Észak-Magyarország, 1986. június (42. évfolyam, 128-152. szám)
1986-06-21 / 145. szám
A vers óri^i lehetőség Egyes szám első személyben Mihályi Dávid monológja ben, hogy túl sok vendég érkezett, s mindegyik tanácsot adott jó szüleimnek, hogy mit kell tenni velem ha nem eszem, vagy ha túl sokat eszem, ha sírok, vagy ha nem sírok, ha nagyon nyugodt vagyok, vagy pedig ha nyugtalan vagyok. A szüléimről már majdnem mindent tudok. Mindketten színészek, a Miskolci Nemzeti Színház tagjai. így hát színészcsaládba születtem, s a színészházban lakom. Édesanyám Molnár Zsuzsa, édesapám Mihályi Győző. Azt írja róluk a sajtó, hogy ők az együttes fiatal, népszerű művész házaspárja. Majd kiderül, hiszen én még egyetlen darabban sem láttam őket. Még nem tudom, hogyan fogom szólítani őket, de anyu, vagy anya egyebek mellett jól úszik, s szeretné, ha hosz- szú lenne a haja. Apu, vagy apa tősgyökeres miskolci, hajdan kajakozott a Csorba-tavon, megjárta Kaposvárt és Kecskemétet', s hat éve tagja az ország első kőszínházának. Egyelőre csak jót tudok mondani róluk, példás figyelemmel járulnak hozzá testi és szellemi előmenetelemhez. Várom a nyarat, mert azt a hírek szerint Szolnokon töltjük. Remélem, jól összemelegszünk, s ősszel békében, barátsággal, szeretettel vágunk neki az új szezonnak. Apu és anyu a színházban, én pedig majd a bölcsődében kezdek. Mindhárman készülünk új szerepeinkre. 'brackó) Aki először vesz tollat a kezébe azzal a céllal, hogy verset írjon, annak ki lehet a példakép? Petőfi, Ady, József Attila, Radnóti, vagy éppen Nagy László? Gyermekemberként Furvnann Imrének úgy tűnt, Petőfi. Öt idézik a Segesvár című versben a sorol;,: „Inkább a halál, mint örök hallgatás,;1 dzsungeledben kukoricás." Huszonhat éves volt, amikor ezeket a sorokat írta. Most 35 éves. Költői érésben nagy idő. Mert milyen poklokat kell megjárni, megszenvedni, milyen mélységekbe kell leereszkednie ahhoz az embernek, hogy letörhesse az ajkára zárt acélbilincseket. Mert meg akar szólalni. Mire felnőtt, átélte Ady szerelmeit, a város peremére szorítottak lázadását, viaskodott a halállal, és a nyugodt éjszakáin is vad csikócsapatok vágtatása döngeti éberré az álmát. Hogyan, milyen mélységekből bír felkapaszkodni a költő, hogy eljusson a derengő világosságig? Furmann Imre a, legmélyebbről kapaszkodott fel, hogy lássa a világosságot. l!)51-ben Nyéklád- házán született, ott járt iskolába, majd onnan kiszakadva Miskolcra, a 2-es számú szakközépiskolába iratkozott be. De hiába tanulta ki a villanyszerelő szakát, tudta, érezte, hogy nem képes eljutni oda, ahová akar. De honnan tudta, hogy neki hová kell eljutni? Gyermekkora óta játszott a szavakkal, verssé próbálta formálni a gondolatokat. És az első igazi megdöbbenés, amikor rájön, hogy a felnőttkor küszöbén áll, és csak ez az egyetlen lehetősége az emberi kibontakozásra. éreztem, a vers óriási leszámolnia. hiszen csak ez Miskolctól Miskolcig hosszú »olt F^n Imre útjo óvhat meg attól, hogy ne ütk<j(i zek naponta korlátokba. "Vágyj Úgy hetőség halálba, úgy, mint ahogy mondtak rólam a kórházban orvosok. — Lemondtak róla, enn1 ellenére meggyógyult. Októfy 27-én, egy napon született Kj zinczyval és neki éppúgy ny® nap van a születése és a névnaf ja között, mint Adynak. Já számokkal? Játék. De tud elemzi ő is a gondolatait, az méregetnek, mert nem elfogadni a rosszul meg- kétszerkettők igazsáJátékj dato» es; nfi alá költő‘.;J Kár a benzinért zéseit, figyeli a szívverését lélegzetét, mert sejti, érzi, is feladata van. Lehet-e va ezek ellenére