Észak-Magyarország, 1986. augusztus (42. évfolyam, 180-204. szám)

1986-08-29 / 203. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 4 1986. augusztus 29., péntek A Fortuna utca, az egyik legrégibb budai utca A félhold árnyékában (1) A Mária Magdolna templom „A hely magas volt, s fel­kúszni anélkül, hogy keze­inkkel ne kapaszkodjunk, nem lehetett. A kövek, a bombák, amelyeket a törö­kök ránk dobáltak, akik olyan közel voltak hozzánk, szerfelett kényelmetlen hely­zetbe hoztak bennünket. Vég­re felértünk a falra, de a tö- ! rök már úgy várt ránk, ahogy a nyúlra szokás a les- ' . bői várni.” — Így jellemezte á budai harcok jellegét az .. ostromló sereg egyik kapitá­nya. Amikor napjainkban vé­gigsétálunk a Fortuna utcán, " szabadjára kell engednünk ' képzelőerőnket, hogy fogal­munk legyen, milyen ádáz küzdelem tombolt itt és a budai vár többi részén. Idéz­zük csak fel a történeti előz­ményeket. Ahol ma Buda­pest van, ott már a kelták idején település alakult ki. Miért éppen ezen a helyen? A Dunán a legkönnyebben a Gellérthegynél lehetett át­kelni; ezért már évszázadok­kal ! ezelőtt felismerték a ma Budának nevezett terület fontosságát. Valaha itt ke­resztezte a Duna vonalát a borostyánkő út, amely az Adriai-tenger felől a Keleti­tengerhez vezetett. Később is a Várhegy szinte kínálta a lehetőségeket, hogy középko­ri várat építsenek rajta. Kő, mész és a téglagyártáshoz alkalmas agyag is található a környéken. Már a régi rómaiak is rá­jöttek, hogy a mai Buda fek- . vése katonai szempontból milyen kedvező. Kevesen gondolják, ha napjainkban a Bem téren, vagy éppen a Csalogány utcában járnak, hogy valaha római lovascsa­pat állomásozott itt. Gyak­rabban inkább Aquincum lé­giós táborát emlegetjük, mert erre a feltárt épületmarad­ványok jobban emlékeztet­nek. Sók nép próbálta megvet­ni lábát rövidebb-hosszabb ideig a Duna partján. Tábo­roztak itt a hunok, a keleti gótok és az avarok. Azután megjelentek a honfoglaló magyarok, a mai Buda he­lyén talán már Árpád ide­jén megerősített tábor állt. A Vár a középkorban épült, és aránylag kis részét vet­ték körül a falvak. 1241-ben és 1242-ben ször­nyű pusztítást végeztek az országban a tatárok. Ami­kor Batu kán seregei elvo­nultak, IV. Béla király el­határozta, hogy újjáépíti az elpusztult országot. Az ural­kodó leszűrte a tatárjárás katonai tapasztalatait és fel­ismerte a várak jelentőségét. 1244-ben a király felújította és kibővítette Pest kiváltság- levelét. Épül és növekedik Buda, új lakosok települnek a Vár­hegyre. Fokozatosan kialakul a Duna jobb partján a há­rom részből összetevődő te­lepülés. A Várhegyen épül a Vár, míg a Várhegynek a folyó felőli oldalán keletke­zik a Víziváros, benépesül a Várhegy túlsó oldala is, amely a Tabán nevet kapja. Budának a várfalakon kí­vüli részében, halászok lak­tak. Ilyen volt a Tabán. A Vízivárosban viszont az ipa­rosok építették maguknak a házaikat, műhellyel együtt. A védelmet mindenkinek a Vár nyújtotta, a falak raj­za ellipszis alakú, a legjob­ban abban az irányban épí­tették ki, ahol a Várhegy nem emelkedett elég mere­deken, ahonnan az ellenség támadására számítani lehe­tett. Időzzünk el egy kicsit a vár fogalmánál... A vár megerősített, falakkal, sán­cokkal, árkokkal és egyéb el­záró akadályokkal körülvett hely, amelynek rendeltetése többféle. Gyakran csak azért építették, hogy háború ese­tén a lakosok a falai mögött oltalmat találjanak és a vá­rat az ellenség rajtaütéssze­rű rohamaival vagy hosz- szabb ostromaival szemben is megvédelmezhessék. A bástyarendszer lehetővé tet­te, hogy az aránylag kis lét­számú őrség felvehesse a küzdelmet a többszörös túl­erő ellen. Az ókorban, de fő­leg a középkorban csaknem valamennyi nagyobb telepü­lést falakkal és őrtornyokkal vettek körül. A magyar vá­ros szó is ezt jelzi. A középkori várak nagy magaslata, épületek fal- és bástyarendszerrel, vagy mo­csárral és folyóvízzel voltak védhetőe'k. A budai Vár ter­vezőinek és építőinek mun­káját megkönnyítették a Vár­hegy földrajzi