Észak-Magyarország, 1986. augusztus (42. évfolyam, 180-204. szám)
1986-08-01 / 180. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 4 1986. augusztus 1., péntek (Nyomozás Liszt Ferenc zongorája után) A fénykép, amely nyomra vezetett Az a bizonyos zongora A házról, ahol Liszt Ferenc lakott tetétleni vendégeskedése alatt, csak egy képünk maradt a második világháború utáni állapotban. Apám készítette. Akkor nem tudhattuk, mi marad meg azokból az épületekből, amelyekben Liszt Ferenc pihent, étkezett, misét hallgatott és hangversenyt adott. Valahányszor elhaladtunk a szerény kis ház közelében, elmondta apám, hogy ebben volt Liszt Ferenc zongorája az 1936- os árverésig. Akkor vette meg a kastélyt a Zichy családtól Lilian Harvey film- szinésznő. Ahogy átépítették a Liszt-házat, a kastély nagy részét és lebontották a kápolnát, egyre többször gondoltam arra, hová lehetett a zongora? Ny. L. nyugdíjas tetétleni pedagógus emlékezett rá, hogy Sonkoly István írt a hangszer sorsáról. A debreceni kollégiumi Nagykönyvtárban meg is találtam az írást és a Hajdúbihari Napló 1958-as számában egy cikket is, mely segített a továbbkeresésben. Az árverés után a fatőkés hangszer dr. Freund Jenő (Sonkoly István cikke szerint dr. Freund Róbert) debreceni ügyvédhez került és' tőle a Garay utcába özv. K. K-néhoz. Tőle bérelte egy esztendőre Debreceni János. Elmentem a Garay utcába. A cikkben szereplő címen azt a felvilágosítást adta egy lakó, hogy ilyen nevű család nem élt ott 40 éven belül. A telefonkönyvben kezdtem keresni a neveket. Debreceni János címére írtam egy levelet. Szerencsém volt, ők voltak az utolsó bérlők. Egy kis fényképet is kölcsönöztek személyes találkozásunkkor, amelyen kislányuk gyakorolt a zongorán. Tudták, hogy K. K.-né- tól valamelyik múzeumba vitték a hangszert, és hogy hol dolgozott dr. K. G., az utolsó tulajdonos fia. A fényképen jól látszik a Liszt Ferenc felirat és alatta az évszám, néhány csipkeszerű folt a zongorabillentyűk fedőlapján, és a Beregszászy név utolsó betűi. — Ha felhajtjuk a zongora tetejét, bal kéz felől egy írás hitelesíti a zongorát, Liszt Ferenc aláírásával — mondták Debreceniék. írtam özv. K. K-né fiának a munkahelyére, ö már nem dolgozott ott, de szerencsére továbbították levelemet. A rövidesen megérkezett válaszból megtudtam, hogy a zongorát az állam vette meg a családtól és jelenleg Sopronban a Liszt Ferenc Múzeumban van. Majd később részletes felvilágosítást kaptam: a szóban lévő zongorát szülei dr. Freund Róbert ügyvéd hagyatékából vásárolták. A zongorát Beregszászy nevű mester készítette. Neve a klaviatúra fedőlapján van rézből kiverve. A zongorát Liszt Ferenc ajándékozta Nagy László sárospataki tanár barátjának, amit a zongora végén belül levő bejegyzés tanúsít. (Sonkoly István és a Hajdú-bihari Napló szerint eperjesi tanárnak.) Hogy mikor került a zongora Sárospatakra és onnan tovább, talán épp Tetétlen- re, nem tudom. A sárospataki kollégium könyvtárában Nagy László nevű tanárra nem akadtunk, sem a sárospataki, sem az eperjesi iskolai értesítőkben. A zongora iránt érdeklődő leveleimre nem kaptam választ Sopronból. A budapesti Liszt Ferenc Társaság főtitkárának javaslatára levélben név szerint a soproni múzeum igazgatójához fordultam kérdésemmel, hogy valóban ott található-e a keresett zongora ? Mellékeltem a hangszer fényképének másolatát is. Igen nagy volt az örömöm, amikor válasz érkezett dr. Környei Attilától több fényképpel együtt, aki a felirat, az évszám és a minták alapján azonosította a zongorát. Megoldódott a 'csipkeszerű minták rejtélye is, intarziák ezek a szépen rendbe hozott zongorán. Jól látható a hangszer készítőiének neve is. Dr. Környei