Észak-Magyarország, 1986. augusztus (42. évfolyam, 180-204. szám)
1986-08-01 / 180. szám
1986. augusztus 1., péntek ÉSZAK-MAGYARORSZAG 3 II fiatalokról, a békéről Beszélgetés a DÍVSZ főtitkárával Ez év szeptemberében negyedik alkalommal rendezik meg a Miskolci Ifjúsági Napokat. A béke jegyében szerveződő több napos program egyik vendége és szónoka Cservény Vilmos, a Demokratikus Ifjúsági Világszövetség főtitkára, akivel a közelmúltban alkalmunk volt szót váltani. — Sokat utazol. Meglehetősen kevés alkalmad van arra, hogy részese légy a hazai ifjúsági rendezvényeknek. E kevesek egyike lesz a Miskolci Ifjúsági Napok, amelyre elfogadtad a meghívást.. . — Szerencsére az időpont kedvezett és így örömmel tehetek eleget a KISZ Miskolc Városi Bizottsága meghívásának, egyben a felkérésnek, hogy a békenagygyűlés szónoka legyek. Gyermekkorom óta szinte minden nyaramat Miskolcon, illetőleg Tapolcán töltöttem, így sok ismerősöm van városotokban, akikkel remélem találkozhatok majd. — Hosszabb távoliét Után a napokban érkeztél haza Magyarországra. Merre jártál? — Nicaraguában és Kubában. Nicaraguában a DÍVSZ latin-amerikai és közép-amerikai tagszervezeteinek volt tanácskozása, amely a Budapesten novemberben megrendezendő DlVSZ-közgyűlést. készítette elő. Azokról a kérdésekről tárgyaltunk, amelyek a közgyűlés napirendjére kerülnek, mint például: hogyan lehetne a DlVSZ-t megerősíteni, megújítani, munkáját változatosabbá tenni, továbbfejleszteni olyan szervezetté, amely a különböző kontinenseken élő fiatalok érdekeit még hatékonyabban képviseli. Egy másik tanácskozáson, a Szocialista Internacionúlé ifjúsági szekciójának küldötteivel, a keresztény munkásifjúsági szervezetek képviselőivel, a béke védelmével, a külföldi intervenció elleni küzdelemmel kapcsolatos teendőinket vitattuk meg. Központi kérdés volt a Nicaraguával vállalt szolidaritás. Ezt a rendezvényt összekötötték a nicaraguai forradalom hetedik évfordulójának győzelmi ünnepségeivel, amelyen jelen voltak a kommunista ifjúsági szervezetek mellett a szocialisták, a szociáldemokraták, a radikális liberális szervezetek és keresztény egyházi szervezetek képviselői. A nicara- guaiák számára a rendkívül feszült külpolitikai helyzíetben igen fontos az az egyhangú támogatás, amelyet az ünnepség vendégei tanúsítottak a helyiek törekvései iránt. Ezután a kubai KISZ vendégeként háromnapos havannai látogatás következett. — Milyen tapasztalatokkal gazdagodtál? — Őszintén szólva, az áldozatos munkát és küzdelmet, amelyet Nicaraguában láttam, nehéz elmondani. Több városban találkoztam a sandinista ifjúsági szövetség vezetőivel és tagjaival. Jártam Leon- ban, sőt Chinandegában, amelynek a neve Magyar- országon ma még kevésbé ismert. Ez az a hely, ahol a KISZ-kongresszus felajánlásaként egy mezőgazdasági szakiskola épül majd a magyar fiatalok segítségével, akik az ősz folyamán érkeznek Chinan- degába. Szóval, a személyes találkozások, beszélgetések alatt meggyőződhettem az ottaniak elszántságáról, lelkesedéséről, ugyanakkor állandó készültségükről is. A már említett nagygyűlésen, amelyet a hondurasi határtól mintegy harminc kilométerre rendeztek meg, a lelkesedésnek, ünneplésnek sajátos ,,háttérzaja” volt. A felvonuló tankok, helikopterek okozták. Szükség volt erre a találkozó védelme érdekében, tartva a rendszeres és váratlan provokációtól, ami ezúttal elmaradt. Nicaraguában egyébként nagyon sok fiatal él. A lakosságnak több .mint a fele ebbe a korosztályba tartozik. Ami engem a legjobban megragadott: ezek a fiatalok vezetik, irányítják az országot. Felelősen, megfontoltan, sokan már tizenhat-tizennyolc évesen. Természetesen sajátos teendőik is vannak. Nálunk Európában nagy szerepe van a nukleáris háború