Észak-Magyarország, 1986. augusztus (42. évfolyam, 180-204. szám)

1986-08-02 / 181. szám

1986. augusztus 2., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 7 Az Ermitázs új szerzeményei Egy káros szenvedély nyomában... A dohányzás és a tüdőrák „Egy kis cigaretta valódi linóm Oly illatos, enyhe, mint rózsaszirom ..." éneklik az o per e tt'k ellő s ben az is­mert melódiát. Manapság e szöveg baljóslatúvá válik, mert egyre többel tudunk a dohányzás káros hatásáról. A szenvedélyes dohányos naponta 1—2 dobozzal is el­szív az erős, olcsóbb cigaret­tából. A rágyújtás mozdu­latai. a füsttel beszívott ni­kotin hatása megszokottá válik, ezért nehéz a dohány­zás abbahagyása. Az utóbbi két évtizedben egyre több nő dohányzik. A cigarettái ogy ászt á ssa 1 parii u - zamosan — megfigyelték — növekszik az idült hörghu­rutos, a lüdőrákos 'betegek száma. A koszorúér-betegsé­gek, a szívinfarktusok szá­mának emelkedéséé ni is fe­lelős a dohányzás, a füst szé n m őri o x i d - tar t a lima. Milyen károsodást okoz a dohányfüst? Megtámadja a légutak legbelső rétegét, mely az öntisztulást végzi, korlátozza a csillószőrök mozgását. Fokozott nyákkép­ző hatása van, fokozza a kö­pelürítést. a reggeli köhö­gést. Ha a dohányzás meg­szűnik, a kóros tünetek is elmúlhatnak. A tüdőrák és a dohány­zás összefüggése ma már nyilvánvaló. Angliában fi­gyeltek lel arra, hogy a do­hány fogyaszt ás növekedésé­vel nő a tüdörákosok száma. Minél több cigarettát szív el naponta egy ember, annál valószínűbb a tüdőrák ki­fejlődése, s minél fiatalabb korban szokik rá a dohány­zásra. annál hamarább ér­vényesül a rákkeltő hatás. Az erős dohányosok között a dohányzás elhagyása után 5 év alatt felére, 10 év alatt a negyedére csőkként a tü­dőrákban elhaltak aránya! A betegségek között a tü­dőrák, mint halálok az el­sők között szerepel. A tüdőrák gyógyítása ak­kor eredményes, ha korán fedezzük fel. Korai a felfe­dezés, ha a betegnek még nincs panasza, csak a rönt­genfelvételen látszik a daga­nat. Ezért kell elvégezni a szűrővizsgálatot minden év­ben. s különösen ajánlott a szűrés 40—70 évig a dohá­nyosoknak ! A gyakori köpelürités fel­hívja a dohányos figyelmét a szűrővizsgálatra. Ha ehhez véres köpet, fájdalom, fo­gyás is járul, sürgősen or­voshoz kell fordulni! A dohányzásról való le­mondás nem könnyű, de nem is lehetetlen feladat. Legfontosabb az erős akarat, emellett segítségünkre van az orvos az elvonást elősegí­tő gyógyszerekkel, nyugtátok­kal. Meg kel! beszélni az or­vossal azokat a körülmé­nyeket, melyek .kiváltják a dohányzást. Tudnunk kell, hogy a nem dohányzó szülők jó példát mutat nak gyermekeiknek. Mi a jutalma azoknak, akik a dohányzásról le­mondtak? Elsősorban a jobb közérzet, a szervezet e 11 e n á 11 óké pességének növe­kedése, bizonyos betegségek elkerülése. No és az anyagi előny. Dr. Vay Éva főorvos A kultúra és a művészet emlékei címmel kiállítás nyílt meg az Er.mitázsban a tavalyi év legérdekesebb szerzeményeiből. Közöttük van a 2,5 évszázada orosz mesterek által készített „Áb- rahám visszakapja feleségét, Sárát" faliszőnyeg, mélyet egy párizsi aukción vásárol­tak vissza. Kiállítatták Pier- ro Brollis olasz szobrász Szerelem a térben bronz domborművét, melyet a mű­vész özvegye ajándékozott az Ermiltúzsnak. A .múlt évben expedíció járt az Alfajban, Nyugat- Szibéria déli részén. Több értékes régiséggel, többek között az időszámítás előtt 7—6. századból származó sast ábrázoló aranylemezek­kel és kerámiatárgyakkal tértek vissza. A kiállítást a XVII. századi nepáli Budd- hatkultusz emlékei, a XIV. századi pszkovi iskola fres­kói. orosz miniatűr-arcképek és nyugat-európai porcelán- gyűjtemény egészíti ki. Az Ermitázs tulajdonában csaknem 3 millió művészeti emléket őriznek. Megkapta az augusztus elsején esedékes fizetését, átszámolta