Észak-Magyarország, 1986. június (42. évfolyam, 128-152. szám)
1986-06-28 / 151. szám
1986. június 28., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 a vaskohászat helyzetével, válságával, kibontakozásának lehetőségeivel összefüggő kérdések jó ideje a társadalmi érdeklődés középpontjában állnak. Ez teljes mértékben érthető, hiszen a megyénkben immár két évszázada honos vaskohászat jelentős nagyságrendet képvisel. A kohászati vállalatok adják a megye ipari termelésének mintegy egyötödét, a magyar vaskohászat termelésének pedig több mint telét. Termékeik révén ezer szállal kapcsolódnak a feldolgozóipari, elsősorban gépipari vállalatokhoz, de termelésük jelentős az építőipar, a bányászat és a közlekedés szempontjából is. A kohászati vállalatoknál dolgozik a megye ipari foglalkoztatottainak egynegyede, így, különösen Miskolc és Ózd térségében, ha a családtagokat is számba vesszük, a lakosság jelentős részének van közvetlen vagy közvetett kapcsolata ezzel az ágazattal. Ezért a megyei pártSzólni kell azonban saját munkánk gyengeségeiről is. Arról, hogy lassan, vagyaiig változott a termelési és termékszerkezet, magasak, esetenként növelivőek a termelési ráfordítások, alacsony fokú a szervezettség, bátortalanság tapasztalható a belső elszámolási és ösztönzési rendszer korszerűsítésében, a munkafegyelem következetes betartásában. Ez is hozzájárult ahhoz, hogy az LKM, majd az OíK'Ü egyre súlyosabb gazdasági-pénzügyi helyzetbe jutott. A korábban nyereséges export az egyre növekvő támogatások ellenére veszteségessé vált. A vállalatok eredménye évről évre romlott. A belső tartalékok fokozott feltárása és hasznosítása ellenére erőteljesen csökkentek a termelés korszerűsítésére, a termékek A fejlesztési program eredményes végrehajtásának elősegítése érdekében szükségesnek látszik a vaskohászati vállalatok szorosabb együttműködésének és hosszabb távú közös érdekeltségének megteremtése. Ezt indokolja az is, hogy a belső piaci verseny megteremtésére való törekvés — eltérően a kompetitiv szféra döntő hányadától — a magyar vaskohászat adottságai között csak szűk területre korlátozódhat, és lényegében nem válhat jellemzővé. Mindezek alapján ésszerűnek látszik a jelenlegi szervezeti keretek felülvizsgálata, az egész ágazatot érintő szervezeti korszerűsítés mérlegelése. Az erre irányuló munka — az Ipari Minisztérium irányításával — megkezdődött. Fontosnak tartom azonban, hogy ez ne terelje el a figyelmet — a vállalati hatáskörben meghozandó — konkrét intézkedésekről és a cselekvésről. Bármilyen irányítási változás csak akkor tekinthető racionálisnak. ha javítja a jövedelmezőséget, csökkenti az állami költségvetés terheit, megtakarításokat tesz lehetővé a fel nem osztott költségekben. ésszerű profilmegosztást és javuló kooperációt eredményez az érintett vállalatok között. Ezek figyelembevételével kell a konkrét elgondolások kidolgozásában közreműködnünk. A kohászat intenzifikálási programjának megvalósítása elképzelhetetlen a pénzügyi stabilitás, a működőképesség elemi feltételeinek biztosítása nélkül. Ezt szolgálja az a nagy horderejű kormányzati döntés, amely az elmúlt években az alapvertikumú kohászati vállalatoknál felhalmozódott igen jelentős kölcsöntartozások és azok kamatterheinek elengedésében írta: Fejti György Mindez — hosszabb távon — jelentős struktúraváltást tesz szükségessé az alapvertikumú kohászati vállalatoknál, amelyet úgy kell megvalósítani, hogy a kohászat: — a javuló termékválasztékkal, jó minőségű termékekkel elégítse ki a hazai felhasználók igényeit; — nagyobb mértékben vegyen részt a nemzetközi munkamegosztásban, részben szakosodással és termékcserével, részben a hatékonyságot javító behozatallal; — a veszteséges gyártás visszafejlesztésével, a kapacitások intenzifikálásával, racionalizálásával, fejlesztésekkel, anyag- és energiamegtakarításokkal, az elektronizálás és méréskultúra váltsák. Növekedjen az ötvözött acélok termelésének, valamint az anyag- és energiamegtakarítást eredményező folyamatos öntéssel leöntött acélok részaránya. Szükség van a hengerelt- áru-gyártás folyamatos szelektálására is. Sort kell keríteni egyes elavult hengersorok leállítására, illetve mások korszerűsítő rekonstrukciójára, valamint kiegészítő technológiai berendezések, jó minőséget garantáló mérő* és szabályozó műszerek fejlesztésére. A feldolgozóipar verseny- képessége fokozásának elősegítése érdekében beindul a jobb minőségű, magasabb feldolgozottságú gépipari elő- gyártmányok előállításának technológiai