Észak-Magyarország, 1986. április (42. évfolyam, 76-101. szám)
1986-04-01 / 76. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK' AZ MSZMP BORSOD-ABAÜJ-ZEMPLÉN MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XLII. évfolyam, 76. szóm Ara: 1,80 Fi Kedd, 1986. április 1. Gorbacsov javaslata az atomrobbantások moratóríuoiáiól Mihail Gorbacsov, ax.SZKP KB főtitkára szombaton este elmondott tévébeszédében közölte: már a közeljövőben kész Londonban, Rómában, vagy bármely más európai fővárosban találkozni Ronald Reagan amerikai elnökkel. hogy megállapodást érjenek el a kísérleti atom- robbantások moratóriumáról. A szovjet vezető bejelentette: ha az Egyesült Államok március 31. után nem hajt végre újabb nukleáris kísérleti robbantást, a Szovjetunió továbbra is fenntartja nyolc hónappal ezelőtt életbe léptetett, eddig a dátumig érvényes egyoldalú moratóriumát az atomrobbantásokra; ellenkező esetben azonban a Szovjetunió felújítja atom- kísérleteit. Mihail Gorbacsov bevezetőben emlékeztetett arra. hogy az Egyesült Államok néhány nappal ezelőtt újabb nukleáris robbantást hajtott végre. Nyilvánvaló, hogy az időpont kiválasztása nem volt véletlen, az egyoldalú szovjet moratórium lejártának közéledtéhez időzítették. Ez a hír — mondotta az SZKP KB főtitkára — felháborodást keltett a Szovjetunióban és világszerte. Az SZKP Központi Bizottságához számos levél érkezett, amelyeknek szerzői a helyzet értékelésére kérik a testületet, s felteszik a kérdést, hogy mit szándékozik tenni ilyen körülmények között a szovjet vezetés. Nyíltan megmondom, hogy az amerikai kormány cselekedeteit provokációnak tekintjük, kihívásnak, amely a Szovjetunió és az egész világ, minden nép, köztük az amerikai nép ellen irányul. Olyan körülmények között, amikor a világban nukleáris fűtőanyagból egész hegyek halmozódtak fel. a nukleáris kísérletek beszüntetésének kérdése óriási jelentőségű. Ebben a nehéz dologban nem szeretnénk a nulláról indulni — hangsúlyozta a szovjet vezető. Megtettünk bizonyos utat, vannak közös tapasztalataink. Arra gondolok, hogy már sok éve nem hajtunk végre nukleáris kísérleteket a légkörben, a víz alatt és a szárazföldön. Nem volt alomrobbantás a világűrben sem. Milyen volt az Egyesült Államok kormányának magatartása? Szavakban az atomfegyverek megsemmisítését sürgeti. Több ilyen értelmű nyilatkozatot tett. A valóságban azonban ismét szakadék támadt a szavak és teltek között, Washington folytatta atomrobbantásait. Bizonyos reményeket fűztünk az Egyesült Államok elnökével Genfben tartott találkozóhoz, arra számítottunk. hogy megállapodunk vele erről a kérdésről. A -genfi találkozó eredményei au a ösztönöztek bennünket, hogy jóakaratunk jeléül még egy lépési legyünk: ez év március 3J-ig meghosz- szabbítottuk moratóriumunkat. Februárban hat el nem kötelezeti ország vezetői a közvéleményben uralkodó hangulatot kifejezve azzal a felhívással fordultak a Szovjetunió és az Egyesült Államok vezetőihez, hogy tartózkodjanak a nukleáris robbantásoktól a következő szovjet—amerikai csúcstalálkozóig. Mi ezzel egyetértettünk. Nyilvánvaló: az Egyesült Államok kormányzata a katonai-ipari körök önző érdekeit az egész emberiség és saját népe érdekei elé helyezte. Egyáltalán nem je- léktelen az sem, mindezt hogy teszik: demonstratívan, gőgösen, semmibe véve a világ közvéleményét. Sem realitásérzék, sem felelősségérzés! A szovjet politikai vezetésnek nem egyszerű kérdésre kell válaszolnia: hogyan reagáljon az Egyesült Államok