Észak-Magyarország, 1986. augusztus (42. évfolyam, 180-204. szám)

1986-08-30 / 204. szám

A kert a táj mikrokozmosza

Giil Baba a szőlőt is szereti

Dr. Kovács Miklós: - Rózsa nélkül fekete a világ

Miskolcon van egy kert, s benne az idén is 1010 fajta rózsa ontotta illatát. Nem 1010 tő, hanem 1010 fajta! Szó sincs elírásról. Sőt, az „iskolában", illetve újonnan beoltva újabb 502 fajta várja bebocsátását a gyűjteménybe. Mert ez bizony már egy gyűjtemény, sőt egy egészen különleges, egyedi gyűjtemény. Nem véletlen, hogy jó néhány éve a kertet természetvédelmi területté nyilvánította Miskolc Város Tanácsa.

Odabent a kőporosi rozá- rium kerti lakában a faosodnak

ja: ......Körém és fülem

l

ombosodnak, élő lugasnak, gyümölcskoronának.” Miért csinálom? A mi szakmánkban az egyik leküzdendő tényező az idegi fáradtság. Számomra ez a kert a regenerációt jelenti. Engem a tévé nem kapcsol ki. A kert, az itteni fizikai munka — például amikor egy délután kipermetezek néhány száz liter permetle- vet, vagy felások ennyi meg ennyi szőlősorközt — teljesen helyrehoz, megnyugtat. Ilyenkor másnap akár fát is lehet vágni a hátamon, nagyobb a tűrőképességem. Ám mást is jelent nekem a kert. Talán akadnak olyanok, akik meglepődnek rajta; közvetlen sikerélményt. Pedagógiai munkámban a siker nem azonnal jelentkezik. A jó előadások haszna, egyáltalán, hogy jó-e az előadás, csak évek múlva mérhető, amikor tanítványaink már bizonyítottak, képesek nagyszerűen kamatoztatni azt, amit az egyetemen hallottak, tanultak.

— Ha nincs esti elfoglaltságom az egyetemen, akkor öt óra után szinte mindennap kint vagyok. S a szabadság ideje alatt is, meg a hétvégeken. Számomra ez a legegészségesebb hobbi. Télvégeken már alig várom, hogy mozduljon a kert, s mozdulhassak én is. Bevallom olyankor már zavar az az 5—6 kiló súlyfelesleg is, ami télen rám rakódik

Ion függ egy baráti rajz. Készítője a házigazdát fején török turbánnal ábrázolta, kinek kezében ott a metszőolló. A Gül Babánál találóbb „ragadványnév" nem is igen illethetné e kert egyszemélyű megálmodóját, kivitelező „mérnökét". segédmunkását, direktorát, dr. Kovács Miklós nyugalmazott jogtanácsost.

A rózsák miskolci atyja duplán jó ember, hiszen a virág mellett a szőlőt is szereti. Néhány év óta egy szőlőfajtagyűjtemény kialakításán is fáradozik, s miként a rózsakertje, ez sem sikertelen vállalkozás. Ez ideig 75 szőlőfajta díszlett a gyűjteményben, de épp idén ősszel, illetve jövő tavasszal újabb 25-fajta kerül át a saját gondozá- sú iskolából. S okvetlenül szólnunk kell Miklós gazda márkás borairól is, amelyeknek rangját a kistermelők megyei borversenyein már évek óta csak aranyérmek fémjelzik.

Ha volna itt vendégkönyv, ebben a kertben, a gazda nevében és helyett Szabó Lőrinc: Varázskert című versének néhány sorával fogalmaznám meg a miskolci Gül Baba ars poeticáját: „Szemeim fáradtak, de tiszták, , ragyogva nézik lelkem erejét egy egész kert virágai hogy isszák.”

