Észak-Magyarország, 1986. június (42. évfolyam, 128-152. szám)
1986-06-06 / 132. szám
1986. június 6., péntek ÉSZAK-MAGYARORSZAG 3 Típustervek alapján Az elmúlt hetekben hozta meg a kormány azt az intézkedését, amely a juhászat fejlesztését határozta meg célként. Az ISV — az Iparszerű Sertéstartó Termelő- szövetkezetek Közös Vállalkozása —. mint termelési rendszer, gyorsan reagált. Olyan aktokat, juhhodályo- kat ajánlanak megyénk üzemeinek, amelyet saját alapanyagból, típustervek alapján akár három hónap alatt megvalósíthatnak. Tanácsülés a VII. ötéves tervről A megvalósításon van a sor Május 27-én tárgyalta a Nyéfcládházi Nagyközségi Tanács a község VM. ötéves tervét. A dinamikusan fejlődő nagyközség az 1986—90- es években összesen 136 millió forinttal gazdálkodhat. A hosszabb tervelőkészítő időszakot lezáró tanácsülés, egyhangúlag jóváhagyta Nyékládháza nagyközség következő ötéves tervét. A terv alapvető céljának tekinti, hogy a községben jelenleg is működő és hosz- szabb távon is fennmaradó intézményeket az előző ötéves tervben elért színvonalon működtesse, üzemeltesse. A tanácsi kezelésben levő lakások;, intézmények állagmegóvására, felújítására, korszerűsítésére az elkövetkező ciklusban nagyobb gondot kíván fordítani. Nagyobb szerepet kap az időskorúakkal való foglalkozás és gondoskodás. A már korábban jóváhagyott településifejlesztési hozzájárulás két és fél millió forintot tesz ki, amelyből már elkezdődött a nagyközség közvilágításának modernizálása. A már említett alapvető célok mellett, részben tanácsi pénzékből, részben lakossági összefogással szeretnénk megépíteni egy 730 négyzetméter alapterületű kisáruházat, egy fizikoterápiás orvosi rendelőt, a község szennyvízcsatornázását, és vezetékes földgázhálózatot. E tervek megvalósítására 34,5 millió forintot irányoz elő a terv. Természetesen ez a pénz nem fedezi a megvalósításhoz szükséges teljes összeget. A lakosság, hogy e tervek befejeződhessenek, 22,6 millió forint társadalmi munkával segíti majd a munkákat. A tanácsülésen megtárgyalt és sokoldalúan megvitatott feladatok megvalósíthatók, összhangban vannak a dinamikusan fejlődő nagyközség igényeivel és számolnak a megye és a népgazdaság teherbíró képességével is. Jó munkával, közös összefogással most már a megvalósításon van a sor. Oláh László Nyékládháza Minden lakhelyét szerető polgár őszintén örül annak, ha környezete épül, szépül. Egyre-másra készülnek a szép, új létesítmények, épületek, utak. De itt álljunk meg egy pillanatra! Mert nem mindegy az, hogy mit, hogyan csinálunk. Alig két-három héttel ezelőtt megjelent Miskolcon, a Tízes honvéd utcán egy aszfaltozó stáb, a munkája elvégzéséhez szükséges bitu- menező gépekkel. Elkezdték teríteni az anyagot, simára hengerelni az utat. Olyan szépen haladtak vele, és igazán gyorsan, hogy — én, aki mindennap láttam őket — igazán gyönyörködtem az új út elkészítésében. Talán ideje is volt a munkának, mivel ez az Eszperantó térig terjedő útszakasz már több helyen foltozott volt. Igen ám, de a régi aszfaltot nem szedték fel, hanem annak a tetejére tették az újat. Ezáltal a víznyelők, csatornatetők stb. a régi út szintjén maradtak, és az új, tükörsima úton tengelytörő gödrök keletkeztek. Az autók kénytelenek voltak cikcakkban közlekedni. De úgy látszik, ugyanaz az illetékes, aki a munkát elrendelte — vagy