Észak-Magyarország, 1986. június (42. évfolyam, 128-152. szám)
1986-06-21 / 145. szám
1986. június 21., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZAG 3 Kis tételekből — 280 millió dollár Jól JolBOZHak a megyei megbízottak Beszélgetés Gombocz Zoltán külkereskedelmi miniszterhelyettessel A külkereskedelmi tárca ma feltétlenül kulcsszerepet mondhat magáénak. Túl sok múlik a havi, negyedévi export-import jelentéseken. A magyar gazdaság a világpiacon mérettetik meg, s ha nem tudja eladni portékáit, akkor nemcsak a fejlődése lassul, hanem az ország adós. ságait is képtelen törleszteni, vagy legalábbis csak olyar áron, korlátozások bevezetésével, amelyek a fejlődés gátjai lehetnek. Nem véletlen hát, hogy az utóbbi években a külkereskedelmi cégek rugalmasabbak lettek, újabbak is alakultak, és egyre többen kapnak jogosítványt a külpiaci kereskedésre. Immár három esztendeje, hogy a Külkereskedelmi Minisztérium kiépítette a megyei megbízotti hálózatot. Pest megye kivételével min. denütt dolgozik ma már egy képviselőjük, s meglehetős sikerrel kutatják fel az exportra is alkalmas kis tételeket. — Kétségtelen, hogy az utóbbi esztendőkben felértékeltük a kis tételek exportját, ha ugyanis mérleget vonunk a 25 millió forintnál kisebb értékű üzletkötéseknél, akkor az már nem jelentéktelen összeg — mondja Gombocz Zoltán külkereskedelmi miniszterhelyettes. — Tavaly 280 millió dollárt kasszíroztunk a kis üzletekből. Ési az is régi igazság, hogy nemcsak a nagy üzleten lehet keresni. Persze, utána kell menni, s majdnem ugyanannyit kell könyvelni, mint egy 5—10 millió dolláros üzletnél, de hát ebből nincs annyi, hogy ne kéne megbecsülni a kisebbet is. Ma már a nagy, tradicionális külkereskedelmi cégeink sem átallanak kicsiben kereskedni. A Lignimpex például 200 hazai vállalattal, szövetkezettél áll kapcsolatban, sőt Zala, Vas és Somogy megyében önálló irodát is nyitottak. A Hunga- rotex és az Intercooperation ugyancsak létesített irodát több vidéki városban. A Ge- neralimpex tucatnyi apróságot exportál a hűtőrácstól a szilvaizig, paprikacsíkig. És a többiek, a Konsumex, a Ferunion és a Transelektro is 5—11 millió dollár értékben exportált kis tételeket. — A megyei megbízottak is közreműködtek az üzletkötéseknél? — Természetesen, hiszen ez a dolguk. Eddig elégedettek vagyunk a munkájukkal, igazolták a megyei hálózat létét. Annak idején az volt a célunk, hogy általuk pontosan és gyorsan informálódhassunk, ott helyben kutassák fel az exportra alkalmas termékeket, s közvetítsenek a termelők és a külkereskedők között. A megbízottaknak az1 utóbbi három évben sikerült is újabb kisvállalatokat, szövetkezeteket bevonniuk az exportálók körébe, amelyekkel eddig nem is volt kapcsolatunk. Nem tudtunk róluk, s ők sem gondolták, hogy egy-két terméküket külföldön is érdemes felkínálni. Márpedig a közvetlen hasznon kívül ez azzal a nem megvetendő előnnyel is jár, hogy bővítik a termelést, fejlesztenek, ami a jövőjüket is kedvezően befolyásolhatja. Egyébként megbízottaink rendszeresen tartanak tájértekezleteket”, ahol a megyei vállalatok vezetőit tájékoztatják a legújabb rendelkezésekről, s az esetleges problémákról. Különösen fontos most, hogy a cégek tájékozottak legyenek a január elsejétől érvényes új rendelkezésekről, amelyek