korszerűsítése. Elsősorban a jármű- és szerszámgépipari. valamint más egyedi nagyméretű öntvények és kovácsolt alkatrészek gyártásának fejlesztése szükséges, melyek, eredményeként jelentősen csökkenthető a gyártás és felhasználás anyag- és energiaigényessége. Mindent egybevetve tehát egy nagyszabású fejlesztési, visszafejlesztést program megvalósítása előtt állunk. Szólni kell azonban arról is, hogy az ebben a programban megfogalmazottak csak olyan ütemben valósulhatnak meg, ahogyan a vállalatok fejlesztési forrásai rendelkezésre állnak, és amilyen mértékben a népgazdaság teherbíró képességétől függően központi forrásokhoz jutha-' tunk. Ezért a jövő megalapozásának elengedhetetlen feltétele, hogy a vállalatok gazdálkodási eredményei javuljanak, ésszerűsítési programjaik megvalósuljanak, és A modern technikák mellett is tűzközelben maradtak a kohászok, akik ugyan nem felejtették el a szivlapát forgatását, de meg kell ismerkedniük a számítógépek kezelésével is. ezek által minél több saját nyilvánult meg. Ezt a dön- lőrrással járuljanak hozzá a tést a kohászati szakma program végrehajtásának megnyugvással, a szélesebb vezetés mind politikai, mind gazdasági szempontból kiemelt fontosságú kérdésnek tartja a kohászati vállalatok mindenkori helyzetét, fejlődési lehetőségeit, az ott dolgozók élet- és munkakörülményeinek alakulását. A megye közvéleménye előtt ismert, hogy alapvertikumú kohászati vállalataink — a Lenin Kohászati Művek és az Ózdi Kohászati Üzemek — az utóbbi években egyre súlyosabb gazdasági nehézségekkel küzdenek. Ezt a ’70- es évek jelentős gazdasági és pénzügyi sikerei, eredményei után sokan megdöbbenéssel és némi. értetlenséggel fogadták. Nem értették, hogy a felfelé ívelő pálya miért tört meg, hiszen a kohászok többsége ma is helytáll, becsülettel, szakmaszeretettel dolgozik, talán többel is, mint korábban. A kialakult kedvezőtlen helyzet döntő oka az, hogy kohászati vállalataink műszaki-technológiai színvonala — az elmúlt évtized jelentős beruházásai ellenére — nem tartott lépést azzal a fejlődéssel, amit a világ- gazdasági változások a fejlett ipari országok vaskohászatától kikényszerítettek. Emiatt a vállalatok által gyártott — jelentős részben alacsony feldolgozottsági fokú — termékek elsősorban a külpiacokon, de itthon is számottevő mértékben leértékelődtek. Mindezt súlyosbították a magyar gazdaság általános nehézségei, továbbá a belső és főleg a külső piaci, értékesítési és árviszonyok kedvezőtlen alakulása, a világgazdasági recesszió. versenyképességének fokozására felhasználható vállalati erőforrások. Az utóbbi években már a szintentartás biztosítása is komoly nehézségeket jelentett, sőt egyes termelő területeken a spontán leépülés folyamata is megindult. A felhalmozódott feszültségek. az alapvertikumú vaskohászati vállalatok működésének erőteljes romlása szükségessé tette, hogy a kormányzati szervek helyzetüket áttekintsék, és olyan intézkedéseket hozzanak, melyek megalapozzák a stabil, eredményes gazdálkodás pénzügyi és koncepcionális feltételeit. A közelmúltban megszületett kormányzati döntés a vaskohászati termelés stratégiáját az iparfejlesztési politika egészéből kiindulva határozta meg. Abból indult ki, hogy a vaskohászat fontos szerepet tölt be a feldolgozóipar és az építőipar anyagellátásában, és a jövőben is jelentősen hozzá, kell járulnia a gépipar verseny- képességének javításához, valamint — javuló gazdaságossági mutatókkal — a külkereskedelmi mérleg egyensúlyához. a konvertibilis devizabevételhez. Hosszabb távon az a fő cél, hogy a vaskohászati vállalatok jövedelmezősége javuljon, közelítse meg az ipari átlagol. Ezt a belföldi ellátás korszerűsítését célzó termékszerkezet-váltással és a leggazdaságtalanabb konvertibilis elszámolású kivitel ésszerű csökkentésével is elő kell segíteni. A gazdasági kibontakozásnak a műszaki fejlesztésen, a korszerűtlen lermelőberendezések selejtezésén és a korszerűek javuló kihasználásán kell alapulnia. elterjesztésével jelentősen növelje a vállalati gazdálkodás hatékonyságát. A termékszerkezet-korszerűsítés fő irányainak elfogadása mellett megfogalmazódtak a VII. ötéves tervidőszakra eső célok és feltételek is. Összességében az első szakaszban: — a hengereltáru-kivitel csökkenése ellenére a termelés mennyisége és a nem rubelelszámolású kivitel értéke szinten marad, mert növekednie kell a másod- és harmadtermékek, valamint a magasabb feldolgozottságú termékek, illetve az ötvözött hengerelt áruk részarányának ; — a fejlesztések és a vállalati