Észak-Magyarország, 1986. július (42. évfolyam, 153-179. szám)
1986-07-02 / 154. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 4 1986; július 2., szerda A kazincbarcikai színjátszó fesztivált mindig , tokozott várakozás előzi meg. Mi is — e lapban — újra és újra azzal a hittel köszöntöttük a résztvevőket, hogy valami fontosat mutatnak fel, hagynak folytatásra a mozgalomnak. Hogy milyen lesz — színvonalában és hangulatában — ez a ma kezdődő és július ti-ig tartó fesztivál? Fölösleges a jóslás. A játszók, az együttesek nyilván ezúttal is azzal az elszántsággal érkeznek Kazincbarcikára, hogy közöljenek valamit előadásaikkal. A fesztiváltól azonban többet is várnak. Négy évvel ezelőtt a művelődési miniszterhelyettes például így fogalmazta ezt: „A szakmai tanácskozásokon bizonyára — a produkciók értékelésén túl — megvitatják majd az amatőr színjátszó mozgalom helyzetét, gondjait, örömeit, eredményeit.” Két évvel ezelőtt a minisztérium főosztályvezetője is szólt erről: „Az utóbbi időszakban több fórumon szakemberek és irányítók a mozgalom egyfajta válságáról, hullámvölgyről beszélnek. Vajon igy van-e? Érdemes lenne a szakmai vitákon ezekről a kérdésekről is szól váltani.” Az az érzésem, az idén külön „felkérés” nélkül is sok szó esik majd a mozgalomról. Miért? Mert gondolom, nagyon sokan megnézték és meghallgatták a televízió pénteken este sugárzott műsorát az amatőr színjátszó mozgalom helyzetéről. Ami nekem „átjött” ebből az egészből, visszatérőn azt mondta el, hogy „valami nincs sehol”... (Töprengek egyébként azóta is: direkt időzítették a fesztivál elé ezt az adást?) Milyen lesz a nyolcadik barcikai fesztivál? Így sem érdemes előre „megjelzőzni, néhány nap múlva úgyis a lények beszélik majd el. mennyit ért. A jövő helyett nézzünk inkább a múltba. Ez azért is kínálkozik most, mert megjelent a Sajtóbibliog- táfia 1972—1984 című kötél (szerkesztette és a bevezetést írta Máté Lajos, kiadta a kazincbarcikai Egressy Béni Művelődési Központ és a Népművelési Intézet). E kiadványban életre kel az eddigi hét fesztivál. Az utolsó, 1984-es találkozóról például 35 sajtóközlést jegyez a kötet. Az egyes fesztiválokhoz kapcsolt elemző írások bi- zseregtetik a szándékot, hogy e helyütt is továbbadjunk néhány részletet. Mégis, az látszik célravezetőbbnek, ha a fesztiválok összegzéséből idézünk; talán ez is hozzásegíti az olvasót, hogy valamelyest képet kapjon, hogyan is mentek eddig a dolgok Kazincbarcikán. 1972. január 2—9. — „A fesztivál ötlete a több évig tartó és nagyon sikeres rádiós vetélkedő, a »Szóljatok szép szavak.. .« nyomán vetődött fel. A mintegy hatszáz együttest megmozgató, felfutásos rendszerű vetélkedő olyan erőket, szunnyadó energiákat szabadított fel, hogy szükségesnek tűnt eg” nagyobb átmérőjű, ugyancsak országos jellegű összefoglalás. Borsod megye és Kazincbarcika város késznek mutatkozott arra. hogy otthont adjon ennek a találkozónak. .. »Szellemileg felnőtté vált a mozgalom« állapította meg ez évben Koltai Tamás ...” 1974. július 1—7. — „Elhatároztuk, hogy az t974-es fesztiválra külföldi együtteseket és delegátusokat is meghívunk ... Hazai vonalon jelentős változás volt. hogy itt kellett az úgynevezett »kiemelt« együtteseknek megvédeni a kiemelt rangot, s újabb együtteseknek itt leheteti elérni azt. A he- lyezéses verseny ez alkalommal kezdett színvonal-versennyé formálódni. Az új szabályok értelmében így csupán tizennyolc hazai együttes vett részt a fesztiválon, melyek azonban valóban az ország legjobb hazai együttesei voltak.” 1976. július 5—10. — „Most először vetődik fel az a kérdés, hogy a magyar amatőr színjátszás túlságosan középszerű. Hullámvölgyben vagyunk — mondják sokan. A szakmai irányítás megzavarodik, a válogatás és előkészítés esetlegessé válik. Sokan firtatják a fesztivál központi rendezőelvét, és kérdésessé teszik szükségességét. Itthoni berkekben úgy tűnik, át kell gondolnunk a jövőt.” 