Észak-Magyarország, 1986. június (42. évfolyam, 128-152. szám)
1986-06-21 / 145. szám
1986. június 21., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZAG 7 Mondhatná szebben... Hogy mondja Arany János? Nyelvhasználatunk kérdéseivel foglalkozva nem szabad megfeledkeznünk a jó példákról. Természetesnek tarthatjuk ugyan, hogy elsősorban a gondokról esik szó, hiszen feltűnőek a beszédmagatartás fogyatékosságai; mégis kívánatos, hogy a követendő minták is figyelemben részesüljenek, amelyek megtaníthatnak rá, miként szólhatnánk szebben. A kifejező gondolatközlésben, a szemléletes fogalmazásban, az áttekinthető mondatépítésben, a szavak megválasztásában íróink lehetnek kiváló tanítómestereink. Meggyőző bizonyíték erre a most megjelent Toldi- szótár. A Tankönyvkiadó adta kezünkbe Pásztor Emil kitűnő munkáját, az „Arany János Toldijának szókészlete” alcímű monográfiát, amely mai beszédkultúránk gazdagításának eszköze lehet. Arany Toldija 1879 óta iskolai olvasmány, nemzedékek nőttek fel hatása alatt. Nemcsak hősének sorsa ragadja meg az olvasót, hanem az író nyelvi remeklése is, ezért valljuk meggyőződéssel, hogy a mű a helyes és szép magyar nyelv- használatnak gazdag példatára. Sütő András vallomását érdemes itt is idéznünk: „Űjra meg újra visszatértem a Toldi-hoz. Nyelvünk erdőzúgását hallgattam benne. Miután végigborzong- tam a réti farkasokat, és Bence hűségében apámra ismertem, miután karizmaimat a Miklóséival összemértem, azzal kötött le tizedszer is, ami a kielégített kalandvágy helyén egyre növekvő hiányérzetemet enyhítette: beszélni tanított.” A Toldi hatásának titkai tárulnak most fel. ha tanulmányozni kezdjük Pásztor Emil könyvének adatait. Pontosabban értjük a költő szavát, még szemléletesebbé válik számunkra a mű nyelvi gazdagsága, nem vonhatjuk ki magunkat nyelvművelő és készségfejlesztő hatása alól. Arany János szövege körülbelül tízezer szó terjedelmű, s ez a teljes szókészlet — a szótár tanúsága szerint — 2873 különböző szót, szótárilag elkülöníthető címszót tartalmaz. Kevés az olyan alkotás irodalmunkban, amely ilyen bőséggel él anyanyelvűnk szókincsének használatával; a mindannyiunk számára ismert szavak mellett a költő által alkotott, alkalmazott egyedi szavak jelzik ezt a gazdagságot, A szótárból adatszerűén figyelhetjük meg a jelentésárnyalatok finomságát, Arany stíluseszközeit, a szavak mondatba épülésének változatait. A szem főnév harminc- hatszor fordul e^ő a Toldiban, s a költő tizennégyféle nyelvtani alakban szerepelteti. A határozott névelőnek — ez a Toldi leggyakoribb szava, 823 esetben fordul elő — tizenhét, a gyakoriságban második helyen álló, 181 ízben szereplő nem szónak tizenöt használati módját jelzi a szótár. A gyakorisági táblázatból megtudjuk, hogy a nagy a legtöbbször leírt melléknév (85), a Miklós a leggyakrabban emlegetett tulajdonnév (71), a király a legsűrűbben használt köznév (41), s a létigéket nem számítva a megy áll legelöl az igék rangsorában (36). A harmincnégyszer előforduló mond igének kilencféle árnyalatára találunk példát; a huszonkilencszer szereplő fej főnévnek nyolcféle alkalmazásával él Arany János. Igen változatos a szó főnév előfordulása; jelenti a nyelv legkisebb egységét, a mondanivalót, a szóhasználatot, hangot, s sokféle átvitt szókapcsolatban is feltűnik; a huszonhét alkalommal leírt szóalaknak tizennégyféle szerepet szán a költő. Még feltűnőbb a szív főnév szövegbe épülésének változatossága, a huszonhétszeri előfordulás huszonhatféle árnyalat érzékeltetésére képes. Követhetjük Arany János példáját? Képesek vagyunk megközelíteni az ő kifejezésbeli pontosságát, leleményességét, hangulatosságát, hatásosságát? Arany Jánosa kevés van nemzetünknek, de a költői nyelv gazdag forrása, amely Pásztor Emil szorgos és tudós munkája nyomán egyetlen műből is ilyen káprázatos bőséggel fakad fel, mindannyiunkat ellát az igényes és szemléletes kifejezés éltető példáival. Kováts Dániel Legfőbb értékünk az egészség A cukorbetegség és az elhízás összefüggései A megelőzés