Észak-Magyarország, 1986. július (42. évfolyam, 153-179. szám)
1986-07-09 / 160. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 4 1986. július 9., szerda Benkó Sándor... A diósgyőri vár környékén lakók vasárnap este sokáig hallgathatták a várból jövő nagyszerű muzsikát. Már délután öt órától kezdődött az a — már hagyományosnak nevezhető — nemzetközi fesztivál, ahová a dixieland „művelői” érkeztek. A hallgatóságot már a lépcsőknél zenével fogadták a fiatal együttesek, köztük a a 17—18 évesekből álló Lucky Boys. Az ózdi fiúk vezetője, „menedzsere” egy energikus, fiatal hölgy — mint kiderül, dr. Varga Tiborné, a zenekarban játszó egyik fiú anyukája. — Nem szeretem, ha ezt emlegetik, mert én akkor is ezekkel a fiúkkal maradnék és mindent megtennék a továbblépésük segítése érdekében, ha a fiam kimaradna a csapatból. Ezek a gyerekek a maguk örömére kezdtek el muzsikálni.' Mindannyian a Bartók Béla zenetagozatos általános iskolába jártak, ahol megkapták a zenei alap- képzettséget, aztán elkezdtek együtt játszani. — Hogyan esett a választásotok éppen erre a műfajra? — Tulajdonképpen úgy indult, hogy kaptam egy Benkó Dixieland-lemezt, ami nagyon tetszett, én pedig utáltam skálázni, a hangszer adott volt a kezemben, így elkezdtem ezt a zenét gyakorolni. Később szóltam a fiúknak, hogy próbáljuk meg együtt. Akkor azonnal úgy is éreztük, hogy nagyon jók vagyunk. Csak most tudjuk, hogy mennyire rosszak voltunk. — Ez egy csodálatos z»ne akkor is, ha csak magunknak játszunk. Itt minden helyet kap: a pillanatnyi hangulat, az érzések, egvéni képesség, saját elképzelés. A hangszerén mindenki azt meséli el, amit szeretne. — Milyen lehetőségekei láttok a további fejlődésre, milyen elképzeléseitek vannak a továbbiakra? — Ebben a műfajban azért nagyon nehéz a továbblépés, mert nincs kotta, nincs zenei anyag, semmi nincs. Mikor láttam, hogy ezek a srácok mennyire komolyan gondolják ezt a dolgot, teljesen ismeretlenül megkerestem Benkóékat, és azóta nekünk minden van: kotta, hanganyag, méghozzá a saját gyűjteményük anyagából való lemezek, olyan nevekkel, akikről még nem is hallottunk. Igazi fiatalokkal beszélgettem a pici öltözőben, akik egymás szavába vágva magyarázták, amit eredményeik, próbálkozásaik egvébként is mutatnak: azt, hogy menynyire hisznek mindannyian abban, amit csinálnak. De bízik bennük a „szakma” is, hiszen ahogyan mondták, óriási segítséget kaptak, és kapnak mind a mai napig a Benkó együttestől. Éppen ezért kíváncsi voltam Benkó Sándor véleményére is. — Kemény vezetés, „anyai felügyelet” alatt állnak, megfelelő menedzselést kapnak, és ez jót tesz nekik, szükségük van rá. Mindenképpen lehetőséget kell kapniuk, mert fejlődésük tendenciája — hiszen egyelőre csak erről lehet beszélni — megfelelő. — Egy rockegyüttesnél elég 4—6 év a felfutásra. Egy dixieland csapat esetében ehhez mennyi időre van szükség? — Szerintem az 5—6 év már a „lefutáshoz” is elég. A mi zenénk viszont olyan improvizatív készséget követel meg, amihez 10—20 éves együttzenélés kell. Nálunk nincs is egyenletes fejlődés a műfajban. Utánpótlás 15 éve nem fejlődik. Most lehet már körülbelül harminc kezdőzenekart számon tartani, de nekik is még vagy tíz év kell. — Ezen a mostani fesztiválon milyennek látja szakmailag a színvonalat? — Ideális körülményt, szép, hangulatos helyszínt ad a vár. jól szervezték meg a programot. Az itt fellépők „erősségét” anyagi eszközök befolyásolták, csak forintér.t elérhető zenekarokat tudtunk megvásárolni, ez pedig egy jó középkategóriát