Észak-Magyarország, 1986. augusztus (42. évfolyam, 180-204. szám)

1986-08-01 / 180. szám

1986. augusztus 1., péntek ÉSZAK-MAGYARORSZAG 3 II fiatalokról, a békéről Beszélgetés a DÍVSZ főtitkárával Ez év szeptemberében negyedik alkalommal ren­dezik meg a Miskolci Ifjú­sági Napokat. A béke je­gyében szerveződő több napos program egyik ven­dége és szónoka Cservény Vilmos, a Demokratikus Ifjúsági Világszövetség fő­titkára, akivel a közel­múltban alkalmunk volt szót váltani. — Sokat utazol. Megle­hetősen kevés alkalmad van arra, hogy részese légy a hazai ifjúsági rendezvé­nyeknek. E kevesek egyi­ke lesz a Miskolci Ifjúsági Napok, amelyre elfogadtad a meghívást.. . — Szerencsére az idő­pont kedvezett és így örömmel tehetek eleget a KISZ Miskolc Városi Bi­zottsága meghívásának, egyben a felkérésnek, hogy a békenagygyűlés szónoka legyek. Gyermekkorom óta szinte minden nyaramat Miskolcon, illetőleg Tapol­cán töltöttem, így sok is­merősöm van városotok­ban, akikkel remélem ta­lálkozhatok majd. — Hosszabb távoliét Után a napokban érkeztél haza Magyarországra. Mer­re jártál? — Nicaraguában és Ku­bában. Nicaraguában a DÍVSZ latin-amerikai és közép-amerikai tagszerve­zeteinek volt tanácskozása, amely a Budapesten no­vemberben megrendezendő DlVSZ-közgyűlést. készí­tette elő. Azokról a kérdé­sekről tárgyaltunk, ame­lyek a közgyűlés napi­rendjére kerülnek, mint például: hogyan lehetne a DlVSZ-t megerősíteni, meg­újítani, munkáját változa­tosabbá tenni, továbbfej­leszteni olyan szervezetté, amely a különböző konti­nenseken élő fiatalok ér­dekeit még hatékonyabban képviseli. Egy másik ta­nácskozáson, a Szocialis­ta Internacionúlé ifjúsági szekciójának küldötteivel, a keresztény munkásifjú­sági szervezetek képviselő­ivel, a béke védelmével, a külföldi intervenció elleni küzdelemmel kapcsolatos teendőinket vitattuk meg. Központi kérdés volt a Nicaraguával vállalt szoli­daritás. Ezt a rendezvényt összekötötték a nicaraguai forradalom hetedik évfor­dulójának győzelmi ünnep­ségeivel, amelyen jelen voltak a kommunista ifjú­sági szervezetek mellett a szocialisták, a szociálde­mokraták, a radikális li­berális szervezetek és ke­resztény egyházi szerveze­tek képviselői. A nicara- guaiák számára a rendkí­vül feszült külpolitikai helyzíetben igen fontos az az egyhangú támogatás, amelyet az ünnepség ven­dégei tanúsítottak a helyi­ek törekvései iránt. Ezután a kubai KISZ vendégeként háromnapos havannai lá­togatás következett. — Milyen tapasztalatok­kal gazdagodtál? — Őszintén szólva, az ál­dozatos munkát és küzdel­met, amelyet Nicaraguá­ban láttam, nehéz elmon­dani. Több városban talál­koztam a sandinista ifjú­sági szövetség vezetőivel és tagjaival. Jártam Leon- ban, sőt Chinandegában, amelynek a neve Magyar- országon ma még kevésbé ismert. Ez az a hely, ahol a KISZ-kongresszus fel­ajánlásaként egy mezőgaz­dasági szakiskola épül majd a magyar fiatalok se­gítségével, akik az ősz fo­lyamán érkeznek Chinan- degába. Szóval, a szemé­lyes találkozások, beszélge­tések alatt meggyőződhet­tem az ottaniak elszántsá­gáról, lelkesedéséről, ugyan­akkor állandó készültsé­gükről is. A már említett nagygyűlésen, amelyet a hondurasi határtól mintegy harminc kilométerre ren­deztek meg, a lelkesedés­nek, ünneplésnek sajátos ,,háttérzaja” volt. A felvo­nuló tankok, helikopterek okozták. Szükség volt erre a találkozó védelme érdeké­ben, tartva a rendszeres és váratlan provokációtól, ami ezúttal elmaradt. Nicaraguában egyébként nagyon sok fiatal él. A la­kosságnak több .mint a fele ebbe a korosztályba tarto­zik. Ami engem a legjob­ban megragadott: ezek a fiatalok vezetik, irányítják az országot. Felelősen, meg­fontoltan, sokan már ti­zenhat-tizennyolc évesen. Természetesen sajátos te­endőik is vannak. Nálunk Európában nagy szerepe van a nukleáris háború