Észak-Magyarország, 1986. április (42. évfolyam, 76-101. szám)

1986-04-12 / 86. szám

1986. április 12., szombat ESZAK-HAGY ARORSZAG 5 Alkoholizmus ­Hozzászólások ön pusztítás cikkünkhöz Higgyék el, van orvosság A témában megjeleni vi- tainditó cikk. valamint a megjelent hozzászólások minden sorával egyetértek. Nem vagyok újságban ..le­velező” ember, de ez a té­ma, ez a nagyon sajnála­tos és sok szomorúságoi okozó helyzet, nehezen vi­selhető el úgy, hogy ma­gamba fojtsam véleménye­met. Megerősítve az eddigi tárgyi lagos megái la pí fáso­kat, véleményéket, azokat néhány gondolattal, javas­lattal kiegészítem. Az említett írások kel­lően kifejtik az alkoholiz­mus mérhetetlen személyi, családi, társadalmi kárté­telét, számokkal is igye­keznek megközelíteni az italozás erkölcsi-anyagi züllesztö-romboló tevé­kenységét. Nem fogalma­zódott meg eddig az a tény, hogy az italra pénzt költő emberek ezt az ösz- szeget egyenesen és gátlás­talanul családjuktól vonják el. Elkeserítő annak ások édesanyának a sorsa, tár­sadalmi megaláztatása, amit iszákos társa után járva el kell viselnie, s az a mérhetetlen szenvedés, ami ezeknek az édesanyák­nak osztályrésze, mert gyermekeiknek nem tud­nák ruhát venni, eseten­ként nem tudnak nekik enni adni. Ezt az érzelmi megaláztatást is az ital okozza, s nem csoda, ha sok esetben ezek az asz- szonyok is az italhoz me­nekülnek. . Véleményem szerint itt az ideje a cselekvésnek, a jelenlegi helyzet radikális megváltoztatásának. Van­nak tennivalók, amelyek megvalósítása lényegesen javítana a helyzeten. Ma a hivatalokban, üzemekben stb. — minden munkahe­lyen — nemzeti szokás a névnapok kollektív, alko­hollal telített megtartása. Illetékes helyen kellene el­rendelni, hogy ezt meg­szüntessék. Erre semmi szükség nincs. Ez a veze­tők felelőssége! Minden tiltás és ellenőr­zés ellenére, rendszeresen kerül töményszeszes üveg a munkahelyre, ahol a munkaidő alatt „kimérés­re” kerül. Az ilyen dolgo­zókat el kellene a munka­helyről bocsátani, a ha­Az alkoholizmussal. a mértéktelen szeszesital-fo­gyasztással összefüggő ön­pusztítás első benyomásra olyan 'magánügynek tűn­het, amelyhez senkinek semmi köze. Több alkoho­lista meg is fogalmazza: az én pénzemmel, életemmel, szívemmel, májammal ma­gam rendelkezem, ez az én elidegeníthetetlen em­beri jogom. Társadalmunk­ban azonban az emberi jog nem szűkíthető le az egyén rosszul értelmezett szabad akaratára, mert az a kö­zösséghez való viszonyra épül. Ez viszont az egyén felelősségét is kifejezi: a közösség által kialakított erkölcsi normákat, maga­tartási szokásokat nemcsak tisztelnem. követnem is kell. Mindannyiunk örömére és megelégedésére — az utóbbi éveket most zárjuk ki — jobban élünk, mint az előző évtizedekben, csak az a baj, hogy a jobb lósági eljárások lazaságai jelzi a rengeteg italbolt. Ezek kizárólagosan a tel­jes lerészegedésl, vagy az üzemeltető gátlástalan meg­gazdagodásál szolgálják. Ezeket az országos átlag szintjére kell azonnali in­tézkedéssel korlátozni, s helyettük más. hasznos szolgáltatást nyújtó (igaz, nem ilyen jövedelmű!) üz­letekké átalakítani. Nem lesz abból semmi baj, ha néhány száz „boltvezető” más területen, munkával keresi meg kenyerét. Jól érzékeltetik az eddi­gi írások az ellenőrzések lazaságát (ajtóban