Észak-Magyarország, 1986. június (42. évfolyam, 128-152. szám)

1986-06-21 / 145. szám

A vers lehetőség Miskolciól Miskolcig hosszú volt mié útja óvhat meg attól, hogy ne ü zek naponta korlátokba. 'Vagy halálba, úgy, mint ahogy mondtak rólam a kórházban orvosok. — Lemondtak róla, ellenére meggyógyult. 27-én, egy napon született zinczyval és neki éppúgy nap van a születése és a ja között, mint Adynak. J számokkal? Játék. De tuda elemzi ő is a gondolatait, az zéseit, figyeli a szívverését lélegzetét, mert sejti, érzi, is feladata van. Lehet-e ezek ellenére más, mint költő költő sokkal élesebb látással megáldva, mint az át.„6^....^..| ebből eredően másként látja! világot. „Már kora gyermeklj romban éreztem, furcsán, gyatj kodva méregetnek, mert nem tudtam elfogadni a rosszul meg­fogalmazott kétszerkettők igazsá­gát”. Alig három hónapig dolgozik csak a szerzett szakmájában, matróznak áll, majd kőművesek mellett dolgozik, Segédmunkás és raktáros. 1971-ben felveszik a Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karának esti tagozatára. Az igazi megpróbál­tatás ezután következik. Mert a szüleitől pénzt nem remélhet, úgy kellett tanulni, hogy köz­ben eltartsa magát. „Ugyanúgy cseléd lettem, mint a szüleim voltak, bőröndöket cipeltem, ta­karítottam, sepregettem és lon­diner voltam Pécsett a Nádor- szállóban. Mivel jól tanultam, le­hetőséget kaptam, hogy átmen­jek nappali tagozatra. Ezután la­pot szerkesztettem és az egye­tem kultúrbizottságának vezető­je lettem." . Az egyetem befejezése és a nősülés után, már a feleségével, Miskolcra költözik és eleinte úgy érzi, hogy ez az iparváros szelle­mi közegben sivárabb, mint a hagyományokkal teli Pécs. Ek­kor mór tudja, lezárult benne az a várakozási korszak is. amikor az ember hiszi, hogy belőle min­den lehet. „Nem nyugodtam bele a szellemi perspektivátlanságba, a rejtett lehetőségeket, a felszín alatti búvóerecskéket kerestem. Jelenleg jogászként dolgozom, mindig tenni vágyva a közössé­gért, és a közösségre áhítozó em­berért. Gondolkodó embernek tartom magam, bár tudom, a kö­zeg, ami ma körülvesz, nem ked­vező a csoportok, a kisebb kö­zösségek kialakulásához. Ezek a kis csoportok, ha létre is jönnek, magukra maradnak, segítséget sehonnan sem kapnak.” Mit üzenhet ma a költő? Az élet buja szövevényeiben felhal­mozódott feszültségek miatt a ma embere telis-teli van szoron­gással, és gyakran maga sem tudja, miért. Az írónak, költőnek erre a miértre kell feleletet ke­resnie, tisztázni és megfogalmaz­ni a megfogalmazhatatlant. Bár­mi áron. „Nem akarom úgy le­élni az életemet, hogy ne adjak valamit az embereknek, ne segít­sek nekik értelmezni a körülöt­tünk levő ellentmondásoktól ter­hes világot. Tudom, hogy néha felemelt fejjel nem lehet, lesze­gett fejjel pedig nem szabad. De hiszek abban, hogy verseimmel a gyermekemre és a vele egyko­rúnkra olyan gondolatokat ha­gyok, amit fel tudnak majd hasz­nálni a világ jobbítására. Hiszem és úgy érzem, bűnösök lennénk, ha az utódainkra nem hagynánk elég tapasztalatot az általunk fel­ismert és megfogalmazott igazsá­gokból." Hajdú Gábor Négykézláb és bundában Kétéves múlhatott a lá­nyom, amikor egy esős délelőtt az ablakhoz állt nézelődni. Időnként kisza­ladt hozzám a konyhába, s beszámolt a látottakról a maga kezdetleges anya­nyelvi tudásával Egy íz­ben imigyen: — Anya! Láttam egy kutyát az úton! Ügy futott, de úgy szaladt négykézláb! Akkor nemcsak megne­vettetett. el is godolkodta- tott látásmódjának erede­tisége! Én a magam fel­nőttségével már észre sem veszek olyasmit, hogy a ku­tyák négykézláb járnak, Egy gyermek antropomor- fizáló. egyedi látásmódja és nyelvi kifejezése kell hozzá, hogy fölfedezzem a megszokottban, jelen eset­ben egy mindennapi ku­tyában — a meglepőt. Be­vallom, nem hittem, hogy van a kutyákban még föl­fedezni való a négykézláb- jóráson kívül. De a fiam, aki pár hónappal nőtte túl a két esztendőt, meggyőzött arról, hogy minden gyerek új csoda, hogy az eredeti­ség mindegyikkel veleszü- letik. Sétálunk a hóval fe­dett, hideg téli utcán. Bun­da van a fiamon, meleg sapka, kesztyű. Az egyik kerítés mögül megugat bennünket egy kutya. — „Szeeebusz kuta!" — köszönti a fiam, válaszként az ugatásra. A négylábú el­hallgat. Nézik egymást so­káig. állnak a kerítés két oldalán, az állat és a kis­gyerek. Aztán közli meg­figyelése eredményét: — Látod anya, bundában van a kutya, ö is bun- dás... Négykézláb és bundában ... kell-e nagyobb bizonyí­ték rá, hogy a kisgyermek képzeletében, gondolkodá­sában minden emberként él? Csorba Piroska Dolgozni és boldogulni akarnak Fölkaptak így repülőre Egyeflen férfi a sok lány között Manöken-toborzó Kovács Ferenc tanár és — alk mi minőségében — úti marsall rr1 séli: — A 101. számú miskolci Szemt Bertalan Szakmunkásképző Inté: Ifi tanulója útra kelt. Budapest harminc tagúra nőtt a csapat száma. Ferihegyen fölkaptunk repülőre, s irány Bulgária. Sok í ros. sok szakmát képviselő fiatal, jutalomutazáson vettek részt. Ml kolciak, pestiek, székesfehérvárit újszásziak, s akadt közöttük szál karosszéria-lakatos, mozdonyszer és villanyszerelő. A túrát a Köz kedési és Szállítási Dolgozók Szí szervezete szervezte... Másfél órás után landolt a TU 134-es. Sok először ültek repülőgépen, de mi denki jól viselte a manővereket, é tán autóbuszba szálltunk, s a fői diszállósra, Obzorba hajtattunk tenger látványa miatt a társaság éjfél után került ágyba. Az első bér nyomósok roppant kedvezőek voltak, bár a vízbe még senki sem mert be­menni. mert az mindössze 15 Celsi- us-fokos volt. Jártuk a várost, a srá­cok képeslapokat írtak, este pedig diszkóztunk. Kirándulást tettünk Várnába is. A társaság megilletődöt- ten hallgatta a magyar nyelvű tájé­koztatót Hunyadi Jánosról. Várnai élmény a delfinárium megtekintése is. Jártunk a Naposparton, gyönyör­ködtünk Neszebár nevezetességeiben. Láttunk egy régi korokat idéző ka­lózhajót is. Szokatlan volt az erős, s gyorsan barnító napsütés, de azt viszont hamar megszöktuk, hogy minden étkezés kísérője és elmarad­hatatlan kelléke a kefir és az ubor­ka. Hazafelé egy TU 154-gyei repül­tünk. Már nem volt félsz és drukk az út miatt. A fiúkat és a lányokat sokkal jobban izgatta, hogy mi lesz a közelgő szakmunkásvizsgán. Együtt o miskolci csapat Manökenképző tanfolya­mot hirdetett a TIT. melynek első foglalkozását május 21-én tartották a TIT miskolci Kazinczy Fe­renc klubjában. A tanfolyam vezetője Zámbóné Pollermann Ju­dit, a Divatintézet divat- tervezője bemutatta mun­katársait: Molnár Valéria manökent, aki a gyakorla­ti tapasztalatok elsajátítá­sában lesz a résztvevők se­gítségére és Losonczy Ju­dit tánctanárnőt. Elmond­ta, hogy augusztusban is­mét megrendezik Miskol­con az ipari kiállítást és vásárt, amelynek prog­ramjai között számos di­vatbemutató szerepel. Mi­vel meglehetősen költséges minden alkalommal Buda­pestről hívni a manökene­ket, úgy gondolták, célsze­rűbb lesz környékbeli lá­nyokat—fiúkat alkalmazni. A foglalkozásokat állan­dó jelleggel, heti két al­kalomra tervezik. A moz­gásgyakorlatokhoz a közeli .szépségszalon kondicionáló terme áll a résztvevők rendelkezésére. Táncpróbá­kon kívül lesznek divat­történeti előadások, kon­zultációs foglalkozások a miskolci verseny fodrászok­kal, kozmetikusokkal. A vizsgabemutatót iúniús vé­gére és július elejére ter­vezik. A sok lány között egyet­len fiú jelentkező akadt: Szercdi Latos, 31 éves mű­szaki ellenőr. — Régen valóban sze­rettem volna manöken len­ni — neveti el magát, lát­va