Észak-Magyarország, 1986. június (42. évfolyam, 128-152. szám)
1986-06-21 / 145. szám
A vers lehetőség Miskolciól Miskolcig hosszú volt mié útja óvhat meg attól, hogy ne ü zek naponta korlátokba. 'Vagy halálba, úgy, mint ahogy mondtak rólam a kórházban orvosok. — Lemondtak róla, ellenére meggyógyult. 27-én, egy napon született zinczyval és neki éppúgy nap van a születése és a ja között, mint Adynak. J számokkal? Játék. De tuda elemzi ő is a gondolatait, az zéseit, figyeli a szívverését lélegzetét, mert sejti, érzi, is feladata van. Lehet-e ezek ellenére más, mint költő költő sokkal élesebb látással megáldva, mint az át.„6^....^..| ebből eredően másként látja! világot. „Már kora gyermeklj romban éreztem, furcsán, gyatj kodva méregetnek, mert nem tudtam elfogadni a rosszul megfogalmazott kétszerkettők igazságát”. Alig három hónapig dolgozik csak a szerzett szakmájában, matróznak áll, majd kőművesek mellett dolgozik, Segédmunkás és raktáros. 1971-ben felveszik a Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karának esti tagozatára. Az igazi megpróbáltatás ezután következik. Mert a szüleitől pénzt nem remélhet, úgy kellett tanulni, hogy közben eltartsa magát. „Ugyanúgy cseléd lettem, mint a szüleim voltak, bőröndöket cipeltem, takarítottam, sepregettem és londiner voltam Pécsett a Nádor- szállóban. Mivel jól tanultam, lehetőséget kaptam, hogy átmenjek nappali tagozatra. Ezután lapot szerkesztettem és az egyetem kultúrbizottságának vezetője lettem." . Az egyetem befejezése és a nősülés után, már a feleségével, Miskolcra költözik és eleinte úgy érzi, hogy ez az iparváros szellemi közegben sivárabb, mint a hagyományokkal teli Pécs. Ekkor mór tudja, lezárult benne az a várakozási korszak is. amikor az ember hiszi, hogy belőle minden lehet. „Nem nyugodtam bele a szellemi perspektivátlanságba, a rejtett lehetőségeket, a felszín alatti búvóerecskéket kerestem. Jelenleg jogászként dolgozom, mindig tenni vágyva a közösségért, és a közösségre áhítozó emberért. Gondolkodó embernek tartom magam, bár tudom, a közeg, ami ma körülvesz, nem kedvező a csoportok, a kisebb közösségek kialakulásához. Ezek a kis csoportok, ha létre is jönnek, magukra maradnak, segítséget sehonnan sem kapnak.” Mit üzenhet ma a költő? Az élet buja szövevényeiben felhalmozódott feszültségek miatt a ma embere telis-teli van szorongással, és gyakran maga sem tudja, miért. Az írónak, költőnek erre a miértre kell feleletet keresnie, tisztázni és megfogalmazni a megfogalmazhatatlant. Bármi áron. „Nem akarom úgy leélni az életemet, hogy ne adjak valamit az embereknek, ne segítsek nekik értelmezni a körülöttünk levő ellentmondásoktól terhes világot. Tudom, hogy néha felemelt fejjel nem lehet, leszegett fejjel pedig nem szabad. De hiszek abban, hogy verseimmel a gyermekemre és a vele egykorúnkra olyan gondolatokat hagyok, amit fel tudnak majd használni a világ jobbítására. Hiszem és úgy érzem, bűnösök lennénk, ha az utódainkra nem hagynánk elég tapasztalatot az általunk felismert és megfogalmazott igazságokból." Hajdú Gábor Négykézláb és bundában Kétéves múlhatott a lányom, amikor egy esős délelőtt az ablakhoz állt nézelődni. Időnként kiszaladt hozzám a konyhába, s beszámolt a látottakról a maga kezdetleges anyanyelvi tudásával Egy ízben imigyen: — Anya! Láttam egy kutyát az úton! Ügy futott, de úgy szaladt négykézláb! Akkor nemcsak megnevettetett. el is godolkodta- tott látásmódjának eredetisége! Én a magam felnőttségével már észre sem veszek olyasmit, hogy a kutyák négykézláb járnak, Egy gyermek antropomor- fizáló. egyedi látásmódja és nyelvi kifejezése kell hozzá, hogy fölfedezzem a megszokottban, jelen esetben