és kezelés problémái A két betegség együttes tárgyalását a közöttük fennálló szoros kapcsolat indokolja. A cukorbetegek többségében zsíranyagcsere-zavar is kimutatható, míg a kövérek: jelentős hányadának cukoranyagcsere-zavara is van. Közismert tény, hogy a felnőttkori cukorbetegek 80— 90 százaléka testsúlyfelesleggel rendelkezik. Az összefüggés fordítva is igaz, ugyanis több száz nem cukorbetegnek tartott elhízott vizsgálata során az esetek egy- harmadában a cukoranyagcsere különböző súlyosságé zavarát mutattuk ki. A szénhidrátok, azaz a különböző cukorféleségek és a búza, burgonya, rizs alapanyagú táplálékok a szervezet energiaszükségletét biztosítják. A felesleg zsírokká átalakulva. raktározódik a szervezetben. Az elfogyasztott szénhidrátok a tápcsatornából felszívódva a vérpályába kerülnek, és emelik a vércu- korszintet. A vércukorszint emelkedése a hasnyálmirigyei fokozott inzulintermelésre serkenti. Az inzulinnak kettős hatása van. Egyrészt csökkenti a vércukor szintjét, másrészt a szervezetben elősegíti a zsírok keletkezését ési raktározását, tehát hizlal. A cukorbetegség két típusát szoktuk megkülönböztetni. A> l. típusban a hasnyálmirigy elégtelen működése miatt az inzulintermelés csökken, a vércukor szintje magas, mert a cukor inzulin hiányában a vérpályából képtelen a szervezet sejtjeibe, azaz az anyagcsere-folyamatok színhelyére vándorolni. Ez jellemző fiatalkori cukorbetegségre. Ezeket a betegeket diéta mellett értelemszerűen inzulinkezelésben is részesíteni kell. Amíg I. típusú cukor- betegségben a szervezet a szénhidrátokat nem képes hasznosítani a hasnyálmirigy csökkent működése miatt, addig II. típusú cukorbetegségben a szervezet inzulinhasznosító képessége csökkent, mert a szervezet sejtjeinek inzulinnal szembeni érzékenysége csökkent. Az anyagcserezavar ezen típusa főként a felnőttkori cukorbetegségre jellemző. A súlyfelesleg a szervezet sejtjei inzulinnal szembeni érzékenységének csökkenését eredményezi. A sejtek érzékenységének csökkenése miatt a szervezet csak fokozott inzulintermeléssel, azaz a normálisnál magasabb vérinzu- linszint biztosításával képes s vércukorszintet normalizálni. A vér magasabb inzulin- szintje fokozza az étvágyat és, mint már előzőleg említettük, elősegíti a zsírok keletkezését és raktározásét a szervezetben, tehát az elhízás fokozódásához vezet. Az elhízás fokozódásával a sejtek inzulinnal szembeni érzékenysége tovább csökken, ennek megfelelően a szervezet inzulinszükséglete tovább növekszik. I.tt az utolsó lehetőségünk arra, hogy ezt az önmagát automatikusan tovább rontó ördögi folyamatot feltartóztassuk és visszafordítsuk. Értelemszerűen ennek egyetlen módja van — a fogyás. Ellenkező esetben a hasnyálmirigy előbb-utóbb kimerül. Képtelen lépést tartani a szervezet inzulinszükségletének növekedésével, és kialakul a cukorbetegség. A betegség kezdeti szakaszára az jellemző, hogy a vér inzulinszintje még normális vagy emelkedett, ennek ellenére a vércukorszint is magas. Ez úgy magyarázható, hogy a sejtek inzulinnal szembeni érzéketlensége miatt a szervezetnek a normálisnál sokkal több inzulinra lenne szüksége ahhoz, he-v a cukoranyagcsere egyensúlyát helyreállítsa, illetve a vércukrot normalizálja. Ezt a többletet azonban a kimerülőben lévő hasnyálmirigy biztosítani képtelen. A folyamat súlyosbodása inzulinkezeléssel, illetve a hasnyálmirigy inzulintermelését a végletekig fokozó tablettás kezeléssel nem gátolható meg. A testsúlycsökkentést is célzó cukorbeteg-étrend elengedhetetlenül szükséges. A hasnyálmirigy teljes kimerülésével a II. típusú cukorbetegségben is abszolút inzulinhiány alakul ki és a diéta mellett tablettás, majd inzulinkezelésre kényszerülhetünk. A diéta ebben az időszakban sem veszít fontosságából, ugyanis a beteg élettartamát jelentősen rövidítő súlyos szervi károsodásokhoz vezető szövődmények kialakulása és fokozódása csak a cukoranyagcsereegyensúly tartós biztosításával előzhető meg. Ezt az egyensúlyt a gyógyszeres kezelés önmagában nem