és geológiai adottságai, IV. Béla feljegy­zéseiben olvasható; „... A haza védelmére al­kalmas több váron felül a pesti hegyen is építtettem erős, tornyokkal körülvett várat, melynek számos laká­sa van.” Az uralkodó még a tatár támadások megismétlődésé­től félt, Zsigmond király már a törököktől tartott, ezért megerősítette a Buda várának falait és földbástyá­kat emeltetett. Az akkori fegyverek ellen mindez vé­delmet adott a XV. század­ban, amikor még Európában a védők és az ostromlók nyíllal és lándzsával harcol­tak. Bár Mátyás király szíve­sen tartózkodott Visegrádon, de uralkodása idején Buda is szépen fejlődött. 1476 ne­vezetes esztendő. A király ekkor kötött házasságot Be­atrix királynéval, a budai Friss-palota Római termé­ben. Mátyás szobrászművé­szeket hívott udvarába, és alkotásaikkal szépítette palo­táját. Nyáron vizet sugároz­tak a szökőkutak, az oszlop­sorok között díszes ruhába öltözött főurak sétáltak. Min­dig tartózkodtak a király ud­varában külföldi vendégek is, akik főleg Itáliából ér­keztek. Bartolomeo de Maraseli püspök, a pápai énekkar kar­mestere így vélekedett; — Mátyás király, magyar király udvarában olyan mu­zsikusok és énekesek van­nak, akiknél a pápa művé­szei sem különbek. Buda fénykorát élte Má­tyás uralkodása idején. Más jelek is mutatják ezt, ebben az időben hozta létre Hess András könyvnyomtató mű­helyét, és működött már a vízvezeték is, amely a kö­zeli hegyek forrásvizét hoz­ta el a budai Várba. A nagy király és udvara aligha hi­hette, hogy a pompa, a ra­gyogás megszűnik, elhallgat a magyar ének és muzsika, a Várra a török félhold veti rá az árnyékát. Molnár Károly (Folytatjuk) Brigádvezetők találkozója Szeptember 16-tól repertoár-darabok Oszlopos Simeon, meg Nyolc nő Felújítások és új bemutatók a jövő hónaptól a színházban Mint már hírt adtunk ró­la, a Miskolci Nemzeti Színházban újra elkezdődött a munka, s szeptember 26- án pénteken megtartják az első új bemutatót, amit persze — a hagyományos játékrendnek megfelelően — előző napon, csütörtökön már az Egyetemi bérletben is láthat a közönség. Sarkadi Imre drámája, az Oszlopos Simeon kerül ekkor színre. Ám — ugyancsak a jól be­vált gyakorlat szerint — már az első premiert meg­előzően megnyitják a szín­ház kapuit és az előző év­adról áthozott repertoár-da­rabokból tartanak előadá­sokat, bérletszünetben. A nagyszínház kapuit szeptember 16-án, kedden nyitják meg először. Ekkor Eduardo de Filippónak az elmúlt évadban nagy siker­rel játszott vígjátéka, a Mil­liomos Nápoly kerül színre, csakúgy mint másnap, 17- én szerdán. A következő két napon, 18-án és 19-én ugyancsak előző évadbeli sikerdarab, Csehov komédi­ája, a Cseresznyéskert elő­adása látható, míg 20-án és 21-én, szombaton és vasár­nap az elmúlt évet záró Te­li zseb című musical várja a nézőket. A repertoárban kamaraszínházi produkció is szerepel: szeptember 20- án, szombaton és 21-én, va­sárnap Hervé operettje, a Nebáncsvirág kerül színre az új bemutatók előtt, a Já­tékszínben pedig szeptem­ber 16-án és 17-én az Ének Phaedráért című Enquist- dráma, 18-án és 19-én pedig Fábián László rémálma, a Levéltetvek az akasztóján. Ezek a művek — természe­tesen — még a későbbiek­ben is színre kerülnek az újabb darabok között. Már javában folynak az évad első új bemutatóinak a próbái is. A már említett nagyszínházbeli Oszlopos Simeon bemutatóját követő­en október 1-én a Kamara- színházban lesz premier: Robert Thomas bűnügyi já­téka, a Nyolc nő kerül ek­kor először színre, majd azt követően októberben még tizenöt alkalommal. Vendégjátékokra is ké­szül a színház: október 6-án a Szegedi Nemzeti Színház­ban — ekkor nyitják meg az újjáépült teátrumot — a Cseresznyéskertből mutat be részleteket, 13-án pedig a Kassai Állami Színházban viszi színre az Oszlopos Si­meont. A négy borsodi vegyipari vállalat — a kazincbarcikai Borsodi Vegyi Kombinát, a sajóbábonyi Északmagyaror­szági Vegyiművek, a lenin- városi Tiszai Vegyi Kombinát és a Tiszai Kőolaj-finomító — szocialista brigádvezetői