Észak-Magyarország, 1986. június (42. évfolyam, 128-152. szám)

1986-06-21 / 145. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 2 1986. június 21., szombat aa****« Gazdaságpolitikai céljaink változatlanul érvényesek „A Központi Bizottság alá­húzta, hogy a XIII. kong­resszus határozatában, vala­mint a VII. népgazdasági tervben megfogalmazott fő gazdaságpolitikai célok vál­tozatlanul érvényesek és a munka megjavításával el­érhetők” — olvashattuk a párt vezető testületé június 18-i üléséről kiadott közle­ményben. Az átlagos újságolvasó az ilyen mondat után önkénte­lenül megkérdezi: hát ho­gyan? Voltak olyanok, akik azt mondták, hogy nem ér­vényesek, hogy az előirány­zatok nem teljesíthetők? De hiszen csak fél éve szavazta meg az Országgyűlés a he­tedik ötéves tervet!... A válasz: voltak ilyen em­berek. Azt követően, hogy nép­gazdaságunk múlt évi telje­sítménye elmaradt a vára­kozástól, s 1986 első három hónapjában is komoly aggo­dalmakra adott okot, mély­reható viták kezdődtek meg a közgazdászok, a vállalatok körében. Az ilyen oknyomo­zó jellegű polémiákat csak üdvözölni lehet, hiszen ho­gyan szülessék gyógyjaval­lat a gazdasági gondjaink orvoslására, ha még helyes diagnózis sincs? Kellettek, sőt elkerülhetet­lenek voltak e viták. „Csak” az volt a baj, hogy nem egy helyen azzal zárultak: alig­ha tudjuk teljesíteni az idei tervcélokat, a nemzeti jöve­delem 102,3—102,7, az inari termelés 102—102,5. a mező- gazdasági termelés 103—103,5 százalékos növekedését. Ha pedig az új ötéves terv el­ső esztendeje így zárul — j folytatódott a fejtegetés —, akkor legalábbis kétséges, nem túlfeszítettek-e azok a ' gazdasági és életszínvonal­politikai célok, amiket 1986— 90. között előirányoztunk. A formális logika szabá­lyai szerint hibátlan ez a gondolatmenet. „Csupán” az a baja, hogy téves a kiin­dulópont, amire a következ­tetések láncolata épül. Né- ' hány hónap — vagy ha az í 1985-ös kedvezőtlenül zárult j gazdasági évet is ideszámít- , juk — 15 hónap kedvézőt- i len tapasztalatai alapján sem 1 lehet, sőt nem is szabad le- !‘ mondani nagy elhatározá- i, sunk, a hetedik ötéves terv­célok teljesítéséről. A lemondás — lefegyve- i réz! Ismeretes, hogy négy olyan I válságágazatot tartottunk nyilván — a kohászatot, a 1 szénbányászatot, az építő-, il- | letve húsipart —. amelyek i jövedelemtermelő képessége | messze elmaradt a várako- ' zástól. Sokan tudják, hogy nemrég kormányhatározat | született a vaskohászat hely- I zetének rendezésére s épp a , június 20-i lapokban olvas- | hattunk arról, hogy átszer­vezik a húsipart. Nem titok, hogy hamarosan a kormány- | zati fórumok elé kerül az t építőipari ágazat, illetve a j szénbányászat ügye is, elő­re jelezve: nem arról van i szó, hogy bárki is megkér- i dőjelezi majd bányászatunk jövőjét, a 2000. éven messze i túlmutató távlatait, „csak” az a cél, hogy ebben az ága- | zatban is „lefaragjuk” a veszteségeket, itt is nőjön a jövedelemtermelő képesség. A Központi Bizottság jú­nius 18-i ülésének határoza­ta félreérthetetlenül állást foglal amellett, hogy a vesz­teséges és alaphiányos vál­lalatok pénzügyi helyzeté­nek rendezése során szigo­rúbb követelményekre van szükség. Más szavakkal: az ott dolgozó emberek sorsá­ról humánusan gondoskodva arra kell törekedni, hogy ne halogassák az ilyenkor elke­rülhetetlen döntéseket: e gyárak váltsanak termelési profilt, vagy pedig kerülje­nek át másik vállalatokhoz, s váljanak nyereségesen gazdálkodó egységekké. Hi­szen csak ez — a puszta létfenntartásukat elősegítő állami „tőkeinjekciók” elma­radása — teszi lehetővé, hogy több nyereség, pénz jusson az eredményesen gaz­dálkodó vállalatok, a húzó iparágak számára, azoknak, amelyek megalapozottabbá teszik a dinamikus gazdasá­gi növekedést. A közlemény, miközben