Észak-Magyarország, 1986. augusztus (42. évfolyam, 180-204. szám)

1986-08-30 / 204. szám

A szépséget nem lehet egyedül elviselni

Gyarmati Ferenc: - Körtefám roskad a terméstől, alá kellett támasztanom az ágakat

A Miskolci Nemzeti Színház egyik leghűségesebb színművésze Gyarmati Ferenc. 1954. január 27-én került a színházhoz, még Bo- zóki István direktorsóga idején, s azóta mis- .kolci színész. Hűsége olyan, mint a mélyen gyökeredző fáé, ha átültetnék, abba biztosan belehalna.

E ragaszkodásánál talán csak lobogó lelkesedését, hevületét csodálom jobban. Bármiről is beszélünk itt a nyéki öregtó partján, a 114 négyszögölnyi birtokon, legyen az a pálya, a szerep, a létesítendő színészmúzeum, vagy maga a kert, Gyarmati Ferenc nem tud takaréklángon égni. Úgy lobog, hogy szavai sütnek, égetnek is, melegítenek is egyszerre.

— 1972 óta - akkor vettük meg ezt a telket —. ez a fö|ddarab, rajta a saját kezűleg épített vityillóval, a magunk ültette fákkal, virágokkal, a közeli víztükörrel, számomra a villámhárító. Itt nyugszom meg, ha meg kell nyugodnom, itt regenerálódom, ha idegileg elfáradom, itt tér vissza arcomra a mosoly, simulnak ki a konfliktusok ráncai. A kert, ez a környezet, remek pszichológusi Talán nem véletlenül foglaltatta törvénybe még 812-ben Nagy Károly, hogy „volumus, guod in horto omnes herbas habent, id es lilium, rosas ...", vagyis akarjuk, hogy minden kertben gyógynövények, liliomok, rózsák ... legyenek. Már ő is tudta, mi a kert szerepe a szellemi munkát végzők életében.

— Amikor megvettük e területet, gaz volt itt, meg bombatölcsérek. Ám mi bíztunk a saját energiánkban. Úgy is lett, a villanyszerelés kivételével mindent magunk csináltunk. Minden gyümölcsből telepítettünk egy-két fát. Látja, most a körte érik. Roskadnak az ágak a terméstől, alá kellett támasztanom. De vannak itt díszbokrok, a ház előtt a kúszó tuja csodálatos, nem is beszélve a feleségem kedvencéről, a rózsalugasról. Ezt akkor kellene látniuk, amikor pompázik. Valóságos virágzuhatag.

— Nekünk nagyon szép itt minden. S mert a szépséget nem lehet egyedül elviselni, nem hiányzik innen a társaság sem. Elsősorban a két lányom és csalódja, az öt unoka van itt gyakran, de megfordulnak itt a kollégák, barátok is. Gázpalackkal főzünk, tavaly óta vezetékes vizünk is van.

— Az előbb mondtam, nekem szép ez a kert, ez a táj, a vízzel . együtt. A szépség — tudom — múlandó; tudom hogy jön, megy, változtatja arcát. Van Sipos Gyulának égy verse, az a címe: Elégia egy somogyi vadkörtefához. Ebben írja: ,,Ösz van, / kései ősz van, / tudom, elmúlik minden, elmúlik ez a perc is, / hogy oz új megszülessen." A pillanat valóban röpke, úgy tűnik, eltűnik. De a költő is mondja: azért, hogy az új megszülessen.

— S az új születik itt is, most is, ősszel is, felen is. Hiszen télen is szép itt. Csend, héi'e fehérség. Jég, fenség, duruzsoló vaskályha, s én gyakran itt vagyok. Majszolok zsíros kenyeret, iszom rá forró rumos teát. Iszom, és nézem a kertet, a tavat, hallgatom az elvesztett csendet, s gondolatomban már újra virágzik a rózsabokor.