a boríték tar­talmát. Otthon kiállította az OTP átutalási csekkjét, számolt, különböző össze­geket borítékokba rakott, kevéske pénzt tárcájának egy kisebb rekeszébe. Mindez tegnap, augusztus elsején, pénteken történt. Ma a Búza téri piacra megy. meg szétnéz az áruházakban ... A negyven év előtti augusztus elseje, meg az, azt megelőző hetek, hóna­pok jutottak eszébe. l!)4(i. nyara, amikor a világ ed­dig ismert legerősebb inf­lációja éppen Magyaror­szágon lomholt. Mar az előző évben, 11145. kará­csonya elölt egy „olcso" töltőtollért 380 ezer pengőt fizetett, azóta meg úgy szaladtak felfelé az árak. annyira elértéktelenedett a pénz. hogy egyes bankok értékét ki sem tudta mon­dani. Nem is lehetett mai- nullákkal győzni azok le­írását. Viszonylag szép ki­állítású papi rszclctek je­lentettek a gyors egymás­utánban kiadott bankje­gyeket. a Mii-pengőket. HM pengőkel. a kimondha­tatlan számú pengőket, majd az adópengőnek elne­vezel! pénzeket. Mindegy, minek hívták, nem lehetett értük semmi értelmes dol­got vásárolni. Nagyon hal­ványan még emlékezett egy előző inflációra, de in­kább szülei elbeszéléséből ismerte az akkor haldokló pengő születését. Mai'csak­nem-ötéves legényke voll, amikor a pengő megszüle­tett és a korona vált ér­téktelenné. s íme két év­tized sem telt el, az „új" pénz is agonizál. Mennyire találó is Hegedűs Géza e korról szóló regényének a címe: A pengő boszor­ka n y t á nca. Quad ri 11 i ók ban számolja a pénzét és oly­kor gondol okoz a napi főétkezést jelentő íélkiló- nyi bódiszilva megvásár­lása a munkahelyéhez kö­zeli bódéban. Munkaköre olyan volt. hogy az inflációi kézzel­foghatóan érezte-látla: egy megyei szerv központjának számvevőségén dolgozott akkoriban. Körmölte a sok-sok nullával jegyzendő összegeket. . s töprengett, minek; mi értelme van en­nek, miért kell könyvelni azokat az összegeket, amik semmit sem érnek. A környezetében már nem volt semmi elcserélni való. Ruha is szinte csak a rajta való. Aranya so­sem volt. Pedig már csak aranyért és dollárért lehe­tett valamit venni. Bosszú­san nézegette az óralánco­kat, nyakláncokat csípőfo­góval vagdosó, .kis patika­mérlegen lemérő fezőröket, meg a nyomorúságos, utol­só ékszerüket is élelmi­szerért áldozó rászorulta­kat. nem utolsósorban a spekulánsokat, feketéző­ket, akik úgy éltek 194(1. június—júliusában nálunk, mintha ez lenne a termé­szetes életforma. Pedig a kommunisták már hirdet­ték a stabil pénz eljövete­lét, s kiadták a jelszót: „Lakai alá a feketézőket!" De amíg nem volt értékes pénz. a feketézőkkel szem­ben is nehéz, voll fellépni. A munkahelye közelében volt egy bolt, valaha cuk­rászda. ahol. kukoricagör- hét lehetett olykor kapni. Csemegének számított, ha ezt ehetett a bódiszilva helyett, vagy éppen mellé. Sovány voll, de lelkes. Sze­rette a munkahelyét, szí­vesen dolgozott, őszintén bízott a jövőben, élvezte a még friss érzető szabadsá­got. Szabad idejében néze­gette a szerény kirakato­kat, a szinte szemlátomást emelkedő árakat. Máig is emlékszik egyik ismert hu­morista híressé lett karco­latára a zsír árának válto­zásáról. Mivel a rossz pén­zen kívül mással nem ren­delkezett, szinte nem is érintette meg például a ruházat drágulása. Olajos pirítás vacsorák jelentették a baráti összejöveteleket, nagy, bizakodó beszélgeté­sekkel. Sokan élhetetlennek tar­tották. amiért közhivatali állást vállalt, ahol termé­szetben nem fizettek sem­mit. csak értéktelen ban­kókban. Nem bánta. Fiatal volt, tele reményekkel és vállalkozó kedvvel. így vállalta el azt is, hogy rendszeresen felutazik Bu­dapestre a megyei szerv több száz dolgozójának fi­zetéséért. Fel kellett men­ni érte, mert egyébként olyan későn érkezett, hogy önmaga értékének tized-, később század-, vagy ez­redrészét sem érte. Az uta­zás nem volt egyszerű. Több mint fél