más, mint költő sokkal élesebb látással » A kényelem, a gyorsaság biztosítéka az autó, mellette időnként nagy segítség és jó társ lehet. Egyben folyamatosan nagy költség és bosszúság is jár vele. Mert bizony azon túl, hogy drága a benzin, időnként szakemberhez is kell vinni a kocsit. Tehát „szervizelni” kell. Az átlag autósnak, mint én, nem biztos, hogy megadatott az a lehetőség, hogy otthon végezze el az apróbb, de kötelező dolgokat. Garázs, szerelőakna, szerszám, tehát felszerelés hiányában. Egy olajcseréhez nem mindenki fekszik az autó alá a járda szélén. Mit tesz ilyenkor az ember? Eljött az ideje, megyek a legközelebbi autójavító vállalathoz, ahol rend, fegyelem és udvarias fogadtatás vár(na). Az első lépés, hogy felkészítem az autót a dolgokra, nem lelkileg, hanem testileg. Ez a művelet mintegy két-három órát vesz igénybe. A kocsit le kell ,,'kopasztani” az általam vásárolt, vagy beépített „extráktól". Én először a szivargyújtót veszem ki — nagyon kelendő cikk —. azután a napszemüvegtartót, majd a sebességváltó karról csavarom le a díszgombot és teszem helyére a gyárit. Ezt követi a parkolópénztartó, a benne levő apróval együtt. Nem feledkezem meg a belső visszapillantóra szerelt panorámatükörről sem. A kormányvédő huzat következik és az üléshuzat. Ez utóbbiakat olyan olajosán kapnám vissza, hogy tisztításával foglalkozni nem érdemes. A kesztyűtartóban levő magnókazettákat, tartalék alkatrészeket és izzókat is összeszedem egy szatyorba. Ezzel az utastér kész, következik a csomagtartó. A szerszámokat, az emelőt, a pót-ékszíjakat és a tartalék belsőt dobozolom be. Közben lehet imádkozni akárkihez, hogy a szervizbe jövet Ezeket és az menet, vagy onnan ne kapjak defektet. követi a mentőláda elakadást jelző háromszög. Ekkor már egészen tekintélyes mennyiségű doboz, zacskó és szatyor veszi körül az embert. Többen megkérdezik ilyenkor: — Mi van szomszéd, költözik? De ezzel még mindig nincs vége. Következik a motortér. Kiszerelem Bosch-trafómat és beteszem helyette az erre a célra tartott használt, de működő trafót. Majd a jó minőségű Ma- relli-gyertyák következnek, helyébe magyar, használt gyertyák kerülnek, a szervizig csak kibírják. Ekkor már azt hinné az amatőr, hogy vége. Nem! Még ott az antenna és a halogén ködlámpa. A dobozokat, zacskókat felviszem lakásom előszobájába, gondolván, ezt a fél napot úgy is kibírjuk. A minap gondosan elvégeztem ezt a műveletsort és nyugodt ilelkiismerettel álltam be a közeli autójavítóba. — Be volt jelentve? — kérdezték. — Nem, de csak egy teljes szerviz lenne. — Akkor kél nap múlva jöjjön vissza vagy hagyja itt a kocsit. Otthagytam, mert semmi kedvem nem volt erre a két napra visszaszerelni és pakolni. A megbeszélt időben el is mentem a kocsiért. Első pillantásra mindent rendben találtam. Alig tettem pár száz métert, autóm leállt és el sem mozdult. Átnéztem mindent, amit ilyenkor az átlagautós egyáltalán megnéz. Természetesen. ahogy az ilyenkor lenni szokott, a tankot néztem meg utoljára. Nem volt benne benzin! Én hülye, elfelejtettem szerviz előtt, otthon, kannába engedni a benzint. megáldva, mint az átlagember. ebből eredően másként látja! világot. „Már kora gyermekll romban éreztem, furcsán, gymi kodva tudtam fogalmazott gát”. Alig három hónapig dolgozik csak a szerzett szakmájában, matróznak áll, majd kőművesek mellett dolgozik, Segédmunkás és raktáros. 