1978. július 4—9. — „Komoly problémák adódnak abból, hogy más minőséget jelentenek azok az együttesek, melyeket valahonnan, más közegből hivtak meg, s megint mást, melyet egymagában, saját közegében tekintett meg egy válogató zsűri. Gond az, hogy a zsűrik összetétele is más és más, válogatási szempontjaik sem azonosak.” 1980. július 2—(1. — „Élőszóban, sajtóban is sok bírálat éri a válogatást, »felelősségre vonják« az előzsűrit. Kezd úgy festeni a fesztivál mint valami »számonkérő szék« faggatósdi. Mintha sokan az amatőrizmus lényegét, az önkéntességet és az esetlegességet nem értenék. Azaz, hogy színjátszónak önként mennek a fiatalok, és azt játszanak, amit szeretnének játszani. Nincs tehát központi felelősség, s ha van — az nem Kazincbarcikáé, hanem a »mozgalomé«." 1982. július 1—4. — „Mind jobb a szervezés. Gördülékeny, veszekedések, viták nélkül folyik a fesztivál. Mozgalmi szempontból viszont mind érdektelenebből. Az utólagos értékelések már nem is aggódnak úgy. mint ’7(i—’7f!-ban, viszont közönnyel siklanak el a szürkeség, a félmegoldások felett is .. . Kazincbarcikára jutni továbbra is megelőző fesztiválokról és jelentkezés alapján lehet.” 1984. június 29—július 4. — „A mezőny kiegyenlítődik. A szervezési nehézségek megszűnnek. Az elmúlt fesztiválon kikísérletezett módszer, hogy 3—3 tagú zsűri működik, melyből az egyik három az »ítélő«, a másik három a »beszélő« zsűri — bevált. Ki lehel mondani a záróértékelésben, hogy ez munka-fesztivál. Nem mérföldkő, nem kilátó, ahonnét visszapillantva és előre nézve ki lehet jelölni az utat. Nem voltak kiugróan nagyszerű teljesítménvek, de nem voltak bosszantóan gyengék sem. Nyugodtan néztük a műsort.” 1986. július 2—6. — ? * A nyolcadik fesztivált ma délután 4 órakor Porkoláb Albert, a B.-A.-Z. Megyei Tanács elnökhelyettese nyitja meg. Két bemutató lesz: a budapesti Pinceszínház (Moliére: Gömböc úr) fél 5-kor; a budapesti Tanulmány Színház (Shakespeare: Szentivánéji álom) 21 .órakor lép színpadra. Tcnagy József A mi újság, meg 'a • hogy vannak kérdésre Halmajon ezekben az időkben könnyen választ talál az ember. A községi közös tanács vezetői, _ az általános iskola igazgatója, a művelődési ház vezetője egyaránt azokról az örömökről szól, amelyek a közelmúlt eseményeihez kötődnek. Kezdjük a játszótéri gyarapodással. Pontosabban játszóparkról kell beszélni, álról, amely a közös összefogás eredményeként az elmúlt évben jött létre. Itt, a művelődési ház vezetőjének javaslatai, tervei alapján készültek el a játékok, felszerelések. A szükséges faanyagok beszerzéséhez külső segítséget is kaptak, a szakipari munkák jelentős részét a tanács gamesze, meg a község kisiparosai — köztük nyugdíjas is — végezték el. Anyagilag is támogatta az elképzelés megvalósulását az Aranykalász Mező- gazdasági Termelőszövetkezet és a helyi központú áfész. Most, hogy szünidő van, a halmaji gyerekeknek ez a park a fő találkozóhelye, a fából készített, ötletes játék-alkalmatosságok kellemes időtöltést biztosítanak számukra. Ezt látogatásunkkor is megtapasztalhattuk. Két meghatározója van a másik örömforrásnak is: az, hogy ugyancsak a gyerekekhez kötődik és az, hogy ez esetben is a közös összefogás szép példáját mutathatták fel az itt élők. Történt, hogy Halmajon is készültek az úttörőmozgalom születésének negyvenedik évfordulójára, itt isösz- szeállították az általában szokásos megemlékezési programot, a rendezvénytervet. Ehhez azonban hozzátettek még valamit. Ismét a művelődési ház vezetője jelentkezett az elképzeléssel: építsenek egy emlékszínpadot ... A tanács gazdasági és műszaki szervezetének dolgozói ismét munkához