napig ment a vonat — ha nem jött közbe semmi. Zsúfolt volt, sokszor a kocsik tetején kellett utazni, s a mozdony füstjétől feketén érkezett az utas céljához. Visszafe­lé meg legszívesebben tol­ta volna a vonatot, hiszen a pénz útközben is érték­telenedett, Olykor nem vo­naton, hanem alkalmi te­hergépkocsin ment — eev- szer a diósgyőri pénzpapír- szállítmány báláinak tete­jén —. de ilyenkor Gödöl­lő , környékén mindig na-, gyón izgult, meri az azóta mór megszűnt, hírhedt patkókanyarban szinte min­dennaposak voltak a fegy­veres rablások, néha em­beráldozatot is követelve. Igaz, tőle mit rabolhattak volna el?! Rendszerint elő­ző napon utazót! el a fő­városba, általában mósod- magaval. alvás a Keleti pályaudvaron, vagy az or­szágos főnökségnél, ahová a pénzért menni kellett, az alagsorban, olykor a por­tásfülkében, ritkábban egy- egy távoli rokonnál. Elein­te hetenként, majd heten­ként kétszer tette meg az utal. Munkatársai minden­féle listákat adtak neki, mit vegyen a pénzükért; még Pesten. Mit? Amit ép­pen pénzért adtak! így hozott egyszer egy magas beosztású kollégának egy­heti fizetéséért eg.v üveg Negro cipőfesléket. mert azt éppen lehetett venni. De volt. akinek csak egy levél inggomb, vagy né­hány pár cipőfűző, esetleg egy doboz cipőkrém jutott, meg persze kimondhatat­lan összegben még némi értéktelen pénz. Közben tombolt az inf­láció. Hallotta, hogy Me­zőkövesden rekedt egy vándor színtársulat, mert sose tudtak annyi pénzt összeszedni, hogy elutaz­hassanak. Tojásért, egyéb ennivalóért adták a jegyet és mindent eljátszottak, amit csak tudtak. Akár­csak Sajószent páteren egy másik trupp. Ott az élel­miszeren kívül a jegyért lámpaüveggel fizettek, mert az üveggyári dolgozók ab­ban kapták fizetésüket. Több vagonnyi lámpaüve­get: szedett össze a társu­lat, amely helyben kivárta az infláció végét, s egy kereskedőnek eladta az üveggyűjteményt. Ott sem láttak ennyi színdarabot egyhuzamban azóta sem. Emlékezett a kommunis­ták ígéretére: jön a jó pénz, születőben van a fo­rint! Hallóit, olvasott min­denféle visszaélésekről. S hallgatta Rákosi Mátyás bejelentését a miskolci Népkertben: augusztus el­sejére itt lesz az új pénz. a forint, de vigyázzunk rá, fékezzük meg az ellene ás­kálódólent: sőt. „akasztóia­ra a forintrontókai!” Jú­lius utolsó napjai roppant feszültségben leltek. Egy lisztlekelézési iigy országos botránnyá dagadt, több­napos feszültséggel, tömeg- tüntetéssel és tincselések­kel. És éppen ezen a na­pon megszületett a forint. 194(5. augusztus elseje volt. A régi pénz papírszeletké- inek millióit az utcasep­rők nyírágseprői kotorták halomba. Mostanában csak színházi kellékpénzként láthatók. Másnap. 1946.. augusztus 2-án reggel megkapta az első. forintban mért fize­téséi. Egyszáznyolcvanhá­rom forintot egy hónapra. A Búza térre vezeteti az útja, mint sokaknak. Gyü­mölcs, zöldség, avasodó szalonna — amit most vet­tek elő rejtekhelyéről, mert még nem cserélték el ru­hára, bútorra — vajra, egyéb tejtermékre, fel se tudja sorolni, mi minden volt. Szerencsére voll aki segített, mert egyedül nem tudta volna hazavinni, amit összevásárolt öt-hat forintért . .. Számolgatta, rakosgatta a pénzét. Az egyetlen szá­zast — akkor még kék szí­nű volt. a „piroska" csak később került ki a Nemze­ti Bankból —. n tízeseket, meg a fémpénzeket. Ter­vezgette, mii fog vásárol­ni. Mert hirtelen tele let­tek a boltok is mindennel. Megszületett a jó pénz, ki­színesedtek a kirakatok, megnőtt a választék, s az új pénzért mindent meg lehetett venni ... Negyven éve ennek. Teg­nap is. miután kitöltötte az OTP átutalási csekkjét, maradék forintjait beosz­totta egy hónapra. Mint negyven esztendeje minden elsején ... Benedek Miklós Fizetés ­augusztus elsején Mondhatná szebben... Túlságosan bőbeszédűek vagyunk, panaszolja egyik