megelőzésével, a béke megőrzésével 'kapcsolatos kérdéseknek. Ezt Nicaraguái ban sem vitatja egyetlen szervezet sem, hiszen tudják, a világ sorsa, a civilizáció ezen áll vagy bukik. Mégis, napi küzdelmeikben egy sor más kérdés hasonló jelentőséggel bír, amelyekre a DIVSZ-nek nagyobb figyelmet kell a jövőben fordítani. — Melyek ezek? — Ilyen a latin-amerikai országok gazdasági függésének problémája, a külföldi eladósodás, mely szorító ezekben az ifjúsági szervezetekben, a pártok harcaiban. Elsősorban azért, mert a nemzeti országok igazi függetlenségének megteremtése nagymértékben ettől is függ. Különösen fontos at írástudatlanság felszámolása. Ezeken a területeken a fiataloknak jelentős többsége analfabéta. Felszámolása az ottani ifjúsági szervezeteknek egyik központi teendője. — A főtitkárnak bizonyára gyakran felteszik a kérdést, hogy valójában miből áll a munká ja, és mi jellemei a DÍVSZ tevékenységét? — A Demokratikus Ifjúsági Világszövetségnek mintegy kettőszázhetven tagszervezete van a világ különböző térségében. Ezek ifjúsági, diák-, gyermek- szervezetek, turisztikai szervezetek, tehát a skála nagyon széles. Politikai értelemben úgyszintén. Megtiszteltetést, elismerést és a KISZ nemzetközi tekintélyét .jelzi, hogy nálunk működik a DÍVSZ irodája. A munkafeltételek biztosítása, a szervezés egy magyar technikai apparátus feladata, amelynek egyben vezetője a főtitkár. Olyan kiszolgáló apparátus van itt, amely a nemzetközi szervezetekhez hasonlóan épül fel. Fordítók, újságírók, lektorok, tolmácsok, gazdasági szakemberek, nyomdászok dolgoznak. A DlVSZ-ben elnöki, főtitkári rendszer működik. A mi elnökünk a Libanoni Demokratikus Ifjúsági Szövetség képviselője. Csaknem negyven külföldi munkatársunk van, akik a kontinensek fiataljait képviselik. Napi munkájuk összehangolását szolgálják az irodai ülések, a politikai döntések meghozatalának ülései. Itt beszéljük meg, hol, miikor és milyen témában hallatjuk szavunkat. Mint az iroda vezetője és házigazda, lényegesnek tartom a KISZ véleményének képviseletét, azoknak a kezdeményezéseknek az ismertetését, amelyek ifjúsági szövetségünk munkáját jellemzik. A KISZ Központi Bizottságának tagjaival közösen igyekszünk az itt dolgozó külföldi munkatársak számára olyan feltételeket teremteni, hogy kedvező tapasztalatokkal térjenek majd vissza hazájukba. Ügy érzem, az évek ezt igazolták, eddig sikerült. A Demokratikus Ifjúsági Világszövetség egykori munkatársai, akik ma már többségükben vezető politikusok hazájukban, szívesen emlékeznek vissza az itt töltött három-négy évre. Erre a jövőben is nagy figyelmet kell fordítanunk, a mi országunk ifjúsági szövetségének a híre, a létező szocialista társadalmi rendszer szempontjából egyaránt. Mert egy kicsit rajtunk keresztül is lemérik, hogy milyen a már megvalósult szociatizmús. A DÍVSZ budapesti székhelye emellett a magyar KISZ számára hasznokat is rejteget magában, amelyeket a jövőben használunk ki. A világ ifjúsági mozgalmának jelentős központja működik itt, ahová sok fiatal ellátogat. Delegációkat küldünk külföldre. A találkozók, az a tapasztalat, az ismeretanyag, ami felhalmozódik, közvetve a KISZ javát szolgálja. — Nemzetközi békeév van, amelyet az ENSZ hirdetett meg. Ennek jegyében rendkívül gaZldag program zajlott és zajlik hazánkban. A sorba tartozik kicsit a Miskolci Ifjúsági Napok. Mi a véleményed az ilyen rendezvényről? — A békeév kapcsán a KISZ fő letéteményese volt annak a programsorozatnak, amelyet az Országos Béketanáccsal, a békemozgalommal közösen szerveztünk. Az effajta rendezvények, mint amilyen a MIN, jelzik azt a tudati szintet, elkötelezettséget, amelyet, a magyar fiatalok éreznek, tanúsítanak bizonyos kérdésekben, vagy bizonyos népek harcai