láttak, „beszállt” az áfész. a termelőszövetkezet megint... Így aztán június 2-án elérkezett az idő, hogy ünnepélyesen is átadhassák az úttörőcsapatnak az emlék- színpadot, A színpad talapzatába elhelyezett fémgömbben pedig meg is emlékeztek minderről: jelvény, nyakkendő került ide és még egy „Üzenet a jövőnek” címmel megfogalmazott, a gyerekek békevágyál megörökítő írás is. (Azt mondják a község vezetői, 2000-ben az úttörőmozgalom születésnapján majd felbontják mindezt, hadd szerezzen tudomást az. akkori nemzedék, mit is kívánlak a nyolcvanas évek A játszópark a szünidei „találkák” helye ... Halmaji örömök... Június elején avatták fel a társadalmi munkában készült emlék színpadot. második felének kezdetén az elődök. ..) Külön említésre méltónak tartják, hogy az emlékszínpad átadásánál a mai úttörők mellett ott voltak a mozgalom itteni alapítói, az első csapatvezetők is. Jelen, múlt és jövő így találkozott itt össze ezen a napon. (S még egy szót az úttörőkhöz kapcsolódva: az iskolában üvegmozaikból készített „csapatfalat” is avathattak ...) Halmajon azt vallják, ha az itt élőket meg akarják tartani, a helybenmaradást biztosítani akarják, akkor „anyagi lehetőségeinktől függően gondoskodnunk kell a legifjabb nemzedékről is.” Halmajuak öt társközsége van. S amennyire igaz, hogy Abaúj aprófalvas térség, úgy igaz, hogy a halmaji közigazgatási körzet is az. Az itteni vezetők régen felismerték, hogy a népességmegtartó képesség kibontása nélkül nincs fejlődés. A munkalehetőségek körének bővítésén túl igyekeztek az alapellátás intézményrendszerét is kialakítani, megerősíteni, fgy épült például új orvosi rendelő Léh községben, s most épül a gyógyszertár Halmajon.. augusztus 20-án vehetik birtokba. A közigazgatási körzetben megépült létesítmények jó célt szolgálnak. Mi sem bizonyítja jobban a község vezetőinek tervszerű, jó elgondolásait —, mint az a tény, hogy Halmajon és öt társközségében az elmúlt esztendőben 2,2 millió forint értékű társadalmi munkát végeztek a lakók, a területen működő szövetkezetek dolgozói. (t. n. j.) Az elmúlt héten tartott XVI. veszprémi tévétalálkozó versenyprogramját, illetve annak eredményét nagyrészt ismeri a néző, és már közöltük az ahhoz fűzött kommentárt. Most, e találkozó néhány olyan eseményéről kívánok szólni, amelyek nem a széles nagy- közönség előtt pereglek, de lényegükre bizonyára igen sok tévénéző lehet kiváncsi. Az egyhetes rendezvény a Szabó Gertrúd vezette csapat jó irányításával „be- olajozottan” pergett, Veszprém ismét jó házigazdának bizonyult, és úgy tűni. kicsit az egész város ünnepe ez a találkozó. Ezt igazolta néhány ősbemutató, illetve ahhoz kapcsolódó művész-közönség találkozó, a város közönségének képviseletében működő társadalmi zsűrik vezetőinek, a tévéalkotóknak és a kritikusoknak a tanácskozása is. Először az ősbemutatókról. Szokatlanul kevés ősbemutatót terveztek. Mindösz- sze négyet, mert az ötödik. A nagy generáció mozifilm, az ősz elején kerül a közönség elé. Hogy ilyen alacsony volt a bemutatandó új művek száma, már többféle következletésre acl alkalmat. Talán nem készüllek el időben művek (tudunk már kész, de itt be nem mutatott műről), olyan minőségűek, hogy nem kívánták ilyen keretek között előre bemutatni...? A négy ősbemutató mellett a Fiatal Művészek Stúdiójának öt filmjét és a Pécsi Körzeti Stúdió három munkáját láthattuk. E pécsi művek műfajilag inkább a miskolci lévéfeszliválra kívánkoztak, mint Veszprémbe. A fiatalok munkái közül egyel — Szemet szemért — már korábban sugárzott a televízió, a továbbiak közül a Mólnál György rendezte Örökkön örökké című érdemel megkülönböztetett figyelmei, mert társadalmi életünk meglehetősen neuralgikus vonulatához szolgál néhány művészileg megfogalmazott adalékkal, az öregek, a