barátom. Kevés a lényegre törő hozzászólás az értekez­leteken, körülményeskedve nyilatkoznak a riportala­nyok a mikrofon előtt, gyak­ran érthetetlenné burjánoz- nak a hivatali határozatok mondatai, elriaszt a szom- szédaszony szóözöne. Job­ban gazdálkodhatnánk időnkkel — teszi még hozzá a példáik sorolása után —. ha megnyilatkozásaink tö­mörebbek lennének, s kevés szóval ki tudnánk fejezni a lényeget. Minthogy magam is tapasztalom néha az üres beszéd, a tartalmatlan szó- cséplés haszontalan voltát, hajlamos vagyok arra, hogy igazait adjak barátomnak. Vizsgálni kezdem környeze­tem kifejezésmódját, az új­ságok cikkeit, a rádió köz­leményei!. Találok is bőven példát a fölösleges részle­tekre, ismétlődésekre, de ar­ról is meggyőződhetek, hogy a fölöslegesség megítélésé­ben nem lehet egyetlen szem­pontunk a közlés érthető­sége. Több tényező késztet arra bennünket, hogy a fel­tétlenül szükségesnél tő' elemet használjunk gondola­taink kifejezése során. Kezdjük mindjárt a nyelv építőköveinek mennyiségé­vel! Ha egy magyar nyelvű szöveget minden tizedik be­tűt elhagyva írnánk le. bi­zonyára könnyen kitalálná mindenki, melyek az elha­gyott betűk. Ha egy rádió­ban hangzó szövegből recse­gés miatt nem értünk né­hány szótagot, ki tudjuk egészíteni a hallottak alap­ján. A nyelvészek a jelrend­szer redundanciajárnak neve­zik ezt a tényt, hogy ugyan­is a szükségesnél főbb jel áll rendelkezésünkre, a jel­rendszer fölösleget is tartal­maz. Gondoljunk például a gyorsírásra, amely sok min­dent el tud hagyni a tarta­lom csorbulása nélkül. A nyelvtani formákban is van túlbiztosítás. A „gólyá­nak a lába”, a „te is tudod” szerkezeteikben a birtokos jelző -nak viszonyragja, il­letve a te személyes névmás nélkülözhető, mert a birtok- szó személyjele, az ige sze- mélyragja önmagában is ké­pes azonos tartalmat közve­títeni. Tehát így is ugyanazt jelenti: a golfja ínba; tudod. A hosszabb, a fölösleget is tartalmazó alak valamilyen nyomatékot hordoz, tehát bi­zonyos árnyalat érzékelteté­sére alkalmas. A köznapi szóhasználat­ban az egyes közlemények, terjengősségét, a fölösleges ismétlődéseket tekintik re­dundanciának. A kérdés az, hogy mikor minősíthetjük az alkalmazott nyelvi for­mát szószaporításnak. A vá­lasz így adható meg: ha egy nyelvi elemnek nincs kom­munikációs szerepe, stiliszti­kai érteke, akkor valóban fölösleges. Sokszor azonban a terjengösség is kifejez va­lamit. A „jó napot kívánok” igéje például elhagyható ugyan, de így udvariasabb a köszönés. A „Nagyokat ki­áltott. ordított, üvöltött" mondat halmozott állítmá­nyai erőteljes stílushatással adnak valami többletet, no­ha a három szó rokon ér­telmű. A puszta ismétlés is lehet művészi kifejezőesz­köz. gondoljunk Ady Endré­re, aki szívesen élt ezzel az alakzattal. Az ismétlődés oktató jel­legű szövegben egyenesen kívánatosnak mondható, mert megkönnyíti az ismeret bevésését. A beszélőnek a szóbeli közlés megszerkesz­tése során tekintetbe kell vennie a figyelem lankadá- sát. a redundancia ilyenkor segíthet: ha egy-két közlés­részletet elmulaszt a hallga­tó. a lényeg megismétlése eredményessé teszi a beszél­getést. Szövegünk tehát le­het pár szóval több. ha ez­zel a kommun ikáció sí ki­szolgáljuk : pontosítunk. ár­nyalunk, hatásosabbá te­szünk. Hol húzódik a határvonal a hasznos és az indokolatlan szószaporitás között? Ezt csak az adott helyzet, a be­szélők ismeretében dönthet­jük el. Általános tanácsunk az lehet: szöveg alkotása közben gondoljunk a címzett­ié is. akinek közleményünk szól; olyan részletességgel fogalmazzunk, amilyen a za­vartalan megértéshez szük­séges, Ehhez önfegyelem kell: a szűkszavúság éppoly zavart okozhat, mint a szó- szaporítás. Vállalnunk kell a fáradságot, hogy helyesen szabjuk meg a kifejezés ter­jedelmét. Kováts Dániel

Next

/
Oldalképek
Tartalom