megelőzésével, a béke meg­őrzésével 'kapcsolatos kér­déseknek. Ezt Nicaraguái ban sem vitatja egyetlen szervezet sem, hiszen tud­ják, a világ sorsa, a civi­lizáció ezen áll vagy bu­kik. Mégis, napi küzdelme­ikben egy sor más kérdés hasonló jelentőséggel bír, amelyekre a DIVSZ-nek nagyobb figyelmet kell a jövőben fordítani. — Melyek ezek? — Ilyen a latin-amerikai országok gazdasági függé­sének problémája, a külföl­di eladósodás, mely szo­rító ezekben az ifjúsági szervezetekben, a pártok harcaiban. Elsősorban azért, mert a nemzeti országok igazi függetlenségének meg­teremtése nagymértékben ettől is függ. Különösen fontos at írástudatlanság felszámolása. Ezeken a te­rületeken a fiataloknak je­lentős többsége analfabéta. Felszámolása az ottani ifjú­sági szervezeteknek egyik központi teendője. — A főtitkárnak bizo­nyára gyakran felteszik a kérdést, hogy valójában miből áll a munká ja, és mi jellemei a DÍVSZ tevé­kenységét? — A Demokratikus If­júsági Világszövetségnek mintegy kettőszázhetven tagszervezete van a világ különböző térségében. Ezek ifjúsági, diák-, gyermek- szervezetek, turisztikai szervezetek, tehát a skála nagyon széles. Politikai ér­telemben úgyszintén. Meg­tiszteltetést, elismerést és a KISZ nemzetközi tekinté­lyét .jelzi, hogy nálunk működik a DÍVSZ irodája. A munkafeltételek biztosí­tása, a szervezés egy ma­gyar technikai apparátus feladata, amelynek egyben vezetője a főtitkár. Olyan kiszolgáló apparátus van itt, amely a nemzetközi szervezetekhez hasonlóan épül fel. Fordítók, újság­írók, lektorok, tolmácsok, gazdasági szakemberek, nyomdászok dolgoznak. A DlVSZ-ben elnöki, főtitkári rendszer működik. A mi elnökünk a Libanoni De­mokratikus Ifjúsági Szö­vetség képviselője. Csak­nem negyven külföldi munkatársunk van, akik a kontinensek fiataljait kép­viselik. Napi munkájuk összehangolását szolgálják az irodai ülések, a politikai döntések meghozatalának ülései. Itt beszéljük meg, hol, miikor és milyen témá­ban hallatjuk szavunkat. Mint az iroda vezetője és házigazda, lényegesnek tar­tom a KISZ véleményének képviseletét, azoknak a kezdeményezéseknek az is­mertetését, amelyek ifjúsá­gi szövetségünk munkáját jellemzik. A KISZ Közpon­ti Bizottságának tagjaival közösen igyekszünk az itt dolgozó külföldi munkatár­sak számára olyan feltéte­leket teremteni, hogy ked­vező tapasztalatokkal térje­nek majd vissza hazájukba. Ügy érzem, az évek ezt igazolták, eddig sikerült. A Demokratikus Ifjúsági Vi­lágszövetség egykori mun­katársai, akik ma már többségükben vezető politi­kusok hazájukban, szívesen emlékeznek vissza az itt töltött három-négy évre. Erre a jövőben is nagy fi­gyelmet kell fordítanunk, a mi országunk ifjúsági szö­vetségének a híre, a létező szocialista társadalmi rend­szer szempontjából egy­aránt. Mert egy kicsit raj­tunk keresztül is lemérik, hogy milyen a már meg­valósult szociatizmús. A DÍVSZ budapesti székhe­lye emellett a magyar KISZ számára hasznokat is rejteget magában, amelye­ket a jövőben használunk ki. A világ ifjúsági mozgal­mának jelentős központja működik itt, ahová sok fiatal ellátogat. Delegáció­kat küldünk külföldre. A találkozók, az a tapasztalat, az ismeretanyag, ami fel­halmozódik, közvetve a KISZ javát szolgálja. — Nemzetközi békeév van, amelyet az ENSZ hir­detett meg. Ennek jegyé­ben rendkívül gaZldag prog­ram zajlott és zajlik ha­zánkban. A sorba tartozik kicsit a Miskolci Ifjúsági Napok. Mi a véleményed az ilyen rendezvényről? — A békeév kapcsán a KISZ fő letéteményese volt annak a programsorozat­nak, amelyet az Országos Béketanáccsal, a békemoz­galommal közösen szervez­tünk. Az effajta rendezvé­nyek, mint amilyen a MIN, jelzik azt a tudati szintet, elkötelezettséget, amelyet, a magyar fiatalok éreznek, tanúsítanak bizonyos kér­désekben, vagy bizonyos népek harcai mellett. Olyan