biztosítja, a helyes étrend következetes betartása nélkülözhetetlen. Testsúlyfelesleggel rendelkező cukorbetegek fogyókúrás kezelése során rendkívül kedvező tapasztalatokat szereztünk. Az enyhe anyagcserezavar az esetek döntő többségében rendeződött. A? addig tablettával kezelt betegek egy részét diétára, az inzulinnal kezelt betegek egy részét tablettás kezelésre is vissza lehetett állítani. Nem egy esetben fordult elő, hogy az inzulinkezelésben részesülő beteg testsúlyának normalizálása után a cukoranyagcsere diétával is egyensúlyban tartható volt. A tények és összefüggések alapján vitathatatlan, hogy a népbetegségnek számító cukor- és zsíranyagcsere-betegségek és ezek szövődményeinek megelőzése és kezelése nem lehetetlen. Az sem vitatható, hogy e súlyos probléma megoldásának kulcsa a beteg kezében van, mert a kezelés és a megelőzés leghatékonyabb lehetősége az egészséges táplálkozás, illetve a diéta következetes betartása. Dr. Tarkó Mihály belgyógyász-endocrinológus megyei endocrinológiai szakrendelés ■ és Sárospatak .,. mindenki, aki embernek született, tanuljon meg emberként élni." (Comenius) Sárospatak Comenius 0 nevével került rá a világ tudományos térképeire, s ezzel az egyetemes művelődéstörténetbe. Comenius ,1650-ben a Rá- kócziak meghívására jött el hazánkba, Sárospatakra. Élete és munkássága arra a korra esik, amikor a feudális társadalom bomlásának és a korai kapitalizmus kibontakozásának a jelei egyre erőteljesebben mutatkoztak meg. Comenius a Cseh Testverek közösségébe tartozott. Felekezetével együtt küzdött a fennálló társadalmi egyenlőtlenség megszüntetéséért. Az uralkodó osztályok könyörtelen bánásmódját nem mások példáján figyelte meg, hanem közvetlenül érezte a korbácsütéseket. Legnagyobb fájdalma hazájának elvesztése volt. Harminchatéves korától hetvennyolc éves korában bekövetkezett haláláig csak gondolatban kereshette fel szeretett szülőföldjét, Cseh-Morva Országot. Amikor Sárospatak felé vette útját, az egész életén át tartó zarándoklat jó része Német- és Lengyelország, Anglia már mögötte volt. Mint tudós humanista, mint a korszerű nevelés úttörője, mint a népek jobb jövőjéért aggódó filozófus és gyakorlati politikus, már Patakra érkezése előtt lerakta azokat az eszmei alapköveket, amelyeken rendszere felépült. Az eszméinek tetemes része már papírra vetve gyönyörködtette a nevelés szakértőit Angliától és Svédországtól egészen Erdélyig. Comenius mint haladó pedagógus optimista és demokrata is volt. Hitt a nevelés erejében. Hirdette, hogy az ember nevelés által lesz emberré. Pedagógiai elgondolásait közkincs- csé tette, kidolgozta az iskolai oktató-nevelő munka ma is haladó elméletét. Ö vetette fel az oktatás szemléletességének. tudatosságának. rendszerességének, következetességének és a tananyag beosztásáb-"' a koncentrikus bővítésnek az elvét. Az elméletet össze- tartozónak vélte a gyakorlattal. Hangsúlyozta, hogy az iskolában olyan alapvető elméleteket kell tanítani, amelyek hasznosak az élet szempontjából. A tudást közkincsnek tartotta, melynek megszerzéséhez joga van mindenkinek. Minden emberre kiterjedő anyanyelvi népoktatásért harcolt: „mindenkinek, aki embernek született. szüksége van oktatásra, mert egyik ember any- nyival különb a többinél, amennyivel . képzettebb azoknál.” Műveltséggel mérte az ember értékét. Szerinte az iskola .. az ember élő műhelye, ahol mindenki, mindenre,- minden teljességgel taníttatik.” Hangsúlyozta, hogy adjon az iskola sokoldalú műveltséget, fejlessze az értelmet, a jellemet és az akaratot. Az iskolai nevelés célja Comenius szerint a sokoldalú ember formálása. Patakon írta Comenius — többek között — az Orbis Sensualium Pictus és a Schola ludus című nevezetes műveit. A világhírű mű, az Orbis Sensualium Pictus — A Látható Világ — a XVII. század ismeretanyagának tanuló gyermekek részére szánt, páratlanul szép és érdekes összefoglalása. A másfél száz egykorú fametszettel illusztrált-könyv szinte teljes keresztmetszetét adja a korabeli gazdasági, társadalmi és