kereszt­nevén köszönti az ellen­őrt), vagy a bírság nevet­séges voltát. Gondolni kell arra, hogy bármilyen ősz- szeg lenne is a bírság, azt sohasem a megbüntetett személy feleségének a nem tudom hányadik nut- riabundája sínylené meg, és nem is épülne fel ké­sőbb a többmilliós luxus­villa stb., hanem a követ­kező időszakban mi, vá­sárlók fogjuk újra megfi­zetni. A pénzbüntetés he­lyett, a tevékenység azon­nali megszüntetését kelle­ne alkalmazni. Ez talán le­hetne fókező- hatású, a rendeleteket. szabályokat, erkölcsi normákat semmi­be vevő személyekkel szem­ben. — Kilenc óra előtt csak az ételt is kiszolgáló vendéglők adhassanak ki szeszes italt. Ilyen enge­délyt már ne adjanak ki, s valamennyi más helyen természetesen füszerboltok­ban se szolgálhassanak ki alkoholt kilenc előtt. Nem az emberi jogok megsértésének tartom, ha a közismert duhaj italozói azonnal elvonókezelésre vinnék, megszabadítva sa­ját magát, családját és a társadalmat a további ká­roktól. Nem látok intézmé­nyes lehetőséget az ingá­zók és a munkásszálláson levők italozásának a mér­séklésére. Talán egyedül itt lehetne hatása a sze­mélyi büntetésnek, ha vol­na „valaki", aki azt ki merné róni. Igen helyes a vitavezeiö megállapítása: Az alkohol termelése, forgalmazása nem lehet költségvetési, .sem gazdasági, hanem tár­anyagi lehetőségekkel még mindig nem tanultunk meg okosabban élni. Én ennek tulajdonítom az étkezési ku 1 tű rá n k fogyatékossága i - nak eredményeként jelent­kező átlagos emberi test­súly veszélyes növekedését éppen úgy. mint a mérték­telen szeszes ital fogyasz­tásából adódó alkoholbe­tegség növekvő társadalmi veszélyességét. A társadalmi érintkezé­sekben számtalan ivásra hajlamosító jelenséggel ta­lálkozunk. Hiánycikk a gépkocsimhoz az alkatrész? Egy üveg itókát becsúsz­tatok az eladó zsebébe és a becsomagolt árut viszi is a kasszához, csak fizetnem kell. Az építkezésről egy fél liter pálinkáért — suba alatt — akár egy dömper anyagot is kiszállítanak a hétvégi telkemre. Hadd ne folytassam tovább. Az alkohol annyira be­épült mindennapi életünk­be. hogy veszélyessége nap­sadalmi kérdés. Biztos van és lesz még több hozzászó­lás a témához. Javasolom- készüljön egy ténymegálla- pitó, a változást elősegítő javaslatokat. intézkedése­ket tartalmazó összefogla­ló. ahol a különböző fel­vetéseket a hozzászólások megerősítik és bizonyítják, s az kerüljön illetékes helyre (helyekre), hogy a megyei vezetés a maga lé­péseit megtehesse. Hadd idézzek itt friss amerikai sajtóközlésekből; „A szeszíbgyasztás — az ide vágó statisztika egyér­telműen azt mutatja — fo­kozatosan csökken. — Egyébként azonban pa­naszkodik a szeszipar: ve­szélyben az évi 6fi milli­árd dolláros bevétele. — A lakosság többségét... egy­re jobban érdekli, hogy mennyi ideig és milyen közérzettel fog élni. Sokan tehát egészségük megőrzé­se végett hagyták abba, vagy legalábbis mérsékel­ték a szeszíogyasztást. — Amióta az ivás nem a szo­kás kényszere szülte köte­lesség, számos esetben mind a meghívó, mind a meghívott boldogan rendel a vodkás avagy whiskys koktél helyett paradicsom­vagy narancslevet. Hiszen a lunch után még neki dolgoznia kell. — Két-há- rom esztendeje egyik szö­vetségi állam a másik után hozza a szigorúbbnál szi­gorúbb törvényeket a ko­rábban fölöttébb