jelent — Az említett ideális körülmények ellenére, a Benkó együttes népszerűsége ellenére, ön szerint miért nincs mégsem telt ház? — Egy vegyes műsornak mindig nehezebb a népszerűsítése. Önálló előadásra szívesebben mennek az emberek, mert akkor csak arra az egy valakire kíváncsi, másra nem. Azonkívül én egy kicsit túlzottnak érzem a 150 forintos belépőt. — Néhány éve egyre több az olyan rendezvény, ahol ez a fajta muzsika a fontos, ön miben látja a dixieland nép- szerűsödésének az okát? — A világon a problémák egyre szaporodnak, erősödik a terrorizmus, nő az erőszak jelenléte. Egy ilyen világban szükség van arra a zenére, ami belső optimizmust, kiegyensúlyozottságot ad. — A színpadról elhangzott még egy „felszólítás” is: aki szívesen venne részt az elkövetkezendőben is ilyen műsorokon, a technikusoknál adja le a címét-nevét, és legközelebb már értesítést kap a program helyéről, idejéről. — Igen. Létezik egy Benkó- adatbank, ide futnak be ezek a címek. Ha az országban bárhol rendezvény van. teljesen ingyen értesítést kap nak minderről azok, akiknek a neve szerepel nálunk. Eddig 17 ezer magyar emberről van szó, de hétezer külföldi is szerepel nálunk. Minden létező módon a közönség kiszolgálására törekszünk. Ebben talán a világon egyedül vagyunk, de a közönség mindenütt, minden alkalommal telt házzal honorálja ! Mire a várbeli színpadot a Benkó Dixieland foglalta el, akkorra már valóban nem volt egyetlen üres szék, üres kőpárkány sem ... ! I. Nagy Gabriella Színpadon az ózdi Lucky Boys Több gondolat bánt engemet... Napról napra nagyobb teret leap a televízió képernyőjén a reklám. Már a legnézettebb adásidőben, a híradó, meg az azt követő főműsor között is reklámot sugároznak. Sokan féltek és félnek tőle, hogy nálunk is bekövetkezik, amit korábban nem győztünk kárhoztatni az amerikai televíziónál, azaz a reklám a műsorok közben; a film, egyéb adás egyszerre megszakad, megjelenik helyette valamilyen árucikk hirdetése, aztán folyik tovább a kalandos história, vagy egyéb. Nos, úgy tűnik, nálunk ettől nem kell tartani, mert akik ezt a Magyar Televíziónál intézik, okosabbat találtak ki. Nem szakítják meg az adásokat, a cégek reklámjait beleplántálják az egyes műsorokba. Igaz, hosszú éveken át titkolták ezt a merkantil cselekvést, olykor a sajtóetikai előírásokkal is dacolva, majd megjelent az egyes adások műsorújságbeli közlése mellett a diszkrét jelzés: reklám, illetve annak valamiféle piktogramja, aki értette, értette, aki nem, nem. Később jelentkezett a reklámízű műsorok végén a diszkrét közlemény: „Partner volt”, s itt egy, vagy több kereskedelmi, vagy egyéb vállalat, szövetkezet neve következik, amiből az tudható meg, hogy minden, amit addig láttunk, az említett cégek reklámja. Újabban olvasható ilyen „vallomás” kalandfilmsorozat adása után is. Igaz, abban csak úgy lehet partner külső szerv, hogy anyagilag támogatja az elkészítését, Még mindig jobb viszont ez az utólagos őszinteség, mint az egyik utóbbi mozifilmben láttuk, amikor is különböző kereskedelmi vállalatok emblémái és nevei villantak fel okkal és ok nélkül a vásznon, vagy a szélfútta lengő ablakon tükröződött állandóan egy pénzintézetünk reklámja. * Még a múlt héten történt: felhívott egy tévénéző olvasónk, hogy felháborodásának kifejezést adjon. Nem velem, nem a lappal volt baja, hanem a televízió egyik adása bosszantotta fel. Ugyanis néki László az utóneve, és amikor ne- venapjána'k estéjén szűkebb családi-baráti körben leült névnapot ünnepelni, bekapcsolta a