— Hogy nekem mit jelent ez a kert? — Eltűnődik, majd felnevet. — Elsősorban munkát, de hozzáteszem örömteli munkát. Ügy mondják: hasznos munkának nincsen fáradtsága. Valóban így van, pedig én itt napi 10—12 órát dolgozom. Fizikái munkával, metszőol lóval a kézben, elméleti tevékenységgel, megfigyelésekkel, s főleg télen a tapasztalatok feldolgozásával telik el ez a munkaidő. Ahhoz, hogy könnyed mozdulattal lemetszhessek egy rózsaszálat, s átnyújthassam valakinek szeretetem jeléül, barátságból, vagy csupán, hogy gyönyörködhessem a v i r á g n y í 1 á s színpompájában, ahhoz olykor meg kell fogni a villanyelet is, s trágyát kell hordani, s sárban gumicsizmában járni. Mégis azt mondom: jobban érzem magam, mint aktív koromban! A múltkor a szemben levő 10 emeletes bérházból az egyik szomszédasszony azt kérdezte: doktor úr. ugye. ha ez a kert nem lenne, beteg lenne. Kezét csókolom — válaszoltam —. nem beteg, bolond . . .

Urai vallomások szc' virágról, kertmívességről

Baren Pál lajia

lágyból születik a kert - fogaié A kert zöld szanatórium, gyógyít, testi ta meg minap a televízióba^ lelki bajokat. A kert regeneráló és ih- 80. születésnapja alkalmából bt°. a nyugalom szigete. A keü gazdag szült portréfilmben nagy hírű szobrászfi°ndékozó, izét, illatát adja nekünk, lévészünk, Borsos Miklós. Ezalatt a karÍ9ezzük a jácint erotikáját, tápláljuk tes- szeme tobzódva habzsolta az idős mrr^ket vitaminjaival, s gondűző borától

n'ózé-r

tihanyi édenkertjének — annyi nagy ráérzetünk kedvre derül. A kert közvetítő ihletőjének és szülőhelyének - színeit)inber és ember között. Mondd virággal máit, illatait. Mint játékos méh szállt, i Szó, _ biztat. Kézszorítós utón adj kutott rózsáról liliomra, harsról aranyéi.,;, . ... . ..............

a

z operatőr, miközben ebből a térben0' kocan,asra ° '"Q5'k lel ke*ebe “ "°- az időbeni villódzásból, a természet raü Eszmét cserélni üljetek lugasom alá!

képeiből mélységes harmónia, mind*’ biv.

által vigyázott nyugalom, nagy-nagy Minden kert szép, ami tükröz munkát, mánum áradt. S vágy, egy ilyen, \6rrnészetismeretet és szeretetet. Minden- másmilyen kert után! . N más, minden kert egyedi ugyanakkor!

A kert — a temészet e szelídített döf keft kitárt könyv, tanuljunk meg olvas- ja — egyidős az emberiséggel, az emB belőle!

gondolattal. Úgy is fogalmazhatnék: -Összeállításunkban a közélet különböző megálmodott, pontosabban egy érzetein - mindenekelőtt szellemi mun- álmodott világ, tükre az emberi jell^körben - dolgozók szerepelnek. Bár nek, természetnek. Mutasd meg a kfMalkozósuk, hivatásuk eltérő, ami közös det (s benne szíves verejtékezésec'ennül<' ho9Y szerelmük, szenvedélyük, kimegmondom ki vagy! Valaki, aki eb0pcs°lódásuk tárgya, színtere a kert. Kert az összeállításunkban is vall majd, £ munka - erről vall az alábbiakban a szer azt mondta nekem: aki fát ültet,!0li,ikus. oz etnográfus, az orvos, a kép- zsát olt, az gondolatban sem vétkezi^müvész, az egyetemi tanár, a nyugdíjas

háború bűnével.

. . mégis egy világgal felér, lei birtokába jut: / épít, ás. vet, kapálgai .. egy-egy kislugasban hétvégi édenkerli pillanat van.

Keresztúrv Dezső verssorai dobolnak a kertben, mint a leveleken a májusi eső. Még az utcanév — Hóvirág utca — is a növény, világot idézi ennek a mezőkövesdi kerlnek az esetében.

