Észak-Magyarország, 1986. augusztus (42. évfolyam, 180-204. szám)
1986-08-02 / 181. szám
1986. augusztus 2., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZAG 5 MBzpstér-iYílés helyett. Éj pályára állni A vállalati magatartás és mozgástér címet viselő XXV. Miskolci Közgazdász Vándorgyűlésen megfogalmazott gondolatok rövid összegzése lehet: miután a gazdasági élet főszereplői a vállalatok, így azok teljesítménye határozza meg a népgazdaság eredményeit. Ez azonban csak a vállalati mozgástér érdemleges bővítése útján lehetséges. A mozgástér bővítése két vonatkozásban merült fel: 1. A vállalati gazdálkodás kötöttségeinek oldása, a túlszabályozottság enyhítése; 2. Az erőforrásokon való osztozkodás arányának módosítása, illetve adott arányokon belül annak más kritériumok szerinti elosztása. A mozgástér bővítésének szorgalmazása tetszetőssége ellenére is részigazság, s csupán részmegoldást jelentene. Miért? Azért, mert a vándor- gyűlésen az irányítás és a vállalatok adott játéktéren való osztozása kapott nagyobb hangsúlyt. A népgazdaság mozgástere azonban nálunk ma már a vállalati szféra mozgásteréből épül fel, Az erőforrásokra vonatkozó alku új köntösbe öltöztetése tehát nem visz előbbre. A fő gond, hogy a vállalati mozgástér bővítésének szorgalmazása az adott paradigma- rendszer, szerveződési elv keretein belül maradt. A hanyatlás irányába mutató tendenciák viszont a népgazdaság és a vállalatok együttes mozgásterének bővítését tennék szükségessé. Csak a jelzett kereteken belül maradni: zsákutcába vezet. Az egyszerű bővítés helyett minőségileg más, újfajta mozgásteret biztosító pályára van (lenne) szükség. A hangsúlyt a kölcsönös érdekeken nyugvó, kooperatív jellegű és integráló erejű vállalatok közötti kapcsolatrendszer kiépítésére kellene (kellett volna) helyezni. Ilyen messzire ezen a vándorgyűlésen sem jutottunk el, s ez nem véletlen. Ehhez ugyanis gondolkodásmódunk megújítására lenne szükség. Kissé konkrétabban: a vállalati gazdálkodás autonómia irányába mutató továbbfejlesztésére lenne szükség, ami a vállalati s ezen keresztül a népgazdasági mozgástér bővítésének is feltétele. Ez a vezető garnitúra mentalitásának, vezetési stílusának áthangolását is szükségessé teszi. A vállalati gazdálkodás és vezetési stílus új alapokra helyezésének feltétele még a tulajdonlás szélesebb alapokra helyezése: a tömegtérülés elvének érvényesítése: az érdekeltségi viszonyok, a vállalati belső mechanizmus és autonómia továbbfejlesztése. A központi irányítás formájával, a politika és a gazdaság közötti kapcsolatrendszer kérdéseivel csak ezekre a kérdésekre adott válaszok után szabad foglalkozni. Ebben a felfogásban az irányítás szolgálja a gazdaságot, s nem hatóságként vagy érdekeltségi, kockázati és felelősségi motívumokat nélkülöző hivatalként uralkodik rajta. TULAJDONLÁS A tulajdon társadalmasításában elméletileg sem az állami forma a legmagasabb szint. Gyakorlatilag, történetileg az állami forma is csupán átmeneti. A tulajdon társadalmasításában tehát tovább kell lépni. Egyfelől, mert mai gondjaink jórészt a tulajdonlás megoldhatatlanságában gyökerezik, másfelől, mert — s ez az előbbiből következik — a tulajdont, a tulajdonosi viselkedést nem, vagy csak nagyon alacsony hatásfokkal lehel színlelni. Vessük pl. egybe az emberek személyi és állami tulajdonhoz való viszonyát. Az állami formájú társadalmi tulajdon nem képes emberléptékűvé válni. Ez már történelmi tapasztalat. Ebből eredően ez a forma az elidegenedési viszonyokat és a bérmunkástudatot örökíti tovább. A gyakorlati tapasztalatok és elemzések tanulsága szerint viszont a tulajdonosi kötődés nélküli gazdálkodás szükségszerűen pazarló. Mindent el kell ezért követni annak érdekében, hogy a tulajdont, a vagyonnal való gazdálkodás ügyét vigyük közelebb a dolgozó emberekhez. Hogyan? A vagyon feletti nagyobb rendelkezési jog, a személyes érdekeltség, és a felelősség formáinak erősítésével, gazdagításával. Félreértés ne essék. Mindez a tulajdon társadalmasítottságá- nak magasabb szintre emelését, s nem annak