Lírai vallomások szóvirágról, kertmívességről

Gül Baba a szőlőt is szereti

Dr. Kovács Miklós: — Rózsa nélkül fekete a világ

Miskolcon van egy kert, s benne az idén is 1010 fajta rózsa ontotta illatát. Nem 1010 tő, hanem 1010 fajta! Szó sincs elírásról. Sőt, az „iskolában”, illetve újonnan beoltva újabb 502 fajta várja bebocsátását a gyűjteménybe. Mert ez bizony már egy gyűjtemény, sőt egy egészen különleges, egyedi gyűjtemény. Nem véletlen, hogy jó néhány éve a kertet természetvédelmi területté nyilvánította Miskolc Város Tanácsa.

Odabent a kőporosi rozá- rium kerti lakában a faFák, ágak körém s fölém lombosodnak

hogy a magas művelésű taposási kár. A kaszálékNem tudom, dr. Romvári Pál, a Nehézipari Műszaki Egyetem tudományos rektorhelyettese. a mechanikai technológiai tanszék tanszékvezető egyetemi tanára ismeri-e Lippay János 1664-ben megjelent könyvét a Posöni kertet. Lévén tudományos ember, feltételezem, hogy igen. Nos, Lippay ebben a könyvben azt írja, hogy „az rendes és csinos kertnek építéséhez három dolog kívántatik tudniillik, Tehetség, Akarat és Tudomány.”

Bejárva a professzor úr 800 négyszögöles. Csermő- ke-dűlőben levő szőlőjét, gyümölcsösét, látva az ültetvényállomány rendezett formáját, vitalitását, a terméssel gazdagon megrakott ágakat és tőkéket, nem nehéz levonni a következtetést; dr. Romvári Pálból nincs híjával a kertépítés hármas kritériuma.

A mechanikához vajmi keveset konyítok, következésképp azt nem tudom milyen tanár, pedagógus a professzor úr, ám gyanítom, aki a hobbijához, a kertészkedéshez ennyire profi módon ért, az a főhivatását sem akármilyen módon gyakorolja. Itt van mindjárt a szőlőművelés lejtős területen alkalmazott módja, amely ha nem is egyedi találmány, mégis ritkaságszámba megy. Holott épp itt, a Miskolc környéki domboldalakon ugyanolyan sikerrel lehetne alkalmazni, mint ahogy ő alkalmazza. Lényege,

szőlősorokat a lejtőre merőlegesen telepítette 3 méteres sortávolságra. E sor- távot — kivéve a tőkék melletti közvetlen 40—50 centimétert (ezt minden év őszén mélyen felássa, s ilyenkor gyakran meg is trágyázza) — befüvesítetfe. Ezt a részt nyáron kaszálja, s a kaszálékot közvetlenül a felásott részre, a tőkék tövéhez teríti. A módszer — a gyepesítés — véd az erózió kártételétől, előnye. hogy közvetlenül az eső után is lehet a sorok között dolgozni,, nincs sár,

kai betakart tőkeközök a takarás következtében nem gyomosodnak, ugyanakkor •_gész évben nem száradnak ki.

Hasonló jó és hasznos egyéb tapasztalatokat is tudnánk említeni ebből a esermőkei kertből, amelynek. megművelése — valljuk be — fizikai erőpróba is.

— 1970-ben vettük e telket. majd 71-ben kezdtünk hozzá a betelepítéséhez. Azóta persze megnőtt minden, a szőlő, a fák, az ágak, ahogy Szabó Lőrinc mondDr. Romvári Pál: - Itt újra és újra regenerálódom

ja: ......Körém és fölém

l

ombosodnak, élő lugasnak, gyümölcskoronának.” Miért csinálom? Á mi szakmánkban az egyik leküzdendő tényező az idegi fáradtság. Számomra ez a kert a regenerációt jelenti. Engem a tévé nem kapcsol ki. A kert, az itteni fizikai munka — például amikor egy délután kipermetezek néhány száz liter permetle- vét, vagy felások ennyi meg ennyi szőlősorközt — teljesen helyrehoz, megnyugtat. Ilyenkor másnap akár fát is lehet vágni a hátamon, nagyobb a tűrőképességem. Ám mást is jelent nekem a kert. Talán akadnak olyanok, akik meglepődnek rajta; közvetlen sikerélményt. Pedagógiai munkámban a siker nem azonnal jelentkezik. A jó előadások haszna, egyáltalán, hogy jó-e az előadás, csak éveli múlva mérhető, amikor tanítványaink már bizonyítottak, képesek nagyszerűen kamatoztatni azt, amit az egyetemen hallottak, tanultak.