magatartására. Álláspontunk világos. Ügy véljük, hogy a világ felelős döntések időszakába lépett. Nem távolodunk el a béke megőrzésének és megszilárdításának irányvonalától, amit teljes határozottsággal megerősített az SZKP XXVII. kongresszusa is. Ami az egyoldalú szovjet moratóriumot illeti, változatlanul március 31-ig érvényes. Ez után az időpont után sem fogunk atomrobbantást végrehajtani, ha az Egyesült Államok is így jár el. Újabb esélyt adunk az amerikai kormányzatnak arra, hogy felelős döntést hozzon ; beszüntesse az atom- robbantásokat. Ellenkező esetben a Szovjetunió felújítja a kísérleteket. Ennek teljes mértékben világosnak kell lennie. Sajnáljuk ezt. de kénytelenek vagyunk így tenni, mert nem mondhatunk le biztonságunkról, szövetségeseink biztonságáról. Ugyanakkor még egyszer hangsúlyozom: fő törekvésünk a nukleáris fegyverkezési hajsza megállítása. A legegyszerűbb, legvilágosabb és leghatékonyabb lépés ehhez a nukleáris robbantások beszüntetése lenne. Arra a következtetésre jutottunk, hogy a helyzet halaszthatatlan cselekvést követel. Kész vagyok már a közeljövőben találkozni Reagan elnökkel Londonban vagy Rómában, bármely más európai fővárosban, ahol hajlandóak fogadni bennünket, hogy megállapodjunk erről a kérdésről. Nem látok leküzdhetetlen akadályt — sem politikait, sem technikait, sem mást — e tekintetben. Megfelelő politika’ akaratra és közös felelősségünk megértésére van szükség. Javasoljuk, hogy találkozzunk, cseréljünk véleményt erről a létfontosságú problémáról, és adjunk megbízást megfelelő megállapodás előkészítésére. Reméljük, hogy a Szovjetunió javaslatát kellőképpen értékeli és helyesen fogadja az Egyesült Államok elnöke és az egész világ. Az idő nem vár. A szovjet nép nevében felhívjuk az amerikai népet és kormányát, minden ország népét és kormányát, hogy aktívan, gyakorlati tettekkel járuljanak hozzá ahhoz, hogy a nukleáris robbantások tilalma tény legyen, az államközi kapcsolatok normájává váljon. Az emberiség nagy felelősséget követelő határra érkezett. A nukleáris fegyverkezési hajsza következményei veszélyesen megjósolhatatla- nokká válhatnak. Együtt kel! cselekedni — ez mindenkire vonatkozik — fejezte be tévébeszédét az SZKP főtitkára. 20 éves a 2. Sz. Ipari Szakközépiskola Több mint két évtizeddel ezelőtt indultak az első szakközépiskolai osztályok Mis. kolcon. Üj társadalmi igények indokolták ezt, hiszen a termelésben megnőtt a szerepük az érettségizett, középfokú végzettségű szakmunkásoknak. Az elmélet- igényes építőipari és elektronikai területek szakemberutánpótlását volt hivatva elősegíteni a 20 évvel ezelőtt alapított 2. Számú Ipari Szakközépiskola. Az új intézmény profilja az idők folyamán változott, 1968-ban az Építőipari, majd 1977-ben az Egészségügyi Szakközép- iskola létrehozását segítő osztályok váltak ki. Jelenleg tizenöt osztályban négyszázhuszonhat diák tanul a mechanikai, az elektronikai és a távközlés-technikai szakon. A tantestületet alkotó 31 tanár az évek során egységes közösséggé kovácso- lódott, amiben nagy szerepe van annak a 11 pedagógusnak, akik az alapítás óta itt dolgoznak. Az eltelt két évtized nem nagy idő az intézmény életében, de ahhoz elegendő volt, hogy az iskola megerősödjön, és elfoglalja helyéi Miskolc oktatási rendszerében. Az eltelt 20 évben sok területen helytálltak diákjai, kezdve a sárospataki diáknapoktól az országos műszaki tanulmányi versenyekig. A mozgalmi munkában is az élen jártak, ezt bizío- nyítják azok a kiváló KISZ- szervezet