racionalizálási programok eredményeként javulnia kell a jövedelmezőségnek, ennek révén a vállalatok nyereségessé válnak, jelentősen. javul költségvetési kapcsolatuk, a befizetések és támogatások egyenlege. A vállalatok lehetőséget kapnak — egyelőre kísérleti jelleggel az ebben rejlő műszaki-gazdasági előnyök kipróbálása végett —, jó minőségű érc beszerzésére és felhasználására. A jelenleg használt érc ára ugyan alacsony, de minősége gyenge, alacsony a vastartalma. Emiatt már a technológiai sor elején, a nyersvasgyártásnál fokozott energia- és eszközigény jelentkezik, melyek költségei tovább gyűrűznek az egész gyártási folyamaton. Az acélgyártási fázisban a fő feladat, hogy a meglévő korszerű konverterek és elektro- kemencék kapacitásának fokozott kihasználásával, a korszerűtlen Siemens-Martin- kemencéket fokozatosan kimeggyorsításához. Csatlakozzanak minél több javaslattal és kezdeményezéssel azokhoz a kormányzati programokhoz, amelyekből pályázatok útján, versenyeztetéssel, egyedi elbírálás alapján további pénzügyi források szerezhetők meg. szakmai közvélemény némi értetlenséggel fogadta. Felvetődött olyan vélemény is, hogy ez a döntés nincs összhangban a támogatások leépítéséről, az egyedi kedvezmények és elbírálás visz- szaszorításáról vallott felfogásunkkal Számos ötlet, újítás, találmány megvalósítására van lehetőség, melyek révén gazdaságosabbá tehető a termelés. Ózdon például új üstfalazó eljárást dolgoztak ki, aminek eredményeként lényeges költségmegtakarítást értek el. E véleményekre reagálva talán nem szükségtelen hangsúlyozni azt, hogy a kohászat világméretű válsága közepette, szinte minden ország preferálja, egyedi támogatásban részesíti saját kohászatát. Különösen így van ez jelentős szerkezeti, strukturális átalakítások idején. Igaz ugyanakkor az is, hogy a költségvetési támogatásokat szigorú feltételekhez és követelményekhez kötik. Vagyis nem az egyszerű túlélést, a változatlanságot, hanem éppen ellenkezőleg, az esetenként „súlyos műtétekkel" együttjáró változást támogatják. így van ez a^ma- gyar vaskohászatban is. A kormányzat a három alapvertikumú vállalatnál (az LKM-nél, az ÓKÜ-nél és a Dunai Vasműnél) feltételül szabta, hogy — a fajlagos energiafelhasználás mintegy 5—8 százalékkal csökkenjen; — a nyereség — az 1985. évi korrigált adatokhoz képest — mintegy 2 milliárd forinttal növekedjen; — a vállalati tevékenység költségvetési befizetéseinek és támogatásainak egyenlege jelentősen, mintegy 4 milliárd forinttal javuljon; — az acélgyártás szerkezetátalakítása révén az ötvözött acélok részaránya 8 százalékról 14 százalékra, a folyamatos öntéssel leöntött acélok részaránya 40 százalékról 80 százalékra növekedjen; — a korszerű rúd- és idomáru aránya 40 százalékkal bővüljön, hogy csak a legfontosabb követelményeket említsem. Ezek igen szigorú, nehéz, de teljesíthető követelmények. A kormányzat — az előzőekben vázolt döntések meghozatalával — megtette a magáét. E komoly anyagi konzekvenciákkal járó döntéseknek az értékét növeli, a kormányzatnak a magyar vaskohászat jövőjéért viselt felelősségét bizonyítja, hogy nehéz gazdasági helyzetben születtek meg. Több beruházásra fordítható forrás, a szerkezetváltozás gyorsabb üteme persze jobb lett volna. Látni kell azonban, hogy a népgazdaság előtt álló egyéb feladatokat is figyelembe véve, a kormányzati szervek elmentek a lehetőségek határáig. Most a területi és helyi szerveken, de legfőképpen a vállalatokon van a sor, hogy a kialakított stratégiai céloknak megfelelően, aktualizálják és konkrétan dolgozzák ki feladataikat, s ennek megfelelően készítsék el a VII. ötéves terveiket. Bízva megyénk kohásztársadalmában. megalapozottan és joggal elvárhatjuk, hogy a vállalati intenzifikálási programok konstruktív szellemben, rövid időn belül elkészülnek, és a mindennapi munka vezérfonalává válnak. Az így kialakított program, valamint a vállalatok működőképességét biztosító pénzügyi rendezés megteremti a mindennapi munkavégzés stabil feltételeit, a kiegyensúlyozottabb munkahelyi légkört, melyben minden kohászati dolgozó, vezető és beosztott, olvasztár és hengerész, öntő és kovács egyértelműen látja munkájának rövid, illetve hosszú távú célját és várható eredményét. M eggyőződésem, hogy a kormány döntése párosulva az irányító szervek és a vállalatok dolgozóinak igyekezetével, eredményes, jő munkájával egy olyan új időszak kezdetét jelenti a vaskohászatban, mely egyre több eredményt és jövedelmet hoz a népgazdaság, a vállalatok és a dolgozók számára egyaránt.