— Ha nincs esti elfoglaltságom az egyetemen, akkor öt óra után szinte mindennap kint vagyok. S a szabadság ideje alatt is, meg a hétvégeken. Számomra ez a legegészségesebb hobbi. Télvégeken már alig várom, hogy mozduljon a kert, s mozdulhassak én is. Bevallom olyankor már zavar az az 5—6 kiló súlyfelesleg is, ami télen rám rakódik . .

Ion függ egy baráti rajz. Készítője a házigazdát fején török turbánnal ábrázolta, kinek kezében ott a metszőolló. A Gül Babánál találóbb „ragadványnév” nem is igen illethetné e kert egyszemélyű megálmodóját, kivitelező „mérnökét”. segédmunkását, direktorát, dr. Kovács Miklós nyugalmazott jogtanácsost.

A rózsák miskolci atyja duplán jó ember, hiszen a virág mellett a szőlőt is szereti. Néhány év óta egy szőlőfajtagyűjtemény kialakításán is fáradozik, s miként a rózsakertje, ez sem sikertelen vállalkozás. Ez ideig 75 szőlőfajta díszlett a gyűjteményben, de épp idén ősszel, illetve jövő tavasszal újabb 25-fajta kerül át a saját gondozá- sú iskolából. S okvetlenül szólnunk kell Miklós gazda márkás borairól is, amelyeknek rangját a kistermelők megyei borversenyein már évek óta csak aranyérmek fémjelzik.

Ha volna itt vendégkönyv, ebben a kertben, a gazda nevében és helyett Szabó Lőrinc: Varázskert című versének néhány sorával fogalmaznám meg a miskolci Gül Babaars poeticáját: „Szemeim fáradtak, de tiszták, , ragyogva nézik lelkem erejét egy egész kert virágai hogy isszák.”

— Hogy nekem mit jelent ez a kert? — Eltűnődik, majd felnevet. — ' Elsősorban munkát, de hozzáteszem örömteli munkát. Ügy mondják: hasznos munkának nincsen fáradtsága. Valóban így van, pedig én itt napi 10—12 órát dolgozom. Fizikái munkával, metszőollöval a kézben, elméleti tevékenységgel, megfigyelésekkel, s főleg télen a tapasztalatok feldolgozásával telik el ez a munkaidő. Ahhoz, hogy könnyed mozdulattal lemetszhessek egy rózsaszálat, s átnyújthassam valakinek szeretetem jeléül, barátságból, vagy csupán, hogy gyönyörködhessem a v i r á g n y í 1 á s s z í n p o m pá j á bán, ahhoz olykor meg kell fogni a villanyelet is, s trágyát kell hordani, s sárban gumicsizmában járni. Mégis azt mondom: jobban érzem magam, mint aktív koromban! A múltkor a szemben levő 10 emeletes bérházból az egyik szomszédasszony azt. kérdezte: doktor úr. ugye. ha ez a kert nem lenne, beteg lenne. Kezét csókolom — válaszoltam —. nem beteg, bolond . . .-V

Barcíi Pál lajja

lágyból születik a kert - fogain A kert zöld szanatórium, gyógyít, testi ta meg minap a televízióba^ lelki bajokat. A kert regeneráló és ih- 80. születésnapja alkalmából N. a nyugalom szigete. A keit gazdac szült portréfilmben nagy hírű szobrástliöndékozó, izét, illatát adja nekünk, lévészünk, Borsos Miklós. Ezalatt a karÍ9czzük a jácint erotikáját, tápláljuk tes- szeme tobzódva habzsolta az idős mc.^et vitaminjaival, s gondüzö borától tihanyi édenkertjének — annyi nagy ráérzetünk kedvre derül. A kert közvetítő ihletőjének és szülőhelyének — színeit,rmber és ember között. Mondd virággal máit, illatait. Mint játékos méh szállt, fa szót _ biztat. Kézszorítás után adj ku- tott rózsáról liliomra, hársról aranyéi,^, , ...