mellett. Olyan folyamatról van szó. amely Magyarországon egyre jobban aktivizálódik, és melyben a tudati elkötelezettség egyre ■ erősebbé válik. A ,.békeügy'' kapcsán ma már olyan mozgalmat vallhatunk magunkénak, amely apró szeletekre bontva is megállja a helyét. Béke- klubok, öntevékeny közösségek százezrével működnek, a fiatalok részvételével. Ez a mozgalom politikai tényezővé lett országunkban. Olyan politikai tényezővé, amely egyetért az ország vezetésének békepolitikájával, kezdeményezéseivel és képes arra, hogy adott esetben saját lépéseket tegyen a béke és a biztonság megteremtése érdekében. Ez persze nem ment egyik napról a másikra. Az évek azonban igazolták, jó úton haladunk és a békemozgalom mindinkább kiteljesedik hazánkban. amelynek egyik példája a Miskolci Ifjúsági Napok. Hiszen a néhány nap alatt nem csupán a szórakoztatásról gondoskodnak a szervezők, hanem szép hagyományt folytatva lehetőséget adnák arra a miskolci fiataloknak, hogy látványos találkozók, gyűlések keretében hitet tegyenek a béke mellett, szolidaritást vállalva az afrikai népek harcaival. Monos Márta Készülődés az ünnepekre Nem a legnépszerűbb dolog a nyár közepén a télről beszélni, de a Szerencsi Édesipari Vállalat Szerencsi Gyárában — júliusban — a téli ünnepre készülődés pillanatait örökíthette meg fotóriporterünk. A gyár kézidesszert üzemében készülnek azok a finomságok, amelyek az ínyenc fogyasztók igényeit is kielégítik. A kézzel gyártott és csomagolt desszertek nem tartoznak az olcsó áruk közé, de ízükkel őrzik és öregbítik a patinás gyár hírnevét. Ebből az üzemből kerülnek ki a karácsonyi édességek is, mint például a mártott fondant függelék, amelyből 63 tonna gyártását tervezik december közepéig. Nagy sikert arattak a zselés függelékek. így a gyár vezetése úgy határozott, hogy szélesíti a választékot, és közel 50 tonnányit dob piacra ebből a termékből. Még a függelékeknél maradva, bizonyára nem lesz hiány ebből a népszerű karácsonyfa- díszből, mert 12 tonna csokoládés is a boltok polcaira kerül. Üj terméke a gyárnak — tavaly volt kapható először az üzletekben — a Télapózsák, amely ötféle édességet tartalmaz, és már csak azért is népszerű, mert alacsony az ára. A következő hónapokban 73 tonna készül belőle. — f. i. — Fotó: Balogh Imre Gépgyári hétköznapok Á harmadik találkozás Diósgyőri Gépgyár, 1986. január. Az elmúlt év eredményei a „nyers adatok” alapján is azt tükrözik, hogy a kemény tél okozta megpróbáltatások és a piacon történt kedvezőtlen változások ellenére is teljesítette feladatait a Diósgyőri Gépgyár, és az esztendőt több mint 600 milliós nyereséggel zárta a vállalat. Ez volna az érem egyik, fényes oldala. A másikat az év elején gondok homályosították. Mindenki arról beszélt, hogy a gyár 8 ezres kollektívájának csak szeptemberig van munkája, ennyire futja a rendelésekből. Kétmilliárd forint értékű termelésre nincs megrendelés. A tegnapi eredmények és a holnapi gondok ütköztetése tehát nem formális dolog volt, hanem a gyár létét alapvetően befolyásoló tény. A gyár vezetésének két választása maradt. Az egyik: mintegy 2000 fővel csökkentik a létszámot és akkor a 6000 embernek lesz munkája -az év végéig. A másik: megpróbálják a lehetetlent, április végéig összehozzák a 2 milliárdos megrendelést. A Diósgyőri Gépgyár vezetése a másodikat választotta. 