nehezen élő öregek problémáit villantja fel. Hihetőleg látni fogjuk rendes adásban is. Megérdemli. A különböző munkahelyi kollektívák előtt bemutatott új filmek közül a Méhes György írta és Radó Gyula rendezte Harminchárom névtelen levél már e hét csütörtökén adásba kerül, ezért itt most nem érdemes róla szólni. Figyelmei érdemel a Mihályfy Sándor rendezte Bújdosó András számonkérése című, nagyon is mai témájú film, amely a Bakony Művekben igen élénk vitát váltott ki, és nem kevés vitatható pontjával együtt is érdekes és értékes műnek tekinthető. A Vásár című Balogh Zsolt rendezte film egy divatosnak induló témához nyúlt, a magyar szellemi export iránti igényt mutatja be egy feltaláló külföldre csábításának történetében. Végül a negyedik ősbemutató —, amely első alkalommal kudarcba fulladt, részben a gép meghibásodása, részben a terem vetítésre alkalmatlansága miatt, de egyébként is a kánikulai délutánon a veszprémi szénbányák dolgozói nem nagyon érdeklődtek e bemutató iránt —, a Valentyin Raszputyin elbeszélése alapján Nemere László rendezésében készült Végnapok egy távoli szovjet faluban játszódik, egy haldokló öregasszony családjának bemutatásával ad vázlatos képet az egymástól távolszakadt családtagok emberi tartásáról, meghökkentő magatartásáról. A szakmabeliek természetesen más alkalommal megtekinthették a művel. Mint a fentiekből kitűnik, több mű foglalkozott mai életünkkel, annak gondjaival, különböző sajátosságaival. A találkozó nagy szakmai vitáján igen markánsan hangsúlyozták, hogy azok a művek számíthatnak elsősorban az értő közönségnél jó fogadtatásra, ame- * lyek be tudják vonni a nézőt a produkcióba továbbgondolkodásra késztetik, nem túlzottan részletező módon tálalnak mindent készen, hanem inkább fogódzót adnak a nézőnek, amelynek segítségével maga is együtt élhet a játékkal. Ez pedig a mai témájú műveknél szinte kézenfekvő, hiszen a néző is benne él mindennapjaink áramában. A már említett társadalmi zsűri találkozón is az kapott hangsúlyt, hogy a mai témák iránt érdeklődnek elsősorban a nézők. A megtartott közönségvitákon i^, tapasztalhattuk, hogy miként szól hozzá a néző ahhoz a témához, amelyet maga is ismer. Ilyen módon nem egy művet; amely művészileg talán gyengébb is volt, a közönség felértékelt, mert a maga problémáit látta azokban tükröződni. Kérdés persze, hogy akik megszólaltak, a nézőközönség mekkora hányadának álláspontját és igényeit képviselhették. Nagyon igaza volt annak a nézőnek az egyik veszprémi üzemből, aki a mai témájú filmek sikerét abban látja, hogy a nézők körében nagy az igény az igazság kimondására, s ha ez elhangzik a filmben, vagy tévéjátékban. úgy érezheti a néző. hogy a hős őhelyette is bátor. A szakmai tanácskozás természetesen sokirányú volt. Megvitatta a hétköznapokhoz való közelítés lehetőségeit, a dokumentarista eszközök felhasználását — aminek a helyességét viszont a zsűri vitatta —, a nagy emberi konfliktusok, a belső élet ábrázolását, amivel a néző ritkábban találkozik, és szükségesnek tartotta egy úgynevezett „köztes terület” kimunkálását is, azaz olyan művek alkotását, amelyek a szélső pólusok között a legszélesebb közönségrétegekhez szólhatnak. Ez, ami viszont még napjainkban nagyrészt hiányzik, mind a drámai, mind a szórakoztató műsorokban. Talán kevesebb volt az új film, kevesebb a közönségművész találkozó, s a társadalmi zsűri tagjaival tartott találkozáson is érződött valami előzetes felkészítettség, mégis ezeknek a tapasztalatai, meg a nagy szakmai vita adhatott némi muníciót a televízió drámai ágazatában, meg a szórakoztató területén működő alkotóknak. S ezek a tapasztalások, amelyek a később születő müvekben érhetnek be, adják a veszprémi tévétalálkozók értékét mindenkor. Benedek Miklós Veszprémi találkozások