Kert és ház harmóniában él itl együtt hol a szépségét mindenekelőtt a hasznosság adja. mint általában a házikertekben. Az utca leié virág nyílik, ez is, az is, most például a dália és a zinnia, beljebb paradicsom piroslik. s díszük minden más, mi tartozéka a veteménveskertnek. Teljessé u képet a gyümölcstenyér..

Borban a gond megbetegszik

kjtanócsos, a szakoktató, a színművész. _______________________________

Parczi Pál grafikusművész kis-erenyői, 200 négyszögöles „birtoka” — valahányszor megfordulok benne — a szó szerinti természetességével ragad meg. Olyan — s nem tagadom ezzel nosztalgiát ébreszt bennem —, mint hajdanvolt nagyapám bogácsi, vénhegyi szőlője, hol első élményeimet adta az emberi kéz szabályozta természet. Nincs benne semmi rendkívüli, épülete sem kacsalábon forgó, szőlőtőkéinek egy része a ma már korszerűtlennek kikiáltott tőkés bakművelési módot őrzi, itt-ott őszibarackfáktól árnyékolva, a járdát pedig ősgyep jelenti, s mégis... Ez a kert az, ahol nem késztet viselkedésre egy-egy szépen fésült sövény, lábujjhegyen tipegésre a jól nyírt, csak nézni szabad gyep. Ellenkezőleg, ebben a kertben, szőlőben otthon érzem magam. Bátran nyúlok a saszla kínálkozó fürtjéért, s majszolom, miközben egy kőre ülve a kisház előtt figyelem a gazdái, ki poharat és lopót mos. tesz- vesz a szoba, műhely, présház szerepét betöltő helyiségben, s közben azt firta.- ja, gondűző borai közül melyikkel kezdjük az ismerkedést.

Miközben a száraz fehér vegyesborban megegyezünk, arra gondolok, ez a Pali rokoniélek, hisz' n is vallja, mit Vörösmarty oly igazul rímbe szedett ha jüanéban-danában, vagyis; „borban a gond megbetegszik. El a kedv. Nincs a földön gyógyern- re Több ily nedv "

Viccelem. (Vagy dicsérem?) — Nem is tudom, képet vegyek-e tőled vagy inkább ebből a kontvalá- valóbói egy demizsonnal?

— ízlik? — kérdez visz- sza szemmel látható büszkeséggel. s meg sem várja válaszomat, sorolja: — Van ebben mindenféle jó fajta, még mustos fehér is. Ismered'.’ Egy nagyon régi fajta. Egyébként minden fajtát én magam oltom.

— És a többi munkát?

— Azt is magam csinálom. Én azt vallom, a fizikai munka nem árt. Ellenkezőleg. Ami árt. az . a lustaság. Persze, amikor oda v a gv ok alkotótáborban néhány hétig — mint most is voltam — akkor azt megérzi a kert. Láthatod, lesz tennivalóm a következő napokban. De lesz ez még szebb ..

Barczi Pál: környezet

Ihletőm ez a

Mintha Erdélyi József sorait idézné: „Lesz még a kert, hiszem hogy szebb lesz mint ezelőtt; benne mint Édenkertben, járnak lündéri nők; boldog emberek szőnek boldog szerelmeket, s boldog füvére jönnek boldog kisgyermekek Nem lesz tilos, — szabad lesz; egy kert lesz a világ; Kertész a nép, az ember, s övé minden virág;"

Gazd'uram! Rajzold és fesd a kertet továbbra is, s ápold lankadatlan lelkesedéssel. Mert „boldog, ki fákat ültet, olt Ifjú legény korában" ... De nemcsak akkor! Mindig míg csak él'