áttekintést ad azokról a pót­lólagos kormányzati intéz­kedésekről, amelyek a gaz­dasági fejlődés élénkítését célozzák, nyitott, megújulás­ra kész gazdaságirányítási politikáról tanúskodik. Nem titkolja: a gazdaságirányítás fórumai sem tekintik magu­kat csalhatatlannak, s — a reform útján haladva — ha szükséges, tovább finomítják a közgazdasági szabályozó­kat, hogy a vállalatok anya­gi ösztönzése, gazdasági ér­dekeltsége jobban érvényre juthasson. A párt vezető fó­ruma az egész közvélemény előtt szól arról: nagyon fon­tos. hogy idejében szülesse­nek meg ezek az intézkedé­sek. A nemzetközi háttért, a külgazdasági környezetet át­tekintve, a közleményből kiviláglik: bár a világgazda­sági feltételek alakulása to­vábbra sem kedvező, azon­ban számunkra ami a leg­fontosabb: abban, hogy a szocialista országok közössé­gére támaszkodhatunk, to­vábbra is biztatóak kilátása­ink. Ezt erősítette meg Mi­hail Gorbacsov közelmúlt­ban tett magyarországi láto­gatása is. A számok, a kül­kereskedelem „nyelvére” le­fordítva ez annyit is jelent, hogy például az Ikarus gyár évi több mint 13 ezernyi új autóbuszának bő felére to­vábbra is biztos vevő lesz a Szovjetunió. A közlemény sorai — amiket a szokásnak meg­felelően, tömören, lényegre- törően fogalmaztak meg — nyilván, további alapos és elmélyült tanulmányozást igényelnek még. De annyi már az elmondottakból is kiviláglik: bár a gondjaink nem csekélyek, a borúlátás, a lefegyverző lemondás — még ha jó szándékú' aggo­dalom is rejlik mögötte — ártalmas. Az objektív gaz­dasági helyzetet, körülménye­ket reálisan elemezve raj­tunk múlik, hogy a kibonta­kozás folyamata folytatód­jék, a gazdasági növekedés üteme valóban felgyorsuljon. Nem kicsi a tét. Ettől függ, kizárólag ezen múlik, hogyan alakul a jövőben életszínvonalunk. Magyar felszólalás Géniben Meiszter Dávid nagykövet, hazánk állandó ENSZ-ikép.vi- selője, a genfi leszerelési ér­tekezlet 1986. június 19-i plenáris ülésén elhangzott felszólalásában részletesen elemezte a VSZ PTT buda­pesti üléséről kiadott doku­mentumok azon részeit, amelyek közvetlenül vagy közvetve kapcsolatban van­nak a leszerelési értekezlet napirendjén szereplő .kérdé­sekkel. A leszerelési értekezlet hi­vatalos dokumentumaiként közzétett VSZ PTT-okmá- nyokkal kapcsolatiban hang­súlyozta: a budapesti talál­kozó résztvevői .aggodalmu­kat fejezték ki amiatt, hogy az USA és NATO-.szövetsé- gesei lépései nyomán fel­gyorsult a fegyverkezési ver­seny, s ennek következté­ben feszült nemzetközi hely­zet alakult ki. A magyar küldöttség ve­zetője részletesen kitért a VSZ PTT dokumentumainak európai vonatkozásaira és reményét fejezte ki, hogy a javaslatok kedvező fordula­tot hoznák a kelet—nyuga­ti kapcsolatokban és .a nem­zetközi helyzetben. Ehhez azonban arra van szükség, hogy a 'másik fél hasonló­an konstruktív szellemben tanulmányozza a javaslato­kat és reagáljon rájuk. Palesztin küldöttség fogadása Szűrös Mátyás, az MSZMP Központi Bizottságának tit­kára pénteken a KB szék­házában fogadta a Demok­ratikus Front Palesztina Fel­szabadításáért szervezet Na­jef Havaimé főtitkár vezette küldöttségét. A küldöttség a Magyar Szolidaritási Bizottság 'meg­hívására tartózkodik hazánk­ban. Száz napja az űrben Kutatással és szereléssel töltötték a pénteki napot Leonyid Kizim és Vlagyimir Szolovjov szovjet űrhajósok, akik a Szaljut—7—Szojuz T —15—Kozmosz—1686 űr­komplexum. fedélzetén már századik napja tartózkodnak a világűrben. A két űrhajós március közepén indult útnak, majd dokkoltak a februárban föl­bocsátott új. Mir (Béke) nevet viselő űrállomáson. Az új szovjet űrkomplexum le­hetőséget nyújt arra, hogy egyszerre hat egység (pél­dául személyszállító űrhajó, teherűrhajó, űrszonda, labo­ratóriumi egység stb.) dok­kolhasson rajta. Kizim