liberáli­san kezelt ittas gépkocsi- vezetés ellen. — Számos államban 18 évről 21 évre emelték fel a korhatárt, amelyen alul nyilvános he­lyen nem szabad szeszes itallal kiszolgálni a vendé­get. Szigorúan büntetik azokat a vendéglőtulajdo­nosokat, akiknek -intéz­ményében« kiszolgálnak it­tas vagy nyilvánvalóan gépkocsit vezető személye­ket. — ... központi költ­ségvetésből finanszírozott program szerint, olyan tan­folyamokat is tartanak a csaposoknak, amelyeken arra tanítanak, hogyan le­hel felismerni az ittas vagy autós vendéget,. .” Dr. L. Gy. (Teljes név és cím a szerkesztőségben) ról napra nő: családi éle­teket tesz tönkre; károsan hat az utódokra és a fel­növekvő nemzedékre: la­zítja a munkahelyi és ál­lampolgári fegyelmet; bűn- cselekmények elkövetésére hajlamosít. Igen széles az önpusztító problémakör, mert az alkohol a munka­helyen is terjed, szedi ál­dozatait. Vannak üzemek — korábban több volt —, ahol az étkezés előtti fél­deci bocsánatos bűnnek számit, a hideg, gázos mun­kahelyek dolgozói megisz- szák a maguk „védőitalát”. Nagy felelősség hárul ebben a munkahelyi veze­tőkre — személyes példa- mutatásuk, felelősségük vi­tathatatlan. Többségük jó példát mutat, és ez adja szavaik, intézkedéseik hi­telét. Az ózdi kohászatban tör­tént: a művezető beosz­tottjaival ült le reggelizni és egyszer csak lefordulta lócáról. Hívták az üzemor­vost és az megállapította, hogy az illető igen részeg. Pedig csak tejet ivott —- csodálkoztak a beosztottak. Akkor derült ki, hogy reg­gelenként a műanyag te­jes zacskóban pálinkát hor­dott a gyárba. Mindenki ledöbbent, a tanulság is el­terjedt róla; nagyon nagy kárt okoz, ha éppen azok isznak, akiket az átlagos­nál többre tartanak. Nem vitás, hogy a mun­kahelyi poharazgatás. ita­lozás is a hozzászokás csa­lóka veszélyeivel jár és számtalan esetben az alko­holizmus néven elfogadott szenvedélybelegség kiala­kulásához vezet. E beteg­séget hordozók a legfegyel­mezetlenebbek a munka­helyen; kimaradoznak: munkateljesítményük, mun­kájuk minősége a kívánt szint alatt van; magatar­tásuk környezetükre is'ká­ros. Ózdon a munkahelyi és gyáron kívüli túlzott mértékű italozás növekvő veszélyességét már évtize­dekkel korábban fölismer­ték, és a szakszervezet irá­nyításával, a Vöröskereszt támogatásával mozgalom indult ellene. Olyan tár­sadalmi morál és bázis alakult ki a gyárban, amely megérett arra, hogy hatékonyan együttműköd­jön a gazdasági vezetéssel a munka és az alkohol szétválasztásának nehéz, de sokat ígérő feladata meg­valósításában. E mozgalomnak mégis hosszú, rögös utat kellett megtenni ahhoz, hogy szo­ciálpolitikai feladatnak te­kintsék és a társadalmi ve­zetés a gazdasági vezetés­sel közösen kidolgozza az alkoholizmus elleni küzde­lem (megelőzés, gyógyítás, utógondozás) átfogó, egysé­ges rendszerét, beépítsék azt a vállalat éves szociál­politikai feladatai közé. A megelőzés igen lénye­ges eleme a felvilágosítás, nevelés és az adminisztra­tív eszközök együttes al­kalmazása. Ennek megfe­lelően tilos a gyárban itta­san munkába állni, oda szeszes italt bevinni és ott fogyasztani. Vannak, akik megértik ennek szükséges­ségét és fontosságát és így cselekszenek. Másokat vi­szont utasítani, fegyelmez­ni kell. Ennek a rendelke­zésnek a végrehajtását a kapuknál és a