•i u ,1-, , not koccintásra a másik fe kezebe - noaz operator, miközben ebből a terben

az időbeni villódzásból, a természet rQf: Eszmét cserélni üljetek lugasom alól képeiből mélységes harmónia, mindí^ Mv.

által vigyázott nyugalom, nagy-nagy Minden kert szép, ami tükröz munkát, mánum áradt. S vágy, egy ilyen, v6rmészetismeretet és szeretetet. Minden- másmilyen kert utáni. fr> ™°s, minden kert egyedi ugyanakkor!

A kert — a temészet e szelídített do| ^ef1 kitárt könyv, tanuljunk meg olvas- ja — egyidős az emberiséggel, az em!1 belőle!

gondolattal. Úgy is fogalmazhatnék: Összeállításunkban a közélet különböző megálmodott, pontosabban egy érületein - mindenekelőtt szellemi mun- álmodott világ, tükre az emberi jell^örben - dolgozók szerepelnek. Bár nek, természetnek. Mutasd meg a |<(f’9|alkozásuk, hivatásuk eltérő, ami közös det (s benne szíves verejtékezésecennül<- ho9? szerelmük, szenvedélyük, kimegmondom ki vagy! Valaki, aki etfPcsolódásuk tárgya, színtere a kert. Kert az összeállításunkban is vall majd, <r munka — erről vall az alábbiakban a szer azt mondta nekem: aki fát ültet,Mitikus, oz etnográfus, az orvos, a kép- zsát olt, az gondolatban sem vétkezi bűvész, az egyetemi tanár, a nyugdíjas háború bűnével.

’gtanácsos, a szakoktató, a színművész.

. . mégis egy világgal felér, ki birtokába jut; / épít, ás. vet, kapálgai ... egy-egy kislugasban hétvégi édenkerti pillanat van.

Keresztúrv Dezső verssorai dobolnak a kertben, mint a leveleken a májusi eső. Még az utcanév — Hóvirág utca — is a növényvilágot idézi ennek a mezőkövesdi kertnek az esetében.

Kert és ház harmóniában él itt együtt, hol a szépségét mindenekelőtt a hasznosság adja, mint általá ban a házikertekben. Az utca leié virág nyílik, ez is, az is. most például a dália és a zinnia, beljebb paradicsom piroslik. s díszük minden más, mi tartozéka a veteményeskertnek. Teljessé u képet a gyümölcsKiskert... aljiár tenyér...

kedvenc

Borban a gond megbetegszik

narczi Pál grafikusművész kis-erenyői. 300 négyszögöles „birtoka” — valahányszor megfordulok nenne — a szó szerinti természetességével ragad meg. Olyan — s nem tagadom ezzel nosztalgiát ébreszt bennem —, mint hajdanvolt nagyapám bogácsi, vénhegyi szőlője, hol első élményeimet adta az emberi kéz szabályozta természet. Nincs benne semmi rendkívüli, épülete sem kacsalábon forgó, szőlőtőkéinek egy része a ma már korszerűtlennek kikiáltott tőkés bakművelési módot őrzi, itt-ott őszibarackfáktól árnyékolva, a járdát pedig ösg.vep jelenti, s mégis... Ez a kert az. ahol nem késztet viselkedésre egy-egy szépen fésült sövény, lábujjhegyen tipegésre a jól nyírt, csak nézni szabad gyep. Ellenkezőleg, ebben a kertben, szőlőben otthon érzem magam. Bátran nyúlok a saszla kínálkozó fürtjéért, s majszolom, miközben egy kőre ülve a kisház előtt figyelem a gazdái, ki poharat és lopót mos. tesz- vesz a szoba, műhely, présház szerepét betöltő helyiségben, s közben azt firtatja, gondűzö borai közül melyikkel kezdjük az ismerkedést.