1971-ben felveszik a Pécsi Tudományegyetem Allam- és Jogtudományi Karának esti tagozatára. Az igazi megpróbáltatás ezután következik. Mert a szüleitől pénzt nem remélhet, úgy kellett tanulni, hogy közben eltartsa magát. „Ugyanúgy cseléd lettem, mint a szüleim voltak, bőröndöket cipeltem, takarítottam, sepregettem és londiner voltam Pécsett a Nádor- szállóban. Mivel iól tanultam, leFölkaptak >gy repülőre Kovács Ferenc tanár és — alk mi minőségében — úti marsall rí séli: — A 101. számú miskolci Szerm Bertalan Szakmunkásképző Inté: 16 tanulója útra kelt. Budapest harminc tagúra nőtt a csapat 1 száma. Ferihegyen fölkaptunk e repülőre, s irány Bulgária. Sok v ros. sok szakmát képviselő fiatal jutalomutazáson vettek részt. NI kolciak, pestiek, székesfehérvári; újszásziak, s akadt közöttük szál karosszéria-lakatos, mozdonyszer és villanyszerelő. A túrát a Köz; kedési és Szállítási Dolgozók Sza! szervezete szervezte... Másfél órás] után landolt a TU 134-es. Sok először ültek repülőgépen, de mi; denki jól viselte a manővereket, tán autóbuszba szálltunk, s a diszállásra, Obzorba hajtattunk, tenger látványa miatt a társaság '( éjfél után került ágyba. Az első benyomások roppant kedvezőek voltak, bár a vízbe még senki sem mert bemenni. mert az mindössze 15 Celsi- us-fokos volt. Jártuk a várost, a srácok képeslapokat írtak, este pedig diszkóztunk. Kirándulást tettünk Várnába is. A társaság megilletődöt- ten hallgatta a magyar nyelvű tájékoztatót Hunyadi Jánosról. Várnai élmény a delfinárium megtekintése is. Jártunk a Naposparton, gyönyörködtünk Neszebár nevezetességeiben. Láttunk egy régi korokat idéző kalózhajót is. Szokatlan volt az erős, s gyorsan barnító napsütés, de azt viszont hamar megszöktuk, hogy minden étkezés kísérője és elmaradhatatlan kelléke a kefir és az uborka. Hazafelé egy TU 154-gyel repültünk. Már nem volt félsz és drukk az út miatt. A fiúkat és a lányokat sokkal jobban izgatta, hogy mi lesz a közelgő szakmunkásvizsgán. Kusinszki András Együtt a miskolci csapat M. Szilágyi Lajosné Sasvári Ilona, Miskolc III. kerületében, a Vasgyárban született, késői gyermekként. Ma ezen a környéken, a Bartók Művelődési Ház intézményvezetőjeként dolgozik. Édesapja az LKM nagykovácsműhelyéböl került a rokkantnyugdíjasok táborába, hogy kényszerű szerepet cseréljen a mamával, és 13 éves koráig nevelje á szöszke kislányt, aki ma is csodaszép, idilli gyermekkorára, mint életének meghatározó szakaszára emlékezik, amit az apa korai halála robbantott szét. A fiús természetű vasgyári lány, aki fára mászott, biciklizett, plezúros térdekkel került a jó hírű Földes Ferenc Gimnáziumba, ahol tanáraitól, osztálytársaitól, a közösségtől életre szóló élménnyel gazdagodva került később a népművelői pályára. Sok verset szavalt az akkori Fórumban, a miskolci diáktanyán Erdélyi Ágnes, Nagy István, ifj. Somló Ferenc és mások társaságában. Részese volt a fellendülő klubmozgalomnak, és amatőr színjátszásnak. Abban az időben szerette meg az orosz klasszikusokat, valamint Beauvoirt, Kerouacot és az amerikai irodalmat. Az igazi élményt mégis a magyar nyelv jelentette számára. — Az más kor, más szellem volt — emlékezik az alig tizenöt évvel ezelőtti időkre. — Szegények voltunk, mégis gazdagnak éreztük magunkat. Talán mert egyszerűbb, aktívabb, tiszta szeműbb emberek voltunk, nekünk még lehetett könnyezni is a moziban. Azt az irodalmi életet ma már csak visszasírni lehet. Erőnkből, lehetőségeinkből egyébre nem telik. Amikor a miskolci művészeti, közművelődési hagyományokra terelem a szót, ingerült lesz. — Csak a felületesen ítélkező emberek mondhatják, hogy ennek a város— Nem igaz, Hogy nincsenek hagyományok . .. nak nincsenek hagyományai. 