Észak-Magyarország, 1986. június (42. évfolyam, 128-152. szám)
1986-06-28 / 151. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 12 1986. június 28., szombat A z csak első hallásra meghökkentő, hogy van, aki képes Budapestről hétvégeken és a szabadság idejére elutazni a fővárostól meglehetősen nagy távolságra levő ősrégi településre, Regécre. Mert aki vágyik a hamisítatlan falusi környezetbe, aki szereti a láncszerűen kapcsolódó hegyek erdeinek megnyugtató zöldjét, a tiszta levegőt, a kristálytiszta kútvizet, nos, az nemigen töpreng azon, hogy: jaj, milyen nagy távolságot kell mindezért utazni! így van ezzel dr. Novák András és felesége is, akik székesfővárosunk polgárai, s akik szinte minden szabad idejüket itt töltik. — Azelőtt gyakran jártunk ide a Zempléni-hegységbe. Nagyon szeretjük a hegyeket — mondja, mikor szusszanásnyi időre megáll a munkában. Ugyanis az öreg patics falú házikó „talpát” cölöpökkel erősítgeti. — Aztán elhatároztuk: itt veszünk egy házacskát. Hirdetést adtunk fel, amire több ajánlat érkezett. Ezt választottuk. Miért? Nézzen csak dői voltak a magas helyen épült várnak, a későbbi időkben pedig mindennapi munkájuk révén az erdőhöz kötődtek. — Fúró, faragó emberek éltek itt — mondja Magyar József, a községi népfront- bizottság titkára. — A szekereket, kaszanyelet, ge- reblyét mind-mind maguk faragták, alakítgatták a jó minőségű fákból. Emellett annak idején téglaégetéssel, tányérok, edények készítésével is foglalkoztak. De a fő foglalatosságot az erdő biztosította. Ma is van mindenkinek saját erdeje, úgy egytől öt holdig. Magyar József különösen jól érti, ismeri ezeket a dolgokat, hiszen a felszabadulást követően neki is az erdő adta a kenyeret. Kerületvezető erdész volt, onnan ment nyugdíjba hat esztendővel ezelőtt. De jól ismeri a falu életét Gonda Ferenc bácsi is, aki a település legidősebb lakója. Nyolcvanhat éves. — Eső lesz-e? — kérdezem tőle, a távolból ideérkező égi zajok hallatán. — Arról sosincs — válaszol, és hinnem kell neki, mert az öregek több évtiMajd minden háznál van gémeskút - benne kristálytiszta víz, szét! A vár, az erdő, a hegyek. . . Kell ennél szebb? Jól látni innen a regéci vár maradékát, a 624 méteres Várhegyen, melyhez régen szorosan kapcsolódott a falu élete. A Rákóczi-uradalom központja volt hajdan. Sokat tartózkodott itt I. Rákóczi Ferenc és özvegye, Zrínyi Ilona. Ötéves koráig itt nevelkedett II. Rákóczi Ferenc is. A falu akkori lakosai kiszolgálói, véDr. Novák András cölöpökkel erősítgeti az öreg ház „talpát". zedes megfigyelései igencsak ritkán ellenkeznek a későbbi valósággal. Faluhelyen mindig tudják, ha erről, vagy arról jönnek a sötét felhők, lesz-e áldás a földekre, vagy sem. Gonda bácsi pedig azt nagyon is tudja, hogy Regé- cen mikor fog esni, hisz itt született és a sokéves katonáskodást kivéve, mindig itt élt. Beszélgetésünk során kis leltár készül népes családjáról: négy gyermeke (egyikük már meghalt), nyolc unokája és négy dédunokája van. — No, akkor biztos tele a ház, ha mindannyian eljönnek ... — Ritka az, hogy egyszerre mindegyikük itt van. Leginkább búcsúkor. Zsivaj .. . most az úton, sehol egy lélek, egy jármű, csak a falun keresztül folyó tiszta vizű kis patakocska csörgedezése haitik. A forróságban bent a házakban tevékenykednek az emberek, vagy valahol kint a határban. Mert van itt azért termőföld is. A faluhoz tartozó 3800 hold hegyes területből 120 holdnyi szántóA falun keresztül folyó kis patak fölötti hidacskák. A gyerekek. Belőlük már igen kevés játszadozik a csöndes utcán, a gyümölcsfákkal teli kertekben. Az iskola épülete is csendes, magányba burkolódzott. Csak hétvégeken van benne élet, amikor a maréknyi fiatal szórakozik itt zene mellett. Az iskolások Vilmányba (a székhely községbe) és Göncre járnak tanulni. Az