Észak-Magyarország, 1986. május (42. évfolyam, 102-127. szám)
1986-05-01 / 102. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! Hívogató (összeállításunk a 8—9. oldalon) ÉSZUMAGYAIORSZJlG AZ MSZMP BORSOD-ABAÚJ-ZEMPLÉN MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XLII. évfolyam, 102. szám Ára: 2,20 Ft Csütörtök, 1986. május 1. k A 0 ® ■ * ■■ ■■ m rr Májusi koszonto Ü nnepre ébredtünk ismét. Május elsejét, a munka ünnepét köszöntjük, ezt a száz esztendővel ezelőtt chicagói munkások vérében fogant — 96 éve születeti — gyönyörű nemzetközi mozgalmi hagyományt. Ezen a napon szerte a világon felvonulások, majálisok emberforgatagában egymásba fonódó, ökölbe szoruló munkáskezek, baráti ölelések jelzik az együvétartozást. Május elsején a Kommunista Kiáltvány forradalmi harcra hívó jelszavának szellemében képzeletben egyesülnek a világ másmás tájain, különböző társadalmi rendszerben élő, különböző nyelvet beszélő proletárjai, összeköti őket az egész földet átívelő, láthatatlan nagy erő, a szolidaritás, a kizsákmányolás elleni harc, a béke utáni vágy, az éhezők szájába juttatott falat, az emberi élet lehetőségét és értelmét adó munka. Egy évszázad alatt nagyot fordult a világ, sok országban azonban még ma sem jelent kisebb veszélyt az emberhez méltó élet- és munkakörülmények követelése, mint annak idején. A tőkés államokban milliók várnak állásra, a legszegényebb országokban tömegeket fenyeget a, nyomor és az éhezés. Szövetségi politikánk eredményeképpen hazánkban az egész társadalom ügyévé vált, új tartalmat kapott ez az eredendően munkásünnep. Népünk életében összefonódott a nagy korszakváltásokkal: 1919ben az első szabad május a reményt, az évszázados vágy beteljesülésének lehetőségét, 1945-ben a szabadság csodálatos ízét, örömét. 19í57-ben az újrakezdés hitét adta. Ma még nagyobb összefogásra biztat, az elkerülhetetlen megújuláshoz kínál erőt. Miközben tisztelettel adózunk a legnehezebb történelmi időszakokban helytálló elődeinknek, büszkeséggel tekintünk elért vívmányainkra, az ünnep emelkedett pillanataiban sem feledhetjük gondjainkat, munkás hétköznapjaink sürgető teendőit. Rá kell döbbennünk, hogy korunk is „történelmi kor”, nagyméretű társadalmi-gazdasági változások hordozója, s a ma élő generációk szerepe és felelőssége semmivel sem kisebb, mint apáinké volt annak idején. Saját magunknak kell hát vállalnunk korunk kihívásait. Megerősített bennünket, példát mutatott ebben a Szovjetunió Kommunista Pártjának — a szocialista építőmunkában új távlatokat nyitó — XXVII. kongresszusa. A megújulás szelleme ölt testet pártunk XIII. kongresszusának határozatában és ez fejeződik ki a VII. ötéves terv célkitűzéseiben is. A magyar szakszervezetek XXV. kongresszusán megfogalI mázott gondolat; „a bonyolult és nehéz gazdasági helyzetből való kilábalás l ______________ ö ssznemzeti feladat, a munkásosztály legfontosabb ügye” — pedig jelzi, hogy a megváltozott feltételekhez igazodva szakszervezeti mozgalmunk jól érti május 1. eszméjének mai üzenetét. Az elmúlt évek megpróbáltatásai során megyénk dolgozóinak döntő többsége tisztességes, becsületes, sokszor önfeláldozó munkájával nem kis részt vállalt a népgazdaság fizető- képességének megőrzésében, a gazdaság élénkebb pályára állításához szükséges feltételek megteremtésében. Nagy szerepe volt ebben a XIII. pártkongresszus és hazánk felszabadulásának 40. évfordulójára meghirdetett munkaversenynek. Büszkeséggel so- ^ tolhatjuk megyénk legkiválóbb vállalatainak és brigádjainak eredményeit. Közülük is kiemelkednek a TVK, a December 4. Drótművek, az ÓKU Gagarin, a Borsod Megyei Vízművek Ho Si