egy másik —, hosszas töprengés után, nagy nehezen rájött, hogy egy út akkor az igazi, ha sima. Nosza rajta, hát akkor csináljuk simára — ha már ilyen csúnyán elszúrta a Gépfelújítás 17 millióért munkát elrendelő, a munka elvégzésére utasítást adó „szakember”. És elkezdték a bontást. Üjból megjelent egy másik team fúrókkal, aszfalt- feltörőkkel, és minden egyes víznyelő, aknatető körül szabályos négyzet alakban felbontotta a jóformán még ki sem hűlt, szép, új utat. Üj- ra körülbetonozni, majd bitumennel leönteni, elsimítani, hogy nézzen ki valahogy. De hogy? Kérdésem: nem lehetett volna a műveleti sorrendet megcserélni? Ehhez még egyetemi végzettség sem kell. Félő, hogy nem ez volt az utolsó ilyen húzás. Bár tévednék ! Nem tudom ki, hogy van vele, de nekem ilyenkor önkéntelenül is mindig a tv esti meséjének Mekk mestere jut eszembe, akinek minden munkája balul sikerül, mivel semmihez sem ért, de azért mindent elvállal. De ebből legalább kára senkinek sem származik, mivel ez csak — mese. Tanmese! Ellenben más a valóság! Itt már pénz-, anyag-, munka- erő-pocséklásról van szó. Ez pedig a mi zsebünkre megy. És most ugyanott vagyunk, ahol voltunk. Az útfoltozáso- kat akarták eltüntetni, de az út még foltosabb lett. Már dr. Bubó is megmondta: „Egy feladatot nem annak kell adni, aki elvállalja, hanem annak, aki azt becsülettel el is végzi.” P. I. A Kohászati Alap- # anyag-előkészítő Közös Vállalat Miskolci Gyárában 12 évvel ezelőtt állították üzembe azt az 1000 tonnás lemezbálázó berendezést, mellyel eddig több mint 1,5 millió tonna hulladékanyagot dolgoztak fel. s adtak át a megye kohászati nagyüzemeinek. Az idő viszont kikezdte a hatalmas berendezést, s így elodázhatatlanná vált a teljes felújítás. A rekonstrukcióhoz május 5-én láttak hozzá a szakemberek. Ennek során az ösz- szes fődarabot kicserélték, s még számos alkatrész generáljavítását végezték el. A A MÁV Miskolci Igazgatóságának KISZ-bizottsága, a gazdasági vezetéssel karöltve — az ifjúsági szervezet nemrégen megtartott XI. kongresszusa tiszteletére — Energiagazdálkodás címmel pályázati versenyfelhívást tett közzé az igazgatóság fiataljai részére. A kiírást megelőzően az energiagazdálkodásról szakmai előadássorozatot is rendeztek. Az élénk érdeklődés is hozzájárult ahhoz, hogy az akció zárásakor a zsűri 18 pályamunkát értékelhetett. A dolgozatokban a számítástechnikának az energiagazdálkodásban betöltött szerepe mellett szó 17 millió forintos költséggel végrehajtott szerelési munkával további tíz évig adott a lehetőség a kohászati vállalatok folyamatos adalékanyaggal történő ellátáséra. A szinte újnak mondható berendezés minőségileg is előrelépést jelent. A korszerű technológia lehetővé teszi, hogy a különféle lemezminőségből a jövőben konver- teres méretű és minőségű bálákkal szolgálják ki az LKM-et és az ÓKÜ-t. A felújított présgép június 6-tól kezdi meg üzemszerű termelését a miskolci gyáregységben. volt a fölösleges energiát fogyasztó technológiák észszerűbbé tételéről is. A szakértőbizottság a pályázatok elbírálásakor tekintetbe vette az előadásokon való részvételt, az aktív közreműködést, s így alakították ki a végső helyezési sorrendet. Szilvási Csaba, az igazgató- sági alapszervezet tagja végzett az első helyen, míg Szendrei Géza, Zsíri Gyula és Bodnár József egyaránt harmadik díjban részesült. Az