egyik ház udvarán csöpp gyerek. Nocsak! Hát mégis lát az emberfia gyerekarcot! De ő sem itt él, csak nyaralni jött haza édesanyjával, Mongyik Zoltánné- val a nagyszülőkhöz. — Egy-két hetet itt töltünk, mert a kicsinek nagyon jó ez a levegő. Mi Miskolcon, az Avason lakunk és ugye, ott nem nagyon lehet a gyereket csak úgy szabadjára engedni, mint itt. — Nem vágyik vissza ide? — Dehogynem. Szívesen vissza is jönnénk családostól, ha lenne valami munkahely a férjemnek és nekem. LegRegéo csendje alább a környéken, de ott sincs. Olcsóbb itt az élet. A kertben minden megterem. Egy héten egyszer jár a doktor a faluba Vilmányból. Más napokon az ügyeletet lehet hívni, de sok esetben az ügyeleti kocsi csak másnap érkezik meg. Vegyesbolt és egy italbolt van a község közepén, ahol elég jó ellátást biztosít a Gönci Áfész. föld. Aztán a nagy porták. Itt van hely bőven, a kertek egészen az erdőig húzódnak. Egy utca és néhány kicsike utcaerecske. Ennyi a falu: 160—170 közötti lélek- számmal. Egyre kevesebb ... Magyar József ezen kesereg: — Pedig a háború után 500—600 lelkes volt a község. A Rákócziak idejében pedig majd’ 3000 ember lakott az akkor a Pipis-kút- tól a Kölesföldig terjedő Re- gécen. Meg az állatok. . . Egykor ezer tehén csámpá- zott a jó minőségű legelőkre és hatvan fogaton százhúsz ló húzta, szállította a kitermelt fát, a szénát egyebeket. Ma már a legelők sincsenek hasznosítva, hiszen 40—50 tehén van a faluban, de ezek száma is csökken. Mint ahogyan csökken a falu. A fiatalok elköltöznek, az a kevés, aki marad, eljár dolgozni. Nekik való munka itt nincs. Az idegent jól megnézik a helybeliek. Noha, — főként nyáridőben — megszokták már, hogy más arcokat is látnak a szomszédokén kívül, hiszen sokan jönnek ide. Turisták, gyalogosan, hátizsákkal, és az új üdülőbe. Ami nem egészen új, mert egy régi házat vásárolt az MTA Debreceni Atommagkutató Intézete. Ezt alakították át dolgozóik üdüKiss József tervezőmérnök és családja némi elemózsiával a tarisznyában éppen kisebb túrára indul. Az elsők vagyunk az üdülőnkben. Az itt-tartózkodás különösen a két gyermekünknek élmény — ők most látnak először hegyeket. Tegnap felkaptattunk a várhoz. Szép kis út volt, jól elfáradtunk. De a látvány, ami onnan a magasból elénk tárult, pótolhatatlan élmény! Az a néhány mondat motoszkál a fejemben, amit a nyugdíjas kerületvezető erdész mondott. — Mi azt szeretnénk, ha üdülőfaluvá nyilvánítanák Regécet. Annyi levelet, kapunk, benne a kéréssel: többen vásárolnának itt egy darabka földet, rátennének kis faházat. Mint ahogyan a Hutákban van. De nem engedélyezik, így egyre-másra kell elutasítanunk a kéréseket. Pedig mi nem a falut akarjuk megváltoztatni, hanem a falu végén levő szabad földet adnánk oda. Ez a jó levegő... Nem is. csodálkozom, hogy ennyien vágynak ide. Volt nálunk a szüleivel egy asztmás gyerek Tiszavasváriból. Hát két hét múlva úgy helyrejött, hogy gyógyszert sem kellett lőházává. szednie .. . A nyolcvanhat esztendős Gonda Ferenc és felesége. A határból hazafelé. A közlekedés is megfelelő — bár Abaújszántóra eljutni elég sok időbe telik. Novaj- idrányba viszont közvetlen buszjárat van, onnan vonattal lehet tovább utazni. A hegyek fölött makacsul kitartanak a felhők. A kutyák farkukat behúzva somfordáinak az emberek közelébe, félve a villámlástól, a dörgéstől. A határból szerszámokkal, batyukkal a hátukon igyekszik hazafelé néhány ember, tartva attól, hogy Gonda bácsi jóslása mégis csak csorbát szenved, és hatalmas zápor zúdul a nyakukba. Ami itt fenn a hegyek között ugyancsak gyakori. Jókedvűen bandukolnak- hazafelé, mert a munkát — kazlazást, forgatást — már elvégezték és attól sem kell tartaniuk, hogy otthon tétlenkedniük kell. Mert faluhelyen mindig akad tennivaló. Ez már így van — ítegé- cen is. Mészáros István