a külföldi vállalatok magyar- országi befektetéseit, és a vegyesvállalatok alapítását szabályozzák. Természetesen ezeknek az ügyleteknek az előkészítésében és menedzselésében is részt vesznek majd megbízottaink. És még egy szintén fontosnak ítélt feladat, hogy képviselőink figyelemmel kísérjék, segítsék a határ menti árucsereforgalmat. — Az ország 18 megyéiében dolgoznak a külkereskedelmi megbízottak, de bizonyára nem egyforma sikerrel ... — Beszélgetésünk elején említettem, hogy elégedettek vagyunk megbízottaink munkájával, mert meggyőződtünk róla, hogy mindent megtettek, ami módjukban állt. Ám ez nem jelenti azt, hogy minden megyében jól mennek a dolgaink. Sajnos, néhol nem ítélik, s kezelik fontosságának megfelelően a kis tételek exportját. így aztán a piacképes áruk köre túl lassan bővül, a tavalyi 280 millió dolláros export megegyezik az 1984-es exporttal, tehát nem sikerült előbbre lépni. Ez többek között annak is köszönhető, hogy sok termelő nem szívesen vállalja az exporttal járó jóval szigorúbb minőségi és szállítási követelményeket. Bár dicsérőleg említettem a külkereskedelmi vállalatokat de nem mindegyik obran rugalmas, mint a példában szereplők, és vannak, amelyek! még ma ds1 lebecsülik a kis üzletet. — Az önök által összeállított lista, amely a megbízottak részéről felkutatott árukat sorolja fel, tucatnyi meglepetést tartogat. Ugyan ki gondolná, hogy gilisztahumuszra is van külföldön vevő... — És biztos érdemes tovább kutatni, hiszen akadhat még egy-két meglepetés. Bács-Kiskun megyéből például, ahonnan az említett gilisztahumusz is származik, fűrészgépeket exportált tavaly Iránba a Dunavecsei Fémipari Vállalat. Egy szolnoki cég kalkulátortálcákat, míg: egy bonyhádi szövetkezet faszénizzító edényeket szállított az NSZK-ba. A Csongrád megyében gazdálkodó balástyai tsz pedig szerszámos ládákat adott el Ausztriában. Vagy ott van a Simontornyai Bőr- és Szőrmefeldolgozó Vállalat.. Báránybőrből készített gépkocsihuzatot, amit az USA- ban adott el a Konsumex. Ki gondolta volna, hogy ebből is lehet tengerentúli üzlet. Ezekből a példákból is látszik,, hogy érdemes jól körülnézni, mert minden ap_ lóságra lehet valahol vevő. Egyébként a most említett üzleteket is külkereskedelmi vállalatok, a Konsumex, Generalimpex, Chemolim- pex, Technoimpex bonyolította. Tehát rájuk feltétlenül szükség van, s nélkülük nem tudunk változtatni azon a rossz arányon, amely ma jellemző. Eszerint ugyanis a felkutatott, reménybeli üzletek csekény hányada, mindössze tíz százaléka végződik üzletkötéssel. Reméljük, hogy a jövőben több sikerrel járunk, s talán már idén túllépjük a bűvösnek látszó 300 millió dolláros határt. D. L. Kertek alatt Péter-Pál nan munkába álló gépek. És e gépkortól függetlenül is szerteágazó, bonyolult, jó és körültekintő szervezést kívánó munkaműveletsor az aratás napjaiban! Mezőkövesden, hol — mint említettem — legtöbb az aratnivaló, tulajdonképpen egy tavaly vásárolt E—516-os kombájn számít igazán friss szerzeménynek. A többi 17 aratócséplő gépből 6 van még úgymond értéken belül, (fiatalabb 7 esztendőnél) a többi ettől idősebb, vagyis nullára leírt gép. Bár ez utóbbi gépek is évről évre becsülettel menetelnek, az esztendők múlásával mind nagyobb a lehetősége a meghibásodásnak, a termelésből való