tévét is, hát az meg Péter-Pál napi köszöntőműsort sugárzott. László- napon! Tönkretették az egész névnapját! — mondotta. Kérdeztem, miért nem kapcsolta ki a masinát, s ünnepelt volna barátaival, családjával, meghitt körben. Azért van a tévé, hogy őt szórakoztassa, s névnapján ne mást köszöntsön —, válaszolta. Nem tudtuk egymást meggyőzni. Én nem hittem el, hogy- ez lenne a televízió hivatása, ő meg azt nem hitte, hogy ettől a László-napi Péter-Páltól nem dől össze a vijág. Mi bánt engem mégis? Az, hogy huszonkilenc évvel a hazai tévósugárzás megkezdése után is még mindig annyira a televízió rabszolgái vagyunk, hogy a meghitt családi ünneplésben is rá szeretnénk támaszkodni. * Itt a nyár újra, s ismét itt vannak külföldi vendégeink. Az északi baráti országokból érkezők, különösképpen a PL betűs, fekete rendszámos autók mindenfelé fellelhetők. Nem először kell szóvá tennem — a kötelezően szíves vendéglátás ellenére is —, hogy ezektől az autós vendégektől is elvárható a tanúsí- tottná'l több fegyelem, rendszeretet és tisztaság. Rájuk is kötelezők a hazai KRESZ és egyéb jogszabályok előírásai, az emberi együttélés íratlan szabályai. S mert ezt nem mindnyájan tudják, célszerű lenne a belépő határállomáson átnyújtani nekik egy anyanyelvükön fogalmazott, rövid tájékoztatást arról, mit is várunk tőlük, s milyen következményekkel járhat, ha ezt nem hajlandók tudomásul venni. A KRESZ-t is említettem az előbb, hát legyen szó továbbra is a közlekedésről. Azt hiszem, legenyhébben kaotikusnak mondható a miskolci kerékpározás állapota. A KRESZ előírásai is meglehetősen rugalmasak e tekintetben, ám annyira talán mégsem, hogy gyerekek, kamaszok és felnőttek forgalmas utcák járdáin száguldozzanak, gyermekeket és öregeket veszélyeztessenek, vagy a kisgyermekek jogaival visszaélve, huszonévesek nyugtalanítsák a járókelőket két keréken, vagy sokszor — bravúrosan felemelt kormánnyal — egyen. A kismotorok használata, illetve azok hangtompítása sem megfelelően rendezett — erre utal a va- kációs idő. De itt említhető még a nyári bosszúságok között a sok-sok gyakorlatlan autós kínlódása, a parkolóhelyre beállni nem tudása, porfelhő és ólomgőzös gázgomolyok oktalan okozása, aminek látványa kétségessé teszi, vajon hogyan szerzett vezetői jogosítványt, aki így vezet, nem kellene-e időnként újravizsgáztatni az ilyen vezetőket. Végezetül ide tartozna még a miskolci sétálóutca, meg annak már elkészült, új szakasza közlekedési anomáliáinak sora, de az külön misét kíván, különös tekintettel a napokban kezdődő továbbépítésre, meg az annak nyomán keletkező közlekedési baj-újdonságokra ... (b) a 101-esben (1) A szakmunkásképző intézetekben a legtöbb szakmára nem a legjobb tanulók jelentkeznek. Vannak divatos szakmák, amelyekre 4—6- szoros lehet a túljelentkezés (női fodrász, nőiruha-készítő, könyvkötő, autóvillamossági szerelő), míg másokra minden jelentkezőt felveszünk. Ahogy mondani szoktuk, még azokat is, akik nem jelentkeztek. Az elmondottakból nyilvánvaló, hogy a nálunk töltött 3 év alatt igen nagy feladatokat kell a tanórán kívül is megoldani: egy-egy tanulórétegnél a j műveltségi és ismerethiány pótlását, a szabadidő kulturált eltöltéséhez szükséges készségek kialakítását, az igényesség és a kultúra iránti vágy felkeltését és növelését, személyiségük széles körű fejlesztését, öntevékenységük fokozását, s mindezek mellett a speciális érdeklődési körök kielégítését. Az egyes feladatokat 3 évre ütemezte nevelési tervünk, ilyenek: 3 év alatt tanulóink (kétharmaduk