szétpar- cellázását jelentené. A TÖMEGTÉRÜLÉS ELVÉNEK ÉRVÉNYESÍTÉSE A szocialista gazdaságok eddig követett szerveződési elvéből a tömegtérülés elvének érvényesítése kimaradt. A mai elvek alapján végzett tőkefelosztásnak egyre súlyosabb következményei vannak : az eszközhatékonyság évtizedek óta romlik; a gazdaság rugalmassága elégtelen: a világgazdaságban felerősödő modernizációs folyamattól sok ponton leszakadtunk; a világgazdasági ciklusokkal néha ellenfázisba kerültünk. Annak ellenére, hogy a társadalmi tőke leghatékonyabb működtetése és felosztása minden társadalomnak alapvető érdeke. Eddigi és mai eszköztárunk egy ilyen optimumnak a megközelítésére sem képes, a folyamatok többsége a hatékonysági követelményekkel ellentétes pályán mozog. Az optimális viszonyok közelítéséhez — az említetteken kívül — a tőke felosztásának intézményesítésére és működőképes tőkepiacra is szükség lenne. ÉRDEKELTSÉGI VISZONYOK A létező szocializmusok, szocialista gazdaságok Achil- les-sarka, hogy a hatékony- sági kényszert és érdekeltséget nem képes a gazdálkodás belső értékrendjévé tenni, és nem tudja azt a csoportig, az egyénig vinni. Erre 1968 után is csak felemásan, részlegesen képes. A legfőbb ok talán egy, a történelmi valóságtól elrugaszkodott jövőbeni társadalom- kép követése, amiből szükségszerűen egy torz, egyen- lősdit favorizáló, középszerű és aszimmetrikus értékrendet képzeltünk el a magunk számára. Ettől a ponttól kissé már eltávolodtunk és lassan az árutermelő szocialista gazdasághoz hasonlító modell felé haladunk. Ennek talán legaktuálisabb mozzanata a vagyonérdekeltség és a hatékonysági kényszer kialakítása. A vagyonérdekelt- séggel kapcsolatos gondolatok egyoldalúsága, hogy azt lényegében a vállalati vezető testületekre, vagy egy különálló vagy on központra vonatkoztatva képzeli el. Nagy nyomatékkai kell ezért hangsúlyozni, hogy a társadalmi tulajdonnal irányt tartó megoldást csak áz biztosíthatna, ha a vagyonérdekeltséget valamilyen módon a kollektíva egészére kiterjesztenék. A hatékonysági kényszer és érdekeltség egyéni szintekre való levitele már sokkal nehezebb kérdés. Érdekes módon erre a kisvállalkozások grnk-k, vgmk-k és a szakcsoportok tudtak közelítő választ adni. Tapasztalataikat nagyüzemi méretekben is lehetne hasznosítani. Természetesen további kutatásokra, kísérletekre is szükség van. Az olyan vádaskodások alól is csak ezen az úton járva lehetne a talajt kihúzni, miszerint az említett kisvállalkozások eredményei egyúttal azt is jelzik, hogy a hatékony pályán való haladás a szocializmusból kifelé mutat. VÁLLALATI BELSŐ MECHANIZMUS A vállalatok belső szervezeti struktúrája 1968 óta alig változott, lényegét tekintve hierarchikus, azaz a központi irányítás idején kialakult formájában merevedett meg. A szocialista vállalatok ezzel — a gyakorlati tapasztalatok szerint — messze potenciális lehetőségeik alatt működnek. Ma már a polgári közgazdaságtanon belüli vállalatelméletek is elvetik a szervezetek és a vezetői szerep klasszikus felfogását, kimutatják a felülről strukturált és irányított hierarchikus szervezetek fejlődést akadályozó sajátosságát. A mai struktúra ennélfogva gátja a vállalati önállóságnál alkotmányosan is garantált, minőségileg más. fejlettebb autonómia kialakulásának, a kollektívák és egyéni képességek, a tulajdonosi jogosultság szélesítésének és a vagyonérdekeltség kibontakoztatásának. Napjainkban ezek a gazdasági fejlődés igazi korlátái, amihez képest a mozgástér hangoztatott formájú bővítése fontos, de mégiscsak másodlagos kérdés. A vállalaton belüli hierarchikus viszonyok mérséklésével párhuzamosan az alulról építkező, önszerveződni képes, belső kapcsolataiban is a vállalkozáson és az érdekeltségen alapuló struktúra kiépítésére kellene az erőket összpontosítani. A magyar szövetkezeti mozgalom eredményein, s néhány vállalati kísérleten kívül ennek az útnak az életképességére példaként hozható fel az USA szénbányászata, ahol — az ide vonatkozó értékelések szerint — a nyugateurópai 4 t/műszak teljesítménnyel szemben elért 10 