alapszervezetek közötti vetélkedőben a BFF H-es csapata bizonyult a legjobbnak. (csákó) Felhívás energiagazdálkodásra Hercegkúton ismét jól harangoztak, a vajdácskaiak legnagyobb elkeseredésére. Mert — legalábbis a babonások szerint — a kongatás kergette ide azt az átkozott viharfelhőt, amely nem ismert sok kíméletet. Aki tehette védett helyre húzódott, de el az ablak elől, hiszen a jég géppuskasorozatként törte, zúzta az üvegtáblákat. A környék üvegező kisiparosai nem panaszkodnak, három héttel a nagy zivatar után még mindig bőven akad munkájuk. A tojásnyi jégdarabok a palatetőket sem kímélték, de a legnagyobb kárt ott okozták, ami kijavíthatatlan, ami már nem pótolható. A gyümölcsösökben, s az elvetett kútárakban! A jelenlegi határ képe aligha vidítja fel a szövetkezet vezetőinek az arcát, s érthető, hogy Vinnai Miklós, a Petőfi Termelőszövetkezet elnöke meglehetősen elkeseredett: — Csodálatos tavaszunk volt. Elmaradt a belvíz, az őszi búza megerősödött, rekordtermést ígért. Időben, s kiváló minőségű magágyba sikerült elvetnünk a tavasziakat. Ügy tűnt, hogy végre nemcsak vetünk, de aratunk is. Bejön az a rengeteg munka, amit a növénytermesztésbe évről évre befektetünk. Ez a vihar fél óra alatt végzett reményeinkkel ... A főagronómus kocsija is magán viseli a jégverés nyomát. A motorháztetőn alapos munkát végzett a jég, nemcsak a karosszéria festésében, hanem a lemezben is. A nagy erővel becsapódó jégdiók kilyuggatták a sárvédőt. A pásztákban támadó jégeső a legnagyobb károkat a már kalászoló búzákban okozta. A határszemle elrettentő képet mutat. A növények fele sárgul, a szárról sávokban leverte a jég a kalászt, máshol megroppantotta, kettétörte a szárat. A kérdés szinte gondolkodás nélkül kiszalad az újságíró szájából: — Mit lehet itt még tenni? Az elnök vállat vont: — Nem sokat. Ügy becsültük, hogy akár 5,5 tonnás búzatermésünk is lehet hektáronként. Ma már azt is szép eredménynek tartjuk, ha a megmaradt területünkön — több táblán kombájnok helyett tárcsák arattak — elérjük a három tonnát. A biztosító? Természetesen felmérte a károkat. De a biztosítás alapja az elmúlt háromévi hozam középátlaga. Nos, nekünk ebből a három esztendőből, csak egy volt szerencsés, a másik kettőben helyettünk a belvíz takarította be a termést. Vagyis a tényleges árbevétel-kiesés töredékét kaphatjuk csak kézhez. Vajdácska az idén el van átkozva. Az elnök erről május utolsó vasárnapján bizonyosodott meg, amikor megnyúlt arccal hallgatta az éjszaka történteket. Másfél óra alatt nyolcvanegy milliméter (!) eső lepte meg a földeket. A felhőszakadás tó. vá változtatta a határt, a talaj nem tudta elnyelni ezt a víztömeget, a tócsák, a gyorsan nyújtózkodó tócsák maguk alá temették a kelő kultúrákat. A baj nem jár egyedül. Tiszakarád talán húsz kilométernyire van ide. Bod- roghalom pedig szinte egy nyújtózkodásra. A jég őket megkímélte, esőt pedig az egyik a mai napig nem látott, a másik szövetkezet pedig a szükséges 35 millimétert, ami a kultúrák fejlődéséhez optimális mennyiség. Bennünket pedig e két vihar majdnem tönkretett... Ok tehát lenne, hogy miért megy a szövetkezetnek gyengén, miért ráfizetéses a termelés. Sikerélmény híján itt egyre csalódottabbak lesznek a szakvezetők, s csak csodálkozni lehet azon, hogy nem adják fel, s folytatják ezt a reménytelennek tűnő harcot. — Jelenleg