folyamatról van szó. amely Magyarországon egyre job­ban aktivizálódik, és mely­ben a tudati elkötelezettség egyre ■ erősebbé válik. A ,.békeügy'' kapcsán ma már olyan mozgalmat vallha­tunk magunkénak, amely apró szeletekre bontva is megállja a helyét. Béke- klubok, öntevékeny közös­ségek százezrével működ­nek, a fiatalok részvételé­vel. Ez a mozgalom poli­tikai tényezővé lett orszá­gunkban. Olyan politikai tényezővé, amely egyetért az ország vezetésének bé­kepolitikájával, kezdemé­nyezéseivel és képes arra, hogy adott esetben saját lépéseket tegyen a béke és a biztonság megteremtése érdekében. Ez persze nem ment egyik napról a má­sikra. Az évek azonban igazolták, jó úton haladunk és a békemozgalom mind­inkább kiteljesedik hazánk­ban. amelynek egyik példá­ja a Miskolci Ifjúsági Na­pok. Hiszen a néhány nap alatt nem csupán a szóra­koztatásról gondoskodnak a szervezők, hanem szép ha­gyományt folytatva lehető­séget adnák arra a mis­kolci fiataloknak, hogy lát­ványos találkozók, gyűlé­sek keretében hitet tegye­nek a béke mellett, szoli­daritást vállalva az afrikai népek harcaival. Monos Márta Készülődés az ünnepekre Nem a legnépszerűbb do­log a nyár közepén a télről beszélni, de a Szerencsi Édes­ipari Vállalat Szerencsi Gyá­rában — júliusban — a téli ünnepre készülődés pillana­tait örökíthette meg fotóri­porterünk. A gyár kézidesszert üze­mében készülnek azok a fi­nomságok, amelyek az ínyenc fogyasztók igényeit is kielé­gítik. A kézzel gyártott és csomagolt desszertek nem tartoznak az olcsó áruk kö­zé, de ízükkel őrzik és öreg­bítik a patinás gyár hírne­vét. Ebből az üzemből ke­rülnek ki a karácsonyi édes­ségek is, mint például a már­tott fondant függelék, amely­ből 63 tonna gyártását ter­vezik december közepéig. Nagy sikert arattak a zselés függelékek. így a gyár veze­tése úgy határozott, hogy szélesíti a választékot, és kö­zel 50 tonnányit dob piacra ebből a termékből. Még a függelékeknél maradva, bi­zonyára nem lesz hiány eb­ből a népszerű karácsonyfa- díszből, mert 12 tonna cso­koládés is a boltok polcaira kerül. Üj terméke a gyárnak — tavaly volt kapható először az üzletekben — a Télapó­zsák, amely ötféle édességet tartalmaz, és már csak azért is népszerű, mert alacsony az ára. A következő hónapok­ban 73 tonna készül belőle. — f. i. — Fotó: Balogh Imre Gépgyári hétköznapok Á harmadik találkozás Diósgyőri Gépgyár, 1986. január. Az elmúlt év eredményei a „nyers adatok” alapján is azt tükrözik, hogy a ke­mény tél okozta megpróbál­tatások és a piacon történt kedvezőtlen változások elle­nére is teljesítette feladata­it a Diósgyőri Gépgyár, és az esztendőt több mint 600 milliós nyereséggel zárta a vállalat. Ez volna az érem egyik, fényes oldala. A másikat az év elején gon­dok homályosították. Min­denki arról beszélt, hogy a gyár 8 ezres kollektívájá­nak csak szeptemberig van munkája, ennyire futja a rendelésekből. Kétmilliárd forint értékű termelésre nincs megrendelés. A tegnapi eredmények és a holnapi gondok ütközteté­se tehát nem formális dolog volt, hanem a gyár létét alapvetően befolyásoló tény. A gyár vezetésének két választása maradt. Az egyik: mintegy 2000 fővel csökken­tik a létszámot és akkor a 6000 embernek lesz munká­ja -az év végéig. A másik: megpróbálják a lehetetlent, április végéig összehozzák a 2 milliárdos megrendelést. A Diósgyőri Gépgyár vezetése a másodikat választotta. 