csodálkozásomat. — Többször is próbálkoztam felvételt nyerni különböző tanfolyamokra, de eddig nem sikerült. Most már inkább csak a próba mi­att jöttem el. Remélem, sikerül letenni a vizsgát dzsesszbalettből is, és egy kisvárosban, mint például Eger — ugyanis én onnan jöttem —, hasznos lehet egy olyan ember, úgy ér­tem mint oktató, akinek mindkettőről megvan a bi­zonyítványa. Egy anyuka elmondta: azért hozta el a lányát, mert némi mellékkereseti lehetőséget lát a manöken- ségben. Molnár Vali manökent kérdeztem: — Mi a véle­ménye a jelentkezőkről? — Meglepően jók! Már több taníblyamot vezettem és tapasztalhattam, hogy bizony néha nincs elég ön­kritikájuk a lányoknak. De azok, akik ide eljöttek, remekül „hozzák” magu­kat, mind öltözködésben, mind sminkben, és leg­többjüknek a mozgása is jó. Zámbóné Pollermann Ju­dit: — Hat-hét lány van, akit biztosan fogok alkal­mazni a bemutatóimon. Annak is érdemes azonban végigjárni ezt a tanfolya­mot. akiből nem lesz ma­nöken: megtanulhatja, mi­lyen alkalomra mit, mivel és hogyan kell viselni; mi­iven frizura, hajszín, smink illik az arcához, ruhájához. Hogy sok-e erre a befize­tett összeg, azt mindenki­nek magának kell eldönte­nie. Egy biztos, amit itt tanulnak, az egv egész éle­ten ót hasznos lesz. A leg­tehetségesebbek előtt Dedig megnyílhat az út a világot jelentő deszkák felé. Rábai Gizella Nem tudom, hogy ké­szült-e hivatalos jegyző­könyv arról a rendezvény­ről, amelyet az Észak-ma­gyarországi Állami Építő­ipari Vállalat miskolci munkásszállójának nagyter­mében rendeztek. Az isme­retszerzés éveinek után, de még a szakmunkás-bizonyít­vány megszerzése előtt 11» olyan fiatalembert köszön­töttek és ünnepeltek, akik különböző iskolákban ta­nulták a szakmát, s felte­hetően a gyárépítőknél he­lyezkednek el. Szép gesz­tus volt ez az átadó és az átvevő részéről is. Hogy egy nem protokolláris ese­mény utólagos hangulatá­ról szeretnék beszámolni, arra csak egyetlen példa. Nagy Lajos iskolaigazga­tó így búcsúzott a fiúktól: Isten veletek . . . Karvalysz- ki István, az ÉÁÉV mű­szaki igazgatóhelyettese „vette a lapot", s azt mond­ta: Isten hozott bennete­ket ... A fiúk, szinte ki­vétel nélkül öltönyben, nyakkendőben feszítettek, s — ez most a divat — fe­hér zoknit viseltek. A ta­nulmányi és gyakorlati előmenetelben legtöbbet felmutatók közül kettővel beszélgettem. Mindketten vasszerkezeti lakatosok, mindketten miskolciak, egyikük sem borotválkozik még, s mindketten a nagy­Mudri Attila és Fersli Gyula vállalatnál szeretnének dol­gozni. Közös tulajdonságuk még, hogy a nagyközönség előtt dicséretben és juta­lomban részesültek, s egyformán örültek mind­kettőnek. Talán csak az különbözteti meg őket. hogy Mudri Attila szőke, Fresli Gyula pedig sötét hajú. Az utóbbi magasabb, az előbbi alacsonyabb. Ta­lálkozásunk óta már zseb­ben a bizonyítvány, s jól megérdemelt nyári pihenő után jöhet a . . . Mi is jön? Hangzatos lenne azt mon­dani, hogy az ÉLET. Csupa nagy betűvel. Ök csupán dolgozni, boldogulni akar­nak. Szépen, ember módra. Sok sikert, fiúk! B. I. Bizalmat keltőén politizálni Tudni kell, hogy mit nem tudunk Azon kevesek egyike az országban, akit eredményes propagandista munkája el­ismeréseként a párt Köz­ponti Bizottsága által ado­mányozott Lenin emlék­plakettel jutalmaztak meg. Hogyan és miként él hető el ez a megtisztelő kitünte­tés? Erről beszélgettünk a „tulajdonossal”, Kovács Zoltánnal, a csanyiki Ság- vári Endre Politikai Kép­zési Központ igazgatójá­val : — Csaknem huszonegy esztendeje vagyok tagja az ifjúsági mozgalomnak. Voltam politikai munka­társ, rövid ideig alapszer­vezeti KISZ-titkár, és szá­mos propagandista funkci­óval megbízott. Számomra nem volt újdonság ez a fajta munkálkodás, hiszen a