kiesésnek; az pedig már nem lehetőség, hanem tény, hogy e gépek felkészítése, kijavítása évről évre mind nagyobb feladat. S tulajdonképpen Péter-Pálkor aratás kapcsán erre is kell asszociálni, a gépjavítás — a motollák felpörgését megelőző — többhetes, néhol hónapos időszakára! Annál is inkább, mert a későbbi siker, vagy kudarc először itt dől el. Sebe Imre, a Matyó Tsz főmérnöke: — A jelenlegi kombájnparkunkkal — beleértve darabszámot, életkort, teljesítményt —, csupán a kalászosokat, 22 —24 munkanap alatt tudnánk learatni. Ez nagyon sok, hiszen az optimális idő 7—10 nap. Arra se pénzünk, se lehetőségünk nincs, de — a kihasználtság szempontjából — értelmetlen, gazdaságtalan is lenne, hogy új kombájnokkal tovább bővítsük a műszaki bázisunkat. Helyette évek óta jó kapcsolatot alakítottunk ki a kun- madarasi tsz-szel, valamint 3 szlovákiai — szilicei, bi- dovcei, nieznei — gazdasággal, s gépcserével segítjük egymás munkáját. E kapcsolatokat elősegíti a tájegységek közötti érési idő eltolódás. Idén is hat Claas kombájn érkezik Kunmadarasról, e gépek a mi kombájnparkunk teljesítményét 50 százalékkal növelik. Ugyanígy Szlovákiából újabb 50 százalék kapacitásnövekedésre számíthatunk. Ezekkel a kölcsönkapott gépekkel a betakarítási időt 10—11 napra le tudjuk csökkenteni... Napnál is világosabb, hogy a kövesdieknek ez a kölcsönös gépcsere sokat segít. De egyben feladatot is jelent, hiszen kölcsönösségről van szó! Tehát végső soron a bázist, az alap, vagyis a lényeg az, Karczagi István megörökített pillanata azt példázza: a sikeres betakarítás nélkülözhetetlen feltétele, hogy minden csavar a helyére kerüljön. (Bal oldali kép) Gáspár Gáspár ez évben is igyekszik alaposan felkészíteni gépét a nyári feladatokra. Ha itt Kövesden végeznek, akkor - hasonlóan, mint az elmúlt években — gép és kezelője néhány hétre Szlovákiába „kirándul”, segíteni az ottani aratást. (Jobb oldali kép) Most még - mint szerelő - a kaszameghajtó szerkezetet javítja Nagygyörgy János, ám néhány hét múlva a kombájn nyergében találkozunk vele, valamelyik forró mezőn. hogy a saját 18 kombájn. 45 MTZ, 9 nagy erőgép, 15 szállítójármű, 3 műhelykocsi, stb, (lévén az aratás a járulékos munkákat — szemszállitást, szárítást, szalma-letakarítást, tarló- és talajmunkát — is magában foglalja), amikor indulni, menni kell, üzemképes legyen, teljesítse feladatát. ■ — A gépek felkészítésén áll vagy bukik minden — jegyzi meg a főmérnök. — S hogy ennek a feladatnak a lehető legtökéletesebben megfeleljünk, — az anyagi érdekeltségre építve — minden esetben azok az emberek javítják a gépeket, akik később dolgoznak velük, vagyis aratnak, szállítanak, szántanak. Az érdekeltséget tovább fokozva az elmúlt évtől önelszámoló egységrendszert vezettünk be a gépek javításánál. Lényege, hogy a szerelő érdekelt abban, hogy a költségkeretével takarékosan gazdálkodjon, hiszen így juthat prémiumhoz. Ugyanakkor az is érdeke, hogy a gép lehető legüzembiztosabb legyen, mivel például aratáskor ezzel teljesít, s e teljesítmény után keres. Vagyis a módszer — ami persze ma még korántsem tökéletesen kidolgozott — az ésszerű takarékosság irányába kíván hatni. Arra kívánja serkenteni a dolgozót, hogy gondos gazdája legyen gépének, szolgálva ezzel saját és szövetkezete érdekét. Péter-Pál