Minh, a Bükkaljai Bányaüzem Ailende, a Put- noki Egyetértés Tsz Petőfi nevét viselő kollektíváinak nagyszerű munkasikerei. Elismeréssel kell szólnunk a kohászatban, a bányászatban, az ipar más területein, a mezőgazdaságban, a kereskedelemben és szolgáltatásban, a közlekedésben és szállításban, az államigazgatásban dolgozók helytállásáról. Biztató, hogy a megyében dolgozó értelmiség a termelésben, a kutatásban, az egyetemen és iskolákban, a gyógyításban, a művészetekben egyre jobban érzi: csak velük együtt lehet teljes május 1. tettekre hívó virágba borulása. A feszítő ellentmondások ellenére ha szerény mértékben is, de gyarapodott szűkebb pátriánk. Szebbé váltak városaink, falvaink. az értelmes közös célokért végzett társadalmi munka szép példáját adják a megyei összefogással épült és épülő Gyermekrehabilitációs Központ és a Vértranszfúziós Állomás. Amikor a munka ünnepén köszönetünket fejezzük ki az odaadó munkáért, nem kerülhetjük meg a valóság kevésbé szép oldalát sem. Az elmúlt időszakban kevesebb jutott fejlesztésre, s az országos átlagtól kedvezőtlenebbül alakult munkánk eredménye és életszínvonalunk. Megoldást hozó feladataink gondjainkból következnek. Mára politikai, gazdasági programmá vált a felismerés: a kedvezőtlenül egyoldalú iparszerkezet oldása, az ipar átfogó, tervszerű korszerűsítése, a kor legújabb technikai, technológiai vívmányainak alkalmazása szükséges ahhoz, hogy számottevően javuljanak élet- és munkakörülményeink, hosszabb távon emelhető legyen életszínvonalunk. A tét tehát komoly, a felelősség nagy. A következő néhány évben eldőlhet — már 1986. évi munkánk is jelentősen befolyásolhatja —, sikerül-e érdemben előrelépnünk. Jól tudjuk, hogy a valóság átformálása nem csupán szándék és akarat kérdése. Céljaink valóra váltásához az szükséges, hogy mindenki a maga posztján felelősséggel cselekedjék munkahelyi közösségéért, családjáért. Az átalakulás folyamata elkerülhetetlenül feszültségek keletkezésével is jár. A technikai fejlődés, a gyorsítás programjának végrehajtása azonban csak emberközpontú és emberarcú lehet, ezért az eddiginél nagyobb szerep hárul a dolgozó emberre, vezetőkre és vezetettekre egyaránt. A korszerű technika működtetése, megújítása fejlettebb munkakultúrát, szaktudást, erősebb munka- fegyelmet, művelt embert, jó munkahelyi légkört kíván, a szellemi alkotómunka nagyobb becsületét követeli meg. S azt, hogy aki a legjobban dolgozik, az a sorban is „legelöl tisztel- tessék”. Nem lehetünk csupán tanúi, megfigyelői, szemlélői saját sorsunknak. E közös munkának cselekvő részesévé kell, hogy váljék, válhat a maga helyén minden, a megyében élni és dolgozni akaró, az új iránt fogékony, feladatokat bátran vállaló ember. Idősebb és az elődök tapasztalatait tisztelő, művüket továbbfejlesztő minden tenni akaró fiatal egyaránt. Céljaink megvalósításának, vágyaink beteljesülésének alapvető és nélkülözhetetlen feltétele a béke, mely ma nem kevesebbet jelent, mint az emberi nem fennmaradását. A két világrendszer gigászi küzdelmének jó oldalon álló részeseként támogatjuk a Szovjetunió békepolitikáját. Az elmúlt több, mint 4 évtized gazdag történelmi tapasztalatainak birtokában- a mai napon különös érvénnyel fogalmazhatjuk meg: a tőkés társadalmakkal folyó versenyben, a békéért folytatott harcban, vágyaink, tiltakozó jelszavaink, a belső meggyőződésből papírra vetett aláírásunk, az erőt, önbizalmat, hitet sugárzó felvonulások mellett leg- iitőképesebb fegyverünk a saját boldogulásunkat is szolgáló, az eddiginél tuda>- tosabban, szervezettebben végzett munka. 