munkahe­lyeken alkoholszondás vizs­gálatokkal ellenőrzik. A ti­lalmat megszegőket fele­lősségre vonják, nevüket nyilvánosságra hozzák. Az intézkedések együttes ha­tására az emberek már müszakkezdés előtt 8—10 órával korábban kerülik a szeszes ital fogyasztását. A munkahelyi fegyelmezés szabályozó szerepe tehát a magánéletben sem múlik el nyomtalanul. Javult a belső rend, kevesebb a munkakezdés előtti italo­zás és a munkahelyen tör­ténő poharazás. Problémák azonban még mindig van­nak. Egyesek megkísérlik, hogy szeszt csempésszenek a munkahelyre. Különösen csábítanak erre a születés­napok, a névnapok és a gyermekáldás örömei. Ilyenkor a munkavezető szíve is meglágyul és el­nézőbb lesz. Másutt viszont a szakszervezet társadalmi aktíváinak bevonásával ép­pen ilyenkor szigorítják az ellenőrzést a kísértet el­űzésére. Mindez arra int; nem elég az alkoholizmus­ellenes szociálpolitikai in­tézkedések kidolgozása, el­fogadása. Napjaink össztársadalmi érdekei arra irányítják a figyelmünket, hogy a gaz­daság intenzív fejlesztése közben tovább növekszik az emberi tényezők szere­pe a termelés szervezésé­ben, a zavartalan és folya­matos gyártásban. Ez vi­szont nem fér meg az al­koholizálással. Németh Gyula (A hozzászólás szerzőjé­nek a közelmúltban jelent meg e témakörből írt könyve.) A munkahely, a munkahelyi vezetők felelőssége Az űrhajózás napja 25 éves az Űrrepülés Találkozás a magyar űrhajóssal (a felvétel 1980-ban készült). 1881. április 12-én — 25 éve — a Moszkvai Rádió adását megszakítva jelentet­te be a szenzációs hírt: em­ber a világűrben. Ma már, amikor szinte megszokottá vált egy-egy űrexpedíció in­dítása. nehéz visszaemlékez­ni arra a szívet szorongató érzésre, amikor Juráj Gaga­rin vállalta a legnehezebbet: elsőként, indulni az ismeret­lenbe. Pedig az az utazás csak másfél óráig tartott! Az egész világ várta, leste a hírt a szerencsés visszaérkezésről. Természetesen sok kísérlet előzte meg ezt a vállalkozást. 1957. október 4-én indult meg a világűr ostroma a Szputnyik—1 startjával, majd a Lajka nevű kutyával vég­zett kísérletek győzték meg a tudósokat arról, hogy a megfelelően szerkesztett űr­kabin kellő oltalmat képes adni az élőlényeknek, így az embernek is. Senki sem tudhatta addig, hogy képes-e az ember életben maradni a súlytalanság állapotában, nem kap-e veszélyes mér­tékű sugárzást, és mi a va­lószínűsége annak, hogy az űrhajó mikrometeorittal, esetleg kisebbe méretű me­teorral ütközik. Az ember világűrbe jut­tatásához azonban — eze­ken az ismereteken kívül — hatalmas technikai eszköztá­rat kellett kifejleszteni, hor­dozórakétákat, űrhajókat, űrállomásokat, a Föld és az űreszközök közötti kapcso­lattartást biztosító telemet- rikus rendszereket, a repü­lés biztonságát szolgáló pá­lyamérő és -követő rend­szereket. Mindezekhez sok ezer, tízezer elméleti és gya­korlati szakember erőfeszí­tésére volt szükség. A cél kezdettől fogva az ember feljuttatása volt, nem tech­nikai bravúr, nem öncélú kockázatvállalás, hanem tu­datos megfontolás miatt. Az ember nélkülözhetetlen a vi­lágűr kutatásában. Mivel egyre bonyolultabbá — ez- zei együtt drágábbá — vál­tak a kozmikus berendezé­sek. jelentős tudományos és gazdasági veszteséget jelent, ha a berendezések nem a programnak megfelelően működnek; az