egy mindennapi kutyában — a meglepőt. Bevallom, nem hittem, hogy van a kutyákban még fölfedezni való a négykézláb- jóráson kívül. De a fiam, aki pár hónappal nőtte túl a két esztendőt, meggyőzött arról, hogy minden gyerek új csoda, hogy az eredetiség mindegyikkel veleszü- letik. Sétálunk a hóval fedett, hideg téli utcán. Bunda van a fiamon, meleg sapka, kesztyű. Az egyik kerítés mögül megugat bennünket egy kutya. — „Szeeebusz kuta!" — köszönti a fiam, válaszként az ugatásra. A négylábú elhallgat. Nézik egymást sokáig. állnak a kerítés két oldalán, az állat és a kisgyerek. Aztán közli megfigyelése eredményét: — Látod anya, bundában van a kutya, ö is bun- dás... Négykézláb és bundában ... kell-e nagyobb bizonyíték rá, hogy a kisgyermek képzeletében, gondolkodásában minden emberként él? Csorba Piroska Dolgozni és boldogulni akarnak Fölkaptak így repülőre Egyeflen férfi a sok lány között Manöken-toborzó Kovács Ferenc tanár és — alk mi minőségében — úti marsall rr1 séli: — A 101. számú miskolci Szemt Bertalan Szakmunkásképző Inté: Ifi tanulója útra kelt. Budapest harminc tagúra nőtt a csapat száma. Ferihegyen fölkaptunk repülőre, s irány Bulgária. Sok í ros. sok szakmát képviselő fiatal, jutalomutazáson vettek részt. Ml kolciak, pestiek, székesfehérvárit újszásziak, s akadt közöttük szál karosszéria-lakatos, mozdonyszer és villanyszerelő. A túrát a Köz kedési és Szállítási Dolgozók Szí szervezete szervezte... Másfél órás után landolt a TU 134-es. Sok először ültek repülőgépen, de mi denki jól viselte a manővereket, é tán autóbuszba szálltunk, s a fői diszállósra, Obzorba hajtattunk tenger látványa miatt a társaság éjfél után került ágyba. Az első bér nyomósok roppant kedvezőek voltak, bár a vízbe még senki sem mert bemenni. mert az mindössze 15 Celsi- us-fokos volt. Jártuk a várost, a srácok képeslapokat írtak, este pedig diszkóztunk. Kirándulást tettünk Várnába is. A társaság megilletődöt- ten hallgatta a magyar nyelvű tájékoztatót Hunyadi Jánosról. Várnai élmény a delfinárium megtekintése is. Jártunk a Naposparton, gyönyörködtünk Neszebár nevezetességeiben. Láttunk egy régi korokat idéző kalózhajót is. Szokatlan volt az erős, s gyorsan barnító napsütés, de azt viszont hamar megszöktuk, hogy minden étkezés kísérője és elmaradhatatlan kelléke a kefir és az uborka. Hazafelé egy TU 154-gyei repültünk. Már nem volt félsz és drukk az út miatt. A fiúkat és a lányokat sokkal jobban izgatta, hogy mi lesz a közelgő szakmunkásvizsgán. Együtt o miskolci csapat Manökenképző tanfolyamot hirdetett a TIT. melynek első foglalkozását május 21-én tartották a TIT miskolci Kazinczy Ferenc klubjában. A tanfolyam vezetője Zámbóné Pollermann Judit, a Divatintézet divat- tervezője bemutatta munkatársait: Molnár Valéria manökent, aki a gyakorlati tapasztalatok elsajátításában lesz a résztvevők segítségére és Losonczy Judit tánctanárnőt. Elmondta, hogy augusztusban ismét megrendezik Miskolcon az ipari kiállítást és vásárt, amelynek programjai között számos divatbemutató szerepel. Mivel meglehetősen költséges minden alkalommal Budapestről hívni a manökeneket, úgy gondolták, célszerűbb lesz környékbeli lányokat—fiúkat alkalmazni. A foglalkozásokat állandó jelleggel, heti két alkalomra tervezik. A mozgásgyakorlatokhoz a közeli .szépségszalon kondicionáló terme áll a résztvevők rendelkezésére. Táncpróbákon kívül lesznek divattörténeti előadások, konzultációs foglalkozások a miskolci verseny fodrászokkal, kozmetikusokkal. A vizsgabemutatót iúniús végére és július elejére tervezik. A sok lány között egyetlen fiú jelentkező akadt: Szercdi Latos, 31 éves műszaki ellenőr. — Régen valóban szerettem volna manöken