1986. április vége ... Az a 40 tagú csapat, amely három hónapon át járta az országot és külföldet, elké­szítette a végelszámolást. A kétmilliárd csaknem teljes egészében együtt volt, a hi­ányzó néhány száz milliót tudatosan hagyták függőben, lehetőséget teremtve nyere­ségesebb vállalkozásokra. Ezt a bravúrt 40 ember hajtotta végre — miközben az egész kollektíva óriási erőfeszítéseket tett a tervek teljesítéséért, a hazai és ex­portigények pontos és jó minőségű kielégítéséért. És ezen a ponton mái- a har­madik találkozásnál tartunk. Miként az előző két eset­ben, most is dr. Énekes Sándor vezérigazgató a be­szélgetőpartnerem. Asztalán egyetlen kimuta­tás, melyet aznap kapott a munkaügyi főosztályról, és amelyből nagyjából tükröző­dik a gyár első félévi te­vékenysége. (Vagyis: miként is néz ki a gépgyárban a tavalyi fél évhez és az idei tervhez viszonyítva a kere­set-kiáramlás és a termelés- növekedés.) — Anélkül, hogy a szá­mokkal büszkélkednék: né­hány adat. A bruttó terme­lési értéket az I. fél évben — tehát a legkritikusabb hónapokban — csaknem 400 millió forinttal teljesítette túl a DIGÉP. A termelé­kenység 9,3° n-kal növeke­dett, az átlagkereset pedig 6,77%-kal. Sarkasan fogal­mazva ez azt jelenti, hogy Diósgyőrött a teljesítmény jobban növekedett, mint a ki­áramlott bér — vagyis a párt antiinflációs politikáját ez a kollektíva megvalósítot­ta. Itt engedtessék meg egy személyes megjegyzés. Ami­kor az év elején kétmilli­árd hiányzott, és a DIGÉP vezetése, a párt- és társa­dalmi szervek abszolút egyetértésével úgy határo­zott, hogy az idén 600—700 milliós nyereséget realizál­nak, többedmagammal együtt rácsodálkoztam a bi­zarr programra. Az első fél évben a gyár nyeresége pon­tosan 319 millió forint — mely összegszerűségén túl- "Tnenően egy bátor elképzelés áldozatkész munkával törté­nő megvalósítását bizonyít­ja. A hiányzó 2 milliárdos rendelést 40 ember hozta össze — de az imént felso­rolt adatok mögött a 8 ez­res kollektíva minden dolgo­zójának 6 havi munkája van. Azt már csak zárójelben említem, hogy közben mind a rubel-, mind a tőkés ex­portját a tervhez viszonyít­va túlteljesítette a DI­GÉP. És ez is a kollektíva produkciója. Ennyit a tegnapról, mint a harmadik találkozásunk egyik témájáról — mert a másik, óhatatlanul a holnap, a második hat hónap, mely a vezérigazgató szerint ke­vésbé lesz gondoktól men­tes. „Meg kell harcolni a munkáért” — mondta, utal­va az új helyzet új felada­taira. Való igaz, hogy azok a régi szép idők, amikor egy-két évre előre megteltek a rendelési könyvek, aligha térnek vissza. Mert a gazda­sági folyamatok — megint csak jóslás nélkül — a jö­vőben nem lassulnak, hanem gyorsulnak. Ehhez pedig hozzá kell igazítani a szemé­lyes magatartást és a szer­vezetet, mindkettőt tovább korszerűsítve. Együtt kell él­ni azzal a gondolattal is, hogy a munkát manapság nem hoz­zák helybe. Utána kell men­ni — az ésszerű kompro­misszumok határain belül. A lehetőségek és a tarta­lékok versenyeztetése nem egymásnak ellentmondó, ha­nem egymást feltételező fo­galommá lépett elő a DI- GÉP-ben is. Hiszik és vall­ják. hogy a tartalékok ál­landóan újraképződnek, a kapun belül és a kapun kí­vül is. Az előbbi hasznosí­tásához a szervezeti, techni­kai és technológiai korszerű­sítésen kívül mindenképpen hozzátartozik az emberi tu­dásban, a szakma szereteté- ben és a fegyelemben rejlő sok-sok lehetőség, míg a külső tartalékoknál a mások által alábecsült témák fel- térképezésével számolnak, vallva, hogy fillérekből lesz­nek a forintok. Most a harmadik találko­zás után tanmesének tűnne leírni, hogy a Diósgyőri Gépgyár idei tervét illetően a nehezén túl vannak. Me­gint csak a vezérigazgató szavaira hagyatkozva mon­dom,, hogy az első fél­évi sikerélmény arra va­ló, hogy jó értelemben vett önbizalmat adjon a máso­dik fél év megküzdéséhez — és a jövő esztendő meg­alapozásához. Mert a mun­kát, miként tegnap, holnap sem szállítják kézhez, tehát olyasmire is vállalkozni kell. amihez foghatót eleddig so­ha nem csináltak Diósgyő­rött. Magam részéről ezt tartom harmadik találkozásunk leg­fontosabb tanulságának, hi­szen az új helyzet nemcsak új feladatokat ígér, hanem új megoldási formákat is tartogat. Paulovits Ágoston

Next

/
Oldalképek
Tartalom