családunkban mindig uralkodó volt az őszinte hangnem. Az egyéniségem is olyan, szeretem az iga­zat megmondani. Egyéb­ként a toll helyett inkább a szavak emberének tar­tom magam. — Igazolják ezt azok az előadásaid, amelyeket rész­ben vidéken, a megye KISZ-a lapszervezeteiben, részben a KISZ-iskolán tartasz. Milyen benyomá­sokat szereztél az eltelt évek során hallgatóid vi­takultúrájáról, vitatkozási hajlandóságáról és készsé­géről? — Nagy adósságaik van­nak a fiataloknak ezen a téren. Nem annyira a tu­dáshiány, inkább az infor­mációs bőség miatt. Kicsit olyan érzése van az ember­nek. hogy a sok-sok tény, adat csupán befelé áram­lik, ám a felhalmozódott ismeretek valahogy nem kamatoznak. Kevésbé élnek vele a fiatalok, nem tudják meggyőzően előadni, ese­tenként megvédeni igazu­kat. noha erre minden esé- Ivük adott. Mi. a KISZ- iskolán elsősorban ebben szeretnénk segítséget nyúj­tani. A propagandamun­kában egy kicsit hozzá­szoktunk ahhoz, hogy a külföldi politikai esemé­Kovócs Zoltán magas kitün­tetést kapott. nyék tolmácsolása mellett kevesebb idő jut a helyi, fontos történések megbe­szélésére, értelmezésére. Számos alkalommal ezért teremtődik meg a konflik­tushelyzet, nem látják az összefüggéseket és ez za­vart okoz a fejekben. — Mindez feltételezi, hogy egy jó propagandis­tának alapos felkészültség­gel, előadói készséggel, egy­szóval rátermettséggel kell rendelkeznie, nehogy a visszakérdezésnél zavarba jöjjön ... — Természetesen, ez alapvető követelmény. En­nek ellenére tudni kell azt is, — mi sem vagyunk té­vedhetetlenek —, hogy mi az, amit nem tudunk. A be­szélgetések, a kötetlen viták, amelyeket az ideérkező cso­portokkal folytatunk, egy­ben kontrollt jelentenek. Aki erre ügyel, tisztában lehet a saját hiányosságai­val, ami pótolható, helyre­hozható. Ahhoz, hogy lé­pést tartsunk a változó vi­lág eseményeiuel, eleget tegyünk a velünk szemben támasztott egyre növekvő elvárásoknak, állandó olva­sásra. önképzésre van szük­ség. Ugyanakkor az infor­mációszerzés önmagában nem elég. tudni kell ma­gyarázatot adni a látszólag, avagy a valóságban ellen­tétesnek tűnő dolgokra. Eb­ben van nagy szerepe a propagandistáknak. Mert ha meggyőződés, felületes tudás alapján próbálko­zunk, azonnal észreveszik, és ezzel hitelét veszti bár­mely lényeges mondaniva­ló. Különösen fontos ezt szem előtt tartani napja­inkban, amikor az agyon- hangoztatott megújulási törekvésekről szólunk. Többször és alaposabban kell vitáznunk a KISZ-en belüli döntések megszüle­tése előtt és a végrehajtás­kor. Érezzék a fiatalok, nem csupán időtöltés, ami­kor részt vesznek a poli­tikai vitakörökön, aktuális témákhoz kötődő fórumo­kon. És még valami na­gyon fontos: a jó prppa- gandista mindig tudja, mi­kor, milyen korosztályhoz, réteghez szól. Mondaniva­lóját tehát mindenkor eh­hez kell kapcsolni, elő­adásmódját pedig a hall­gatóság érdeklődési köré­nek, igényének megfelelő­en kiválasztani. — Említetted az állandó olvasás, a naprakész infor­mációk jelentőségét. Bizo­nyára ez sok időt vesz el a családtól, a, szabadidőd­ből. Miként sikerül össze­egyeztetni a munkát, a csa­ládot. a szórakozást, a pi­henést? — Feleségem szintép a mozgalomban dolgozik, megérti, hogy nem nyolc­órás a munkaköröm. Pici gyerekünk van, ha elő­adásra készülök és gyakor­iok, sokszor neki is beszé­lek. A gyereknek még min­dent el lehet mondani, ám az ember felnőtt korban is vágyik arra. hogy őszin­tén kommunikáljanak ve­le. Ezért nagyon fontos .a politizálás, az olyan jelle­gű politizálás, amely bi­zalmat ébreszt a hallgató­ságban. Erre törekszem a mindennapok során, amely­nek sok esetben a pihe­nésre szánt hét végi, éjsza­kai órák is áldozatul es­nek. Másként ez nem megy... Monos Mária

Next

/
Oldalképek
Tartalom