lenni — neveti el magát, látva csodálkozásomat. — Többször is próbálkoztam felvételt nyerni különböző tanfolyamokra, de eddig nem sikerült. Most már inkább csak a próba miatt jöttem el. Remélem, sikerül letenni a vizsgát dzsesszbalettből is, és egy kisvárosban, mint például Eger — ugyanis én onnan jöttem —, hasznos lehet egy olyan ember, úgy értem mint oktató, akinek mindkettőről megvan a bizonyítványa. Egy anyuka elmondta: azért hozta el a lányát, mert némi mellékkereseti lehetőséget lát a manöken- ségben. Molnár Vali manökent kérdeztem: — Mi a véleménye a jelentkezőkről? — Meglepően jók! Már több taníblyamot vezettem és tapasztalhattam, hogy bizony néha nincs elég önkritikájuk a lányoknak. De azok, akik ide eljöttek, remekül „hozzák” magukat, mind öltözködésben, mind sminkben, és legtöbbjüknek a mozgása is jó. Zámbóné Pollermann Judit: — Hat-hét lány van, akit biztosan fogok alkalmazni a bemutatóimon. Annak is érdemes azonban végigjárni ezt a tanfolyamot. akiből nem lesz manöken: megtanulhatja, milyen alkalomra mit, mivel és hogyan kell viselni; miiven frizura, hajszín, smink illik az arcához, ruhájához. Hogy sok-e erre a befizetett összeg, azt mindenkinek magának kell eldöntenie. Egy biztos, amit itt tanulnak, az egv egész életen ót hasznos lesz. A legtehetségesebbek előtt Dedig megnyílhat az út a világot jelentő deszkák felé. Rábai Gizella Nem tudom, hogy készült-e hivatalos jegyzőkönyv arról a rendezvényről, amelyet az Észak-magyarországi Állami Építőipari Vállalat miskolci munkásszállójának nagytermében rendeztek. Az ismeretszerzés éveinek után, de még a szakmunkás-bizonyítvány megszerzése előtt 11» olyan fiatalembert köszöntöttek és ünnepeltek, akik különböző iskolákban tanulták a szakmát, s feltehetően a gyárépítőknél helyezkednek el. Szép gesztus volt ez az átadó és az átvevő részéről is. Hogy egy nem protokolláris esemény utólagos hangulatáról szeretnék beszámolni, arra csak egyetlen példa. Nagy Lajos iskolaigazgató így búcsúzott a fiúktól: Isten veletek . . . Karvalysz- ki István, az ÉÁÉV műszaki igazgatóhelyettese „vette a lapot", s azt mondta: Isten hozott benneteket ... A fiúk, szinte kivétel nélkül öltönyben, nyakkendőben feszítettek, s — ez most a divat — fehér zoknit viseltek. A tanulmányi és gyakorlati előmenetelben legtöbbet felmutatók közül kettővel beszélgettem. Mindketten vasszerkezeti lakatosok, mindketten miskolciak, egyikük sem borotválkozik még, s mindketten a nagyMudri Attila és Fersli Gyula vállalatnál szeretnének dolgozni. Közös tulajdonságuk még, hogy a nagyközönség előtt dicséretben és jutalomban részesültek, s egyformán örültek mindkettőnek. Talán csak az különbözteti meg őket. hogy Mudri Attila szőke, Fresli Gyula pedig sötét hajú. Az utóbbi magasabb, az előbbi alacsonyabb. Találkozásunk óta már zsebben a bizonyítvány, s jól megérdemelt nyári pihenő után jöhet a . . . Mi is jön? Hangzatos lenne azt mondani, hogy az ÉLET. Csupa nagy betűvel. Ök csupán dolgozni, boldogulni akarnak. Szépen, ember módra. Sok sikert, fiúk! B. I. Bizalmat keltőén politizálni Tudni kell, hogy mit nem tudunk Azon kevesek egyike az országban, akit eredményes propagandista munkája elismeréseként a párt Központi Bizottsága által adományozott Lenin emlékplakettel jutalmaztak meg. Hogyan és miként él hető el ez a megtisztelő kitüntetés? Erről beszélgettünk a „tulajdonossal”, Kovács Zoltánnal, a csanyiki Ság- vári Endre Politikai Képzési Központ igazgatójával : — Csaknem huszonegy esztendeje vagyok tagja az ifjúsági mozgalomnak. Voltam politikai munkatárs, rövid ideig alapszervezeti KISZ-titkár, és számos propagandista funkcióval megbízott. Számomra nem volt újdonság