Észak-Magyarország, 1986. július (42. évfolyam, 153-179. szám)

1986-07-13 / 164. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! 'S— II hét vége ■ FENTEK f rrjTTZTTTY^B megyénkben Ünnepségek a vasutasnapon Juliális az MVSC-sporttelepen Vasútvonal- és állomásavatás Bükkábrányban A XXXVI. vasutasnap al­kalmából az idén is Mis­kolcon, az MVSC-sporttele­pen rendezték meg szomba­ton a központi ünnepséget. A vasutas juliálissal egybe­kötött eseményre több ezer MÁV-dolgozó és családtag jelenlétében került sor. Az ünnepség elnökségében fog­lalt helyet dr. Ladányi Jó­zsef, a Borsod Megyei Ta­nács elnöke, dr. Miklós Im­re, a megyei pártbizottság gazdaságpolitikai osztályve­zetője és Básti János, az SZiMT vezető titkára. A megnyitót követően Hernádi István, a MÁV Miskolci Igazgatóságának vezetője mondott ünnepi beszédet. A vasútigazgató méltatta a miskolci igazgatóság csak­nem tizenötezer fős kol­lektívájának helytállását, amellyel hozzájárultak ah­hoz, hogy naponta tízezrek eljussanak úticéljukhoz, a temérdek áru pedig rendel­tetési helyére érjen. Mint azt a szónok a továbbiakban hansúlyozta, a vasút hazánk szállítási rendszerében fon­tos szerepet tölt be, majd arról beszélt, hogy az utób­bi években jelentősen rom­lottak a vasúti szállítás fel­tételei. A vasút gyorsabb ütemű technikai fejlesztésé­re azonban a mai kedvezőt­len gazdasági helyzet miatt aligha nyílik lehetőség, leg­alábbis a mostani tervidő­szakban. — Akik a vasutakat mű­ködtetik, azoknak a fegye­lem, a rend szeretete és a hivatástudat mindig a leg­főbb erényük volt, mert en­nek a tiszteletet parancsoló tulajdonságnak a híján ez a hatalmas gépezet egy pilla­natig sem létezhet — mond­A juliális legkisebb résztvevői. ta Hernádi István a vasuta­sok nagy családjáról. — Hétköznap és ünnepen, éj­jel-nappal, télen-nyáron helytállással, tisztességgel kell példát mutatnunk má­soknak is. Erre a példamu­tatásra napjainkban még az eddigieknél is nagyobb szük­ség van, éppen a szűkös fej­lesztési, pénzügyi lehetősé­gek miatt. (Folytatás a 2. oldalon) Természetbarátok találkozója Az idén a kazincbarcikai Borsodi Hőerőmű Vállalat adott otthont a 36. Villamos­energiaipari Országos Termé­szetbarát Találkozónak, ame­lyet minden évben a Magyar Villamos Művek Tröszt más­más vállalatánál rendeznek. A Borsodi Hőerőmű Válla­lat július 11. és 13. között, immár másodszor látta ven­dégül az ország különböző tájairól érkezett 775 termé­szetbarátot. A program során megismerkedhettek Kazinc­barcikával, annak lakóival és a Bükk hegység természeti Készülődés a bükki túrára. Ügyességi verseny. szépségeivel. A gondos házi­gazdák Aggtelekre és Szil­vásváradra is tervezték ki­rándulásokat és színvonalas kulturális programokról is gondoskodtak. Nem hiányzott a versenyzés sem. Az erőfel­mérés során számot adtak tá­jékozódási képességükről, emellett szerkesztési és táj­ismereti feladatokat is meg­oldott a mintegy háromszáz résztvevő. A tegnapi ered­ményhirdetést követően, a ta­lálkozó résztvevői élmények­ben gazdagodva indulhattak haza Szegedre, Pécsre, Győr­be és az ország más tájaira. is» nun AZ MSZMP BORSOD-ABAÜJ-ZEMPLÉN MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XLII. évfolyam, 164. szám Ára: 1,80 Ft Hétfő, 1986. július 14. Sevardnadze londoni útja A brit szigeteken is egy­re inkább utat tör magának az a felfogás, hogy nemzet­közi téren feltétlen változá­sokra van szükség és ehhez elengedhetetlen a nemzet­közi kérdések új módon, új gondolatokkal történő meg­közelítése — írja az Izvesz­tyija tudósítója Eduard Se­vardnadze londoni látogatá­sával kapcsolatban. Nagy-Britanniában ezért fogadták elégedettséggel a szovjet külügyminiszter lá­togatásának bejelentését. A legkülönbözőbb brit körök egyetértenek abban, hogy a szovjet diplomácia vezető­jével folytatandó tárgyalá­sok a két ország kapcsola­tainak javulását, Európa és az egész világ békéjének és biztonságának megszilárdulá­sát fogják elősegíteni. Angliának a világ- és az európai politikában játszott szerepét elemezve, az Izvesz­tyija tudósítója megálla­pítja, hogy az országnak az Egyesült Államokhoz fűződő és egyébként természetesnek