űrhajósok korrigálhatják a nem meg­felelően működő berendezé­seket. Jó példa erre az a fo­lyamatos ' karbantartó tevé­kenység, amelyet a Szaljut— 6 űrállomáson tartózkodó űrhajósok folytattak. Fontos az is, hogy a legbonyolul­tabb eszközök, műszerek is csak azokat a méréseket tud­ják elvégezni, amelyekre elő­zőleg beprogramoznák őket: a váratlan vagy eddig isme­retlen jelenségekre érzéket­lenek. Ha űrhajós is jelen van, beavatkozás révén az ilyenekről is információt gyűjthet; példa erre az er­dőtüzek, halrajok vonulásá­nak számos megfigyelése Végül fontos az ember rész­vétele az űrbéli munkák, gyártástechnológiai tevékeny­ségek végzése, de az űrbéli szerelések miatt is, amelyek­re a jövőben bizonnyal egy­re nagyobb szükség les/.. Folytatódtak mind a szov­jet. mind az amerikai kí­sérletek az embert szállító űrhajókkal. emlékezhetünk még az erre a korra jellem­ző Vosztok- és Mercury- programokra. Ezeknek a kí­sérleteknek az eredménye­ként tanult meg az ember élni a világűrben. Ezt kö­vette az űrrepülések történe­tének az a szakasza, amely a szovjet Szojuz és az ame­rikai Gemini űrhajók kora volt; ekkor már ketten, il­letve hárman tartózkodtak az űrhajóban, és repülési idejük 2—3 hétre nőtt. Eb­ben a korban dolgozta ki az ember az űrrandevúk tech­nikáját, és ekkor valósultak meg az első űrséták is, ame­lyekhez kitűnő, nagy bizton­ságot nyújtó szkafanderekre is szükség volt. A követke­ző időszakban szerepeltek so­kat a hirek között a Szaljut űrállomások, és az Apolló űr­hajók. Az előbbiek az egy­re hosszabb űrrepüléseket tették lehetővé (a mai re­kord 237 nap!), a világűrben végzett komoly tudományos és technikai munkavégzést, az utóbbiak az igen bonyo­lult manőverezést igénylő Holdra szállást. És Gagarin hősi repülése után alig telt el nyolc esztendő, amikor 1969. július 20-án az embe­riség első követe, Neil Armstrong megjelent egy idegen égitesten, a Holdon. Az űrkutatás történetében sajnálatosan eddig egyetlen az a sikeres kísérlet, ame­lyet 1975 júliusában hajtot­tak végre: a világűrben ösz- szeka pcsol ód ott egy szovjet és egy amerikai űrhajó. A másik jelentős eseményre 1978 márciusában került sor: nemzetközi (egy szovjet és egy csehszlovák) legénység­gel indult a Szojuz—28, és ezzel megkezdődött az Inter - kozmosz-program. amelynek során Farkas Bertalan is nyolc napot tölthetett a vi­lágűrben. A mai napig szov­jet űrhajókon tizenegy or­szág űrhajósa látogatott a kozmoszba. Az amerikai Apollo-prog- ram befejezése után tervbe vették egy új rendszerű, sok­feladatú és többször fel­használható űreszköz, az űr­repülőgép kifejlesztését. Ez a jövőt ígérő program sikere­sen teljesült: Gagarin űrre­pülésének huszadik évfordu­lóján, 1981. április 12-én star­tolt először az űrjárművek legújabb generációjának első tagja. A program annak el­lenére sikeresen folytatódott, hogy a világ éppen az idén gyászolja az űrkutatás hét legújabb áldozatát, akik a szomorú Challenger-kataszt- rófa során haltak hősi ha­lált. A világ emlékezni fog rájuk — miként az űrkuta­tás többi áldozatára is —, de emléküknek akkor tisztel • günk legméltóbban, ha az ember töretlen hittel megy tovább a kozmosz megisme­résének és békés felhaszná­lásának nem veszélytelen út­ján. H. ,r.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom