Észak-Magyarország, 1986. július (42. évfolyam, 153-179. szám)
1986-07-02 / 154. szám
1986. július 2., szerda ÉSZAK-MAGYARORSZAG 3 A LEMP X. kongresszusán Grósi Károly és kísérete a RADWAR üzemben Kedden délelőtt — amíg a LEMP kongresszusa bizottságokban ülésezett — az MSZMP KB küldöttsége Grósz Károlynál«, a Politikai Bizottság tagjának, a Budapesti Pártbizottság első titkárának vezetésével látogatást tett a RADWAR varsói rádiógyárban. A magyar küldöttség az üzemcsarnokok megtekintése után találkozott a dolgozók, a pártszervezet és a társadalmi szervezetek képviselőivel. Ezen a gyűlésen Grósz Károly beszédet mondott. Tisztelt Elvtársitok. Elvtársak ! Kedves lengyel barátaink! Engedjék meg, hogy erről a helyről köszöntsem a lengyel kommunisták legmagasabb fórumát — és elegei téve megbízatásomnak — átadjam önöknek, s személyükben valamennyi lengyel dolgozónak az MSZMP Központi Bizottsága, pártunk tagsága és a magyar dolgozók, s külön pártunk főtitkára, Kádár János elvtárs baráti, elvtársi üdvözletét és jókívánságait. Nagy öröm számunkra, hogy a lengyel dolgozókkal való közvetlen találkozásra itt, ebben a gyárban kaptunk lehetőséget vendéglátóinktól. A RA- WAR-üzem múltja és jelene egyidejűleg jelképezi a XX. század végének tudományosműszaki színvonalát, és a dinamikusan fejlődő magyar —lengyel gazdasági kapcsolatokat. A szocialista Lengyelország történetének egyik legnehezebb, súlyos feszültségekkel és megpróbáltatásokkal. küzdelmekkel teli időszakát aggódó figyelemmel követte hazánk közvéleménye is. Történelmi és nemzetközi jelentőségű tettként tartjuk számon. hogy a LEMP, Wojciech Jaruzelski elvtárs vezetésével a lengyel kommunisták és hazafiak cselekvő összefogással, a maguk erejéből állták útját a néphatalom vívmányait lenye- gető veszélyeknek és lettek úrrá az anarchián: megteremtették a válságból való szocialista kibontakozás lehetőségét. Az az út, amelyet a LEMP vezetésével Lengyelország megtett a válság felszámolásában. minden józanul gondolkodó embernél őszinte elismerést kelt. Tudjuk, hogy vannak még megoldatlan problémá-k. gondok és feszültségek. A beszámolóban és a kongresszusi dokumentumokban kifejeződő elvi politika, a szókimondó, őszinte vitában is bizonyított szándék, hogy ezt a politikát következetesen és 'körültekintően valóra is váltsák — a legfőbb biztosíték a társadalmi megrázkódtatások elkerülésére, a társadalom bizalma mind teljesebb visszaszerzésére. A lengyel dilogozók, ahogy eddig. továbbra is számíthatnak a magyar nép őszinte rokonszenvére és támogatására a szocialista kibontakozás megszilárdításában. Kedves Elvtársak! Hazánkban, a Magyar Népköztársaságban az MSZMP tavaly márciusában megtartott kongresszus^ határozatainak végrehajtásán dolgozunk. A párt vezető szerepe érvényesül, tömegkapcsolata- il az őszinteség, a bizalom jellemzi. Az alkotó munka megfelelő feltételei biztosítónak. Az előttünk álló feladatok azonban nem csupán nagyok és összetettek, de egyes területeken sürgetőek is. Tudjuk, törekvéseinkben számíthatunk a szocialista közösség erejére, a KGST- ben rejlő lehetőségek teljesebb feltárására. A magyar—lengyel együttműködés, amely a népeink közötti barátság sok évszázados gyökereiből táplálkozik, széleskörűen gazdagodott az elmúlt években is. Ennek legszemléletesebb példája, hogy 1984-ben kidolgoztuk és elfogadtuk a magyar-lengyel politikai, gazdasági és tudományos együttműködés