elfogadott kapcsolata katonai vonatkozásban komolyan aggasztja az angolok többsé­gét. Még konzervatív körök­ben is kínosnak vagy bosz­szantónak érezték, hogy a Reagan-kormány — tekintet nélkül a szövetségesek véle­ményére — bejelentette: nem kívánja betartani a SALT—ill. szerződés előírá­sait. Angliában ezért a szak­emberek és a laikusok egy­aránt azt latolgatják, hová vezet a fegyverkezési ver­seny, amelyet most az Egye­sült Államok a világűrre is ki akar terjeszteni és mit is kellene tenni, hogy ennek gátat vessenek. A szovjet békejavaslatok, s elsősorban az atomfegy­vereknek az évszázad végéig történő felszámolását célzó indítvány, arra késztetik Londont, hogy e téren pár­beszédet folytasson a Szov­jetunióval. Nem szabad elfelejteni — emlékeztetett rá a szovjet lap tudósítója — hogy a két ország viszonyában megfe­lelő tapasztalat halmozódott fel a legkülönbözőbb fajsú­lyos nemzetközi kérdések mérlegeléséhez. Elég emlé­keztetni az atomfegyverkísér­letek három szférában tör­ténő végrehaj fásának tilal­mára vagy a vegyi fegyve­rek betiltására. Felmerül a kérdés, hogy London vajon most miért nem tud hozzá­járulni a leszerelés ügyének előmozdításához, s minde­nekelőtt az atomfegyver­kísérletek betiltásához? A Washingtonnal fenntartott privilegizált kapcsolatok va­jon hogyan hathatnának po­zitív módon Angliára? S a Nagy-Britanniában elhelye­zett amerikai atomfegyve­rek, s a saját „elrettentő erők” hogyan hatnak az or­szág biztonságára? Azok az erők Nagy-Bri­tanniában, amelyek a kelet— nyugati együttműködés szel­lemével ellentétes módon fegyverkezési verseny foly­tatására helyezik a hang­súlyt. megsértik az ország nemzeti és állami érdekeit. Nagy-Britanniában egyre többen felismerik azt az alapvető igazságot, hogy vi­lágunkban egy ország sem számíthat arra, hogy hadi- technikai eszközökkel meg tudja magát védeni. A biz­tonság szavatolása minde­nekelőtt politikai feladat, melyet csak politikai eszkö­zökkel lehet megoldani — hangsúlyozta írásában az Izvesztyija londoni tudósí­tója. Kevés a gomba — zöldáru minden mennyiségben Vasárnap, hajnali három­negyed hat. Az ébredező me­gyeszékhely utcáin csak el­vétve találkozni járókelők­kel. A város még álmos ar­cát mutatja a korái kelők­nek. Talán csak egyetlen hely van, ahol nagyobb a forgatag. A Búza téri piacon a korai órákban, a hűvös idő ellenére is zajlik az élet. öt órától a Zöldért és a magán- árusok standjai áruval fel­töltve várják a megkésett háziasszonyok rohamait. Bár a forgalom korántsem hason­lítható a hétköznapi vagy akár a szombati napokéhoz, azért egyre többen forgolód­nak az elárusító helyek kö­zött. Kísérőink, Kovács Mik­lós és Kádas József hely­pénz- és csarnokellenőrök a következő tapasztalatokról számolnak be: — Vasárnap reggel öt óra és délelőtt 10 óra között en­gedélyezett az árusítás a Bú­za téri vásárcsarnokban és a környező standokon, s úgy ítéljük meg, hogy ez az idő­szak elegendő a hét .utolsó napján. Ilyenkor már csak a megkésett háziasszonyok ke­resik fel leginkább a piacot — mondja Kovács Miklós. — Legtöbben a zöldárut kere­sik, de azért van keletje a friss gyümölcsöknek is. A látottak alapján el­mondható: az idén az ellátás kedvezőbb, mint az elmúlt év hasonló időszakában, s ami ugyancsak fontos, az árak is alacsonyabbak az egy évvel korábbitól. Talán csak a gomba az, ami hiány­cikknek nevezhető, ottjár- tunkkor mindössze • három eladó kínálta mintegy tízki- lónyi portékáját. Csak szeg­fű- és rókagomba jelentette a választékot. A hűvös és száraz idő nem kedvez a csemegének számító növény szaporodásának. A tejter­mékeket — sajtot, túrót, go­molyát árusító pavilonban is ritka vendég a vásárló, a két eladó több mint egy órá­ja magányosan üldögél por­tékája mellett. Nyolc óra tájban sűrűsö­dik a tömeg, mind többen keresik fel a baromfipiacot is, van keletje a szárnyasak­nak, s a tojás is egyre job­ban fogyatkozik. A virágárusok sem panasz­kodhatnak, a Gyors étterem szomszédságában állandóan nagy a sürgés-forgás, legtöb­ben a vágott virágot keresik. A vasárnapi terített asztal­hoz ez illik leginkább. Kép és szöveg: Csákó Gyula

Next

/
Oldalképek
Tartalom