1986. május elsején a Szakszervezetek Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Tanácsa nevében tisztelettel köszöntöm a falvainkban, városainkban ünneplő szervezett dolgozókat, családtagjaikat és megyénk — a tavasz megújulást hozó, frissességet adó napjának örvendő — egész lakosságát. Á z ünnep napjaira pihenést, élményeket, nagyszabású közös terveink megvalósításához jó egészséget, erőt, cselekvő összefogást és sok sikert kívánok. Básti János a Szakszervezetek B.-A.-Z. Megyei Tanácsának vezető titkára A SZOT elnökségének meghívására 11 szocialista ország szakszervezeti központjának, a Szakszervezeti Világszövetségnek és két szakmai nemzetközi szak- szervezeti szövetségnek a küldöttei érkeztek hazánkba. hogy részt vegyenek a magyar dolgozók május 1- jei ünnepségein. A vendégek megtekintik a budapesti dolgozók május 1-jei felvonulását, találkoznak magyar szakszervezeti tisztségviselőkkel, ismerkednek a magyar szakszervezetek tevékenységével, látogatást tesznek ipari és mező- gazdasági üzemekben. Feledy Gyula rajza Kitüntetés a legjobbaknak Az MT—SZOT Vörös Zászlaját kapta az Autóvill Az elmúlt öt év kimagasló teljesítménye alapján a Minisztertanács és a SZOT Vörös Zászlaját nyerte el az Autóvillamossági Felszerelések Gyára. Ebből az alkalomból tegnap, szerdán délután ünnepséget tartottak a vállalat mezőkövesdi gyáregységében. Ünnepi beszédében Szabó Ferenc, gyáregység-igazgató többek között elmondta: az Autóvill már a 70-es években olyan vállalati stratégiát dolgozott ki, amelyben világosan megfogalmazták, hogy csak a piac által elismert termékek gyártásával foglalkoznak, s mindezt olyan színvonalon teszik, - amely megfelel a legmagasabb szakmai, technológiai igényeknek. A vállalat 1985-ben kereken másfél ezer dolgozóval 1,7 milliárd forint értékű terméket gyártott, s 550 millió forint nyereséget ért el. Termelésének csaknem háromnegyed részét külpiacon, szocialista és nem rubelelszámolású relációban értékesítette. Az Autóvillnélaz egy dolgozóra jutó termelési érték 1,1 millió forint volt, amely jóval meghaladja az ágazat teljesítményét. A gazdálkodás dinamizmusát bizonyítja az is, hogy a nettó árbevétel évi átlagban 8 százalékkal, a vállalati nyereség több mint 20 százalékkal, a szocialista export évente 9 százalékkal, míg a tőkés kivitel csaknem 20 százalékkal emelkedett. Az előbbiekkel összhangban több mint 10 százalékos termelékenység növekedésről is számot adhattak a VI. ötéves terv egy-egy esztendejében. Megemlítette továbbá, hogy a jövedelmezőségi mutató, amely a vállalat gazdálkodása szempontjából alapvető fontosságú, az öt év átlagában a korábbi 23 százalékról 53 százalékra emelkedett. A gyáregységben nagy gondot fordítottak a dolgozók jövedelmének növelésére is. Tavaly például gyáregységi szinten mintegy 10 százalékos alapbérnövelést valósítottak meg. Az ünnepségen Visi Dezső, az Autóvillamossági Felszerelések Gyárának vezér(Folytatás a 2. oldalon) Tegnap délután a munkás- osztály nemzetközi ünnepe alkalmából koszorúzás! ünnepséget tartottak Miskolcon, a népkerti Munkás- mozgalmi Emlékműnél. A Himnusz elhangzása után a Magyar Szocialista Munkáspárt Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei, és Miskolc Városi Bizottsága nevében Űjlaki Miklós és Tímár Vilmos koszorúzott. Ezt követően a Szakszervezetek Megyei Tanácsa, a Kommunista Ifjúsági Szövetség megyei es városi bizottsága, a Borsod- Abaúj-Zemplén Megyei és Miskolc Városi Tanácsa, valamint a Hazafias Népfront megyei és városi bizottságának képviselői helyezték el a megemlékezés virágait az emlékmű talapzatán. A ko- szorúzási ünnepség az lnter- nacionálé hangjaival ért véget. Külföldiek a május Hi ünnepségeken