minden évben találkoznak, s tájékoztatják egymást a mun. kaverseny-mozgalomban el­ért eredményekről, az előt­tük álló aktuális feladatok­ról. A brigádvezetők idei ta­lálkozóját ma tartják Ka­zincbarcikán. A délelőtt fo­lyamán előadások hangzanak el. Dr. Halmos Csaba, a SZOT közgazdasági és élet­színvonal-politikai osztályá­nak vezetője vitaindítójában a szocialista versenymozga­lom országos megítéléséről, jelenlegi helyzetéről és a to­vábbi feladatokról szól majd. Bodrogköz népélete A TIT Néprajzi Szakosz­tálya Bodrogköz népéletéről szervez tájkonferenciát szep­tember utolsó harmadában, egészen pontosan szeptem­ber 22-én. A konferencia színhelye a sárospataki Rá­kóczi Múzeum lesz, itt tart­ják majd az előadásokat. Korábbi tájkonferenciák hagyományaihoz híven, ez­úttal is sokoldalúan közelí­tik meg az előadásokkal a központi témát. Ezen a mos­tani összejövetelen például összegző előadás hangzik el Bodrogköz néprajzi kutatá­sairól, az eredményekről és a feladatokról, Janó Ákos­tól. Hőgye István a földraj­zi tájegység történelmi váz­latát rajzolja fel, Siska Jó­zsef a bodrogközi népmoz­galmak történetét összegzi. Az itteni népnyelvi sajátos­ságokról Kovátis Dániel szól, míg a táj régi vízrajzát és vízi életét Dankó Imre is­merteti. A továbbiakban szó lesz még az itteni pásztor­életről (Bodó Sándor), a társasmunkák alkalmairól és formáiról (Nagy Géza), a népi építészet táji sajátos­ságairól (Cseri Miklós), a Bodrogköz készülő múzeu­máról (Szabadfalvi József). A tájkonferencia arra is alkalom, hogy összegezzék a TIT megyei néprajzi, szak­osztályának elmúlt ötévi munkáját. A beszámolót Vi- ga Gyula tartja. A pataki program után Cigándra vezet majd a résztvevők útja, ahol meg­koszorúzzák Kántor Mihály emléktábláját. Oktatótelevíziós szeminárium Egerben Nemzetközi oktatóteleví­ziós szeminárium kezdődik október 2-án Egerben. Az egyhetes tanácskozáson ha­zai és külföldi szakembe­rek, köztük nemzetközi te­levíziós szervezetek és kül­földi televíziók munkatár­sai, pedagógusok, kutatók, szociológusok, pszichológu­sok és kritikusok vesznek részt. A szakemberek kicse­rélik gondolataikat a műve­lődést, az oktatást szolgáló műsorok készítéséről, az ok­tatótelevízió legújabb elmé­leti és módszertani kérdé­seiről. Az egri tanácskozás egyik központi kérdése: miként segítheti a televízió a béké­re nevelés ügyét. Mindenek­előtt olyan, pedagógiai cél­zattal készült műsorokat mutatnak be, amelyek gyer­mekeknek és fiataloknak szólnak, s amelyek közvetve vagy közvetlenül szolgál­hatják a népek közötti meg­értést, egymás értékeinek megismerését, s a nemze­tek együttműködését. A sze­mináriumon szó lesz arról is, hogy mit tehet a tele­vízió az új kommunikációs és információs eszközök megismertetéséért, s hogyan szolgálhatja minél eredmé­nyesebben a felnőttoktatást. A találkozó nemcsak az új elméleti eredmények és módszerek megvitatására ad lehetőséget, hanem a már meglevő produkciók széles körű megismertetésére, cse­réjére, átvételére is. Tenkács Tibor állandó kiállítása Tokajban, a Tokaji Ferenc Gimnázium és Óvónőképző Szakközépiskola egyik tan­termében, ahol a tanulmá­nyaikat kezdő leendő óvónők tanulnak, állandó kiállítás nyílik a városban élő és ott immár negyvenöt esztendeje munkálkodó festőművész, Tenkács Tibor műveiből. Az állandó kiállítás ünnepélyes megnyitása augusztus 31-én, vasárnap délután 3 órakor lesz. Megnyitót Déváid Ist­ván, a gimnázium igazgató­ja tart. Ma este a képernyőn Áfonya, a vagány A mozilátogatóknak, # meg a szovjet filme­ket televízióban nézők­nek bizonyára ismerős a ké­pen látható férfiú: Jevgenyij Leonov, megszámlálhatatlan film főszereplője. Ö az egyik főhőse a ma este, az első műsorban 20.05-kor látható Áfonya, a vagány című szov­jet filmnek, amelyet Georgij Danyelija rendezett, s amely egy Áfonya néven emlegetett vízvezeték-szerelő könnyű kis kalandjairól szól. E könnyű kalandoknak egy fiatal lány megjelenése vet véget. . . Be­vezetőnek talán ennyi is elég.

Next

/
Oldalképek
Tartalom