kulturális életnek. Iskoladrámái közül a Schola ludus a legjelentősebb, mely a tananyag élményszerű és tartós rögzítését szolgálta, egyben a gondolat, beszéd és cselekvés hármas egységének comeniusi gondolatát testesítette meg. A nevezetes két mű közös gyökere tehát: az enciklopédia minél életszerűbb és a gyermeki világhoz közelálló megjelenítése képben és drámai formában. Ezenkívül számtalan beszéde, tervezete, tanulmánya van, amelyek a pataki évek alatt (1650—1654) jelentek meg. E művek tanúsítják az itt töltött négy esztendő felbecsülhetetlen neveléstörténeti jelentőségét. A pataki évek eredményeiről szólván Ján Kvaéala, a comeniusi életmű egyik legalaposabb ismerője írja, hogy „... a nevelés története szempontéból Comenius életének legfontosabb időszaka a pataki tartózkodás. Itt adatott meg neki a lehetőség, hogy elméletét kipróbálja és bebizonyítsa.” Valóban, amit Comenius Patakon elvégzett, kiválthatja csodálatunkat. Magyarországi munkássága különösen értékes számunkra, mert hazánk társadalmi szükségletei hozták létre azokat. A kiváló nevelő pedagógiai és didaktikai munkássága a tanult emberek legszélesebb körében ismert. Az eddig megjelent magyar Comenius-bibliográfiák ennek imponáló bizonyítékai. Ha a nálunk meggyökeresedett Comenius-kul- tusz nem is eredményezett sűrűn tudományos munkákat, s ha nem is állítható a német vagy cseh Comeni- us-irodalommal egy szintre, demokratikus tartalmával előnyös helyet tölt be köznevelésünk történetében. Sok-sok gyakorló tanító, tanár szemében jelentette Comenius a múlt század folyamán a haladó neveléstudományi nézetek foglalatát. Azok az ismertetések, melyek a pataki iskola reformátoráról százszámra láttak napvilágot a legkülönféléb lapokban, nem csupán a kegyelet hangját hallatták, hanem annak jelei is, hogy nevelőink magukévá tették a máig is ható, máig is érvényes alapelveket. E kultuszban érthetően maga Sárospatak járt elöl jó példával, az "a Sárospatak, melynek ősi kollégiumában a tanárok nem szűntek meg emlékezni Comenius ott töltött éveire, híres pataki beszédeire és írásaira, s tovább adták örökül e nagy hagyomány megbecsülését diákjaiknak. Comenius elméleti és magyarországi - gyakorlati munkássága, az oktatás-nevelés fejlődésében betöltött szerepe, ma is éltető sokrétű pedagógiai hagyománya, hatása következtében fontosnak tartjuk, hogy Comenius nevével országos hatókörű szervezet működjék. A Magyar Comenius Társaság szervezési munkájának elindításával régi mulasztást igyekszünk pótolni, hiszen hazánkban eddig még nem tevékenykedett Comenius nevéről elnevezett egyesület. 1986. június 21-én alakítják meg a művelődéstörténet kutatói és a comeniusi hagyományokat folytató pedagógusok azt az egyesületet, amely e hagyományok szellemében kívánja a nevelés és az oktatás korszerűsítését elősegíteni. A társaság székhelye Sárospatak lesz. Dr. Földy Ferenc Környezetvédelem Kedvenc időtöltésévé vált a horgászás annak a 28 dolgozónak, akik a közelmúltban alapították meg a miskolci 3. Épfu horgászszakosztályát. Megfelelő vizet is találták — az ónodi tsz felhagyott kavicsbánya tavát. A szövetkezet és a horgászszakosztály szocialista szerződést kötött. A törvényben előírt rekultivációs munkákat és az azzal járó költségeket a szakosztály átvállalta. A szakosztály a mintegy 7 hektárnyi, 3—5 méter mély vizű tóba hektáronként 2 mázsa halat, főként ponty - ivadékot telepített — s a horgászást is megkezdték, ezekben a napokban. Megyénk újabb horgászvízzel gyarapodott a pecá- zást kedvelők összefogásával. JÓI jártak a szakosztály tagjai, de jól járt a téesz is, amely így jelentős költségtől és gondtól szab dúlt meg. A szakosaié tagjai a halasítás mell* gondoskodnak a kömy rendbetételéről. Fák, cs< jék, bokrok ültetésével, »1 gek felállításával szépít rendezik a tó környékét Megfelelő „őrjárattí gondoskodnak arról is, ho a vizet csak az arra jog sultak, tehát a szakaszt? tagjai vegyék igénybe, környéken ugyanis „divat jött” az orvhorgászat — ellen védekeznek a jó gí‘ da gondosságával.