Attila azt írta, nem ismerték a zongora történetét. A budapesti Liszt Ferenc Társaságtól kapott levél szerint ma Magyarországon több „Liszt-zongora” található, de ezeket sem kiállítani, sem raktározni nem tudják. A Zichy-kastély egykori Liszt-zongorája gyönyörűen felújítva várja a látogatókat a soproni Liszt Ferenc Múzeumban. i Dr. Önody Mária *A Miskolcon élő szerző írásával emlékezünk a Lisztévben a világhírű zeneszerzőre. A felírás itt már jól látható! Magyar művészek külföldön A művészek számára a nyár sem csupán a pihenés időszaka: magyar szólisták és együttesek augusztusban 14 országban és Nyugat-Ber- linben lépnek pódiumra. Többek között az ausztriai Klagenfurtban szerepel Bán- di János operaénekes, aki Mozart Szöktetés a szeráj- ból című operájában áll közönség elé. Ella István orgonaművész Grazban koncertezik, Polgár László operaénekes Salzburgban három alkalommal énekel. Két hangversenyt ad Innsbruckban a Capella Savaria énekegyüttes, s ugyancsak a szomszédos Ausztriában turnézik Iván Tímea hegedűművész. Európai koncertkörútra utazik a Liszt Ferenc kamara- zenekar, amely Dánia és Belgium mellett Finnországban is fellép. A mozgásművészet kedvelői öt alkalommal tapsolhatnak a görögországi Pátre városában a Domino pantomimegyüttesnek, a Zsarátnok kisfolk együttes Hollandiában turnézik. Japánban lép fel Barkóczy Krisztina balett-táncos, a szegedi Oldtimers dzsessz- egvüttest az NDK-ba várják. Ugyancsak az NDK-ban dolgozik majd Seregi László koreográfus. Az Operettszínház tizenegy tagú együttese szórakoztatja a közönséget Borkumban, a Győri Balett 23 tagja Bayreuthban lép színpadra. Számos neves külföldi művészt láthat a hazai közönség a nyár hátralévő részében. Mihail Popov bolgár karmester irányításával Keszthelyen lép fel a Bur- gaszi Kamarazenekar. Ugyancsak Keszthelyen tart mesterkurzust a Franciaországban élő rnap^ar származású Cziffra György zongoraművész. Lemezfelvételeket készít Budapesten Giuseppe Patané olasz karmester és Jósé Carreras spanyol operaénekes. A dzsessz kedvelőinek játszik a Budai Parkszínpadon Gud-Markovic dzsessz-zene- kara Jugoszláviából. A Szenegáli Népi Együttes Budapesten és több vidéki városban lép fel. A Magyar Tudományos Akadémia programjából Nagy érdeklődéssel kísért sajtótájékoztatót tartottak kedden ia Parlamentben. Az újságírókat Berend T. Iván, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke, illetve Láng István főtitkár tájékoztatta az Akadémia programjáról, a tudományos kutatások időszerű feladatairól. Legfontosabb tudományos testületünk munkájában nagy horderejű változások következnek be. Az Elnöki Tanács .módosította az 1979-ben született, Akadémiáról szóló rendeletét. E módosítás értelmében az MTA országosan irányítja valamennyi tudományág alapkutatásait, valamint az állami tervekben szereplő társadalomtudományi (kutatásokat, részt vesz a kutatás és a fejlesztés hazai összehangolásában, .a kutatási tervek ikidolgozásában és megvalósításuk ellenőrzésében, előrejelzéseket, elgondolásokat, irányelveket dolgoz ki a tudomány hazai művelésének előmozdításához. Meghatározza az alap- és társadalomtudományi kutatások fejlesztésének irányait és kereteit. TELEVÍZIÓS SOROZATOK A Magyar Tudományos Akadémia közgyűlésén elhatározták, hogy az eddigieknél sokkal nagyobb intenzitással törekednek majd közvélemény-formáló szerepük betöltésére. Munkájukat, annak eredményeit a következő időszakban minél széle-- sebb körben igyekeznek népszerűsíteni. Az egészség- ügyi kormányzat kérésére például már folyamatban van az egészségvédelemmel, az egészséggondozással, az egészségügyi fejlesztésekkel kapcsolatos új koncepció elemzése, együttes formálása. Ezen