ez a fajta munkálkodás, hiszen a családunkban mindig uralkodó volt az őszinte hangnem. Az egyéniségem is olyan, szeretem az igazat megmondani. Egyébként a toll helyett inkább a szavak emberének tartom magam. — Igazolják ezt azok az előadásaid, amelyeket részben vidéken, a megye KISZ-a lapszervezeteiben, részben a KISZ-iskolán tartasz. Milyen benyomásokat szereztél az eltelt évek során hallgatóid vitakultúrájáról, vitatkozási hajlandóságáról és készségéről? — Nagy adósságaik vannak a fiataloknak ezen a téren. Nem annyira a tudáshiány, inkább az információs bőség miatt. Kicsit olyan érzése van az embernek. hogy a sok-sok tény, adat csupán befelé áramlik, ám a felhalmozódott ismeretek valahogy nem kamatoznak. Kevésbé élnek vele a fiatalok, nem tudják meggyőzően előadni, esetenként megvédeni igazukat. noha erre minden esé- Ivük adott. Mi. a KISZ- iskolán elsősorban ebben szeretnénk segítséget nyújtani. A propagandamunkában egy kicsit hozzászoktunk ahhoz, hogy a külföldi politikai eseméKovócs Zoltán magas kitüntetést kapott. nyék tolmácsolása mellett kevesebb idő jut a helyi, fontos történések megbeszélésére, értelmezésére. Számos alkalommal ezért teremtődik meg a konfliktushelyzet, nem látják az összefüggéseket és ez zavart okoz a fejekben. — Mindez feltételezi, hogy egy jó propagandistának alapos felkészültséggel, előadói készséggel, egyszóval rátermettséggel kell rendelkeznie, nehogy a visszakérdezésnél zavarba jöjjön ... — Természetesen, ez alapvető követelmény. Ennek ellenére tudni kell azt is, — mi sem vagyunk tévedhetetlenek —, hogy mi az, amit nem tudunk. A beszélgetések, a kötetlen viták, amelyeket az ideérkező csoportokkal folytatunk, egyben kontrollt jelentenek. Aki erre ügyel, tisztában lehet a saját hiányosságaival, ami pótolható, helyrehozható. Ahhoz, hogy lépést tartsunk a változó világ eseményeiuel, eleget tegyünk a velünk szemben támasztott egyre növekvő elvárásoknak, állandó olvasásra. önképzésre van szükség. Ugyanakkor az információszerzés önmagában nem elég. tudni kell magyarázatot adni a látszólag, avagy a valóságban ellentétesnek tűnő dolgokra. Ebben van nagy szerepe a propagandistáknak. Mert ha meggyőződés, felületes tudás alapján próbálkozunk, azonnal észreveszik, és ezzel hitelét veszti bármely lényeges mondanivaló. Különösen fontos ezt szem előtt tartani napjainkban, amikor az agyon- hangoztatott megújulási törekvésekről szólunk. Többször és alaposabban kell vitáznunk a KISZ-en belüli döntések megszületése előtt és a végrehajtáskor. Érezzék a fiatalok, nem csupán időtöltés, amikor részt vesznek a politikai vitakörökön, aktuális témákhoz kötődő fórumokon. És még valami nagyon fontos: a jó prppa- gandista mindig tudja, mikor, milyen korosztályhoz, réteghez szól. Mondanivalóját tehát mindenkor ehhez kell kapcsolni, előadásmódját pedig a hallgatóság érdeklődési körének, igényének megfelelően kiválasztani. — Említetted az állandó olvasás, a naprakész információk jelentőségét. Bizonyára ez sok időt vesz el a családtól, a, szabadidődből. Miként sikerül összeegyeztetni a munkát, a családot. a szórakozást, a pihenést? — Feleségem szintép a mozgalomban dolgozik, megérti, hogy nem nyolcórás a munkaköröm. Pici gyerekünk van, ha előadásra készülök és gyakoriok, sokszor neki is beszélek. A gyereknek még mindent el lehet mondani, ám az ember felnőtt korban is vágyik arra. hogy őszintén kommunikáljanak vele. Ezért nagyon fontos .a politizálás, az olyan jellegű politizálás, amely bizalmat ébreszt a hallgatóságban. Erre törekszem a mindennapok során, amelynek sok esetben a pihenésre szánt hét végi, éjszakai órák is áldozatul esnek. Másként ez nem megy... Monos Mária