— Hosszú ideig olyan településeken dolgoztam (Szomolya, Mezőkövesd) ahol a mezőgazdasági, így a kertészeti tevékenység is szinte „ráragad” az emberre. Még azokra is, akiknek nincsenek ilyen vonatkozású gyökerei, s korábban az érdeklődési körük egészen más volt. Nálam az ilyenfajta gyökerekkel egyébként nem volt baj, hisz’ falun születtem, Szentist- vánon, a szülői háznak szerves tartozéka volt a kert, növényeivel, gyümölcsfáival együtt. Már kora gyerekkoromban szerettem a gyümölcsfákat. S nem csak a termésükért! A fák összes munkája érdekelt. Ez a gyerekkori érdeklődés — kibővülve más növények iránti rajongással is — a mai napig megmaradt. Számomra nem a vadászat, a horgászat a kikapcsolódás, hanem a kert, a kertészkedés. Egy neves esztéta azt írta; a kert a táj mikrokozmosza. A jó kertet minden vonatkozásában átjárja az élet. Otthont ád a madaraknak és a dús vegetációja megtelik a méhek, bogarak zenéjével. Szerencsére — persze vidéken ez természetes — mindig családi házban éltem, ahol ház és kert elválaszthatatlan volt egymástól.

— Múltkor Hejőcsabán úttörőknek tartottam afféle élménybeszámolót. A gyerekek sok mindent megkérdeztek. Egyikük azt is; ha éppen nem politikai munkát végzek, mit csinálok? Mi a -hobbim? Mikor mondtam, hogy a kertészkedés, láttam, egyik-másik gyerek, csalódva húzta el a száját. Gondolom, ha azt mondtam volna: autóversenyzés, felragyogott volna a szemük. Természetesen megmagyaráztam nekik a felfedezés, a közvetlen sikerélmény örömét, ami ott van minden virágban, hajtásban, szőlőfürtben. Ügy gondolom, elég lelkesen, érvelőén beszéltem, mert a végén megértették, elfogadták a magyarázatomat.

— A kedvencem a szőlő. Ez annál is érdekesebb, mert a borért nemigen rajongok. De a munkája nagyon érdekel, s a szőlő vitalitása, fejlődése mindig magával tagad. Van 120 tőkém. Kövesden a családi ház kertjében, illetve a Zsófiban a hétvégi telken. Egyébként a két telek együtt 250 négyszögöl. Nem sok. de nekem arra elég, hogy a hobbim kiélhessem. Egyébként is elvem, az ember ne váljék a kert rabszolgájává. Nálam a család is besegít a művelésbe. Különösen a vöm, de a lányom is megfogja a kapát, ha szükséges. Erre a segítségre — amióta itt bent Miskolcon, a megyei pártbizottságon dolgojuhász Péter: - íme, szőlőlugasom hálája

zom — bevallom, az időhiány miatt rá is szorulok.

— Akadt olyan növény, amire „ráfizettem”, nem sikerült a termesztése. Gondolom ezzel nem én vagyok egyedül. Sikerélmény? A rekord nálam három négyzetméteren több, mint egy mázsa paradicsom volt. Aki csak látta, mindenki megdicsérte, s én minden dicsérőnek adtam belőle. Szóval elajándékoztam. Van egy leányka szőlőtőkém, amely lugas műveléssel az egyik évben 27 kiló termést adott. Általában azonban nem különösebben törekszem rekordra. Nekem a kert midenekelőtt a kikapcsolódás, s felüdülés színtere. Legtalálóbban talán Fodor András költő szép soraival tudnám a lényegét megragadni; „Nem az idill csalása, / a kert nyugalma vonz, / ez a formába térített szabadság, / éltető szabály, >' melyben a változó világ / valahogy mindig egy marad, / melybe megfér a féktelen. / hol még a fegyelem se fáj.”

Elmondta- Juhász Péter, a megyei pártbizottság titkára

Szabó Józsefné: - Nálunk természetes^ a kedvenc

fák. s a ház mögötti részen a Szőlő teszi. Ilyen összhang jellemzi Szabó József - vének, a Mezőkövesdi Ruhaipari Szövetkezet szakoktatójának. pártalapszer- vezeti titkárának kertjét.

— Ezen a portán a szülői ház állt. mi 1982 óta lakunk itt. A házzal együtt a kertel is „örököltük", s vidéken a kertel — ha akarja, ha nem — művelni kell. Szerencsére esetünkben muszájról szó sincs, szívesen csináljuk. Többes számban mondom, mert a kél lányom is készséggel besegít a kerti munkába. Termelünk mindent, ami a konyha ellátásához szükséges. A palántákat magunk állítjuk elő. Őszintén mondom, öröm a kert, annak ellenére, hogy mindig ad munkát.