1892-től kimutathatók a vasgyári munkás- és kultúrmozgalmi megmozdulások, hogy csak a Jószerencse Dalegylet- és Önképzőkört említsem, melynek a 40-es évekből még ma is élő tanúi, résztvevői élnek közöttünk, éppúgy, mint a diósgyőri színjátszók, könyvtári szervezők közül. Az 1901-es és 1905-ös' forradalmi megmozdulásoknak is ezek az emberek voltak a résztvevői. Itt épült az ország első kőszínháza, jelentős építészeti emlékeink, vannak, tehát egyszerűen nem lehet elfogadni, hogy itt nincsenek kulturális hagyományok. Az igaz, hogy Miskolcnak nincs klasszikus értelemben vett, népszerűsített stílusa. Azt is kevesen tudják, hogy ebben a városban 36 képzőművész él, hogy Miskolc az otthona a magyar grafikának. Ebben a városban alkot, itt írja verseit Serfőző Simon és Papp Lajos, a mi főutcánkon sétál a szalonnái Kalász László. A színház országos hírű produkciókkal lép színre. Ezért tartom büntetendőnek ezt a belenyugvást. Igaz, nem becsüljük eléggé értékeinket és azokat a művészeket, akik itt maradtak. Tudom, a hagyományok ápolására senkit nem lehet kötelezni, ez csak belső kényszer lehel. Férje a Miskolci Nemzeti Színház tagja. A jogi pályát hagyta el, hogy színész lehessen. — Lajos mindig színész akart lenni, végül is sikerült neki. Konzervatív, hűséges természet. Ö is ragaszkodik a miskolci színházhoz. Egész életemre •mám veit a meghatározó, férjem a szeretetet, az otthoni biztonságot jelenti számomra. Majd Lajos megcsinálja, nyugtatgathatom magam, mert jó férj. kiváló apuka, hibáival együtt is. Megoszthatom vele titkaimat, gondjaimat is. Két gyerméktik van. Szabolcs most végez a Fazekas úti iskolában és fu- volistának készül, Zsolt Egerben az Erdészeti Szak- középiskolába jár. Van egy régi Skodájuk, egy házgyári lakásuk. M. Szilágyi Lajosné három diplomát szerzett, és elvégezte a marxista esti egyetem esztétikai speciális kollégiumát. Azon a környéken van munkahelye, ahol nevelkedett. 13 éve dolgozik a Vasas Művelődési Központban, ahonnan elmenni igazán sohasem akart. Azt mondja, saját magától és munkatársaitól is csak a jó munkát tudja elfogadni. A társművészetek közül első helyen a képzőművészetet említi. Szereti a színházat, gyakran jár moziba, de minden percét a zene tölti ki. Egy régi Beat‘les-dal ma is megkönnyezteti, a klasszikusok közül a romantikusokat kedveli. Jelenleg az általa vezetett- intézmény és vonzáskörzete könyvtári és amatőr művészeti emlékeinek felkutatásán dolgozik. Ha önéletrajzot ír, a kitüntetései rovatba azt írja: nincs. Györgyei Géza Vasgyári vallomás Illetékes helyen fölkértek arra. hogy készítsek egy önéletrajzot. A kérés nem lepett meg, hiszen olyan világban élünk, ahol mindent és mindenkit lajstromozni. számon tartani keli. A dolognak csak az a bökkenője, hogy én még sem írni, sem olvasni, sem pedig beszélni nem tudok, de azért jól eligazodom a világban. így aztán némi fondorlattal és segédlettel készült el ez a nyúlfarknál is rövidebb önéletrajz. Kérem csatolni leendő káder- lapomhoz. A nevem Mihályi Dávid, 1986. május 10-én születtem Miskolcon, ötvennégy centiméter hosszúnak és 2,30 kilogramm súlyúnak találtattam. Eleinte bőgtem egy kicsit, de a születést, s az azt követő megpróbáltatásokat jól viseltem. Igyekeztem tartani magam, s nem adtam okot fölös aggodalomra. Mivel tudtam, hogy szüleim első gyereke vagyok, férfiasán viselkedtem, nevemhez méltóan. A kötelező kórházi gyakorlat után új szállásomra hajtattam. Bölcső, pelenka, pólya készen várt. Kezdetben sokat aludtam. Szoktam az új körülményeket. Az som zavart különöseb-N.