és Szolovjov ké­sőbb átrepült az 1982 óta föld körüli pályán keringő Szaljut—7 űrállomásra. A két űrhajós pénteken geofizikai és asztrofizikai kísérleteket végzett, vala­mint kicserélték a Szaljut— 7 hőszabályozó rendszerét. Az ember nélkül keringő Mir—Progressz—26 együt­tes pályáját a Progressz— 26 hajtóműveinek segítségé­vel a terveknek megfelelő­en módosították. A Prog­ressz—26- üzemanyagtartá­lyaiból az üzemanyag egyik alkotóelemének átszivattyú- zásával megkezdték a Mir üzemanyagtartályainak fel­töltését; amit péntekre a másik komponens átjutta­tásával be is fejeztek. Mindkét űrkomplexum be­rendezései megfelelően mű­ködnek. Kizim és Szolovjov egészségesek, közérzetük jó. J únius 22-e nem ünnep­nap, ám évről évre mégis számon tart­juk. Éppen e 45 évvel ez­előtti nap hajnalán, meg­szegve a meg nem támadási szerződést, a fasiszta Német­ország váratlanul a Szovjet­unióra tört. A szovjet embe­rek számára megkezdődött az 1418 napig tartó nagy honvédő háború. A II. világháború fő terü­lete a szovjet-német arcvo­nal volt, s az ottani német hadigépezet szétzúzása alap­vetően biztosította a győzel­met. Mi semmiképpen nem tagadjuk, hogy ehhez nagy­mértékben hozzájárultak szö­vetségeseink. A történelmi igazságosság azonban meg­követeli annak egyértelmű elismerését, hogy e közös győzelemben döntő szerepe volt a Szovjetuniónak. Szá­mok sokaságával lehetne azt bizonyítani, de a lényeg a végeredményben, nem pedig a számokban van. Abban, hogy helyesen értelmezzük a győzelem eredményeit, amit Nyugaton gyakran eltorzíta­nak. Napjainkban különösen fontos annak pontos megér­tése, hogy miért nem sike­rült megelőzni a második világháborút. Nos, világosan kell látnunk, hogy a nagy világégést el lehetett volna kerülni, ha az agresszió elő­készítésével a későbbi Hit- ler-ellenes koalíció államai­nak összehangolt katonapo­litikai erőfeszítéseit állították volna szembe. A háború megelőzhető lett volna, ha a nyugati nagyhatalmak nem az agresszor „megbékítésé­nek" politikáját folytatták volna, ha nem ösztönözték volna keleti terjeszkedését. Azóta csaknem fél évszá­zad telt el, ám a történelmi leckét Nyugaton mind a mai napig korántsem mindenki gondolta végig. Rövidlátó politikai személyiségek ma is elutasítják a nemzetközi biz­tonság szavatolását célzó összehangolt, átfogó intézke­déseket Kelet és Nyugat között. Az elnéző magatar­tás elemei figyelhetők meg az Egyesült Államokkal kap­csolatban, amikor Washing­ton kinyilvánítja, hogy kész erőszakos akciókat végrehaj­tani a nemzetközi küzdőté­ren, amikor önkényesen „lét- fontosságú területnek” neve­zi a világ különböző térsé­geit. Természetesen leegy­szerűsítés lenne, ha közvet­len párhuzamot vonnánk a múlt és a jelen között, a jelenlegi helyzet ugyanakkor nyilvánvalóan magán viseli a múlt veszélyes vonósait. A történelem tanulságai azonban azt bizonyítják, hogy a XX. századi katonai agressziók rendszerint nem érték el eredeti céljukat. Az első világháború eredménye a hármas szövetség szétzú­zása és a világ első szocia­lista államának megjelenése volt. A második világháború, s annak fő része, a nagy honvédő háború Németor­szág, Olaszország és Japán fasiszta-militarista blokkjá­nak szétzúzásával, és a szo­cialista világrendszer megte­remtésével fejeződött be. Ku­darcot vallott az Egyesült Államok vietnami agressziója is. E tanulságokat különösen azoknak kellene figyelembe venniük, akik egy új háború­ban, mely elkerülhetetlenül harmadik világháborúvá vál­na, a győzelmet a „lefegy­verző" nukleáris-űrfegyve- rekkel kívánják megszerezni. Június 22-e tragikus tanul­ságai még most is elevenen élnek a Szovjetunió és a töb­bi szocialista ország népei­nek emlékezetében. Ezért tesznek meg mindent annak érdekében, hogy mindenütt helyesen értelmezzék e