Számomra egy cseppet sem meglepő, ha az etnográfus falura vágyik. Még azon sem csodálkozom, ha a vágy tárgya ez esetben nem a gyűjtőmunka, hanem egy ház, s még inkább egy kert, amelyben szilva-, körte-, diófa hál és ébred, s ahol szabad szárnyalása van méh nek és madárnak. A hivatás minden bizonnyal táplálja a falun élés, kertben élés vágyát, bár korántsem hiszem, hogy a néprajztudomány elkötelezettjeiben alakulna ki csak ez a természetes igény.

— Szó sincs erről — erősíti meg az előbbi gondolatot dr. Szabadfalvi József. a miskolci Herman Ottó Múzeum igazgatója. — Sokkal inkább arról van szó, hogy elérve a negyedik X-et. az ember észreveszi, rájön, hogy az életét csak házgyári, emeletes házban nem élheti le. Mindenekelőtt a mozgás hiányzik. Tulajdonképpen ezt pótolandó szándékkal vettük meg öt évvel ezelőtt ezt a borsodgeszti kis parasztházat egy idős nénitől, s a házzal együtt, természetesen a hozzá tartozó 399 négyszögölnyi kertet. Azóta .bármikor itt vagyunk — s elég gyakran, hisz Miskolc- tól a harsányi úton 25 kilométer — nem tudok nyugodtan »ni. Mindig találok tennivalót. Szóval a

mozgásigényemet maximálisan kielégítem.

A geszti porta szó szerint gazdára lelt, ház, kert mutatja a kezem nyomát. A kamrából egy másik szoba született, az első szobába cserépkályha épült (az épület minden — összesen három — lakóhelyiségének rendkívüli otthonosságát, melegségét az egyszerű, szinte puritán berendezési tárgyak adják) a kertbe a régi fák melló

újak is kerültek, a troszkás udvar helyén ma gyönyörű, öntözött gyep zöldell, konyhákért is létrejött az egykoron már csak kaszálóként használt kertből. Sőt nem is akármilyen!

— Ezt meg kell néznetek! Ilyen paprikát legfeljebb a maszek kofánál láthattok! — mutatja házi- gazdásan nem kis büszkeséggel a valóban elismerésre méltó Fehér özön fajtájú paprikáját.

Dr. Szabadfalvi József: - A kertben élést semmi más nem pótolhatja

Végigjárva a tekintélyes formátumú kertet, találunk más szót érdemlő látványosságot, érdekességet is. Például nagyon tetszik a díszkert rész. főleg az örökzöldek, a borókák, a tiszafák, szép a fi Piai törökmo- gvorófa s a kc-klőn tündöklő clematisz.

— Ezzel a házzal és portával együtt szomszédságot is vettél. Jó vásár volt?

— Csupa jól mondhatok. Igaz a mondás: aki ebben a faluban házat, kertet vesz, a jó szomszédságot is megveszi. A geszti etikett szerint: itt az a legeslegkevesebb, hogy az emberek köszönnek egymásnak.

— Ez a geszti szerelem esetleg terem a jövőben publikációt. tudományos munkát is?

— Szándékomban ált. hogy megcsináljuk Geszt monográfiáját. A faluról eddig megjelent irodalmat már összegyűjtöttem, az első lépést tehát már megléptem. A közeljövőben jelenik meg az on vak őrség Sály monográfia P* Üg.\ iL Ük, hogy elöbb-ulóbb a társközségé is kövesse!

— Visszatérve házra, kertre, az elmúlt öt év Geszten töltött időszakának kedves emlékeiből mit emelnél ki legszívesebben?— Hogy itt tanult meg az unokám — az egyik szilvafámon — fára mászni.

Az összeállítást készítette: Hajdú Imre

Fotózta: Fojtán László és Kovács Mátyás