az aratás országosan hagyományos kezdőnapja, bár Borsodban általában nem áll ez a hagyomány. Az érés- idő eltolódása miatt itt nálunk egy-két héttel később kezdődik a betakarítás. Ám az idén nem kizárt, hogy Péter-Pálkor mégis elindulnak a kombájnok, hiszen az utóbbi néhány nap kánikulai hőségét tapasztalva a kívánatosnál jobban s talán kedvezőtlenebbül felgyorsult az érés. Mezőkövesden mindenesetre felkészültek a korai indulásra. Június 16-án sor került a gépszemlére, megtartották az ilyenkor szokásos tűzés munkavédelmi oktatást. Ügy tűnik, a gépieken és az embereken nem múlik a matyóföldi kenyércsata. A gazdászok tapasztalatból tudják, mondják: a száraz, forró április, a csapadékszegény májuselő nem teremt kedvező feltételeket a nagy terméshez. A júniusi kánikula úgyszintén nem! E negatívsá- gok idén valahogy összejöttek. Ezek szerint az asz- szociációnk, a következtetésünk nem lehet más, mint hogy gyenge termés? Én nagyon remélem, hogy ennek az asszociációnak sem árt olykor a korrekció. Hajdú Imre Fotó: Fojtán László Asszociációink időszakonkénti korrekciója olykor ajánlatos és szükségszerű. Például olyan, napjainkban időszerű témában is, mint az aratás, a mező- gazdaság máig legjelentősebb, s legnehezebb nyári munkája. Mert hát mi jut eszébe a legtöbb embernek a közelgő jeles nap, Péter-Pál kapcsán? Természetes, hogy a betakarítás s ezen értendő a kalászos növények aratása. Nos, a valóság az, hogy a nyári betakarítás, az aratás jóval többet takar, mint csak búza. vagy árpa cséplése, begyűjtése. Minap a Mezőkövesdi Matyó Tsz-ben járva — itt termesztik megyénkben legnagyobb összterületen a kalászosokat — Szabó János kerületvezetőt hallgatva erről mi magunk is meggyőződhettünk. A fiatal agrárszakember az idei nyár aratása kapcsán a következő betakarítandó területnagyságokat sorolta növényfajonként megosztva: őszi búza 2800 hektár, tavaszi árpa 689 hektár, őszi árpa 62 hektár, borsó 414 hektár, fénymag 320 hektár, lóbab 200 hektár, mustár 222 hektár. Szóval az aratás napjainkban messze nemcsak a búza, az árpa, hanem egy sereg más — ugyancsak e hónapokban érő — növény betakarítása. Ez a sokféleség még inkább igazolja azt a megállapítást, hogy legjelentősebb és legnehezebb nyári munka. S lám e jelzők kapcsán sem árt egy kis korrekció... Mert ezt hallva: legnehezebb, meg verejték, meg küzdelem az emberben — főleg ha az már az újabb generációhoz tartozik — történelemkönyvek tanulsága asszociálódik, a sum- mások, kepések, kaszássarlós igyekezete, illetve ezzel szemben egy másik kép, hogy ma már délceg kombájnok, méltóságteljes menete játszva elintézi az ilyenkor esedékes elintéznivalót. Tény, hogy a kombájnok menete sok mindent sokkal gyorsabban megold, s mindezekkel a feladatokkal százszor könnyebben megbirkózik, mint a kasza-, és sarlónyelet szorító kéz, ám menetük korántsem ünnepi felvonulás. Már csak azért sem az, mert időközben a feladatok megnövekedtek, sokszorosára nőtt a betakarí- tanivaló. S azt sem feledhetjük, hogy e gépek nagyon drágák, az üzemek pedig nem annyira gazdagok, hogy minden évben, vagy akár ötévenként felújítsák gép-, kombájnparkjukat. S mint ahogy a 30 és a 70 éves ember sem ugyanaz, a 10—12 éves masinák sem képesek már annyit és annyira mint az 1—2" éves, vagy éppen újon-