hosszú távú komp- lexprogramját. * amelynek végrehajtása kölcsönös megelégedésre jól lolyrk. A szocializmust építő népeinket összefűző kötelékek erejét mutatja hogy- együttműködésünk a legutóbbi nehéz évek próbáját is kiállta. Politikai kapcsolatainkat kölcsönös bizalom és megértés, az egymás tapasztalatai iránti őszinte érdeklődés jellemzi. Kiemelkedő jelentőségűek Kádár János és Wojciech Jaruzelski elvlárs immár rendszeressé vált véleménycseréi, amelyek tartalma és légköre példát, ösztönzést és lendületet ad kap- cs o la tai nk feji es zfősének. Gazdasági együttműködésünk örvendetes ütemben és dinamikusan fejlődött. A LEM^5 X. kongresszusának munkája és határozatai minden bizonnyal mérföldkövet jelentenek a szocialista konszolidáció útján és fontos tapasztalatokat a nemzetközi kommunista és • m u nká smozga 1 om száma r.a is. Kívánunk sok sikert és eredményes munkát a LEMl új programjának végrehajtásához, az irányelvekben megfogalmazott célok valóra váltásához, a gyár termelési f elud ata in a k maradék-tat an teljesítéséhez, valamint jó erőt és egészséget -az üzem egész kollektívájának. Engedjék meg, hogy mai találkozásunk emlékére, átadjam Önöknek Olcsai Kiss Zoltán Kossuth-díjas szobrász fővárosunkat szimbolizáló „Budapest” emlékpla- kett jót. Ebéd a napköziben. Az eszcájg itt is a megszokott. .. Fojtán László felvétele A „köznek” asztalánál... a gyerekeink? — Mi kerül a moslékba? — A fél fánk története... — Varázstrükkök 13 forintból? Hogy otthon mit és • mennyit eszik, azt körülbelül tudjuk. Hiszen a szemünk előtt piszkálja fájdalmas arccal az étéit, vagy éppen követeli a repetái, ám reggelente, ha iskolatáskájával elköszön, már csak sejtéseink lehetnek arról, hogy délutánig „mint a szervezett étkeztetésben részt vevő, napi tápanyagszükségletének 70—75 százalékát magához veszi-e". Igen. az iskolás korú gyerekeinkről van szó. Bár néhány hete a nyári szünet ismét a mi kezünkbe adta őket (vagy ki tudja, talán egy másik közétkeztetési formába ...?), érdemes visz- szaidézni a miskolci Fogyasztók Tanácsának közelmúltban megtartott ülését, ahol a téma a gyermekétkeztetés volt, és a több szerv által együttesen végzett ellenőrzések tapasztalatairól vitatkoztak a résztvevők. Megállapításaik előtt még egy adat: a miskolci felmérés nemcsak az iskolai tálalókonyhákat és főzőkonyhákat vizsgálta, hanem azokat a vendéglátó egységeket is. amelyek valamilyen módon — kiszállítással, vagy helyben fogyasztással — részt vesznek a gyerekek étkeztetésében. Ez pedig több mint 14 ezer iskolást érint! A jelentésben precíz, tételes felsorolást olvashatunk arról, hol. hány liter moslék gyűlik össze naponta. A résztvevőket — érthető módon — mégis inkább az foglalkoztatta, miért kell az ételnek egyáltalán odakerülnie, s ha már ez megtörténik. az iskolák megkapják-e ennek az ellenértékét. (Az egyik vendéglátós cég képviselője szerint igen, mégpedig az iskolák úttörőcsapatai hasznosítják a pénzt.) A miértre viszont nem volt egyértelmű a válasz, hacsak azt a statisztikái nem vesszük figyelembe, hogy a .. megkérdezett diákok zömmel elfogadhatónak tartják az étel mennyiségét és minőségét, kisebb hányaduk viszont kifogásokkal élt. (A hús mócsingos. az étel nem meleg, a kenyér száraz stb.) Sokan állították azt is. a gyerekek válogatósak. Amit a családi nevelés elrontott, a közétkeztetés nem tudja helyrehozni, a zsebpénzüket fagyira, édességre költik, ezért étvágytalanok stb. Ebben bizony , sok az igazság. Obejktívebb a kép, ha a főzés és étkezés körülményeit nézzük. Vannak igen jól szuperáló konyhák (például a 13-as Általános Iskola saját kezelésű, vagy a Bükkvidéki Vendéglátó Palóczy utcai főzőkonyhája), ahol nincs ok ,az elmarasztalásra, ám ennek ellenkezője is igaz. (Arany Csillag étterem főzőkonyhája.) örökzöld téma: az sem mindegy, hogyan. milyen körülmények között eszik a gyerek. Van-e tiszta abrosz az asztalon, vagy csak lyukas nylon, rozsdamentes-e az étkészlet, vagy csorba a kanál, repedt a bögre. A „legkulturáltabb” jelzővel ez esetben a Tokaj étterem saját étkezdéje és a Platán étterem dicsekedhet. A körülményeknél maradva, köztudott, hogy sok helyen az iskolában esznek a gyerekek. Nos, idézünk a .lejelentésből: „Az osztályteremben padozatra vagy zsámolyra helyezett fözöfazék- ból, badellából adagolják ki az ételt, amelyet részben a tantermekben, iskolapadon, vagy a folyosókon elhelyezett asztalokon fogyasztanak el. A moslékolás a tanteremben, az ételkiosztó fazék mellett történik... és még jó, hogy ezt nem az étel kiosztásával megbízott személy végzi.. Van tehát miről beszélgetni. Felmerült ezen az ülésen az éttermi kapacitás szűkössége is. Az egyik hozzászóló indulatosan megjegyezte: „Mi a fene terheli le őket, (mármint az éttermeket), amikor konganak az ürességtől?” Egy másik vélemény szerint, miért nem kaphatnának helyet a gyerekek azokban az óvodákban. bölcsődékben, ahol a kihasználatlanság miatt erre lenne lehetőség? A jelentés maga is konkrét javaslattal él: új konyhák tervezésénél nagyobb alapterületű étkezők kellenének, esetleg a napközis foglalkozás időszakára megosztható osztálytermek. Tudvalevő, ahol csak melegítés van, oda szállítják az ételt. Rendszerint kifogástalanul. alkalmanként viszont nem. Vagyis nem zárják le rendesen a badellákat. de még rosszabb az, ha nem is „dokumentálják” az étel mennyiségét. Sok helyen állítólag azzal sincsenek tisztában, mennyi az egy főre eső leves, hús, ivóié stb. mennyisége. A szakképzet- len, kellően nem felvilágosított kiosztóval így előfordul, hogy csak egy-két húsdarabot lök a főzelék tetejére, de lejegyeztek olyan cifra esetet is, amikor félbe vágott fánkot kaptak a gyerekek, mely a szállítás során még kerek egész volt. Nagy hát a zűrzavar (bár érdekes, többet sose adnak, mindig csak kevesebbet), és bonyolítja a dolgot, ha a felnőttek együtt esznek a tanulókkal. Megint csak a jelentést idézzük: „...a gyermek nem minden esetben kapja meg a kalkulált mennyiséget. Kirívó példa: a gyermek asztaláról elvett borsostokány 2,75 dkg volt, a köret 12, a savanyúság 7 dkg. Két felnőtt asztaláról elvett borsostokány mennyisége 10, illetve 24 dkg volt. Az ételhordó előírt mennyisége egy főre: 35 dkg bor- sostokány, 55 dkg köret. 19 dkg savanyúság.” Véleményünk szerint aligha a konyhai személyzet szakképzettségével van baj. Annál is inkább, hiszen az alapvető számtani műveletekkel már, mindenütt illik tisztában lenni. „A főzőkonyhák ellenőrzése során tapasztaltuk — írja a jelentés —. hogy a nyersanyag-kalkuláció szerint előírt mennyiségek nem felelnek meg a valóságnak. Például 15 csomag retek helyett csak 13 és fél csomag volt a raktáron, és csomagonként 3 darab retekkel kalkuláltak, míg a Zöldért tájékoztatása szerint 3 darabos retekcsomag nem is létezik, csak 5 darabos. Hasonló volt a helyzet a zöldhagymával ... a májas kenyérhez felhasznált konzerv- mennyiségnek is csak a kétharmad részét találtuk a raktáron.” Ez sem jellemző persze minden főzőkonyhára, minthogy dicséret és bírálat sem egyformán illeti meg őket. Van, ahol a fő étkezés választéka, színvonala az elmúlt években jelentősen javult, és van, ahol még mindig érvényes a kifogás: leegyen több belsőség, hal és szárnyas, és — bár munka- igényes, ez kétségtelen — rakott étel. És ha már a normánál tartunk: ismét felmerült a 13 forint kérdése. (Ennyi a nyersanyag normája egy ebédnek, a tízórai és uzsonna pedig valamivel több, mint 3 forint.) Felmerült pedig annak kapcsán, miért ne kaphatnának leves helyett több gyümölcslét a gyerekek. A szakember joggal szisszen föl: ugyan miből (a gyümölcslé ugyanis drága), amikor így is elképesztő trükkök mellett lehet csak kihozni egy ebédet ebből az anakronisztikus normából. Abban a jelenlevők is egyetértettek — sürgősen emelni kellene a normát, óm a megoldás még várat magára. A vállalatok a tanácsra, a tanács pedig az előírásokra hivatkozik, és minden marad a régiben. Vagyis, a konyhák úgy gazdálkodnak, ahogy tudnak. Cseppet sem lehet csodálkozni azon.^hogy „sok a nvesedékes hús felhasználása”, az „alacsony árfekvésű termékek” felvásárlása, hiszen a növekvő árak mellett alig-alig biztosítható így is a megfelelő nyersanyag. Az egyik hozzászóló fejtegette azt is: még nagyobb baj az, hogy a jelenleg érvényben levő előírások sem a minőségi, sem a mennyiségi eltérést nem teszik lehetővé az egyes korosztályoknál. Tizenhárom forintért ugyanazt kapja az elsőosztályos iskolás, mint a gimnazista, jóllehet a gusztusuk, étvágyuk eltérő. Pedig ezzel csak a moslék mennyiségét növelik az alacsonyabb korosztályoknál, míg a pubertás korban levő gyermek éhesen áll föl az asztal mellől... Végül is sok kérdés és sok javaslat merült fel ezen ülésen, amelyek megválaszolása, vagy éppen megfo- gadása. bevezetése mindmind azt szorgalmaza: gyerekeink ne álljanak éhesen fel a közétkeztetés asztalai mellől. Reméljük, így lesz... Keresztény Gabriella Tsz-üzemből tolyékony műtrágya Folyékony műtrágya-üzemet hoznak létre a karancs- lapujtői Karancs Termelőszövetkezetben — az elsőt Nógrád megyében. A szükséges berendezéseket — tartályokat, keverőket, szűrőket, mérlegeket — a közös gazdaság. a TSZKER szabadalma alapján saját gépüzemében állítja elő; a folyékony műtrágya kiszórásához szükséges növényvédő gépek rendelkezésre állnak. Az új tsz-üzem tízezer hektárnyi szántó talajerő-pótlásához elegendő folyékony műtrágya előállítására képes. A beruházást gondos' gazdaságossági számítások előzték meg. A folyékony műtrágya pontos adagolása egymagában kétmillió forintos többlethasznot ígér: ez a körzet termelőszövetkezeteinek megrendelésére bérmunkában végzett műtrágyagyártásból és -szórásból származó további nyereséggel együtt eredményezi hogy a befektetés három év alatt megtérül. A folyékony műtrágya nem károsítja a környezetet, a pontos adagolás, a gyors felszívódás és a kiszórást követő t-ötelszc azonnali tárcsázás vaev fogasolás ugyanis megakadályozza, hogy a káros anyagok a felszín alatti vízfolyások vagy a felszíni erózió révén az ivóvíz-forrásokat rongálják. Folyékony műtrágya-üzem épül a megye egy másik gazdaságában, a szécsényi II. Rákóczi Ferenc Termelőszövetkezetben is, ahol a keverésnél felhasználják a biogáz-üzemben visszamaradt szervesanyag- hulladékot is.