vidéki) ismerjék meg Miskolc nevezetességeit, kulturális intézményeit, környékét, történetét. Évente látogassanak 4—5 kiállítást, zömük váljék színház- és hangversenylátogatóvá. Évente, osztályonként, vegyenek részt legalább két túrán — megismerve a Bükki Nemzeti Parkot, a Bük- köt, illetve a megye nevezetes tájait. Ilyen szempontok alapján kell összeállítani a kirándulások tervét is. Évente mintegy 450—500 tanuló rendelkezik színház- bérlettel. Gondunk az, hogy a Miskolci Nemzeti Színház 3 különböző bérletsorozaton biztosít színházlátogatási lehetőséget, holott igényünk az lenne, hogy azonos sorozaton vennének részt tanulóink. így könnyebbé válna a felügyelet megszervezése, s azonos élményanyaghoz jutnának a fiatalok. Az elmúlt tanévben 15 színházi előadáson vettünk részt (3-féle bérlettel). Egyik elsődleges feladatunk, hogy ismerjék meg a tanulóink az iskola névadójának életét, történelmi szerepét. A Herman Ottó Múzeum segítségével kétévente — egyre bővülő anyaggal — Szemeré-kiállítást rendezünk, ugyanakkor megkoszorúzzuk Szemere Bertalan sírját és az iskolánkban lévő emlékplakettjét. Hasonlóan széleskörűen mozgatják meg tanulóinkat a különböző — most már hagyományossá vált — vetélkedők. A „Magyarország az én hazám” műveltségi vetélkedőt eddig 3 éven át tartották meg. A megyei és területi vetélkedőt eddig minden évben megnyertük, egyszer országos első helyezést, kétszer országos második helyezést értünk el szakmunkásképző kategóriában. Országosan hírnevet szereztünk magunknak a játékos matematika vetélkedővel, amelyről videós bemutatóval egybekötött előadást tartott Gerzanics Andrásné tanárunk a Bolyai Társaság győri közgyűlésén. Ebben az évben indítottuk a Forradalmi Ifjúsági Napok keretében tartott önkormányzati napon a „Mozdul az iskola” vetélkedőt, .amelyben társadalmi, politikai, helyismereti kérdésék mellett a test-, mozgáskultúrát fejlesztő feladatok is szerepelnek. Ifjúságunk széles körére terjednek ki a különböző Szakma Kiváló Tanulója és tantárgyi versenyek. Nagy gondot fordítunk a különböző ismeretterjesztő előadások megszervezésére és megtartására. Ezeket nagyrészt a TIT segítségével és közreműködésével szervezzük, egy kisebb részénél segítenek a különböző köz- művelődési intézmények, illetve tanáraink. Az elmúlt évben 57 ismeretterjesztő előadást tartottunk. Tanulóinkról, mint hallgatóságról és beszélgető, vagy vitapartnerről elismeréssel szóltak az előadók. Ifjúsági klubunkban és a kollégium klubjában zömmel kötetlen klubfoglalkozásokat tartottunk. Célunk, hogy minden tanévben minden osztály legalább 1 klubfoglalkozást rendezzen. A megyei tanács segítségével „Ózon klub” néven új t klubunk alakult az elmúltó tanévben. Ehhez jelentős anyagi támogatást is kaptunk. A klub programjában egészségügyi, higiénés, test- kultúrával, testápolással, kozmetikával foglalkozó, csecsemőápolási és -gondozási, szakmaismereti, narkotikum- j és alkoholellenes előadások hangzottak el. Meggyőződésünk, hogy a klub munkája rendszeressé válik és igen nagy szerepet tölt majd be ifjúságunk egészséges életmódra nevelésében. Az anyagi és erkölcsi támogatásért köszönetét mondunk a megyei tanácsnak. Bujdos János igazgató Edith és Harcéi Miközben a televízióban már hetek óta pereg Claude Lelouch életmű-sorozata, a premiermozikban is műsorra került a napokban a rendező kétrészes filmje, az Edith és Marcel, amely a világhírű francia sanzoné», Edith Piaf életének egy epizódját, nagy szerelmét viszi vászonra. Képünkön a film egyik kockája.