belül feladatokat vállalnak a magas halálozási szám elleni küzdelemben. Ennek érdekében :az életmódunkat, a (különböző rétegek életformáit tudományos alapossággal elemző televíziós sorozatot készítenek, amely a kérdéskört teljes komplexitásában feldolgozza. A mostani elképzelések szerint ez a sorozat mér késő ősszel, vagy a tél elején megjelenik a televízió képernyőjén. Hasonló terveket dolgoztak ki a magyarországi környezetvédelem kérdéseivel, tennivalóival kapcsolatban. Erről szintén egy televíziós sorozat kiészül, amelyben várhatóan neves szakemberek, szaktekintélyek itásrják föl gondjainkat, á megoldásra váró problémákat. A szélesebb nyilvánossággal az Akadémia nemcsak a közérdeklődést elégíti ki, hanem a tudományos eredmények terjesztésével a kutatók elemi igényeit is szolgálja majd. Ennek érdekében rendszeres sajtótájékoztatót tartanak az Akadémia különböző intézetei, bizottságai, osztályai. A program szerint a közeljövőben a kémiai, növényvédelmi; pszichológiai, valamint a köz- gazdasági kutatások eredményeivel, azok lényegesebb tartalmával ismerkedhet meg hazánk közvéleménye. A tudományos kutatások népszerűsítésével azt is el szeretnék érni, hogy kitörjenek abból a védekező pozíció- ból, amelybe a különböző körülmények hatására a tudomány manapság világszerte kényszerült. A SZELLEMI ERŐK JOBB ÖSSZEFOGÁSÁÉRT A .tájékoztatón hangsúlyosan szóba került a magyar- országi szellemi erők jobb kihasználásának kérdése. Az MTA elnöke az együk legfontosabb törekvésnek tartotta a szellemi erők jobb összefogását és hasznosítását, s az ehhez rendelkezésre álló anyagiak ésszerűbb — a feladatok súlyához, nagyságrendjéhez alkalmazkodó — felhasználását. Napjainkban Magyarországon is növekszik a tudományos műszáki fejlődés jelentősége, s a kutatási eredményeiknek mihamarább a gyalkarlaífcha kell kerülniük. Ezt a célt szolgálja egyebek között a középtávú kutatási fejlesztési terveknek pénzügyi támogatása új rendszerű pályázatok útján. Az intézmények, kutatói kollektívák mellett nagy jelentőséget tulajdonítanak az egyéni kutatásoknak is, s ezekre ugyancsak juttathatnak anyagi fedezetet a pályázatok névén. Berend T. Iván beszélt egy új magyar lexikon kiadásáról is. Elmondotta, hogy az 1957-ben kiadott Űj Magyar Lexikon sajnos nem sikerült a legjobban. Sok huzavona, előkészülteit után 1979-ben megkezdődött az újabb készítése, amely 1984- ben leállt. A Magyar Tudományos Akadémia az idén elhatározta, hogy a 16 kötetesre tervezett új lexikont az egész Akadémia közös ügyévé teszi. Kiadásának feltételeit már kidolgozták, s ha az anyagi feltételekét is sikerül biztosítani, az első kötetek ebben az évtizedben az olvasó kezébe kerülhetnek. AZ AKADÉMIA ÉS AZ OKKFT OKKFT, azaz Országos Középtávú Kutatási és Fejlesztési Terv, .amelynek kidolgozásában és végrehajtásában laz MTA* nagy szerepet vállalt és vállal. Láng István beszámolt róla, hogy az eddigi, jobbára gyakorlati célú társadalomtudományi kutatások mellett természettudományi programok is indulnak. Ez utóbbiak közé tartoznak például a biológiai alapkutatások, molekuláris, neurológiai és ökológiai témákkal. Az országos kutatási-fejlesztési tervben a társadalomtudományi kutatások négy kiemelkedő programmal szerepelnek. A témák: gazdaságpolitikánk elméleti megalapozása és gazdaságunk fejlesztése; iaz állam- szervezet és társadalmi környezete; a terület- és településfejlesztés; a társadalom szerkezeti és tudati folyamatainak elemzése; a művelődési folyamatok és a.történelmi, kulturális hagyományaink kutatása. E négy programra ölt esztendő alatt 1,4 milliárd forint jut. A tájékoztatóin — többek között — elhangzott .még, hogy már megkezdődött a felkészülés