtani rendelőkben, különféle klubokban, magánlakásokban, szétesett családokban, segíteni próbáló szervezetekben és magánakciókban. Ennek az újságbéli jegyzetnek nem lehet feladata a kötet részletes ismertetése, nem is vállalkozhat erre. A figyelmet viszont szer retném nagyon ráirányítani e könyvre, mert igen lényeges mementónak tartom. Lényegesnek akkor is, ha talán már késett is. Késett, de talán még nem késett el. Dr. Vitányi Iván előszava kegyetlen írásnak minősíti a könyvet, őszintének és hitelesnek, amely sehol sem igyekszik szépíteni, de nem is nagyítja fel a veszélyt; a felelősségérzet és a mértéktartás hatja át, s éppen ez követeli meg a helyzet feltárásában való szigorúságot. Mert szigorú is ez a könyv. Szigorú az önmagukat oktalanul végromlásba sodró fiatalokkal és egyes hatósági érthetetlen intézkedésekkel, vagy éppen élfásultságból adódó közönnyel szemben. Ugyanakkor az áldozatokat nem elítélendő bűnösökként, hanem segítségre szoruló betegként kezeli, emberként mutatja be őket. iBoros István és Vértessy Péter sem tud biztos kiutat mutatni könyvében — tegyük hozzá: igen olvasmányosan megírt, feszült drámaisággal teli, izgalmasan fordulatos könyvében —, de a hiteles helyzetképpel, a már meglevő bajok mélyén társadalmi kis kő-* zösségi okok kutatásával az össztársadalmi figyelmet irányítja e nagy gondra. (bcncdck) Gyermekek a békéért! Az idei esztendőt az ENSZ közgyűlése nemzetközi békeévnek nyilvánította. Ennek kapcsán Magyarországon és szerte a világon számos akciót, ünnepséget, nagygyűlést és egyéb megmozdulást szerveznek a béke jegyében. Csatlakoztak a felhíváshoz megyénk úttörői is. A hirosimai évforduló emlékére augusztus 6-án, az egész Földet átfogó gyer- mek-békedemonstrációt szerveznek. Sok millió színes léggömb és papírsárkány fonódik össze az égen ezen a napon, ugyanabban a pillanatban. A léggömbökre és a papírsárkányokra a hirosimai bombatámadás gyermekáldozatainak nevét festik, írják fel. Hazánkban reggel 8 óra 15 perckor bocsátják útjukra az emlékeztető tárgyakat, hogy azok figyelmeztessenek a világon a gyermekek békevágyára. Felhívással fordult a gyermekekhez a magyar orvosmozgalom is, „Az orvosok a nukleáris háború megelőzéséért” elnevezésű akciójuk során. Ehhez és a japán hagyományokhoz kapcsolódva Borsod megye valamennyi úttörőtáborának pajtásai gyertyát gyújtanak. A táborhoz legközelebb eső folyók, patakok vizét augusztus 6-án virágkoszorúra vagy fadarabra helyezett égő gyertyák borítják majd, este 6 órakor. A gyertyagyújtást tábortűzzel és műsorral kötik össze. Magzatvíz-szonda A magzatvízzel végez kísérleteket több mint egy évtizede a Wroclawi Orvos- tudományi Akadémia szülészeti klinikájának kutató- csoportja prof., dr. Janusz Woytonnak, az intézet igazgató főorvosának vezetésével. Woyton professzorék abból a tényből indultak ki, hogy a magzatvíz baktériumölő hatású, s így számos káros hatástól és fertőzéstől kíméli meg a magzatot. Megállapították, hogy maga a magzatvíz egyben gyógyszer is, amely sokféle betegség ellen hatásos. Kiderült az is, hogy beható elemzésével következtetni lehet a magzat fejlettségi fokára, Rh-összeférhetetlenség okozta elváltozásaira, sőt különféle genetikai rendellenességekre is. A professzor a magzatvíz vizsgálati módszerének megalkotójaként ma már világszerte alkalmazott tesztet állított össze, amelynek segítségével egyértelműen felismerhető a magzat fejlettségi foka, betegségei, elváltozásai. A teszt alkalmazására hazai és külföldi szülésznőgyógyászokat is kiképeznek a wroclawi klinikán. Az intézetben egyébként rendszeresen vizsgálják a jelentkező kismamákat. Woyton professzor véleménye szerint a magzatvíz-elemzésen alapuló genetikai vizsgálatokat kötelezővé kellene tenni minden 35. életévét betöltött terhes asszony számára. Évek óta közszájon forog, hogy ma már van lehetőség arra, hogy a gyermek neme a szülők kívánságának megfelelően alakuljon. A professzornak erről a következő a véleménye: „Ilyen orvos- tudományi módszerek nincsenek, és úgy vélem, nincs is rájuk szükség. Ebben az esetben az etikai szempontokat kell szem előtt tartani, amelyeknek a kutatók kötelesek alávetni magukat a humanizmus jegyében. Emellett vastörvény a természet törvénye, miszerint átlagosan 100 csecsemő közül 48 a lány és 52 a fiú. Sokkal fontosabb, hogy a klinikai vizsgálatod abban az irányban haladnak, hogy már a korai terhesség időszakában meg lehessen határozni a gyermek nemét, s hogy elejét lehessen venni annak, hogy. a gyermek veleszületett rendellenességekkel jöjjön a világra. Ügy vélem, az orvostudomány mai állása szerint ennél humánusabb és ésszerűbb célunk nem is lehet” — fejezte be rövid nyilatkozatát Woyton profesz- szor, a Wroclawi Orvostudományi Akadémia szülészeti klinikájának igazgató főorvosa. Borsodban figyelnek a MEASZ-ra Az Ellenállók, Antifasiszták című újság, a Magyar Ellenállók, Antifasiszták Szövetségének lapja legújabb, augusztusi számában, amelynek döntő részét az ötven évvel ezelőtt elkezdődött spanyol polgárháborúra való emlékezés foglalja el, Figyelem és gondoskodás címmel tájékoztatást olvashatunk arról, hogy az MSZMP Borsod Megyei Bizottsága, valamint a Miskolc Városi Bizottság külön-kü- lön megtárgyalta a megyében és Miskolcon élő MEASZ-tagok tevékenységéről és szociális helyzetéről készített jelentéseket. A cikk részletesen beszámol róla, hogy a pártbizottságok miként kísérik figyelemmel a tagság munkáját, milyen azok kapcsolata a pártszervekkel, tömegszervezetekkel, milyen körülmények között élnek és munkálkodnak a szövetség tagjai. Szó esik az írásban a pártszervek részéről szükség esetén nyújtott segítő tevékenységről is.