csak annyit akarunk elérni, hogy veszteségmentesen zárjuk az évet. Nem tudom célunk mennyire sikerül, de egy biztos: még nem adtuk fel! Az állattenyésztésünktől nem várhatunk sokat, a jelenlegi szabályozó rendszer keretei között, már annak is örülünk, ha nem termel veszteséget. A növénytermesztésről mór szóltam. Maradna az ipari tevékenységünk, hogy fokozni tudjuk az árbevételt, s nyereséget. — Vagyis belvíz ellen, biciklipumpa? Vinnai Miklós visszakérdez: — Most sértődjek meg? Nem a tócsákat akarjuk elfújni velük, hanem olyan eredményt elérni, ami biztosíthatná a szövetkezet nyereségét. Lehet, ez lesz a legjobb fegyverünk, mert a melioráció, a belvíz elleni védekezés csak későbben érinti a szövetkezetünket. (Állami program határozza meg a bodrogközi melioráció ütemét!) Mi más lehetőségünk marad, mint a helyben kiépített melléküzemág? Az az ipari tevékenység, amely a termőföld termőképességét ugyan nem növelheti, de olyan milliókat eredményezhet, amely a szövetkezetei, s a községet felszínen tartja. — Ez a belvíznél tényleg mentőgumi! Vajdácska. Kis falu a Bodrog mentén. Közel Sárospatakhoz. ötszáz-hatszáz ember ingázik. A fővárosba, a megyeszékhelyre, a közeli városba, sőt ami meglepő még a Nyírségbe is. A szövetkezet lényegében tőke nélkül, teljesen eladósodva megteremtette a mintegy száz dolgozót alkalmazó részlegeket. — Varrunk, rugót tekercselünk, de lényegében egyik sem az igazi. Pénz, nyereség csak ott van, ahol nem bérben, hanem fővállalkozóként dolgozunk. Csak példát rá; speciális rugókat gyártanánk, ha volna alapanyag. Beszerezni lehetetlen, pedig megrendelés bőven lenne. Egyedül a December 4. Drótművek állt kérésünkhöz megfelelően, a gyár vezetői nem szegték meg ígéretüket, s e részlegünk munkáját folyamatosan fenntartjuk. A gyártól ugyanis közvetlenül szerezhetjük be olcsóbban az alapanyagot, s lényegében kikerüljük a választékbiztosításban jobban érdekelt nagykereskedelmi vállalatokat. De a drótművek önmagában nem tudja megoldani a széles palettán mozgó keresletet. — Megint a pumpa? — Igen. Ügy tűnik belvíz ellen ez lesz a leghatásosabb. A Csepel Művek sárospataki gyáregységével sikerült egy olyan szerződést kötni, ami nagy lehetőséget ígér. A gyártási joggal, alapanyagkészlettel, s berendezésekkel, gyártógépekkel megvásároltuk azt a lehetőséget, hogy kerékpárpumpákat gyárthassunk. Az indulás viszonylag jól sikerült. Három hónap sem telt el, s máris 30 ezer pumpát szereltünk itt össze. Az is igaz, hogy évi négyszázezer darabot is legyárthatnánk. Jelenleg 150 ezer pumpára találtunk csak piacot. Legyártani persze ezt is nehéz, hiszen alkatrészeit tizenhét gyártótól kell beszerezni. Ennek a kedvezőtlen adottságú gazdaságnak sorskérdése lenne, hogy a megyei tanács fejlesztési lehetőségeiből, kapjon hatmillió forintot, mint támogatást. Ennyi pénz kellene ugyanis ahhoz, hogy a termékek zömét önállóan gyártsák, s így a végtermékben, a pumpában olyan jövedelmezőséget érjenek el, ami nem csupán a folyamatos termelést, hanem a szövetkezet talpra állásához szükséges anyagiakat is biztosítja. Társadalmi munkából sok minden felépült itt. A korszerűnek mondható gépműhely, s elkészült több épület rekonstrukciója, amihez nem volt elég a saját fejlesztési alap. Vajdácska holnapot akar. De sajnos a határt megint víz takarja ... — kármán — Tó a búza felett