zászlók, melyeket az elmúlt három évben folyamatosan megkaptak. Pénteken Miskolcon, az Ady Endre Művelődési Házban rendezték meg azt az ünnepséget, ahol megemlékeztek az eltelt két évtizedről. Itt került sor a legmagasabb közösségi kitüntetés átadására is, amelyben a KISZ Központi Bizottsága az iskola KISZ-szervezetét részesítette. Az elmúlt évek kiemelkedő mozgalmi munkájáért az iskola tanulóifjúsága megkapta a KISZ KB Vörös Ván- dorzászlaját. (papp) Bódi Istvánék otthonában minden együtt van a köszöntéshez... A nap 6 óra 26-kor kelt és 19 óra 11-kor nyugodott le. tegnap, húsvéthétfőn. * A község utcáin olyan csend és nyugalom volt reggel háromnegyed 8-kor, mintha bizony elaludtak volna az itt élők. Pedig hát erre a reggelre, erre a napra nagy volt itt is a készülődés. Akkor hát mi történhetett? Nos, egyszerű a magyarázat — még egyetlen húsvéthétfőn sem kelt olyan korán a nap, mint ezúttal. Az órák mutatták csak a maguk rendjét — a napocska meg kelt a természet rendje szerint. Az óraátállítás, az akklimatizálódás jegyében kezdődött az idén a nagy locsolójárás. * A nagyváros, Miskolc sem volt kivétel ez alól. Tíz óra környékén még „keresni kellett” a nagy mozgást, vándorlást. Egy villamosmegállóban találkoztunk először kifejezetten e napnak „megfelelő” várakozással. Csollák Béla három fiával állt útra készen, ök nem nagyon voltak elfoglalva reggel az idő- eltolódással. A reklámszatyorban már meggyűltek a „járandóságok”, a locsolóvízből is hiányzott a kellő mennyiség. A három srác a legnagyobb szívélyességgel hajlott rá, elmondják a verset. Amit e napon megismételnek még egy-két lakásban. A hatéves Ferenc berkenyés sorokat tud. Csaba, a kisebbik báty’ rózsákat köszönt, A 10 hónapos Kovács Máté így utazott első locsolóútján. a 10 éves István vállalta — a legidősebb „jogán” —, hogy elmondja: „Én kis kertészlegény vagyok ...” * Bódi Istvánék Bocskai úti lakásában minden készen áll a vendégek fogadására. Szól is a csengő, s hiába a ház asszonyának, s vit'ágá- nak-lányának minden igyekezete — az ajtó nyílásával egy időben legelsőnek Pici, a hatalmasan jókedvű kutyus ugrálja körül a férj sógorát — Devera Istvánt és fiát. A férj és fia is most érkezik, ők már itthon vannak, várják és figyelik a vendégek-rokonok köszöntését. Vers itt is van, helyébe „megterül a lakás”, jut hintésből, zsebbe valóból is. És elkezdődik a beszélgetés, az alkalomhoz illő jókedvű társalgás; a kellemes találkozás minden kelléke adott. * Míg rójuk az utcákat fotós kollégámmal, egyre csak motoszkál gondolataimban, hogy „. . tarisznyámba várom”. Hát bizony, itt akár- hová nézünk, tekingetünk, csak reklámszatyrokat látni. Egészen kivételes helyzet, ha előkerül a tarisznya is. Fiatal férfi ballag velünk szembe, gyerekkocsit tol. A minden bizonnyal legifjabb lo- csolkodók egyikével van szerencsénk találkozni: a 10 hónapos Kovács Máté utazik a picuri négykerekűben, élete első hímes tojása felé ... * Dél múltán a község utcáin is ünnepi a forgalom. Ez már a felnőttek „járásának” ideje: a gyerekek, a srácok nagy többségben otthon számolgatják a locsol- kodás „bevételét”. A férfiak — szomszédok, rokonok, ismerősök — ott üldögélnek egy-egy köszöntésre váró otthon szobájában. a poharak, a minden bőséggel megrakott asztalok mellett meginvilálják egymást a gondolatokhoz is. A (Folytatás a 2. oldalon) A Csollók-fiúk versei berkenyéről, rózsáról meg kis kertészlegényröl szóltak. A felső képünkön látható Bódiék kínálják szívesen a vendégeket.