ta­nulságokat, hogy elérjék a nemzetközi biztonság olyan átfogó rendszerének megte­remtését, amely utat nyit a háború és a fegyverek nél­küli világba. Lev Szemejko Sarlatáaság ... csodamód­szer ... — hosszú évtizede­iken át világszerte ilyen szél­sőséges vélemények jelle­mezték az akupunktúráról folyó vitáikat. A kérdés rá­adásul nemcsak az orvosok táborában kavart' nehezen csituló viharokiait, hisz a gyógyulás, a fájdalmak el­űzése mindig is az emberek legősibb vágyai közé tarto­zott. Azóta némileg talán már lecsendesedtek a szen­vedélyek, az eljárás sok or­szágban megkapta helyét az orvosi módszerek között, s ma már a keringési zava­roktól a magas vérnyomásig sok betegség gyógyítására al­kalmazzák, bár hatásmecha­nizmusát mindmáig nem si­került tudományosan igazol­ni. Az akupunktúra bebizo­nyította sokrétűségét — .még­is Szinte szenzációszámba ment néhány kínai orvos be­jelentése, amely szerint ez az ősi gyógymód az emberi­ség örök álmának megvaló­sításában, az öregedés elle­ni küzdelemben is új táv­latokat nyithat... A többmilliós Sanghaj egyik kórházában az .aku­punktúra újabb eredményei iránt érdeklődő látogatót egy szívélyes, idős férfi fogad­ja. Cseng Da-dzong profesz­szor, az egyik Legkiválóbb kínai specialista már a nyolcvan felé közelít, de ko­rából könnyedén letagadhat­na tíz évet. „Kutatásaink valóban azt bizonyítják, hogy az akupunktúra alkalmazá­sával meghosszabbodik az élet, mert javul az emberele fizikai ellenállóképessége. Mindez persze messze áll a »csodától«, az öregedés tel­jes megszűnésétől. A mód­szer egyszerűen csak lelas­sítja ezt a folyamatot” — is­merte el nyilatkozaitáiban. Cseng Da-dzong szerint egyébként az akupunktúra „ereje” e területen épp a modern nyugati gyógymódok gyengéiben rejlik. „Amikor valaki nap .mint nap gyógy­szerek tucatjait tömi (magá­ba fejfájás, vagy nátha el­len, akkor ezzel törvénysze­rűen csökkenti a természetes immunrendszer hatékonysá­gát. A tabletta gyógyulást hoz a test egyik pontján, de negatív következménnyel jár egy másik szerv működésé­re. Ez még jobban nyomon követhető az öregeknél, ahol a gyógyszerek tömeges és hosszú időn iát itartó szedé­se fokozza a szövetek és sejtek erózióját is. Akupunk­túrát alkalmazva csökkent­hetjük ezeket a veszélyeket”. „Nyilvánvaló, hogy még ez az ősi módszer sem rendel­kezhet természetfeletti ké­pességeikkel” — hallja a lá­togató, akinek erre ösztönö­sen is emlékezetébe idéződ­nek a húsz évvel ezelőtt ké­szült. akkortájt az egész vi­lágsajtót bejárt 'képek. A kórházi ágyakon kínai bete­gek feküdtek, akik még ko- ponyaműtétük alatt is Mao Ce-tung kis vörös könyvecs­kéjét olvasgatták. „A kultu­rális forradalom korszaká­ban a pekingi vezetés politi­kai okokból szorgalmazta a teljes akupunktúrás aneszté­ziát” — mondja a professzor elismerve, hogy ez a mód­szer nem szünteti meg telje­sen a fájdalmakat. „Mindmáig nem találtuk meg a test különböző részei között azokat a kapcsolato­kat, amelyek ezt lehetővé tennék. Ennek ellenére az akupunktúrás fájdalomcsil­lapítás már ma is hatéko­nyan alkalmazható az agy-, a tüdő- és a szívsebészet­ben, s ráadásul külön előnyt jelent, hogy a beteget ilyen­kor nem kell kitenni a bo­nyolult újjáélesztési műve­letnek.” Cseng Da-dzong biztos benne, hogy az akupunktúra — párosítva a mai kor'tech­nikai vívmányaival, a lézer­rel, vagy az elektromos szi­mulálás módszerével — a jövő orvostudományában is megtalálja majd helyét. Igaz, a professzor betegeiben ma még főként hagyományos tűket látni, de ez a gyógy­mód —• a maga kétezer éves történelmével — már több­ször bebizonyította, hogy ké­pes a továbblépésre, az adaptációra. Lelassítja az öregedést? Július 9-én 11 órakor megnyitjuk Miskolc legnagyobb iparcikk-áruházát az Eszperantó téren!

Next

/
Oldalképek
Tartalom