Miközben a száraz fehér vegvesborban megegyezünk. arra gondolok, ez a Pali rokoniélek. hisz' ti is vallja, mit Vörösmarty oly igazul rímbe szedett hajdanában-danában, vagyis: „borban a gond megbetegszik. El a kedv. Nincs a földön gyógyerő- re Több ily nedv '

Viccelem. (Vagy dicsérem?) — Nem is tudom, képet vegvek-e tőled vagy inkább ebből a kontynlá- valóból egy demizsonnal?

— ízlik? — kérdez visz- sza szemmel látható büszkeséggel. s meg sem várja válaszomat, sorolja: —Van ebben mindenféle jó fajta, még mustos fehér is. Ismered ? Egy nagyon régi fajta. Egyébként minden fajtát én magam oltom.

— És a többi munkát?

— Azt is magam csinálom. Én azt vallom, a fizikai munka nem árt. Ellenkezőleg. Ami árt. az a lustaság. Persze, amikor od avagyok alkotótáborba n néhány hétig — mint most is voltam — akkor azt megérzi a kert. Láthatod, lesz tennivalóm a következő napokban. De lesz ez még szebb . .

Szabó József né: - Nálunk

fák. s a ház mögötti részen a szőlő teszi. Ilyen összhang jellemzi Szabó Józsefiének, a Mezőkövesdi Ruhaipari Szövetkezet szak. oktatójának, pártalapszer- vezeti titkárának kertjét.

— Ezen a portán a szülői ház állt. mi 1982 óta lakúnk itt. A házzal együtt a kertet is „örököltük", s vidéken a kertet — ha akarja, ha nem — művelni kell. Szerencsére esetünkben muszájról szó sincs, szívesen csináljuk. Többes számban mondom, mert a két lányom is készséggel besegít a kerti mun. kába. Termelünk mindent, ami a konyha ellátásához szükséges. A palántákat magunk állítjuk elő. Őszintén mondom, öröm a kert, annak ellenére, hogy mindig ad munkát.

Barczi Pál: - Ihletőm ez a környezet

Mintha Erdélyi József sorait idézné: „Lesz még a kert. hiszem hogy szebb lesz mint ezelőtt; benne mint Édenkertben, járnak tündén nők; boldog emberek szőnek boldog szerelmeket, s boldog füvére jönnek boldog kisgyermekek Nem lesz tilos, — szabad lesz; egy kert lesz a világ; Kertész a nép, az ember, s övé minden virág;"

Gnzd'uram! Rajzold és fesd a kertet továbbra is, s ápold lankadatlan lelkesedéssel. Mert „boldog, ki fákat ültet, olt Ifjú legény korában" . . . De nemcsak akkor! Mindig míg csak él'

Számomra egv cseppet sem meglepő, ha az etnográfus falura vágyik. Még azon sem csodálkozom, ha a vágy tárgya ez esetben nem a gyűjtőmunka, hanem egy ház, s még inkább egy kert, amelyben szilva-, körte-, diófa hál és ébred, s ahol szabad szárnyalása van méhnek és madárnak. A hivatás minden bizonnyal táplálja a falun élés, kertben élés vágyát, bár korántsem hiszem, hogy a néprajztudomány elkötelezettjeiben alakulna ki csak ez a természetes Igény.

— Szó sincs erről — erősíti meg az előbbi gondolatot dr. Szabadfalvi József. a miskolci Herman Ottó Múzeum igazgatója. — Sokkal inkább arról van szó, hogy elérve a negyedik X-et, az ember észreveszi, rájön, hogy az életét csak házgyári, emeletes házban nem élheti le. Mindenekelőtt a mozgás hiányzik. Tulajdonképpen ezt pótolandó szándékkal vettük meg öt évvel ezelőtt ezt a borsodgeszti kis parasztim, zat egy idős nénitől, s a házzal együtt természetesen a hozzá tartozó 399 négyszögölnyi kertel. Azóta , bármikor itt vagyunk — s elég gyakran, hisz Miskolc- tól a harsányi úton 25 kilométer — nem tudok nyugodtan »ni. Mindig találok tennivalót. Szóval a