1986. április vége ... Az a 40 tagú csapat, amely három hónapon át járta az országot és külföldet, elkészítette a végelszámolást. A kétmilliárd csaknem teljes egészében együtt volt, a hiányzó néhány száz milliót tudatosan hagyták függőben, lehetőséget teremtve nyereségesebb vállalkozásokra. Ezt a bravúrt 40 ember hajtotta végre — miközben az egész kollektíva óriási erőfeszítéseket tett a tervek teljesítéséért, a hazai és exportigények pontos és jó minőségű kielégítéséért. És ezen a ponton mái- a harmadik találkozásnál tartunk. Miként az előző két esetben, most is dr. Énekes Sándor vezérigazgató a beszélgetőpartnerem. Asztalán egyetlen kimutatás, melyet aznap kapott a munkaügyi főosztályról, és amelyből nagyjából tükröződik a gyár első félévi tevékenysége. (Vagyis: miként is néz ki a gépgyárban a tavalyi fél évhez és az idei tervhez viszonyítva a kereset-kiáramlás és a termelés- növekedés.) — Anélkül, hogy a számokkal büszkélkednék: néhány adat. A bruttó termelési értéket az I. fél évben — tehát a legkritikusabb hónapokban — csaknem 400 millió forinttal teljesítette túl a DIGÉP. A termelékenység 9,3° n-kal növekedett, az átlagkereset pedig 6,77%-kal. Sarkasan fogalmazva ez azt jelenti, hogy Diósgyőrött a teljesítmény jobban növekedett, mint a kiáramlott bér — vagyis a párt antiinflációs politikáját ez a kollektíva megvalósította. Itt engedtessék meg egy személyes megjegyzés. Amikor az év elején kétmilliárd hiányzott, és a DIGÉP vezetése, a párt- és társadalmi szervek abszolút egyetértésével úgy határozott, hogy az idén 600—700 milliós nyereséget realizálnak, többedmagammal együtt rácsodálkoztam a bizarr programra. Az első fél évben a gyár nyeresége pontosan 319 millió forint — mely összegszerűségén túl- "Tnenően egy bátor elképzelés áldozatkész munkával történő megvalósítását bizonyítja. A hiányzó 2 milliárdos rendelést 40 ember hozta össze — de az imént felsorolt adatok mögött a 8 ezres kollektíva minden dolgozójának 6 havi munkája van. Azt már csak zárójelben említem, hogy közben mind a rubel-, mind a tőkés exportját a tervhez viszonyítva túlteljesítette a DIGÉP. És ez is a kollektíva produkciója. Ennyit a tegnapról, mint a harmadik találkozásunk egyik témájáról — mert a másik, óhatatlanul a holnap, a második hat hónap, mely a vezérigazgató szerint kevésbé lesz gondoktól mentes. „Meg kell harcolni a munkáért” — mondta, utalva az új helyzet új feladataira. Való igaz, hogy azok a régi szép idők, amikor egy-két évre előre megteltek a rendelési könyvek, aligha térnek vissza. Mert a gazdasági folyamatok — megint csak jóslás nélkül — a jövőben nem lassulnak, hanem gyorsulnak. Ehhez pedig hozzá kell igazítani a személyes magatartást és a szervezetet, mindkettőt tovább korszerűsítve. Együtt kell élni azzal a gondolattal is, hogy a munkát manapság nem hozzák helybe. Utána kell menni — az ésszerű kompromisszumok határain belül. A lehetőségek és a tartalékok versenyeztetése nem egymásnak ellentmondó, hanem egymást feltételező fogalommá lépett elő a DI- GÉP-ben is. Hiszik és vallják. hogy a tartalékok állandóan újraképződnek, a kapun belül és a kapun kívül is. Az előbbi hasznosításához a szervezeti, technikai és technológiai korszerűsítésen kívül mindenképpen hozzátartozik az emberi tudásban, a szakma szereteté- ben és a fegyelemben rejlő sok-sok lehetőség, míg a külső tartalékoknál a mások által alábecsült témák fel- térképezésével számolnak, vallva, hogy fillérekből lesznek a forintok. Most a harmadik találkozás után tanmesének tűnne leírni, hogy a Diósgyőri Gépgyár idei tervét illetően a nehezén túl vannak. Megint csak a vezérigazgató szavaira hagyatkozva mondom,, hogy az első félévi sikerélmény arra való, hogy jó értelemben vett önbizalmat adjon a második fél év megküzdéséhez — és a jövő esztendő megalapozásához. Mert a munkát, miként tegnap, holnap sem szállítják kézhez, tehát olyasmire is vállalkozni kell. amihez foghatót eleddig soha nem csináltak Diósgyőrött. Magam részéről ezt tartom harmadik találkozásunk legfontosabb tanulságának, hiszen az új helyzet nemcsak új feladatokat ígér, hanem új megoldási formákat is tartogat. Paulovits Ágoston