legmagasabb tudományos testületünk jövő évi közgyűlésére. Ezen az MTA kutatóintézetei beszámolnak az elmúlt ötéves tervben végzett munkájukról, a társadalom és a természettudományos kutatások eredményeiről, helyzetéről. A közgyűlés előtt megjelenő kiadvány erről a .témáról bővebben ad majd számot. A Magyar Tudomány című folyóirat pedig márciusi számában dolgozza fel az akadémiai kutatóintézetekben született jelentősebb eredményeket. (udvardy) Karcsú kis kötet kínálja magát a könyvesboltok, meg az újságárusok polcain. Vízválasztó a címe, a Magyar Zsebkönyv Kiadó adta közre, belső oldalán „Újságíró Könyvtár 1” jelzés olvasható. Ez már arra utal, hogy egy majdani sorozat első darabja. Ezt erősíti meg az utolsó oldalon egy rövid névsor, amelyből kitűnik, kiknek a kötetei várhatók a továbbiakban ebben a sorozatban. Az első kötet, a Vízválasztó szerzője Lévai Béla kollégánk, a Rádió- és Televízióújság nyugalmazott fő- szerkesztője. A szerző most hetvenkét esztendős. Harminc éven át volt a Rádió- és Televízióújság, illetve annak elődje, a Rádióújság szerkesztője, sokáig az Állami Rádió és Televízió Bizottság titkára, igen sok rádiós könyv szerzője, az Alba Régia című film egyik forgatókönyvírója, s igen nehéz lenne felsorolni minden egyéb tevékenységét. Azt viszont még ide kell jegyezni, hogy az Üjpesti Dózsa sportegyesület egyik társadalmi vezetője. Választóvíz című kötete tulajdonképpen önéletírás, illetve életének egyik sorsdöntő időszaka a téma. Ez viszont már messze túlmutat Lévai Béla egyéni sorsán, életén, s mert amiről szól, viszonylag kevesen ismerik, e kis Vízválasztó kötet tényadatai hézagpótló értékűek. Lévai Béla ifjú életéről keveset tudunk meg e kötetből. A mondandó ott kezdődik, amikor 1939-ben behívják katonának Vácra, majd onnan indítják el „országgyarapító” útra a Felvidékre, a következő évben meg Erdélybe. A szerző ettől kezdve szinte sosem él civil életet, s 1942-ben már munkaszolgálatosként indítják a frontra. Végigéli a voronyezsi áttörést, a szétvert hadsereg pusztulását, a nagy visszafelé futásokat, majd átszökik a Szovjet Hadsereghez, ahol antifasiszta iskolára kerül és Illés Béla — a „kopasz őrnagy” — szerkesztette magyar nyelvű katonaújság, a Magyar Újság munkatársa lesz. Ótt találkozik Gyáros Lászlóval, a miskolci Fazekas Györggyel, Szabó Ferenccel, az Illés-regényekből ismert Oldner Vladimirrel és másokkal, s tollal és fegyverrel a kezében harcolva vesz részt hazánk felszabadításában, majd a később az Űj Szó címmel megjelenő lapnak a munkatársa, annak megszűnéséig, 1948-ig. Ekkor szerel le a Szovjet Hadsereg állományából is kapitányi rangban, amit aztán a magyar honvédelmi miniszter őrnagyira emelt. Keveset tudhattunk eddig a Szovjet Hadseregben működött magyar frontújság szerkesztőségének életéből. Most igen érdekes képet kapunk a háború utolsó esztendejéről abból a sajátos szemszögből, ahogyan azt a felszabadítókkal harcoló újságírók látták. Érdekes, izgalmas olvasmány ez több mint négy évtized múltán is. Hitelességét — a szerző vitathatatlan hitelén túl — számos más műből vett idézet támasztja alá. A kötetet igen gazdag — nagyrészt már muzeális értékű — fotóanyag teszi teljesebbé. A szerzőt több mint har- miric éve ismertem, munkaköreinknél fogva nemritkán találkoztunk. Sosem beszélt életének erről a szakaszáról. Szerény ember volt mindig. Örülök, hogy ebből a kis kötetből megismerhettem ezt az életszakaszát is, s azon keresztül a második világháború történetének egy kevéssé ismert vonulatát, a frontújság csinálását, s a magyarok részére szerkesztett szovjet lap műhelytitkait is megtudhattam. Szívesen ajánlom elolvasásra a Vízválasztót mindenkinek. (bcnedck)