t/műszak teljesítmény többek között az alulról szerveződő vállalati struktúrával magyarázható. Egy ilyen belső mechanizmus és érdekeltségi rendszer — a különös függéseket bizonyítandó — szintén alapfeltétele a már említett tulajdonosi kötődés erősítésén kívül az egyéni képességek és az innováció kibontakoztatásának is. A témának a közgazdasági kutatásokban is nagyobb teret kellene szentelni, s azok kikísérletezésével is intenzívebben kellene foglalkozni. Az alulról is támogatott és alkotmányosan is garantált vállalati autonómia alapján lehetne azután az eddigi közhatalmi úton szabályozott vállalatok közötti kapcsolatokat a kölcsönös érdekeken nyugvó, egyfajta integrációt erősítő kooperatív struktúrába átvezetni. Ami más egyebek mellett a tőkeáramlás fokozódásának is egyik feltétele. Végül az irányítás vállalati gazdálkodás feltételrendszerét, környezetét, mozgásterét alakító szerepével szembeni követelményként az előbbiek minél következetesebb teljesülésbe vitele fogalmazható meg. Ennek egyébként a társadalmi feszültségek oldásában játszott szerepe miatti politikai jelentőségét is hangsúlyozni kell. A halogatás és morali- zálás miatti „árat” nem érdemes tovább fizetni. Dr. Barta Imre. a közgazdaságtudományok kandidátusa Jó hangulat, finom falatok, vízpart és tiszta levegő ... Ha mindez együtt van, biztos, hogy a mindennapi munka után kellemes kikapcsolódásban lehet része az emberfiának. Valószínű, hogy a Sajó- szentpéteri Üveggyár 12-es KISZ-alapszervezetének tagjai a fent leírtakban részesültek azon a háromnapos táborozáson, melyet közösen szerveztek a Rakacai-tó partjára. Mint azt Oláh János és Oláh Jánosné, az alapszervezet vezetőségi tagjai elmondották: minden biztosított volt a gondtalan pihenéshez. A gyár nemcsak a sátrakat adta, hanem az étel nyersanyagához is hozzájárult pénzzel. Míg a bográcsgulyás készült - három bográcsban egyszerre elmondták azt is, hogy a két éve alakult KlSZ-alapszervezetük- nek nem ez az első kirándulása, ugyanis tavaly már együtt pihentek Alacskán. S már most megbeszélik a jövő évit is. (mészáros—laczó) Á Centrum most Miskolcra néz Interjú Kaszás Kálmán vezérigazgatóval Hazánkban összesen 36 Centrum Áruház várja a vásárlókat. A kereskedelmi vállalatnál az elmúlt évben valamivel több mint hét és fiél ezren dolgoztak, ötvenmillió vevőt szolgáltak ki, azaz ennyien fizettek a pénztáraknál. A tapasztalatok szerint azonban négyszer ennyien fordultak meg a pultok, gondolák között; az üzletekbe tehát kétszázmillió vásárló, vagy nézelődő lépett be. É nagy számok alapján egyszerűen kikövetkeztethető, Ihogy sokan lehettek olyanok is, akik nem találtak rá a keresett holmira, műszaki cikkre, s egyéb árura, s bosszúsan indultak tovább keresgélni. Felesleges volna a Centrum két borsodi áruházának, a miskolcinak és az ózdinak jelentőségét külön ecsetelni megyénk kereskedelmében. Tömegek igényeit elégítik ki, s ezért nagy befolyásuk van a közhangulat alakulására. A Centrum most Miskolcra tekint. Akár szlogenként is szolgálhatna ez a mondat, amelynek hátterében az rejlik, hogy a kereskedelmi vállalat körülbelül 220—240 millió forintos költséggel, a VII. ötéves tervben bővíteni kívánja miskolci áruházát. Ennek apropóján kerestük fel Kaszás Kálmán vezérigazgatót, s a Centrum kereskedelempolitikai elképzeléseiről kérdeztük. KONKURENCIA NÉLKÜL? — Véleményem szerint önök Miskolcon meglehetősen kedvező helyzetben vannak. Az ország második legnagyobb városában közel sem kell akkora konkurenciával farkasszemet nézniük, mint az elsőben. — Mért? Miskolcon ugyanúgy dolgoznak egy-egy árucsoportra szakosodott kereskedelmi vállalatok, mint Budapesten. Csak a nevük más. Mondjuk nem Keravill, hanem V.asvili. — Konkurencián elsősorban a Skálát érteném. Azért beszélek feltételes módban, mert a szövetkezeti nagyáruház — bár sok szó volt róla — a közeli években nem épül meg Miskolc belvárosában. — Szerintem szükség sem volna rá. Megítélésünk az, hogy mi Miskolcon valóban kedvező pozícióban vágyunk, már ami áruházunk fekvését, megközelítését és nagyságát illeti. A miskolci áruház a maga tízezer négyzetméteres a 1 a pt őrületével válla látu nk legnagyobb egysége. Sokkal célszerűbb ezt bővíteni, semmint egy egészen új áruházát felépíteni a közelében. A jelenleg érvényes beruházáspolitika szintén a mi véleményünket támasztja alá. Hozzáteszem: úgy érezzük, hogy a Centrum Miskolcon sem dolgozhat rosszul, mert az ottani áruháznak ás nagy szerepe van abban, hogy az elmúlt esztendőben vállalatunk elnyerte a Minisztertanács és a Szakszervezetek Országos Tanácsának Vörös Zászlaját, valamint az MSZMP KB Kongresszusi Zászlaját. Az ágazatban ezek a legmagasabb kitüntetések. Ezenkívül a VI. ötéves terv idején négyszer nyertük el a Kiváló Vállalat címet. A közelmúltban megválasztott vállalati tanács elnöke pedig a miskolci Centrum igazgatója, Veres János lett. KORSZERŰBB KERESKEDELEM — Elfogadom amit mond, de az a bizonyos „kisördög” csak nem hagy nyugodni. Ezek szerint továbbra is monopolhelyzetben maradnak Miskolcon. — Maga igazán makacs ember. De ha kihúzza belőlem a szót, elmondom, hogy a mi vállalatunk számára egyáltalában nem a Skála a legnagyobb versenytárs. Nekünk legelőször is a helyi szakkereskedelmi vállalatokkal kell konkurálnunk, s ebben a munkában igyekszünk mind korszerűbb eszközökkel, módszerekkel élni. — Például? — Például értékesítéspolitikánk alapelveként határ oatuk meg a VI. ötéves tervben tavaly, és 1986-ban is az állandó esemény teremtést. E feladat megoldása a többi között idővel az első lett. Alkalmazása annyit jelent, hogy a vásárlók áruházainkban folyamatosan találkozzanak valamilyen akcióval. különleges ajánlattal. Így általánossá váltak nálunk a „tájnapok”, a „nemzeti hetek”, a nagykereskedelmi vállalatokkal közösen szervezett engedményes akciók, a Centrum-hétfők és a csütörtöki meglepetések. Ide sorolom az áruházon kívüli, külső árusítások bevezetését. Tulajdonképpen az utcán nagyon sok árut sikerült eladnunk az évenként ismétlődő karácsonyi vásárokon, vagy a Budapesti Nemzetközi Vásáron. Ebben a formában tavaly összesen 222 millió forint forgalmat sikerült realizálnunk. Az elmúlt évben egyébként összesen 19 milliárd forint volt a bevételünk, amelyből 450 millió forintot tett ki a nyereség. Még egy számot az Észak- Magyarország olvasóinak tájékoztatására. 1985-ben dolgozóink minden 1 forint keresetükhöz 2 forint 50 fillér értékét adtak hozzá. KELETRŐL ÉS NYUGATRÓL — A Centrum statisztikai adatait vizsgálva feltűnő, hogy tavaly, a megelőző évekhez 1viszonyítva csökkent a szocialista importból beszerzett árucikkek aránya. Miért alakult ez így? Biztosan nem mondok önnek azzal újat, hogy a vásárlók legalább úgy keresik a szocialista országokban készített, viszonylag olcsóbb termékeket, mint a luxusigényeket kielégítő, drága, nyugati holmikat. — Igaza van, de azonnal el kell mondanom, hogy a szocialista országokból származó importot tekintve 1984- >ben különösen jó évet zártunk. A csökkenés tehát csak viszonylagos. Sok összetevő szerepet játszik benne, az árvitáktól egészen a késedelmes szállításokig. — Ugyancsak a statisztikai adatokat böngészve tűnt a szemünkbe, hogy vállalatuk erőteljesen törekedik az élelmiszer-forgalom növelésére. Ha jól tudom, a miskolci áruház bővítésének egyik eredménye lesz, hogy a földszinten egy nagy alapterületű élelmiszer-áruházát, úgynevezett szupermarketet rendeznek be. — Élelmiszert mindenki jóformán mindennap vásárol. Száz vevőiből, aki mondjuk tejet és kenyeret vesz, körülbelül öt körülnéz az áruház más oszltályain is. Ez az egyik ok. A másik: dolgozóink 90 százaléka nő. A napi bevásárlás megkönnyítésével sokkal többet segítünk rajtuk, mintha fodrászatot nyitnánk az áruházban. — Befejezésül: számíthatunk-e tarra, hogy a miskolci Centrum felújításakor megfelelő szellőzőberendezést építenek be? — Igen. bár a mostani is működik, csak rosszul. Teljes egészében kicseréljük. A rekonstrukció eredményeként 6 ezer négyzetméter eladótérrel bővül az áruház. A munkához valószínűleg a jövő év második felében kezdünk hozzá, és 1988-ban befejezzük. Udvardy József
